Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-30 / 76. szám
1992. március 30., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖRKÉP 3 ZÁRT AJTÓK MÖGÖTT: MDF-MEGYEGYŰLÉS MARCALIBAN Nincsenek szélsőségesek, csak radikálisabban fogalmazók DR. FÜR LAJOS: MINDENKI ELFÉR A PALETTÁN, AKI... Torgyón kokárdás hintán, pántlikás lobogók között A kisgazda „rendszerváltás” stációi Kiközösítették Tobon ár. Tarján Lászlóné, Németh Béla, ár. Sipos Imre országgyűlési képviselőket (Folytatás az 1. oldalról) Az egyszemélyi döntés „demokratikusságát” jelzi, hogy az Új Magyarország tudósítójára és a gyűlést videóra rögzítő helyi operatőrre nem vonatkozott a kitessékelés. A diszkrimináció ellen felszólalt Hódos Győző kaposvári MDF-elnök, ám racionális érvei nem hatották meg a résztvevőket. Ki döntötte el, hogy zárt ülést tartanak? Erre a kérdésre az egyik tisztségviselő azt válaszolta: zárt ülést szoktak tartani. A titkok titka így szombaton nem derülhetett ki. Az újságírókat ugyan meghívták, de a zárt ajtók mögött történtekről nem tartották fontosnak informálni őket, s a közvéleményt. Mivel nem tartottak sajtótájékoztatót, ezért a kitessékeltek arra kényszerültek, hogy a megyegyűlés és a lakossági fórum között rövid szünetet tartó Für Lajost szó szerint sarokba szorítsák. Legalább nem utaztak potyára Marcaliba: feltehettek néhány kérdést az ügyvezető elnöknek. — Mi a véleménye az MDF Somogy megyei szervezeteinek munkájáról? — Nehéz megítélni a somogyi szervezetek munkáját, mert nem ismerem pontosan a helyi viszonyokat — mondta Für Lajos. — Korábban voltak kisebb belső viták, főképpen a kaposvári szervezeten belül. Úgy látom, hogy most nincs ilyen gond, a szervezet dolgozik. Marcaliban pedig pénteken alakult meg egy új szervezet. Gyarapodhat a tagságunk is. Ha a somogyi MDF-esek megszilárdítják szervezeteiket, csakúgy mint az országban, képesek lesznek sikeres választási kampányt szervezni. — Hogyan ítéli meg az MDF országos pozícióját? — A közvéleménykutatási adatok általában vitathatók. Az országban van egy nagy tömeg, amely nem politizál, illetve elfordult a politikától. Az ő véleményük lesz a döntő a választásokon. A politizáló rétegen belül pedig szerintem az MDF-nek ugyanolyan jók a pozíciói, mint korábban. — Van-e stratégiájuk a következő választásokra? — Most építjük a stratégiát. A szervezés és a progaganda stratégiáján dolgozunk. Új programot készítünk; dolgozunk egy új szervezeti struktúrán, amelyet az alapszabály módosításával együtt terjesztünk a decemberi országos gyűlés elé. — Melyek a sarokpontjai az új stratégiának? — Egyelőre csak a szervezeti építkezés elemein dolgozunk. Ez nem titok. — Van-e a hatalom megtartásának többpárti demokrácián belül stratégiai pontja? — Ilyen nincs. Nem lenne „jóízű” egy ilyen stratégiát kidolgozni. A pártnak van stratégiája, amellyel részt vesz a választási harcban. — De azért az MDF két év múlva is győzni akar? — Nemcsak akar, győz is! — Háttérbe kerülnek-e a párton belül szélsőséges nézeteket megfogalmazók? — Ezeknek a száma az MDF-en belül minimális. Nagyon ritkán hallatszik ilyen hang. Nincsenek szélsőségesek, csak az MDF-programot radikálisabban megfogalmazó nézetekről beszélhetünk. Nincs sem balra, sem jobbra elcsúszó szárnya vagy politikai irányzata az MDF-nek. Tehát csak radikálisabban fogalmazó személyiségek vannak. — Nem várható, hogy a radikálisabban fogalmazók háttérbe szorulnak? — Semmiképpen sem. Mindenki elfér a palettán, aki vállalja az alapszabály előírásait és a párt programjától nem tér el. Ez egy színes paletta. Lengyel János (Folytatás az 1. oldalról) Torgyán József — szokásához híven — nagy lendülettel kezdte beszédét. (A harmincötök délelőtti frakcióülésükön többek a leváltását tűzték ki célul.) Néha úgy tűnt, hogy csak akkor vesz lélegzetet, amikor felcsattan az elismerő taps, amiből jutott neki bőven. A teljesítményéért Gerbovits Jenő meg is dicsérte rámutatva: ilyenre Európában nincsen példa. Arra sincs persze, hogy a nemrég még koalíciós partnernek számító párt elnöke kisebb megszakításokkal másfél órán át a koalíció vezető pártját, az MDF-et és a kormányt püfölje. — A jelenlegi hatalom kétéves hatalomátmentésével, népellenes magatartásával nemzetrontó politikát folytatott — jelentette ki Torgyán József. — Jelentős részben hozzájárult a katasztrófahelyzet kialakulásához. A kommunistáknak volt elég becsületük, amikor látták, hogy a tönkretett országot nem szabad tovább sanyargatni, önként átadták a hatalmukat. így kell Antal Józsefnek és a többieknek is eljárni. Az elismerő szavak után a kommunisták is megkapták a magukét. Különösen azért, mert folymatosan mentik át a hatalmukat. A vagyon- és hatalomátmentésre a Videoton privatizációját hozta fel példának. A tabiak, akik végigszenvedték a Videton-kálváriát, a vele járó munkanélküliséget, díjazták ezt s megerősítették Torgyán doktort, hogy őket érdeklő témát feszeget. A kisgazdapárt elnöke szerint az országban semmi nem megy. Nem titkolta: a kisgazdapárt megelégelte a szavakat és hamarosan a tettek mezejére lép. Ennek egyik látványos megnyilvánulása az április 25-i, fővárosi kisgazda-demonstráció lesz, amely a Hősök teréről indul és a Kossuth téren ér véget. Itt összesítik majd — határidőket is szabva — a követeléseket. — Elengedhetetlen, hogy végre megtörténjen a valódi rendszerváltás... — harsogta Torgyán. — Szeptemberben a jelenlegi kormánynak át kell adnia helyét egy szakértő kormánynak... Ha mi létrehozunk egy nemzeti kormányt, akkor oda már most bevonultatjuk a parlamenten kívüli erőket, mindazokat, akik a magyar néphez tartoznak... Ott a helyük a társadalmi-gazdasági kamarában, amely az átmeneti időben ülésezne a parlament felsőházában előkészítve a második kamarát a választások utáni időre. Szeptember 1-jével a parlament alakuljon át alkotmányozó nemzetgyűléssé... Új alkotmányt, választójogi törvényt és kétkamarás parlamentet ígért. Szerinte a bürokrácia csökkentésével, a magas nyugdíjak lefaragásával, a pártállam idején köny- nyen és olcsón szerzett vagyonok szétosztásával, az adósságállomány terheinek csökkentsével lehetne a piac- gazdasághoz nélkülözhetetlen pénzt megteremteni. Megnyugtatta hallgatóságát: többé nem lesz kommunista uralom, hanem: „Ha itt még egy hatalom lesz, azt előre meg lehet mondani: az magyar hatalom lesz, népi hatalom lesz, kisgazda-hatalom lesz.” Az elnök „fel a győzelemre” felkiáltással átadta a mikrofont Gerbovits Jenőnek, akinek — így fogalmazott Gerbovits — Torgyán után már csak morzsák jutottak. Ezeken elmazsolázgatva fejtette ki már többnyire ismert nézeteit hatalomról, jövőről, miniszterelnökről és saját „ki- rugattatásáról” a miniszteri székből. Ezután István József országgyűlési képviselő szólalt fel, kifejtve: a harmincötök árulók lettek, és mindent megtettek a tizek elgáncsolásáért. Azért távolodtak el a kisgazdapárttól, mert hataloméhes emberek. Haragos szavakkal ítélte el Németh Béla, dr. Tarján Lászlóné és dr. Sipos Imre somogyi kisgazda országgyűlési képviselőket, akik — úgymond — a kisgazdapártnak köszönhetik, hogy a parlamentbe kerültek. Dr. Sipos Imréről többek között azt mondta: azért tolja a kormány szekerét, mert nyelvtudása alpján azt reméli, hogy diplomáciai pályára kerül. Felelőssége tudatában kijelentette: a kisgazdapárt kirekesztette soraiból e képviselőit. Felszólított mindenkit: határolja el magát tőlük. Felkérte a szervezeteket: ne engedjék be őket helyiségeikbe, ne menjenek fogadóóráikra, szakítsanak meg velük minden kapcsolatot. A nagygyűlés végén Bar- kóczy Gellért megyei kisgazda-elnök azt mondta a résztvevőknek: annyi mindent hallottak, hogy tán egy, hétig is eltart, amíg megemésztik. Szegedi Nándor Vadászat és vadgazdálkodás — Somssich Pongrác gróf előadása az agráregyetemen Barangolás Afrikától Európáig Színvonalas előadások, gyönyörű lovak látványa — és a Mercedes Band zenéje — örvendeztette azokat, akik a hét végén fölkeresték a kaposvári Pannon Agrártudományi Egyetemet. A kétnapos rendezvénysorozat vadgazdálkodási tanácskozással kezdődött. A Belgiumból hazaérkező Somssich Pongrác gróf Közép-Afrika állatvilágáról tartott előadást, dr. Sugár László, az egyetem főmunkatársa pedig beszámolt Mongóliában szerzett tapasztalatairól. Somssich Pongrác gróf, a híres somogyi család tagja életének jelentős részét Afrikában töltötte, jó ismerője a fekete kontinensnek. Remek előadását néhány vadászélményének fölelevenítésével is színesítette. A hallgatóság így nemcsak az okapi és az óriáspiton jellemző tulajdonságait ismerhette meg; azt is megtudhatta, hogyan húzza víz alá egy nílusi krokodil a nála jóval erősebb bölényt vagy hogy egy egyházfi korgó gyomra miképp hiúsította meg a párducvadászatot. Somssich Pongrác az előadás után röviden válaszolt a Somogyi Hírlap munkatársának kérdéseire. — Belgiumban, 1946-ban szereztem trópusi-agrármérnöki diplomát — mondta —, s két év múlva már a Tanganyika-tó északi részén dolgoztam. Hat évre rá egy kávéexportáló cég igazgatójaként bejártam egész Belga-Kongót, Kenyát, Ugandát, Tanganyikát... Ezeknek az országoknak a királyait is megismertem. Ugandában még vadászati tanácsadó is voltam. — Mit jelent önnek a vadászat? — Én sosem törekedtem arra, hogy sok vadat ejtsek; a vadászat nekem nem az ölést jelentette, hanem az erdőben barangolást, a szabadságot, a magányt... Mindenből egyet, egy különösen szép példányt igyekeztem csak elejteni: egy oroszlánt, egy gyönyörű elefántot. És lelki- ismeretfurdalást éreztem, hiszen ezek az állatok rendkívül bölcsek. Sajnos, nem mindenki gondolkodik így, ezért mára Afrika állatállománya a korábbinak 20 százalékára csök(Fotó: Kovács Tibor) kent, jelenleg mintegy 600 ezer körül mozog... A puskát fel kell cserélni a fényképezőgépre... — Ön rokona a híres vadász-írónak, Széchenyi Zsigmondnak... — A nagybátyám. Mivel én a háború óta nem jártam Magyarországon, csak 1964-ben találkoztam vele először: Nairobiban. Megtudtam, hogy oda készül vadászatra, s odautaztam én is... — Húsz év után miért hagyta el Afrikát? — Fiaim iskoláztatása végett jöttem vissza abból a a fantasztikus világból Európába. Egy belga építkezési vállalat igazgatója lettem, majd három németországi leányvállalatának vezetését vettem át. 1985 óta nyugdíjas vagyok; Brüsszelben élek. Gyakran hívnak előadásokat tartani, most dolgozunk Húsz év Afrika szívében című könyvem francia és német nyelvű fordításán; ezenkívül az erdélyi magyarság segélyezésével foglalkozom. Gyógyszereket, élelmiszereket viszünk nekik. S persze egyetemre is járok: grafológiát, pszichológiát és fotográfiát tanulok. — Fotográfiát? Netán újabb afrikai utazást tervez, ezúttal fényképezőgéppel? — Ha afrikait nem is, de közelebbi tájakra, szelídebb vidékre mindenképp igyekszem eljutni. — Például Magyarországra. — Igen. 1972 óta járok ide rendszeresen, Kaposváron is többször megfordultam már. Magyarország iránt szerintem most nagy a rokon- szenv Nyugaton, mint eddig még soha. Ezt addig kellene kihasználni, amíg lehet. Igen sok üzletemberrel beszéltem, aki idehozta a pénzét befektetni, aztán csalódottan hazament. Azt mondták: Magyarországon mindenki kedves, mindenki szimpatikus, de mihelyt konkrét szállítási idő, konkrét költségvetés kidolgozására kerülne sor, nincs, aki felelős választ adjon. Belgiumban foglalkozunk a magyar fiatalok belga egyetemekre jutásának elősegítésével: így megismerhetik a nyugati szokásokat, a nyugati menedzsmentet is. Ennek gyümölcse csak évek múlva érik be; addig pedig nem vár a nyugati üzletember. Nagy László
