Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-08 / 33. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 1992. február 8., szombat SZIRMAY ENDRE Tengerek... tengerek A z álomtenger legbenső világom örök lüktetése, terelő végtelensége. Körülölel, mint egy oltalmazó és simogató sós-meleg takaró. Bebarangoltam minden kikötőjét, ismerem minden bárkáját. Láttam zöld, szürke és fehér tarajú fényszikráit. Hallottam morajlását, dübörgését és dajkáló csöndjét. Pihentem anyáskodó hullámaiban — és menekültem háborgásaitól. Megbarátkoztam felszíni csillogásával és mélységének merülő titkaival. A vitorlázó álmok merész cikkanásai közömbös szürkeségeket tükröztettek — aztán méltósággal elnyújtóztak. Úgy zuhogott újra meg újra önmagába vissza, mint a látomások ígéretének és a valóság roppanásainak örökös forgataga. Az álmok sejtése és a józanság kiteljesedése derűs megérkezés az élet sziklás vagy simogató, becéző selyem-homokú partjaihoz. Zenéje ígéret és engesztelés. Itt biztonságban vagyok, de nem sejtem, hogy gátat, révet vagy kikötőt építek-e lüktető terveimmel, hullámzó szándékaimmal. A jövendő évek szitakötő-zizegései álmaim valamikori beteljesülését ígérik. Társban és igézetben, gondban és vízióban, muzsikában és csöndben a kikötők messze világló fényeinél. S az álmok beteljesedése a valóság szürke homokját szitálja egyre. A Balti-tenger lázadozó, nyugtalan zöldje a háború utáni megbékélést tornyozta tudatom partjaira. Még emlékszem, hogyan fogadta a foszforos bombák tüzlobogóit és hogyan sistergett, nyögött a halált terelő lángok és kétségbeesett, rekedt kiáltások füstje alatt. Csak nagysokára tudott megbékélni az esők és szelek pólyáinak védelmében. — Mikor aztán a szótlan halászok ismételten megkövették, szelídülő hullámai ontották az ezüst-testű halakat és a vörös-barna rákokat. így lett gazdagabb a véres és fekete kenyér. S mikor a sirályok puha szárnycsapásokkal versenyre keltek a széllel, a kattogó szélmalmok vitorlái tükröt tartottak a ködlő tenger-messzeségnek. A nyugtalan víz pedig elringatta és megbékéltette a halottakat s megvigasztalta a hazavágyókat. A zöld hullámok fehér tajtéka reményt hirdetett a parton kószálóknak — a vágyakozóknak. Kíváncsi tekintetek és a csillapodó szél vigaszt nyújtott az árváknak és a bizakodó magánosoknak. Ez a tenger morajló múltjával összeölelte a halált és a békét. Fönségesen, méltó- ságosan, megfellebbezhetetlenül. A Tirrén-tenger kék derűvel, sugaras bizalommal köszönt rá az odatévedőre. Tudja, hogy ő nemcsak ölelés meg szerelem, becézés meg tanúságtétel, hanem hit és bizonyosság is. Ragyogás, gyöngyházfényű remény. Csillámló sziporkái az örömöt, a szellemi fölemelkedést és a harmóniát szárnyaltatják a méltóságos hullámok fölött. Forró sziklák, ünnepélyes ciprusok, melegen simogató víz. Engesztelés, mélység és magasság; árnyék és fény egymásra találása. Eüridiké alvilágot járt igézete, akit Orfeusz lángoló, türelmetlen pillantása örökre elveszített. És Beatrice szelíd, simogató mosolya, hogy a vándor rátaláljon az áhított és sejtett harmóniák szférájára. A párálló messzeség föl-fölvillanó, buzdftóan buja muzsikája. A kimért utak megérkezése. Az olajfák lehelletének hullámzó illata; varázslatokat, misztikumot és meséket göngyölgető, halk csobogása. A remény és szelídség engeszte- lődése. Csöndes sóhaj a megértett és elfogadott béke ünnepén. A vágyak tengere időt ringat a messzeség ölén. Összekarolja az álmokat, a valóságot, a beteljesülés reményét meg az omladozó hitet. Hiszen ő a beteljesedés, a megvalósulás lüktető varázslata. Partjain muzsikál a simogató csönd, a biztató Ígéret nyugalma. Hullámai fölött selymes szárnyú madarak ringatóznak az áramlásban. Tükröződő vizén színes vitorlák hajtják az igézetek barnálló hajótesteit. Távoli kikötők hívogató fénye a megérkezés nyugalmát ígéri. A várakozás viharai után a megcsillapodást. Csak a jövő megvalósulása ködük fátyolozottan. Ez a tenger békéltető zene; szívem ringató muzsikája. Hazaérkezés. ff Ősi magyar formák A MODERN MAGYAR ÉPÍTÉSZET ÚJ HULLÁMA A Makovecz Imre tervezte berzencei faluház egyedi formálás, a természetes anyagok használata, a környezet táji sajátosságainak figyelembevétele jellemzi. Elődjük a nemzetközi építészet nagy áramában az amerikai Frank Lloyd Wright (1869-1959), a legszínesebb építészzseni, aki Le Corbusier, Walter Gropius, Mies van der Rohe mellett a 20. század építészetének talán legnagyobb hatású alkotója volt. A családiház-építésben már a század elején létrehozta az épületbelső és a természet közvetlen kapcsolatát a helyi építőanyagok alkalmazásával. Késői korszakának csúcsa, a pennsylvaniai „Vízesésház" az új építészet eszközeivel megformált, természetbe ágyazott lakóház iskolapéldája, szinte visszhangozza a sziklás táj domborzatát. Az általa az arizonai sivatagban kialakított téli szállás, Taliesin West (1938) mérhetetlen egyszerűségében pedig Csete Györgyöt ihlette meg, ő a hazai ősformák alapján a magyar pásztorkunyhók mintájára hozta létre innsbrucki építészhallgatókkal „Hajlékát”. Makovecz Imre és növendékei pedig 1981-től nyaranta a visegrádi táborban valósítják meg a maguk tervezte, őskori és a magyar népi gyökerekre visszavezethető technikájú és formájú kísérleti építményeiket. Ezek mindinkább humánus jelek, melyek a későbbi épületek eszmei kiindulópontjai. A magyar építészek a hazai hagyományból a szecesszió nagy hazai mesterének, Lechner Ödönnek a munkáit és az erdélyi Koós Károly épületeit és eszméit tekintik példaképeiknek; szakmai egyesülésük is az ő nevét vette fel. Hangsúlyozzák a nemzeti jelleget, a népi építészet gyökereit. Környezetkedvelő, természetes anyagokkal dolgozA magyar építészet forradalmi megújhodása az organikus építészetet zászlójukra író építészek, elsősorban a ma már világhírű Makovecz Imre, Csete György és a hozzájuk társult fiatalabb nemzedék nevéhez fűződik. Munkáik a hatvanas évek közepétől kezdve nagy vihart kavartak, ezek azonban ma már elcsitulóban vannak. Az akkor még perifériális és a hivatalos szervek által nem jó szemmel nézett mozgalom céljairól Makovecz Imre így nyilatkozik: „Olyan épületeket akarunk emelni, melyek emlékeztetnek eredetünkre, önmagunk eredetére, ősképeire... Hiszünk abban, hogy a Taba Benő: Bükki Nemzeti Park épülete természettel, az ősökkel, a sok ezer éves jelekkel, az állatokkal, a növényekkel és a magunk természetével együtt homogén módon, felelősséggel kell élni... Hiszünk abban, hogy ez az építészet az, amelyik képes átmenteni bennünket egy olyan időszakadékon, egy olyan mesterségesen kialakított emlékezetvesztés korszakán, melyben igyekeznek egy Gólemhez hasonló informatikai és technológiai rendszeren keresztül az emberiséggel elfeledtetni ősi misztériumait, eredetét és célját. ” Gáborjáni Péter építész, az utolsó velencei biennálén nagy sikerrel bemutatott magyar organikus építészeti kiállítás kormánybiztosa szerint az organikus építészeti felfogás akkor jelent meg, amikor megjelent a hatalommal szemben áló „nomád nemzedék” a tűrhetetlenné váló politikai, kulturális helyzeten való változtatás programjával, a nemzeti hagyományokat felélesztő és folytató táncházmozgalmak feltűnésével. Az azonosságtudat akkor az erkölcsöt, a sajátos szokásokat, a történelmet, a magatartást őrizte, és menekítette át a fiatal generációnak, és a legkiválóbb értelmiségiek kapcsolódtak a mozgalomhoz. Értelmes célokat kutató, a múlt értékeit feltárni és megőrizni kívánó szándék vezette az organikus építészet akkori művelőit. A csoport az új lakónegyedek lélektelen falanszterei ellenében, a romantikus, „vissza a természethez” rousseau-i elvet hirdeti. Épületeik megjelenési formáit a plasztikus, Nágocsi faluház — Ma- kona-csoport Ekler Dezső: Nagykálló-Ha- rangod, Tánccsűr nak, főleg fával. Épületeik hangsúlyos része a kitűnően kivitelezett ácsmunka. A két vezető egyéniség köré csoportosult fiatal nemzedék ma már alkotóperiódusa teljében van. Műveik szerte az országban hirdetik a mozgalom életképességét, elsősorban a nagyvonalú lakóházépítésben. A Makovecz köré csoportosult Makona, a pécsi csoport helyi hagyományból kiinduló építészei és az ország más területeiről hozzájuk csatlakozó építészek, köztük a Kecskemét új arcát jelentékenyen meghatározó Kerényi József markáns, a legjobb helyi hagyományt továbbfejlesztő épületei mindenütt szerves részei a városképnek. A szárnyaló fantáziájú Makovecz Imre eredeti gondolatait nagyszabású vállalkozásokban, templomokban, művelődési házakban, a most épülő barcelonai világkiállítás magyar pavilonjában világszínvonalon valósítja meg, egy vérbeli zseni igényességével. Brestyánszky Ilona
