Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-19 / 67. szám
1992. március 19., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 ÜDVÖZLET BATHBOL A karnagy a King's Singers Sze-e-e-nn-a-a-a, Sz-e-e-e-nn-a-a-a... — hangzott kedden délután a kaposvári református templomban. A somogyi megyeszékhely angliai testvérvárosának, Bathnak a kórusa jött el néhány napra a tavaszi fesztiválra. Ellátogattak Szennába is. A falu olyan maradandó élményt adott a vegyeskarnak, hogy nevével „énekeltek be” a próbán. Az 1947-ben alapított kórusban ma egyetemisták és nyugdíjasok egyaránt énekelnek. Évente kétszer adnak nagyobb koncertet a bathi székesegyházban. A városban ugyanis ez az egyetlen, a kórus repertoárján szereplő művek előadására alkalmas épület. Négy-öt évenként pedig a Bach fesztivál házigazdája a vegyeskar. Olyan neves vendégkarmesterekkel dolgoztak már, mint Yehudi Menuhin, Nadia Boulanger és a magyar Kertész István. Kísérte őket a Londoni Szimfonikusok és az angol Királyi Filharmónia is. Sikeres marcali bemutatkozásuk után a kaposvári Vikár Béla kórus fogadta a muzsika Nigel Perrin, a Bach-kórus karnagya (Fotó: Kovács Tibor) bathi követeit. Koncertjükön Pergolesi Magnificat, Vivaldi Glória és Mozart Vespers című műve hangzott el. Sokáig megmarad emlékezetünkben ez az est. Szűnni nem akaró vastaps kísérte éneküket. Az elismerés a szólistáknak — Tracey Chadwell, Roy Batters, Stuart Dunn, Charles Stewart — és a közreműködő Kaposvári Szimfonikus Zenekarnak is szólt. Az angol kórus a magyar közönség tiszteletére megtanult két Bárdos-művet. A Szellő zúg távol című feldolgozást Zákány/' Zsolt vezényelte. A Can- temust Nigel Perrin, a Bach kórus karmesterének dirigálásával adta elő az összkar. Nigel Perrin, szmokingján tenyérnyi kokárdát viselt. A 43 esztendős kiváló karnagy Cambridgeben a King’s Col- lege-ben végzett. A King’s énekese volt Singers tagjai is ide jártak. Ő 11. évig énekelt a világhírű együttesben. 1980-ban azonban megvált a társulattól. Hogy miért? Azért, mert nem bírta a rengeteg utazást, a koncerteket. Amikor énekelt, gyomorideg gyötörte. Most, hogy a karmesteri pálcát tartja, nem érez ilyent... Azt mondja, mivel oly sok mindenre kell koncentrálni dirigálás közben, még inkább át tudja adni magát a muzsikának. A King's Singers-szel való kapcsolata azonban nem szakadt meg. Hamarosan szólót énekel majd az egyik turnén. A fiúk közül ugyanis ő énekel a legmagasabban... Négy gyereke van első házasságából, s feleségének — aki szólót is énekelt — is van három. Ha összejön a hét gyerek, kész zenekar alakul. Zongorán, furulyán, klarinéton, trombitán, harsonán játszanak. Ilyenkor zeng az egész ház. A fiatal karnagy hetente egyszer próbál a Bach kórussal. Műsorukon Mendelssohn, Mozart, Bach, Händel klasszikus művei csendülnek fel. Lörincz Sándor MAI PROGRAM: A nagy hagyományú dél-dunántúli középiskolák könyvtárainak ritkaságaiból nyílik kiállítás ma 15 órakor a Megyei és Városi Könyvtárban Könyvekben őrzött múlt címmel. Középkori okleveleket mutat be a Somogy Megyei Levéltár, a kiállítás 17 órakor nyílik meg. Ma este 19 órakor a Kaposvári Csiky Gergely Színházban vendégszerepei a Szegedi Balett. Szenvedélyes viszonyok című produkciójukat tekinthetik meg az érdeklődők. A Bezzeg Fesztivál mai eseménye: Szalai Péter és Szőke Szabolcs indiai klasszikus zenét játszik a kaposvári belvárosi nagytemplomban 19.30-kor. tánca Örömkör A „Theater Wien 90” Arthur Schnitzler, orvos és természettudós a tudomány mellett talált magának egy adekvát műfajt „bizonyos dolgok” mind tökéletesebb és találóbb megfogalmazására. Mit sem érzékelhetett jobban a publikum a „Theater Wien 90” kaposvári, a Csiky Gergely Színház stúdiójában színre került vendégjátékán, mint ezt. Még oly nagy nyelvi problémák közepette is. Merthogy Schnitzler kétszereplős „tíz párbeszédében” Isabella Gregor és Michael Gampe kifogástalan, — a befogadó nyelvi tudása híján igencsak körülményesen érthető — németséggel adták át a mű dialógusait. Mondanom sem kell, eleinte irigykedve vettem tudomásul, hogy a nyelvi fordulatok következtében itt-ott felcsattanó kacajok mások privilégiumait képezik. Elvitatni az értő fülektől a Körtánc humorát nem lehet, magam mégis megleltem: miért volt roppant tanulságos és áthidaló megoldásokkal élvezhető a produkció? Schnitzler Reigen (Körtánc, Körbe-körbe) című színművében rejlő gondolatisága magasan fölötte áll a nyelv és nemzetiség témaköröknek. Más körök ihlették őt, és ihletik az írástudókat emberemlékezet óta. A kör már önmagában egy olyan fogalom, amelytől gyakran idegenkedik az ember, hozzá nem ritkán az ördögi szócskát kapcsolja. Nos, ha Isabella Gregor és Michael Gampe nem is circulus vitiosus motiválja e történetet, azért misztikus, de rendesen. E körben az emberiség jár-kel, fel s alá, néhol oly balgán és gyermetegen, mint, ’ki ész híján éli életét. Felróni az embernek e bűnt mégsem lehet, merthogy — bár írva bűnbeesés gyanánt gyakran szerepel — ki gondolja, hogy bűn lenne a szerelem? Egyszerűen csak van valahol bennünk egy bi- rizga, amit birizgálni lehet. Ezt modellezte Schnitzler úgy, hogy a tíz képben, szépen módszeresen körbeszeretik egymást alsó- és felsőházbeli, jól, rosszul vagy sehogy sem szituált férfiak és nők. A szajha a katonával, a katona a szobalánnyal, a szobalány a fiatalúrral, és így tovább. Bernd Jeschek rendezésében és díszleteiben a kapcsolatok csúcsát minden esetben Hansgeorg Koch zenei bejátszásai festik alá: ki, hogy és mennyire forrón szereti. Hogy a nyelv mennyire lényegi momentum, az fölcsapva az írott művet érthető meg igazán. Schnitzler beletáncolta a körbe, amit a körtáncról tudni kell. Balassa Tamás Nimród kegyeltje Hímzések A fővárosi Nimród Fotóklub 1980 óta minden évben megrendezi a természetfotók kiállítását. Erre pályázat alapján különböző kategóriákban lehet jelentkezni. Az idén a zsűri javaslata alapján Sélley Miklós, a Compur Fotóklub tagja a tájak és a makrofelvételek kategóriákban is jeleskedett. Képeit már közölte a Nimród című folyóirat. A kiállítás megnyitója március 22-én 11 órakor lesz Budapesten a Vajdahunyad várában. és faragások Kalmár Lajosné hímzett munkáiból és Gosztonyi Zoltán faragásaiból nyílt kiállítás Kaposváron az Édosz Művelődési Házban. A népművészek tárlata április közepéig látogatható. ESZÉK ÉL Éjszakai riadó A Szarajevóban aláírt tűz- szüneti megállapodás mintha felbátorította volna az embereket. A közutakon nagyobb a forgalom, a menekültek gyakrabban járnak haza. Pedig messze van még a béke. Mi- holjactól Eszékig az út mindössze 50 kilométer. Az út Valopovónál állított bennünket először meg a rendőrség. Igazoltatásunk idején távoli robbanásokat hallottunk. A rend őrei a kerülőutat aján- -lották, mivel tőlünk pár kilométerre Fetrijevci vidékén gránátok robbannak. A Dél-Bara- nyában állomásozó ún. szabadcsapatok, a szövetségi hadsereg bőkezű támogatásával támadják a területet. Ezek az egységek uralják most a baranyai háromszöget. Eszék előtt, az út mellett lövészárkok, homokzsákok, mellvédek. Talán ez a város utolsó védelmi vonala. Nagy baj lenne, ha valaha is itt kellene védeni függetlenségünket, hiszen ez a peremterület mindössze két kilométerre van a központtól. A katedrális felé vezet az út. A főtér tele ifjúsággal. Megtudjuk, hogy két koncertet is tartanak a városban. A Zágrábi Filharmónia a templomban lép fel. A bevételt a sebesülteknek ajánlották fel. A másik zenei rendezvényt a Horvát Nemzeti Színházban tartják hasonló céllal. Sok ember gyűlt össze. A színházat nemrég újították fel. Most ismét tatarozni kell, mert a lövedékek megrongálták a tetőszerkezetet. Az előadásokat az előcsarnokban, vagy az átalakított színtéren tartják, mint húsz évvel ezelőtt. Az otthon A híres horvát szobrászról, Ivan Mestrivityról elnevezett körúton mindenütt láthatók a háború nyomai: sok lakás szétlőve, sok falon hatalmas üregek. A lakásom a város legmagasabb épületében van. Előtte a vasúti híd, mellette a kaszárnya. Stratégiai szempontból nem ideális hely. Előttünk, a Dráva bal partján néznek egymással farkasszemet a horvát gárda és a volt Jugoszláv Hadsereg és területvédelmi egységeinek tagjai. Nagy a valószínűsége, hogy többször is célpont volt a 18 emeletes toronyház... Kívülről már látszik, hogy két emeleten volt tűz, füstösek, kormosak a falak. A iépcsőházban ég a villany és a felvonó is dolgozik. Ez jó jel, hiszen akkor talán a vízvezeték sem rongálódott meg. A másik kellemes meglepetés, hogy senki sem költözködött be jogtalanul, ami manapság elég gyakori. A város polgármestere figyelmeztette már az önkényeskedőkét, hogy engedély nélkül ne lépjenek más tulajdonába, mert ez szigorú büntetéssel jár. De engedetlenkedők mindig voltak. Sokszor katonaruhába bújnak a garázdálkodók és annak tekintélyével végzik „gyűjtögető munkájukat”. Nekem eddig szerencsém volt. Aránylag meleg van az előszobában. Az ablakokon át nem lehet a Drávára látni, mert fóliák vannak felrajzsze- gezve: az üvegek a híd felrobbantásakor kirepültek. így is lehet élni. Két szobát találat ért. A vakolaton golyók nyomai. Egy tálcában egy marék repesz. A laktanyából célozták a szobákat. Aránylag kisebb tatarozással vissza lehet állítani a régi rendet. Meglepődtem a frissen locsolt díszbokrokon, virágokon. Mint később Egy udvari lakás üszkös tetőszerkezete megtudtam, a szomszédom és felesége tették ezt a szívességet. Ismét bebizonyosodott a jó szomszédról szóló közmondás, miszerint többet ér az édestestvérnél is. Kaland a pincében Legközelebbi ismerőseim és jótevőim az egész háborút Eszéken élték át. Megöleltük egymást, elérzékenyültünk. Valahogy életben maradtunk. Ők idejük nagy részét a pincében töltötték, én meg elmenekültem. Elmesélik a január harmadikai borzalmakat. Azon a napon több mint kétezer gránát esett a városra. Az idegösszeroppanás határán voltak. Felfigyelek a szórványos robbanásokra, lövöldözésekre. „Ó, ez semmi, ez gyerekjáték. Ne féljen.”— mondják. Nem szoktam meg az ágyúdörejt. Megnyugszom, kávézgatunk. Azzal a szándékkal jöttem haza, hogy néhány napot itt is maradjak. A szomszédok megígérik, hogy lövöldözés esetén jelzik, mikor kell a pincébe vonulni. A szobákat el kell sötétíteni, ellenkező esetben figyelmeztetésként belőhetnek az ablakon. Nem tréfa! Szigorúan az előírásokhoz tartom magam. Éjfél körül néhány komoly robbanás, gyakori lövöldözés. Nem várom meg a szomszédok figyelmeztetését. Meleg ruhát kapkodok magamra és elemlámpával a pincébe sietek. Lent sehol senki. Rajtam kívül senki sem ijedt meg. Mindenki az ágyában maradt. Számukra ez nem volt komoly támadás. Kissé restelltem, hogy én ilyen félős vagyok, ők meg edzett polgárok, akik hat hónapja tűrik az ellenfél kegyetlenségeit. Másnap megkérdezték, hogy hallottam -e valamit az éjjel. Nem árultam el éjféli kalandozásom a pincében. (Folytatjuk) tim
