Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-06 / 31. szám
1992. február 6., csütörtök „ISPOTÁLYBÓL KÓRHÁZ,, A Marcali Városi Kórház Centenáriumi tanulmányok, dokumentumok Dr. Gál József és Matolcsy Gusztáv szerkesztésében, harminchárom szponzor támogatásával jelent meg a Marcali Városi Kórház történetét feldolgozó tanulmánykötet. Az igényes centenáriumi ösz- szeállítás a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalatnál készült. A fotókkal, rajzokkal gazdagon illuszrált kötet bevezetőjében dr. Rádler Antal orvos-igazgató többek közt ezt írja: „1976-ban végre megtört a jég. Azóta minden évben lassacskán haladtunk előre. Az a politikai rendszer, amely már-már az intézmény felszámolását tervezte, érveink hatására a nehezedő gazdasági körülmények ellenére megteremtette egy közép- nagyságú kórház létrejöttének feltételeit az 1990-ben átadott új épületkomplexummal. Bár ez óriási előrelépést jelentett számunkra, nem szűntek meg feladataink, hiszen a kastélyépületben maradt osztályok rekonstrukciója a jelen idő nagy gondja, küzdelme. ” Dr. Szaplonczai Manó életét Matolcsy Gusztáv villantja fel. A marcali járás tisztiorvosából lett kórházigazgató a helyi közélet lelke, a „marczali társasélet egyik legkedveltebb alakja, akit negszoktak élén állni minden mozgalomnak, mely szép és nemes’’— csak rövid ideig maradt e székben, ugyanis megyei teendők várták. Értékes adalék dr. Viczián Antal-dr. Gál József „Ispotályból kórház...” című tanulmánya, amelyben műszerbeszerzési praktikákról, egy teafőzés okozta tűzről és az új gyermekosztályról is olvashatunk. A centenáriumi kötet szerkesztői közreadják a kórház egykori és mai orvosainak névsorát is. A jelenlegi dolgozók osztályonként álltak fényképezőgép elé. Lörincz Sándor SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 A tragédia embere Egyensúlyozás Jancsikity József grafikusművész vonalain Van, amikor csak a technika vagy a színekben és formákban való elmélyedés mozgatja a képzőművész kezét, mely mechanizmusból az idők során különféle izmus nőtt ki — a dolgok rendje és módja szerint. Es van, amikor az emberben elfojthatatlan a megismerés iránti vágy, lépni sem tud bölcselkedés nélkül, és mindezt nem filozófai eszmefuttatásokban éli ki, hanem rendkívüli látásmódját és „gondolkodó” kezének tehetségét kamatoztatja. Jancsikity József ez utóbbiak közül való. Grafikáiból a kaposvári Gyergyai Albert Középiskolai Kollégium földszinti aulájában nyílt kiállítás — a harmadik X-en tavaly „átesett” művész első önálló tárlataként. Pályájától meglehetősen messze- eső középiskolában érettségizett, miután útépítésnél „vezette a műt”. A páternoszter következő lépcsője az ablaktisztítás lett, majd tehetsége nem maradt kiaknázatlanul; a rajzfilmstúdióban helyezkedett el — rajzfilmfestőként. Diplomát a hallei Burg Gie- bichenstein Művészeti és Formatervezési Főiskola grafika-festő szakán szerzett 1990-ben. Mestere Frank Ruddigkeit professzor volt, akinek kvalitása és embersége azóta is példaértékű és példanélküli számára. Kiállításon többek között Zalaegerszegen, Kaposváron, Linzben, Halléban, Münchenben és Konstanzban szerepelt. Tavaly felvételt nyert a Stuttgarti Állami Képzőművészeti Akadémia grafikai mesterkurzusára. Jancsikity József számára sem az ember lelki világa, sem pedig testi világa nem marad „túlöltözötten” — levetkezteti a gyarló embert mindkét mivoltában. Képeinek zömén a világ- egyetem (tán) egyetlen civilizált lénye lecsupaszítva, a tragédiák örök veszteseként jelenik meg; a szépség mintha teljesen más értelmet nyerne megfogalmazásában. Ám a Jancsikity által ábrázolt „való világban” úgy tetszik hiányzik az esztétikus példány; csakúgy a lélek tisztasága — nincs jelen. Kivételt persze itt is képez néhány alkotás: gondolok itt az infernót szemlélők, Dante és Vergilius tekintetére, az elveszett édenkertiekre, és a lehetetlen küzdelmet folytató Don Quijoté-re. Mert azért ezek is bennünk vannak. Jancsikity József grafikus- művész vonalai február 23-ig várják a látogatókat. (Képünkön: Hazatérő keresztesek című alkotása) B. T. Tudnivalók a közgy ógyei látási igazolványról Ingyen gyógyszer — nem szívességből Sajnos mind több nyugdíjas, járadékból élő, munkanélküli szorul rá a közgyógyellátásra vagyis arra, hogy az ismét megdrágult gyógyszereket, gyógyászati segédeszközöket ingyen kaphassa meg. A közgyógyellátásra jogosító igazolványokat mindig az állandó lakhely szerinti ön- kormányzat adja ki. A tavaly ősszel hatályba lépet 125/1991. (IX.29.) számú kormányrendelet szabályozza az említett igazolvány kiadását. Ennek birtokában kizárólag saját felhasználásra lehet a patikákban a népjóléti miniszter által meghatározott gyógyszerek közül az orvos által felírtakat kiváltani, illetve a gyógyászati segédeszközöket beszerezni. (Tavaly egyébként mintegy kilencmilliárd forint értékű gyógyszert és segédeszközt kaptak ingyenesen az érintettek.) Alanyi jogon jutnak a köz- gyógyellátási igazolványhoz azok, akik rendszeresen kapnak szociális segélyt — beleértve a központilag kiutaltat is — valamint a baleseti nyugellátásban részesülők és azok is, akik az egyes vagy kettes rokkantsági csoportba tartoznak. Szintén alanyi jogon jár a közgyógyellátási igazolvány a sorkatonai családi segélyben részesülőknek, továbbá azoknak, akik szellemi fogyatékos, sérült gyerekeket nevelnek. Megkapja az igazolványt a felsorlotakkal egy háztartásban élő házastárs, élettárs és a kiskorú gyermek is. A helyi önkormányzat jegyzőjét a jogosultságról a nyugellátást, a járadékot és a családi pótlékot folyósító társadalombiztosítási szervezet értesíti. Ennek alapján — külön kérelem nélkül — a jegyző kiállítja a közgyógyellátási igazolványt, s ezt kell a kezelővagy körzeti orvosnak bemutatni. Fontos, hogy a recepten mindig fel kell tüntetni az igazolvány számát, mert enélkül azok nem térítésmentesek. Méltányosságból kaphatnak közgyógyellátási igazolványt a betegek és nehéz szociális helyzetben levők közül elsősorban azok, akik elérték a nyugdíjkorhatárt, illetve akiknek a jövedelme nem éri el a mindenkori legalacsonyabb öregségi nyugdíj összegét. Külön kérelemre az önkormányzat képviselő-testülete a három vagy többgyerekes nagycsaládosoknak és gyermeküket egyedül nevelő szülőknek is megadhatja az igazolványt, amely legfeljebb egy évig érvényes, de megújítható.- szabó „FARSANGOL A VILÁG...” (1.) Oh részegesek, torkosok...! A farsangi időszak az egyházi év két nagy ünnepkörét, a karácsonyt és a húsvétot köti össze. Ennek megfelelően kezdő napja január 6-ika, vízkereszt, vagy másképpen a három királyok ünnepe és eltart egészen hamvazószerdáig, a húsvéti ünnepkört bevezető nagyböjt kezdetéig. Húsvétvasárnap azonban évről-évre másik napra esik. Időpontja a tavaszi napéjegyenlőséget — március 21-ikét — követő első holdtölte utáni vasárnap. így a farsangi időszak is változó, hiszen hamvazószerda éppen 40 nappal előzi meg a feltámadás ünnepét. A tényleges farsang azonban mindössze három napra korlátozódik: farsangvasárnapra, farsanghétfőre és- húshagyó- keddre, persze az ünnep kurta idejét a népi gyakorlat előszeretettel nyújtja meg a hamvazószerda utáni „torkoscsütörtökig”. Ennek hátterében minden bizonnyal az áll, hogy a középkori Európában a nagyböjti időszak hossza is még változó volt. Bár II. Orbán pápa a XI. században már csak 40 napban határozta meg a farsangot, IV. Béla királyunk idején még e héten csütörtökön is szabad volt húst enni. Ez a gyakorlat rögzült valószínűleg a néphagyományban. A moldvai magyarság hagyománya mondát őriz arról, hogy miért rövidebb a katolikus böjt. Eszerint Szent László király a tatárok elleni harcok miatt nem ért haza farsang vasárnapjára, ezért a pápától kapott engedélyt arra, hogy az ünnepet még kétnapi mulatsággal meg- toldhassa. Sőt a szabófalviak úgy tartják, hogy Szent László egyenesen Istentől kért engedélyt a még kétnapi vigassághoz. A nagy farsangi tobzódás valóban kedvelt mulatsága volt a régi magyar királyi udvaroknak. A források feljegyzik például, hogy II. Ulászló király 1494-ben „húshagyó lakomán” (Carnis privium) vendégelte meg a budai polgárokat, mitsem törődve a kincstár nehéz helyzetével. Thököly Imre fejedelemről pedig azt írják, hogy farsang utolsó napján még háború idején is rendezett táncmulatságot. így volt ez a protestáns prédikátorok és a katolikus papok feddő szavai ellenére. Telegdi Miklós római katolikus püspök a XVI. században a farsangi feslettség miatt érzett keserűségének így adott hangot: „Oh részegesek, oh torkosok, oh ti far- sangosok...ez világi emberek magokról elfeletkezvén Bac- chusnak áldoznak, hasoknak és torkoknak szolgálnak, tobzódásra és részegségre adják magokat, álorcákban és farsangruhákban... játszanak.” Az itt említett „álorcák” szó az ünnepi karneválra utal, bár ez a magyar néphagyományban soha nem vert gyökeret. A karnevál a francia, spanyol és olasznyelvű Európában virágzott, nem időszakot jelölt hanem álarcos bált, jelmezes felvonulást. Maga a szó csak későn bukkant fel a magyar nyelvben, olyannyira, hogy Csokonai Vitéz Mihály a Dorottyához írt jegyzeteiben szükségesnek tartja értelmét is megmagyarázni. Magyarország katolikus falvaiban „farsang hirdetéssel”, kolompolással, ostorpat- togtatással kezdődik ez az időszak, rögvest a vízkereszti házszentelés után. Számtalan szórakozási alkalom követi a pincézéstől a disznótorig, a lakodalomtól az alakoskodó játékokig. A leglátványosabb utolsó három napra a farsangvasárnap előtti „kövércsütörtökön” készülnek felr’az asszonyok ételeket készítenek, a legények muzsikusok társaságában járják a lányos házakat, hogy megtáncoltassák a fehérnépet, és adományokat gyűjtsenek a farsangi bál költségeire. A hangulat húshagyó- kedden éri el tetőfokát. A farsang a lakodalom mellett a legfontosabb táncalkalom. A csiki székelyek „hétfo- gásos táncára” is ekkor kerül sor. Kikérők, hívogató legények járták a lányosházakat, s ahol a leánynak már akadt kérője, ott a legény bokrétát kapott a kucsmájára. A hívo- gatókat szalmával ajándékozták meg a gazdák, ennek árából fedezték a mulatság költségeit. A „hétfogásos tánc” szombat estétől kedd éjfélig tartott, közben rövid pihenők választották el az egyes „fogásokat”. (Folytatjuk) Rékai Miklós
