Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-19 / 67. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1992. március 19., csütörtök A sok kérés után a tettek mezejére lépett a páviánmama, és a képen látható egyszerű mó dón vet véget kisfia állandó elcsavargásának. AZ ÉLED AZ ERDŐ CÍMŰ VERSESKÖTETRŐL Évszakok és színeik Fent a magas hegyek hátán Csillagoknak szomszédságán Puha fészek, kicsi ház, Ablakában jégvirág. Bent a mélyén kandalló Kint az erdőn hull a hó. Szellő lopta napsugár Kacag be az ablakán, S elnémul a meseszó Mert megroppan kinn a hó. E sorok a Svájcban élő magyar származású író-költő, Poldesz Albert Éled az erdő című verseskötetetéből valók. A költemény az évszakok jellegzetes hangulatait tárja föl, lágy színekkel elevenítve meg a természet varázslatos és mesebeli világát. Az első versszakok a zord, mégis friss téli erdő életéből merítenek ihletet, majd a továbbiak Zsombori Erzsébet selyemre festett illusztrációi kíséretével visznek mesés utazásra. ízes gyümölcs csüng a fákon, Mókus roppant mogyorót. Aranyszemű szőlőfürtök Méze csalja a rigót. Szorgos kezek munkálkodnak S mire elmúlik a nyár; Gazdagkeblű éléskamrák S kicsiny kunyhók öle vár. * * * Ne legyetek soha rosszak, Kegyetlenek és gonoszak. Csak szép szóra nyíljon szátok, S szeressétek a világot. A népművészet tette híressé A Tolna megyei Sárköznek, hazánk e népművészetéről ismert tájegységének neve már az 1459-ből származó oklevelekben megtalálható. A népi eredetű néprajzi tájnév a Sárköz és a Duna folyó közti területet jelöli. A név mindmáig használatos, pedig az ármentések nyomán a táj képe teljesen megváltozott. Lapályos terület, és öt községet foglal magában: Őcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék és Báta. E kis tájegység ártere, dúsan termő fekete földje gazdag életmódot biztosított lakóinak. A Sárközben a ma is virágzó népművészet első írásos emlékei az 1715-ös évekre nyúlnak vissza. A híres sárközi szövésről-fonásról ez időből maradtak írásos feljegyzések, amikor a földesúr bizonyos adónemek helyett szőttest kért. Az idők folyamán egyre színesedett, fejlődött a népviselet, mely a XVIII. században még egyszerű volt, a XIX. század első felében már gazdag, sokféle lett. Az igénytelen saját készítésű bútorok mellett elterjedt a faragott, festett asztalosbútorok és a színes cserépedények használata is. A két világháború között a hagyományőrző területek egyre kisebbé zsugorodtak. A kezdeti nehézségek után aztán kibontakozott a régi hagyománykincset őrző és ápoló sárközi népi iparművészet. A negyven évvel ezelőtt Decsen alakult népművészeti szövetkezet az országhatárokon túl is híressé vált. A decsi tájmúzeum őrzi a vidék népi hagyományait, építkezési stílusát, öltözködési kultúráját. Hazai barangolások A Tűzgyújtó tündér meséje A Tűzgyújtó tündér ott röpködött a házak fölött és leste, hol készülnek tüzet gyújtani, legyen mit gerjesztenie. Valljuk meg, egy kicsit önző szándék is vezette, mert szeretett a tűz lángjánál megmelegedni, beleszimatolni a tűzhelyen fortyogó lábasokba, fazekakba, hogy jóllakhasson, mert a tündér beérte az ennivaló illatával is. Egyszer éppen a favágók tüzét gyújtotta meg az erdőben, és leheveredett a tűz mellé. Addig-addig figyelgette a tűz sercegését, pattogását, hogy egyszercsak elaludt. Ha már elaludt, bizony álmodott is! Azt álmodta, hogy rosszul jár az órája, ahová hívják mindenünnen elkésik. A kovács nem tudja a lovat megpatkolni, mert nem gyullad meg a fújtató faszene, a szénégető mesternek nem sikerül a boksáját begyújtani, mert nem ért oda Tűzgyújtó tündér. De még a gyerekek sem tudtak iskolába menni, mert nem égett a tűzhely tüze, nem volt ami a kakaót felforralja, sopánkodott -a pék, mert nem tudta a kemencét felfűteni. Mikor aztán a favágók sem tudták a tüzet meggyújtani, hogy távoltartsák a farkasokat, a Tűzgyújtó tündér nagyon dühös lett. Lecsatolta az óráját, hogy földhöz csapja. Ekkor előkerült az aranyozott tollú kismadár: — Ne dobd el az órádat Tűzgyújtó tündér! Inkább vigyük el az órásmesterhez! — Jól van, vigyük el! — lelkendezett a tündér. Vitték az órát az órásmesterhez, aki egyébként egy pápaszemes cickány volt. — No, lássuk csak! — és nekiállt szétszedni. Hát tele lett a lakása az óra alkatrészeivel. Az órásmester csóválta a fejét: ilyet ő még nem is látott! Már azon volt, hogy feladja, mikor a hajszálrugó alól előbújt egy manócska és jót nevetett rajtuk. Az órásmester gyorsan összerakta az órát, ami olyan pontosan járt, hogy még az aranyozott tollú madár is elcsodálkozott. A Tűzgyújtót meg éppen a királyi udvarba hivatták - nem is késett egy másodpercet sem! Jutalmul egy órát kapott ajándékba, hajszálra olyat, mint az övé. Már nyúlt is érte — amikor felébredt. Éppen idejében, mert a favágók tüze kialudt, és rohannia kellett, hogy begyújtson az iskolai nagy cserépkályhába. A Tűzgyújtó tündér azóta is itt jár közöttünk. Szeressétek ti is, akkor is, ha néha elszuny- nyad és ő is meg akar melegedni. Törő István Készítsetek süni két Legegyszerűbb, ha közepes nagyságú krumplit félbe vágtok és fogvájót vagy apró hurkapálcát tűzdeltek bele. Szeme lehet a gyufa feje is. A másik süni félbevágott almából készülhet. A tüskéi gyufaszálakból, szemei egy-egy gyöngyszemből legyenek. Kicsit több munkával készíthető el — papírból — a Sün Sámuel. Vágjatok ki kemény kartonból egy sün formát és apró tölcsér formákat ragaszthattok rá, azok lesznek a tüskéi. Jó játékot, kellemes időtöltést! OVODASSAROK Marci, aki nemrégen még maga is macska akart lenni, furcsa kalandba keveredett kedvenc perzsa macskájával. Egyik este, amikor már együtt volt a család és ki-ki tette a maga dolgát, örültek a szülők, hogy Marci is játszadozik, elfoglalja magát egy sarokban. Még a nagy csend sem volt gyanús. Később, mikor édesapja hívta, előbújt a sarokból, huncut szeme gyanúsan csillogott. Jobban odafigyelve az apa vércseppeket fedezett fel a szőnyegen. Megrémült. De Marcinak semmi baja, viszont a vér- cseppek a sarokba vezettek. A gyönyörű perzsamacska ott kuporgott, szorosan a kis barátjához simulva. A szülők vizsgálódni kezdtek, és elakadt a lélegzetük: a gyönyörű állatnak az egyik füléből hiányzott egy picinyke darab. Miért tetted ezt? — faggatták a szülők. Marci, aki egyébként biztosan kezeli az ollót, hiszen az óvodában, otthon is nyirbálhat vele, hebegve-habogva csak annyit mondott: túl hegyesnek találta a cica fülét. Szülei ezután hosszan beszélgettek vele, mennyire helytelen amit tett, milyen fájdalmat okozott kedvenc „pajtásának”. Marci restelkedett, szemmel láthatóan bánkódott. Ám másnap már úgy beszélt tettéről: nem is én, hanem a boszorkány vágta le a cicus fülét, csak az tehet ilyen rosszat! A picinyke füldarabot hiába keresték, sehol sem találták. Elnyelte a föld — vagy elvitte a boszorkány? Báli Györgyné HOL AZ OLLO? Kiválasztunk egy helyet, ahol több fa szegélyez egy szabad területet. A játékot eggyel többen kell játszani, mint ahány alkalmas fa van. így az egyik gyerek lesz a fogó. A gyerekek mindegyike odatámaszkodik egy-egy fához, és a fogó sorra járja őket azzal a kérdéssel: „Hol az olló, komámasszony?” Ezalatt azok a gyerekek, akiknek a fogó háttal áll vagy, akiktől mesze van, folyton cserélgetik a helyüket, azaz egymás fáihoz futnak. A fogó pedig igyekszik valamelyiket, aki abban a pillanatban nincsen a fánál, megérinteni a kezével, a következő játékban ő lesz a fogó. Fánál álló gyereket érinteni nem szabad! A levágott macskafül
