Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-05 / 55. szám
5 1992. március 5., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Élő honismeret A betyár sírjától a Noszlopy-hagyomány ápolásáig Vatikáni eszmecserék után Új katekizmus készül A nemzeti egyházak feladata — Pápai jóváhagyással A Vatikánban elkészült végre hosszú évek munkájával az új egyetemes hittan tankönyv, a katekizmus, amelyet a világ valamennyi országában alkalmazni kell majd a katolikus hitoktatásban. Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció vezetője — hitelvi kérdésekben a pápa jobbkeze — adott róla tájékoztatást a napokban. Gál Imre nevelőtanár a nagybajomi általános iskolában. Huszonkét értelmi fogyatékos diák délutánjait szervezi. Emellett vezeti a Zselic-menti Legenda Diákegyesületet is. A természet szeretetére nevelte korábban is a fiatalokat. Mivel 1990 őszén megszűntették az úttörőcsapatot az iskolában, Gál Imre új közösségi formát keresett diákjai számára. Tavaly márciusban keresték fel Nagy Pál betyár sírját a Dennai erdőben, s ekkor alapították meg a Legenda Diákegyesületet. Az egyesület fővédnöke Tibol László, Ifjúsági díjas tanár, az iskola igazgatója. Létszámuk nőtt. Jelenleg 71 általános iskolás, 12 középiskolás tanuló, valamint 14 szülő tagja a közösségnek. Időközben az egyesület területi központként működik. Gyakran gyűlnek össze a közösség tagjai. Vezetőjük amolyan naív honismeretnek tartja tevékenységüket. A gyerekek a tananyagot egészítik ki helyi ismeretekkel. Ásatásokat, természetvédelmi területeket látogatnak meg, s nemcsak a megyét, az országot is járják. Most Újvárfalvára készülnek, hogy Noszlopy „Semmi sem ösztönzi jobban az ihletet, mint a szükség: az, hogy a kottamásoló ott ül, munkájára várva, s az, hogy az aggódó színigazgató sürgeti önt, haját csomókba tépve ki. Az én időmben a harmincéves színigazgatók mind kopaszok voltak.” Most, a Mózes hazai operabemutatója alkalmából idézték fe. Rossini sorait a kopasz színigazgatókról. Nem tudom biztosan, de emlékeim szerint, azt hiszem, manapság nincsenek kopasz színigazgatók. Mi több: hovatovább nincsenek is színigazgatók. Mikor ezeket a sorokat írom, Magyarország húsz valahány színházából hatnak éppen nincs igazgatója. Jelentkező még csak akad, önjelöltekből soha sehol nem volt hiány, de valahogy nem mindig az igaziak, az elhivatottak, a hajtépésre is vállalkozók nyüzsögnek a vállalkozók között. Aztán ha mégis mutatkozik egy bátor, alkalmas jelölt, akkor tüstént jönnek a politikai bonyodalmak. Az igazgatót — teljes joggal — a színházat fenntartó intézmények (rendszerint a helyi önkormányzat) nevezik ki. Mint tudjuk, ezek a testületek politikailag megosztottak, s gyakran a különböző pártoknak különböző jelöltjeik vannak. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a színházi szakma is létrehozta a maga érdekvédelmi testületéit (színészkamara, stb.), nekik is van véleményük, arról nem is Gál Imre diákjával... (Fotó: Kovács Tibor) Gáspár édesanyja sírját rend- betegyék. Madárlesre mennek a Boronkába, megnézik a ba- bócsai, a segesdi ásatásokat, betérnek a kaposvári levéltárba, ellátogatnak a barcsi ősborókásba, a Kupa várhegyre és Pécsváradra is. No és minden esztendőben megbeszélve, hogy ott van maga a társulat. Jó vagy rossz szellemével, többnyire ugyancsak megosztott hangulatával, s a választóvonal nem mindig a tehetségesek és tehetségtelenek között húzódik meg. Vannak, akik azt hiszik, hogy az igazi megoldást az jelentené, ha meghatározott szakmai körökből verbuválnák az igazgatókat. Ennek ellentmond, hogy egyaránt voltak, vannak jó színészdirektorok (Várkonyi Zoltán, Bálint András), rendező direktorok a múltban és a jelenben (Ba- barczy Lászlótól Zsámbéki Gáborig), s akadtak jó író igazgatók (mint Schwajda György), mint ahogy az is elképzelhető: egy színikritikusból jó igazgató lesz. Mostanában azt a hajdanvolt modellt is emlegetik sokan, amikor a direktor „intendáns" volt, legalábbis a legnagyobb nemzeti teátrumokban (Operaház, Nemzeti Színház), és ma is bármily néven, a gazdasághoz és persze a helyi társadalom közéletéhez értő, tekintélyes civil lehetne az igazán jó igazgató. Ez is elképzelhető persze, de akkor meg a fő- vagy vezetőrendező lenne a színház első embere, mert a teátrum nem ipari üzem, s nem is hivatal vagy intézmény. Hozzá kell tennem, nem is éppen a demokrácia háza. Kell hogy demokratizmus legyen a munkajogban, a mindennemű vélemények szabad megfogalmazásában, tisztítják a Mátyás és a Csepegő forrás környékét. Mindez csak ízelítő gazdag programúkból. A Nemzeti Ifjúsági Alapból 146 ezer forintot nyertek. 28 személynek tudtak sátrat és hálózsákot venni ezen az ösz- szegen, és maradt még a Kossuth emlékév alkalmából rendezett Kossuth túrára is. A monoki szülőház felújítására a de a darabválasztásban, szereposztásban nincs demokrácia. Éppen annak a vezetőnek — bárhogy is nevezik —, tehát direktornak, intendánsnak, főrendezőnek a személyes ízlése, a színházról, és annak társadalmi hivatásáról kialakult véleménye kell, hogy meghatározza, mit játszanak a színházban, s azután már a szereposztás joga nem lehet másé, csak a rendezőé. Egy ilyen, nem tisztán a demokratikus játékszabályok szerint „egyeduralkodó” vezetőt kiválasztani tehát nagy felelősség. Hétköznapibban fogalmazva: jól meg kell gondolni, kit eresztenek száz, kétszáz — vagy mint az Opera esetében több mint ezer — ember fölé, akinek személyes ízléséhez, véleményéhez — még ha vitát enged, tanácsokat kér is — alkalmazkodni kell. Úgy gondolom tehát, akik döntenek a direktorok kinevezéséről, azoknak a személyes ízlést, a jelölt véleményét kell vizsgálni, mert valójában ennek alapján fog működni a színház. S persze ugyanezen okokból nagyon érdemes odafigyelni a jelölt emberi tulajdonságaira is. A túlságosan erős, diktatórikus hajlam, amennyi haszonnal járhat a következetes színházvezetésben, annyira tönkretehet kapcsolatokat, megronthat közösségi hangulatokat, s ez egy olyan emberileg érzékeny területen, mint a szjnház, a társulat munkájának rovására megyéből csak ők, valamint a kaposfői. téesz ajánlott fel pénzt. Gál Imre örömmel vezeti a gyerekeket. A fiúk-lányok jól érzik magukat ebben a közösségben, hiszen sokat lehetnek együtt, s barangolhatnak Somogy és az ország szép tájain. Gyalogolni pedig — ahogy Móricz is állítja — jó... L. S. mehet. Mégis azt hiszem, nem ilyen okok miatt húzódoznak a jobb, ígéretesebb jelentkezők, s húzódnak vagy éppen botrányba fulladnak a kinevezési ügyek. Sokkal inkább úgy tetszik, hogy még mindig nagyon átpolitizáltak az ügyek. Pedig ebben a mai, új helyzetben a művek, a produkciók már nem hatnak az esetleges aktuálpo- litikai felhangokkal. Nincsenek — talán a kabarét kivéve — a mának szóló izgalmas áthallások. Illetve csak annyira vannak, amennyire egy-egy klasszikus értékű mű képes minden korhoz aktuálisan szólni. Úgy is mondhatnám: marad a puszta mű, s persze a megvalósult előadás, az író, a rendező és a színészek munkájának csak önmagában mérhető értéke. Marad a mű és előadás szelleme üzenete — ha van neki ilyen —, és szórakoztató ereje. Ennek tudatában lehet erre érdemes színházvezetőt választani. Az sem árt, ha a bemutató idején a haját tépi a direktor, mert a megszülető előadást minden részletében magáénak érzi akkor is, ha művészileg semmi köze sincs hozzá. A kopaszság persze semmire sem igazolás, de azt hiszem, hideg, kívülálló, mérnök vagy menedzser igazgatókra (a szónak magatartásbeli értelmében) nincs szüksége a magyar színházi életnek. Akárhonnan választják is a vezetőket. Bernáth László A szöveget még húsvét előtt megkapja II. János Pál pápa, s ha ő is jóváhagyta és aláírta, akkor végleges lesz. Előreláthatóan idén ősszel. A nemzeti egyházak feladata lesz azután mindent átültetni a hazai nyelvre az eredetiből, amely olasz, francia, angol, portugál, spanyol és német lesz. Állítólag később lefordítják latinra is, s ez számít majd hivatalosnak. A megírás nyelve azonban a francia. Több hittudós és oktató dolgozott rajta a Vatikánban, nemzetközi részvétellel Ratzinger irányításával. Az új tankönyv négyszáz oldalas. A modern társadalom igényei Célja a püspöki szinódus 1985-ben hozott határozata értelmében: a modern társadalom igényeihez alkalmazni a katolikus hit és erkölcstant. Csakhogy melyek ezek az igények? Nyilván egészen mások Európában, mint Afrikában vagy Latin-Ameriká- ban. Nem jobb-e, ha a nemzeti egyházak gondozzák saját igényeiknek megfelelően a hitoktatást országukban? Erről kezdettől vita folyt a vatikáni falak mögött, s a vita máig sem ült el teljesen. Ratzinger szerint az egyetemes katekizmust afféle iránymutatónak szánják, azoknak, akik az egyes országokban az anyanyelvi hittankönyveket készítik, és nem közvetlenül az iskolákban történő használatra. „A hittételeket egységesen kell ugyanis értelmezni” — szögezte le. Kelet-Európábán mindez ismerős és teljesen érthető... Ma a világon forgalomban levő hittankönyvek nagyon is eltérő módszereket és nyelvezetet használnak. A római egyházközpont szerint ez bizonyos ponton túl helytelen. A hit egységes, nem értelmezhető különbözőképpen, és egységes nyelvezettel kell azt tolmácsolni is. A munka ennek érdekében körültekintő és valóban kollektív volt. „Ne csald el az adót!” Az első változatot megküldték a nemzeti egyházaknak, amelyek észrevételeket tettek, összesen 24 ezret — mondta el Ratzinger. A nemzetközi szerkesztő bizottság ezeket egyenként mérlegelte, és amit elfogadhatónak tartott, azt beépítette a most elfogadott szövegbe.' „Egyik fő módszer a rövid, tömör meghatározások, formulák alkalmazása — mondta el a bíboros. — Jól megjegyezhető, egyszerű formákban rögzíteni a hit legfőbb tételeit.” A tankönyv három részre tagolódik: a hittan, a liturgia és az erkölcstan kifejtésére. Ez utóbbi adta a legtöbb gondot és munkát a szerkesztőknek. Ám sok az újdonság az első, hittani részben is. A Tízparancsolat kifejtése és magyarázata például kitér a negyedik parancsnál — „Tiszteld apádat és anyádat...” — a család mai problematikájára, az ezzel kapcsolatos tanításra. Az ötödiknél — „Ne ölj” — a háború kérdésére. A hetediknél — „Ne lopj” — az Egyház egész szociális tanítására, méghozzá a legújabb pápai enciklika, a Centesimus Annus tükrében. A hetedik parancsolatnál a hitoktató az új könyv nyomán kitérhet például arra, hogy lopás az is, ha valaki nem fizeti be az adóját, fedezetlen hamis csekket ad ki, netán számlákkal manipulálva tesz szert idegen javakra. A parancsolat széles és helyes értelmezésébe az új katekizmus szerint beletartozik az is: „Ne csald el az adót”, „Ne hamisíts számlát”, „Ne vegyél át vagy követelj kenőpénzt”. — „A szerződéseket szigorúan be kell tartani” — tanítja az Egyház a polgári magatartás legfőbb szabályát. A teremtés épségéért Egyebekben is igen korszerű eligazításra törekszik az új hittankönyv. Elítéli a szerencsejátékokat, minden olyan kereskedelmet, amely megalázza a személyiséget (például a leánykereskedelmet vagy a kábítószerterjesztést). De elítéli azokat a vállalatokat is, amelyek szennyezik a környezetet, „Nem óvják kellően a teremtés épségét” — úgymond. S azokat is, amelyek: „Nem fizetnek méltányos bért dolgozóiknak”. — A nagy újdonság — mutatott rá Alessandro Maggio- lini, comói püspök, a szerkesztő bizottság olasz tagja — pontosan ez, az Egyház szociális tanításának kifejtése a katekizmusban. XIII. Leo pápától és a Rerum Novarum kezdetű enciklikától máig ez egységes ívet alkot és II. János Pál legutóbbi enciklikájá- val vált teljessé. Végül figyelemre méltó megállapítása az új katekizmusnak, hogy „a zsidók kollektiven nem felelősök Jézus Krisztus haláláért”. Magyar Péter Kodály életútjáról országos gyermekvetélkedő Kodály Zoltán születésének 110. évfordulója alkalmából 10- 15 éves gyerekek számára országos vetéledőt indít a kecskeméti Kincskeresők Egyesülete. A játékra csoportok — iskolai osztályok, szakkörök, alkalmi közösségek — jelentkezhetnek. A benevezés határideje: 1992. március 25. Jelentkezni lehet a Kincskeresők Egyesülete címén. (6000. Kecskemét, Pf. 127). Felvilágosítás a 76/21-511-es telefonszámon kérhető. Idők, modellek, választások Miért nem kopaszok a színigazgatók?
