Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01 / 27. szám

1992. február 1., szombat SOMOGYI HÍRLAP — FIATALOK OLDALA 7 TISZTA SZOBA A bátor úszó­avagy mit mondtak a „fülek” Dóriékról és mit mond Dóri Szandiról Kezdem azzal, mit nem je­lent a címbe foglalt két szó: nem jelenti a paraszti kultúra egyik fogalmát (lásd jelesül a buzsáki falumúzeumot), és hasonlóképpen nem jelent be­járónő által kisuvikszolt lak­részt. Ám egy Cream-nóta a lehető legtökéletesebben ma­gyarázza értelmét. A dal címe: Fair room. E nevet (nem kacag) vá­lasztotta egy kaposvári hard-rock banda is, melynek egyik tagjával a minap ele­gyedtem szóba (az előre megbeszélt időpontban). Elöl­járóban: érintettünk néhány időszerű problémát, amivel a ma hangszerekböl-hango- kat-kicsiholó-i küszködnek. A Fair Room oszlopos tagja (ahogy ezt mondani szokás), Dóri Péter — akivel az előre megbeszélt időpontban ültünk le, hogy megdünnyögjük a megdünnyögendöt. (Ford.: dumcsL) Péter a Táncsics gimnáziumban érett meg, amit egy mechanikaiműsze- rész-tanfolyam, majd kemény nyolc hónap meló követett. Ami nem igazán érdekelte. Hát némileg rontott az amúgy is elkeserítő munkás-munka­nélküli arányon, miközben a kultúra bástyáján tevékenyke­dett: újságot hordott ki és el­árulta a könyveket. A gitár nyolcadik osztályos korában szegődött mellé, azóta elválaszthatatlan have­rok. A Led Zeppelin és a Cream hangzásvilágával a fü­lében a Hemendex, az Inver­zió és a Démon zenekarokban élte ki szenvedélyét: a zené­lést. És jött a Fair Room. — Hogy milyen muzsikát játszunk? — kérdez vissza Péter, majd rövid szünet után találja meg a stílust. — Talán a blues és hard-rock címkés skatulyába passzolunk. Több­nyire általunk szerzett számo­kat nyomunk, a szövegeket Balogh János barátunk írja, De elvétve előfordulnak Gream-feldogozások is kon­certjeinken, és van, amikor öinsberg-verseket zenésítünk meg. A felállás: Koltaí Tamás (dob), Schenk Tamás (bass, ének), valamint vendégként Gömbös G. Gyula és Torma Zoltán gitárosok. Jómagam szintén gitáron játszom. — Mik a kilátásai manapság egy amatőr csapatnak? — Ez nehéz ügy. Legfőkép­pen (ekkor már tudtam mit mond majd) anyagi gondjaink vannak. Próbahelyet havi öt rongyért bérelünk a lőtéren, a motyónk fejlesztése is tömér­dek lóvé. — Bevétel? Működési engedélyünk nincs, csak szerződés alapján kaphatunk tiszteletdíjat, ami az útiköltség és esetleg kopo­nyánként egy ezres. Jártunk már Bonyhádon, Tabon, Pé­csett és Baján. — Visszajelzés? — A bonyhádi rocktaláko- zón a „fülek” azt mondták, jó, amit csinálunk. Ami pedig egy hetilapban megjelent kritikán­kat illeti, arról nem mi tehe­tünk, hogy a Csonka Pisti el­dőlt egy létrával. Nem volt „ha­lál a májra’1- akció. Csupán egy dzsesszkocsma. — Azért volt piálás a szín­padon, nem? — Egy ici-pici... — Merre tart most a Fair Room? — Jelenleg azon vagyunk, hogy egy igényes demót ké­szítsünk, amivel meg lehet je­lenni bárhol. Ez haveri alapon kerül majd tizenöt rongyba. — A hazai könnyűzenei pa­letta nem azt mutatja, hogy éveken belül habostorta lesz a rockzenészek élete. Hogy lá­tod ezt? — Ez valóban így van. Csak egy oldalt nyomnak. — Mi a véleményed Szandi­ról? — Ha bejön a pénze, miért ne csinálja? (b— t—) Banda Zoltán rejtvényrovata A Kapossystem Számítástechnikai, Irodatechnikai Szolgáltató Kft ajándékával Január 18-i rejtvényünk he­lyes megfejtése: 1. Dolly, 2. Lulu, 3. Richie, 4. Csoki. A Kapossystem ajándékkazettá­ját Gelencsér Ágnes kadarkúti olvasónk nyerte. Gratulálunkl FILMZENÉK Zenei feladványaink gya­korta kapcsolódnak filmekhez. A totókérdésekben ezúttal népszerű filmzenék szerzőit, előadóit gyűjtöttük Össze. Jó válaszok esetén az Összeol­vasott betűkből egy híres vl- deóklip címét kapjátok, ezt küldjétek be. A fotón ebből a klipből láthattok egy jellegze­tes jelenetet. 1. Ki szerezte a Volt egy­szer egy vadnyugat című film zenéjét? A/ Vladimir Cosma T/ Ennio Morricone P/ Nino Rota 2. Kinek a slágere a She's Like the Wind (Olyan, mint a szél) a Dirty Dancing című filmből? H/ Patrick Swayze E/ David Hasselhoff T/ Eddy Murphy 3. Melyik népszerű énekes játszotta a Nyári vakáció fő­szerepét? 0/ Sting K/ David Bowie R/ Cliff Richard 4. Melyik együttes slágere a Visszatérés a kék lagúnába című film lírai betétdala? I/ Surface M/ Simple Minds D/ Starship 5. Ki énekelte a Reality (Va­lóság) című Házibuli-slágert? \J Richard Sanderson I/ Michael York H/ Richard Marx 6. Melyik együttes felvétele az egyik James Bond-film (A Wiew to a Kill) címadó slá­gere? U / Chicago L/ Duran Duran C / Foreigner 7. Melyik hazai rockzenész szerezte A hercegnő és a ko­hold című rajzfilm zenéjét? 2/ Presser Gábor S/ Benkő László E/ Lerch István 9. Ki írt kísérőzenét a Twin Peaks című tévéfilmsorozat­hoz? N/ Mark Knopfler R/ Angelo Badalamenti E/ Jean Michel Jarre Megfejtéseket február 11-ig fogadunk el, eredményt 15-ón hirdetünk. Pletykák A testemet is a müveim közé sorolom. S minden okom meg­van rá, hogy büszke legyek rá. — Cher * * * Én is éppoly gyakran káromkodom, mint Madonna. Csak nem éppen a nyilvánosság előtt. — Kylie Minogue * * * Nem tudom mit esznek rajtam az emberek. Olyan az arcom, mint egy kacsáé. — Michelle Pfeiffer * * * A feleségem 21 éves és úgy viselkedik, mint egy 35 éves. Én 46 vagyok, s úgy viselkedem, mint egy 14 éves. Tehát jól össze­illünk. — Rod Stewart * * * Remek érzés valakit egy preparált falra kenni. Mert azt gon­dolhatod: istenem, milyen erős ember vagyok. — Arnold Schwarzenegger * * * Mielőtt újra egy tv-sorozathoz leszerződnék, előtte inkább egy lyukat fúrnék a föld közepébe. A nyelvemmel. — Johnny Depp * * * Ha felvonom a szemöldököm, akkor a kritikusok szerint Jack Nicholsont utánozom. Ml a fenét csináljak? Borotváljam le a szemöldökömet? — Christian Slater * * * 17 éves koromig nemhogy nem volt dolgom fiúkkal, de még meztelenül se láttam egyet sem. — Madonna magasugro s yy Riportalanyom, egy kapos­vári úszó, természetesen víz­ben van, amíg várok rá. Távol álljon tőlem, hogy ezzel a túl­buzgóságát próbáljam bemu­tatni. Egyszerűen csak fürdik. Otthon, a kádban. Pár perc múlva nyílik a fürdőszobaajtó, és int,hogy kezdhetjük. — Először is egy rövid be­mutatkozást kérnék! — Hegedűs József vagyok, Pécsen születtem, tíz éve Ka­posváron élek. A Táncsics Mi­hály Gimnáziumba járok, és a „KASr'-ban úszom. — Mikor kezdődött a pálya­futásod? — Igen korán kedveltem meg ezt a sportot. Ugyanis már születésem után rögtön, a templomi keresztelőkor a víz hatására állítólag gyakorlott hátúszómozgást végeztem. De félretéve a tréfát, Pécsen sajátítottam el az úszás alap­jait, 6-7 éves koromban, majd Kaposváron lettem igazolt versenyző. Azóta egy-két ki­sebb megszakítástól elte­kintve folyamatosan űzöm ezt a sportot. — Hogy telik egy úszó hét­köznapja? — Igen mozgalmas nap az enyém, rengeteg energiát igényel. Öt órakor kelek, há­romnegyed hatkor edzés, majd rohanás nyolcra a suliba. Kettőkor a menzán vagyok, ezután négyig van egy kis szabadidőm, ezt „gyakorlati­lag” tanulással töltöm. Négytől fél nyolcig ismét tréning, és fél kilenc körüli hazatérés után pedig beborulok az ágyba. Sajnos, tanulmányi átlagom nem a legfényesebb, de még így is csak igen ritkán jut idő mozira, színházra, tévére. — Mennyi érmet szereztél eddig? — Körülbelül öt kilót. Saj­nos, a 10-15 dekás érmek egyenként nem sokat nyom­nak a latba, de azért mind­egyiknek örülök. Emellett ren­geteg ajándékot gyűjtöttem össze, plaketteket, kristályvá­zát, magnót és dísztárgyakat. Első aranyérmemet 1984-ben szereztem, a diákolimpián. — Igazán nem kell szé­gyenkezned... Levezeti-e az iskola idegi fáradalmait egy kiadós tréning? — Nem mondható egyér­telműen szellemi kikapcsoló­dásnak az edzés, hiszen nem lehet csak úgy „ész nélkül” úszni. így tehát, mint már emlí­tem, tanulmányi eredmé- i yem nem a legjobb. Ennek ellenére edzésre nagyon szí­vesen járok, hiszen nagyon jól együtt van a csapat, jó a han­gulat, és remek edzőm van, Kecskés Andrea, akinek .mm A nagyon sokat köszönhetek. — Mennyiben érint téged a sportolók íratlan törvénye: se nő, se ivás, se dohányzás? — Antialkoholista vagyok, s egyben a dohányzás nagy el­lensége, baráti körömet is ha­sonló elvekre próbálom vezé­relni. Kevés szabadidőmet vi­szont a barátnőmmel töltöm. Úgy gondolom, ez nem aka­dály a kettős munkámban. — A legkedvesebb emlék egy versenyről... — Hűha, nem is tudom, van-e ilyen, hisz mindig éri az embert valami kellemes meg­lepetés. Talán a legemlékeze­tesebb számomra egy tavaly- előtti (vidéki) országos baj­nokság. A margitszigeti Hajós Alfréd uszodában voltunk, egy csodálatos ugrótorony „társa­ságában”. Persze, nekem is ki kellett próbálnom. Felmentem öt méterre, de majdnem le­szédültem. Ennek ellenére va­lami fantasztikus vágy fogott el, hogy menjek följebb. Tíz méter... Erősen dobogott a szívem. Lemenni már nem mertem, az nagy leégés lett volna. Ekkor már emberek tömege vette körül a meden­cét. Egy kiáltást hallottam: „Ugorj, vagy megverlek száz melleni” Begorombultam és a következő pillanatban már ug­rottam. Amikor feljöttem, min­denki a hasát fogta a nevetés­től. Állítólag úgy verdestem a kezemmel mint egy kolibri. — Köszönöm az interjút. — Én köszönöm, és remé­lem, hogy ezáltal is népszerű­síteni fogom a kaposvári úszósportot. Kiss Ernő Rovatszerkesztő: Tamási Rita Párizs messze van Kaposvártól Siet az utcán. Hosszú haja szemébe lóg, ám nem takarja filigrán fülbevalóját. Maga készítette, s — mégha ékszerké- szítésből él is — ritkán váltogatja. Ra­gaszkodik a megszokotthoz. Munkáit ba­rátainak ajándékozza és egy-egy míves darabot elad, hogy ki tudja fizetni az al­bérletet, vagy fel tudjon Pestre utazni. — Ml van veled, mit csinálsz? — kér­dezem, s már az úttest túloldaláról jön a válasz. — Még egy-két hétig tanítok, tudod óraadó vagyok két iskolában is, de a félév után nem kellek sehová — mondja és siet az órára. Nem kellek sehovál — cseng sokáig fülemben a válasz, egy fia­tal, tehetséges lány nem kell sehová... Igaz, már két éve sem kellett, kirúgták... Akkor fogott hozzá az ékszerkészítés­hez. Keze nyomán csodák születtek; rézből, gyöngyből és féldrágakövekből. Kiállításait sokan megnézték, és nem szabadulhattak a látványtól. Vettek né­hány darabot az ékszerekből, amelyek azóta is kedvenceik. Óvónők, tanítónők dolgoznak mód­szertani kiadványából. Az egyszerűbb, ovisok és kisiskolások által is elkészít­hető ékszerekről ír, és még azt is megje­löli, hol szerezhetők be az alapanyagok. Nem kellek sehovál — kísértenek to­vább az igaz, mosolyogva kimondott, de egy embersorsot tükröző szavak. Itt, Ka­posváron nem kell sehová — pontosít­hatnék, hiszen megtudom: éppen most készíti elő párizsi kiállítási anyagát. Oda kell. A franciák fogadják és ünnepük. Ta­lán ott több embernek átadhatja majd az ékszerkészítós titkait. S talán még az is­kolák is adnak neki kenyérre valót. Igaz, Párizs messze van Kaposvártól. Lőríncz Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom