Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-05 / 55. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1992. március 5., csütörtök Kilenc kilométer nagy távolság Túr magának kapar Kaparj kurta, neked is lesz! Ez a szólás járja mostanság Somogytúron, ahol bizony sokat kell kaparni, hogy abból a mély gödörből, ahova kerültek, kijuthassanak. A gödör a termelőszövetkezet megszűnésével keletkezett, amit tovább mélyített a többi üzem munkalehetőséget hozó csődje. Sokan még a mélypont előtt elmenekültek a faluból, főleg a fiatalok. Jelenleg 436-an üldögélnek ott lent, s próbálnak valahogy ismét a felszínre vergődni. Bakot Németh István polgármester próbál tartani. — Mint minden kisközség, Somogytúr is akkor kezdett tönkremenni, amikor megszűnt az önállósága. De az, hogy Látrányba került a tanács, még sokkal kisebb baj volt mint az, amikor a termelőszövetkezetet összevonták a babodival. Hogy mennyire nem törődtek azzal, hogy mi lesz itt, az csak most derült ki igazán, amikor most hirtelen minden csődbe ment. Mint annyi faluban, Túron is a téesz adta a legtöbb munkát az embereknek. A még önálló szövetkezet fő tevékenysége a kertészet volt, valamint az ötven hektárnyi barackos. Az egyesülés után azonban először a fóliákat számolták föl, majd kihúzatták a jó termő őszibarackfákat is. Helyükre, 1977-ban egy tehenészeti telepet építettek, ami akkor korszerűnek, az állami támogatással gazdaságosnak számított. Mindez azonban már a múlté. A babodi téesz tönkrement, már bérfizetésre sincs pénzük. A földek parlagon maradtak, az emberek egy részét elküldték, s az itt maradtak sorsa is bizonytalan. — A helyzetet súlyosbítja, hogy emellett csődbe került az a kötőipari szövetkezet, ami 30 asszonynak adott munkát A téeszből kivált babodi Műanyag kft is csak félgőzzel dolgozik. Lassan ott tartunk hogy annak kell örülni, hogy a lakosság mindössze 25 százaléka aktív kereső, most 8 százalékos a munkanélküliség. A polgármester, aki maga is hosszú évekig a téeszben dolgozott, nem szívesen beszél a megszűnésről. Amikor azonban a lehetőségekről kérdezem, bizakodóbb a hangja. — Nézzünk körül a faluban, megmutatom, miben van itt lehetőség. — Hát ebben nincs — mondja, amikor a tehenészet előtt megállunk. Valóban, nem úgy néz ki, mint ami a jövőt hordozza magában. Lepusztult istállók, sivárság és elhanyagoltság a jellemző. Még mindig közel kétszáz tehenet fejnek, de valószínű, már nem sokáig. A gyenge minőség miatt jó, ha négy forintot kapnak literjéért. Az előállítás költsége ennek majd háromszorosa. Még dolgozik itt vagy tíz ember, de csak a veszteséget termelik. Talán ezért is döntött úgy a téeszvezetőség, hogy az elmaradt béreket a tehenek eladásából próbálják meg fedezni. Ha ez megtörténik, akkor tíz új munkanélkülivel számolhat az önkormányzat. — A szövetkezetnek csak akkor van jövője, ha szétválik, és újra önállósul a somogytúri téesz. Pénze persze így sem lesz, de a kisebb egységnek nagyobb az esélye a túlélésre. Még a tehenészet is dolgozhatna. Egy olasz vállalkozó tejfeldolgozó telepítését fontolgatja a térségben, de ahhoz napi 15 ezer liter tej kellene. Az igazi lehetőség azonban az idegenforgalomban, a falusi turizmusban lenne. A Balaton csak kilenc kilométer, de ez eddig óriási távolságnak tűnt. Megpróbáljuk közelebb hozni. Van egy olyan épületünk, ami a központja lehetne egy ilyen vállalkozásnak. Ez a központ egy jelenleg meglehetősen lepusztult kúria 12 szobás, kastélyszerű épülete lenne. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a tetőszerkezetet még időben kijavították, így a szép kis kastély nem dőlt ösz- sze. A hely valóban gyönyörű, háromholdas terület is tartozik hozzá, ami szintén sok lehetőséget rejt magában. — Eladni nem akarjuk, de bérbe szívesen adjuk annak, aki helyreállítja. Azt a pénzt, amit rákölt, beszámítanánk a bérleti díjba, így akár húszharminc évig is használhatná ingyen. Nem a bevétel lenne a falu haszna, hanem az, hogy talán visszatérne az élet, felpezsdülne az idegenforgalom. A falu Balatonhoz közeli végén tervezünk egy autóscentrumot, benzinkúttal, szervizzel, erre már van jelentkező. Ugyancsak tárgyaltunk egy partnerrel, aki egy kempinget létesítene nálunk. Talán sikerül a varrodát is újra üzembe helyezni, és más munkalehetőségre is van kilátás. Sajnos az eddigi vezetők a kedvező lehetőségeket elsősorban a saját hasznukra fordították. Miután olcsón felépítették a házukat Kaposváron, vagy a villájukat a Balatonon, itthagyták a téeszt, vagy épp a műanyagüzemet, boldoguljon tovább, ahogy tud. Ezért szeretnénk olcsó telkekkel, vissza nem térítendő kölcsönökkel a fiatalokat visszacsábítani So- mogytúrra, Ők hosszú távra terveznének, mindenki érdekében. Varga Ottó Eszéki hétköznapok Ahol nem ismerik a tűzszünetet A horvátországi drávaparti település nevét az elmúlt hónapokban megismerte a nemzetközi közvélemény. Ez az a város, amelynek romos falai között még mindig dörögnek a fegyverek. A különböző magyarországi városokból az utóbbi időben számos segélyszállítmányt éppen Eszékre küldtek. Eredjünk egyiknek nyomába! A két zsúfolásig megrakott kamionban pontosan 100 mázsa élelmiszer van: liszt, cukor, étolaj, száraztészta és egyebek. Ezt a szálllítmányt történetesen Győrből indították el. De, nem ez a döntő, hanem az, hogy mi is van Eszéken. Drávaszabolcsnál gördültünk át a Dráva hídon. A híd túloldalán rögtön csata nyomait látni. Nagy lövöldözés volt itt néhány héttel ezelőtt. Ezt követően egészen Eszékig gránáttölcsérek, géppuskafészkek, homokzsákok szegélyezik az utat. Alig van ép ház Az útbaeső falvak főutcáin alig van ép ház. Az utcák estétől reggelig sötétek. A hátsó udvarokban ég mindössze egy leárnyékolt halvány villanykörte, amit repülőről már nem lehet észrevenni. Az eszéki vöröskereszt titkára Stephán Han örül a küldeménynek. Egyedül ő járul hozzá, hogy neve nyilvánosságot kapjon, a polgármesteri hivatal vezető munkatársai in- kognitót kértek. Azt azonban elmondták, hogy csupán Eszéken a halottak száma megközelíti az ezret, a sebesülteké pedig meghaladja a 4 ezret. A halottak többsége nem katona, hanem polgári személy. A kórházak zsúfoltak. Hiányoznak az alapvető gyógyszerek, így pl. a fertőle- nítő szerek. Ezek hiányában üszkösödnek a sebek. Nincs elegendő injekcióstű, nem beszélve a vérről, a vérkészítményekről. A városban általános az élelmiszerhiány. A külföldi segélyszállítmányokból naponta átlagosan 3 tonnát tudnak kiosztani, de ennél sokkal több is elkelne. Eszéken nem ismerik pontosan a horvátországi halottak és sebesültek számát. Legutóbb azonban azt hallották, hogy a köztársaságban csupán az eltűntek számát 12 ezerre becsülik. Lábon áll a múlt évi termés A földeken még mindig lábon áll a múlt évi termés. Még az aratást sem sikerült befejezni. A Drávapartot csak tisztes távolságból lehet szemügyre venni. A túlparton szerb szabadcsapatok és szövetségi katonák vannak beásva, ha valaki feltűnik azonnal lőnek. Közelről és távolabbról ottjártunkor is lehetett hallani a kézifegyverek dörejét és aknarobbanásokat. Amikor a tűzszünetről érdeklődtünk valaki megjegyezte: — Tűzszünet?! Mi ezt régóta nem ismerjük, csak hallunk róla a hazai és külföldi rádióadásokban. Ha bealkonyul, de már késő délután is Eszéken menetrendszerűen, elkezdődik a lövöldözés. Ez pokol, ami itt van. Talán csak akkor van néhány óra szünet, amikor már a lövöldözők is elfáradnak, és ők is pihenni térnek néhány órára. Éhes gyerekek A legmegrázóbb élmény volt, amikor a szállítmányvivők egy kis pihenőt tartottak a város külterületén, s falatozni kezdtek. Éhes gyerekek vették körül őket. Szinte kinézték kezükből a falatokat, amiket persze megkaptak és befaltak. Mint a Valahol Európában című film sorsüdözöttjei... Cseresznyák István A mérnökházaspár boltot nyit Segít az idegen nyelv Munkanélküli értelmiségieket képeznek át A munkaügyi miniszter megelőlegezett bizalmát élvezik azok a munkanélküli értelmiségiek, akiknek az átképzését a Somogy Megyei Munkaügyi Központ tette lehetővé, pályázat útján pedig a TIT Somogy Megyei Szervezete vállalkozott az átképzés megszervezésére. EREDMÉNYT CSAK LELKIISMERETES MUNKÁVAL Kacsamáj-báj Imperiál-vágta a baromfifronton - A remélt nyugalom helyett váltáskényszer Állástalan tanítók, agrármérnökök, állatorvos, halbiológus, épületgépész, távközlési üzemmérnök átképzését kezdték meg Kaposváron 1991 őszén. Intenzív angol és német nyelvtanulás mellett a nyár derekán középfokú nyelvvizsgára jelentkezhetnek a munkanélküli diplomások, emellett a hazai turizmusban is jártasakká válhatnak, hátha az hozza meg a szerencséjüket. Negyvenen kezdték meg a tanulmányaikat a TIT Somogy Megyei Szervezete által szervezett átképzés keretében. Elhelyezkedési lehetőségük jelentősen változhat a német és angol nyelvtudás birtokában, hiszen valamennyien szakemberek. Erdélyből 1983-ban települt át dr. Imre Tibor állatorvos, aki Magyaratádon próbálkozott. 1991. áprilisától munkanélküli. — Az állatállomány jelentős csökkenése azzal járt, hogy kevesebb szakemberre van szükség. Néhány hirdetés keltette föl az érdeklődésemet az idegen nyelv tanulása iránt. Dolgoztam a budapesti Gyógyszerkutató Intézetben is, ahol az angol nyelvismeret feltétel. Ilyen területen látom a jövőmet biztosítottnak. Halbiológus és cukrász Kovács Attila. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem kaposvári állattenyésztési karán végzett, s mindössze fél évet dolgozhatott a hallaboratóriumban. — Az egyetemi tanulmányaim előtt tettem cukrászvizsgát. A gödöllői Agrártudományi Egyetemen folytatom tanulmányaimat, a célom, hogy bejuthassak a tihanyi kutatóintézetbe. Tudományos munkát kívánok folytatni. A lengyeltóti Kolbe családban az apa, és az anya munkanélküli. Mélyépítő-tervezők. Az Alföldről települtek át Somogyba. Azt remélték, képzettségüknek megfelelő munkát kapnak. Elmentek a bíróságra is, hogy munkaügyben jogos igazukat megvédjék, igazuk is lett, de hát ki maradhat ezek- után. Lemondtak az igazságról, Lengyeltótiban sem találták meg szakmai számításukat. Mit tehettek mást? Boltot nyitnak. Fűszer és csemege... A férj angolt tanul, az asszony németül. Számítanak az idegenforgalomra. A negyven munkanélküli diplomás átképzéséről csupán szerény keresztmetszetet készíthettünk. Az életutak azonban tanulságul szolgálnak. Horányi Barna A kisállattenyésztő szakcsoportból Imperial—Vitafort kft-vé alakult társaság 1990 májusa óta foglalkozik kacsák tömetésével, tavaly mintegy 100 ezret helyeztek ki a vállalkozókhoz. o Szmolka János ügyvezető igazgató szerint a piac biztos. Ezért vállalkoztak arra, hogy a a sovány kacsát is a termelési körzetükben, vállalkozóval neveltessék fel. Andocson Havasi Imrééknél találták meg azt a szakmai biztonságot, amely garantálja a somogyi kacsatömők ellátását. — Több mint 10 éve mező- gazdasági magánvállalkozóként dolgozunk „baromfis” múltunk is volt elegendő. A keltetés csak szezonális jövedelmet hozott, igazi hagyományai a tenyésztojás-előállí- tásának nincsenek Somogybán, tehát váltottunk — mondja Havasi Imréné. A sertésólakban csőkályha melegében hápognak a lassan háromhetes kiskacsák. Halványsárga pihéik közül ki- kikandikálnak az első tollak. — A kft többéves ismeretség és tapasztalat alapján szavazott bizalmat Havasiék vállalkozásának. A naposkacsát, a takarmányt, tehát a költségek mintegy 80 százalékát meg is előlegezzük — mondta Szmolka János. Nemsokára telepíteni kell az állományt, már a végleges hízlalóhelyre, Nágocsra. © — 13-14 hetes korukban kerülnek el tőlünk ezek a kiskacsák, akkor már jóval a három kiló felett vannak. Bízunk a sikerben, abban, hogy belátható időn belül juthatunk pénzhez — búcsúzott Havasiné. Pánovics László gyesen van otthon Kaposmérőben. Feleségének ugyanis egyelőre biztosabb a munkahelye, s a ház ura mellékfoglalkozásként tömi a kacsákat. — Egy-egy transzport 100 darab, eleinte 12 óránként, majd az utolsó napokban 8 óránként kell tömni. Jó alapanyag esetén meg lehet élni belőle, de volt ráfizetéses parti is — mondja egy szuszra a vállalkozó, de közben a kacsák is sorra szuszognak, hiszen a gép könyörtelenül nyomja beléjük az áztatott kukoricát. © 13 nap alatt befejeződik a májhizlalásra való tömés, és a tizennegyediken már jöhet is az újabb szállítmány. A rövid forgás gyors bevételt, jövedelmet hoz. Legjobb eredményük: 1991 novemberében 101 kacsa átlagában 51,03 dekagramm volt az általuk leadott állomány mája. A vállalkozás filozófiáját Pánovics László így vall a vállalkozásról: — Amikor elkezdtük, azt mondtam, jó ha egy évig csináljuk. Lassan véget ér a második is. Ha viszont jövedelmezőbb lehetőséget találunk, akkor váltani fogunk. Mészáros Tamás
