Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-06 / 31. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAID AS AG 1992. február 6., csütörtök Új termelési kultúra Somogyaszalóban Tenyésznyulak Dániából Üzenet Davosból A külgazdaság sikeres évet zárt (Folytatás az 1. oldalról) Kádár Béla felhívta a fi­gyelmet arra, hogy az export- növekedés milyen szerepet játszott az eredmények eléré­sében. Mintegy 10,2 milliárd dollár körüli exportteljesít­ményt értünk el, ez 41 száza­lékkal nagyobb, mint 1990-ben volt. Nem igazak azok az állítások, hogy kiszo­rultunk az úgynevezett keleti piacokról, maguk a piacok tűn­tek el. Viszont sikerült átirányí­tani az exportot a nyugati pia­cokra, és ez bizonyítja igazán gazdaságunk életerejét. Ettől a ma már 80 százalékra rúgó dollárkiviteltől függ a magyar külgazdaság jövője — állapí­totta meg a miniszter, külön utalva arra, hogy Magyar- ország az esetleges protek­cionizmussal ilyen körülmé­nyek között nem játszadozhat, mert csak önmagának árthat. Kitért arra is, hogy a tárca törekvése szerint tőkeexpor­tőrként is integrálódnunk kell a világgazdaságba. Magyaror­szágon jelenleg 11 ezer ve­gyesvállalat működik, s több mint 300-at már mi alapítot­tunk külföldön. Ezek nagyban segíthetik a magyar kivitelt is.­Kádár Béla kifejtette, hogy milyen károkat okozott Ma­gyarországnak a jugoszláviai polgárháború, s milyen kilátá­saink vannak a kapcsolatok új­jáélesztésére. — Nem végleges adatok szerint legalább százmillió dol­lárral esett vissza kivitelünk, emellett megterhelték a költ­ségvetést a biztonsági intéz­kedések, és a menekültek el­helyezése is sokba került. Ha megindul a horvátországi új­jáépítés, az kedvező üzleti le­hetőségeket kínál majd Ma­gyarországnak. Mi máris átad­tuk javaslatainkat Zágrábnak és Ljubljanának kereskedelmi és gazdasági megállapodás megkötésére. Polesz György Elítélték a kaposfői halálos gázolót Többé nem vezethet gépkocsit A kaposfői Spirka Dezső jobban tette volna, ha lemond a gépkocsivezetésről, ha már az italról nem tudott. A tapasz­talat az, hogy aki alkoholista — márpedig az orvosszakértői vélemény szerint ő idült iszá- kosságban szenved — előbb-utóbb ittasan ül a vo­lánhoz, és rendszerint a baj sem várat magára sokáig. Voltak előjelek. A Kaposvári Városi Bíróság 1986 decem­berében ittas jáművezetés vétségéért 6 ezer forintra bün­tette, majd 1991 januárjában ugyanezért három hónapi — egy év próbaidőre felfüggesz­tett — fogházra ítélte. Gép- járművezetői engedélyét be­vonták, két év két hónapra el­tiltották a járművezetéstől. Őt azonban ez sem bírta jobb be­látásra. Tavaly június 7-én nagyobb mennyiségű szeszesitalt fo­gyasztott, majd Dáciájával a kaposfői tóhoz ment hor­gászni. Este hazafelé a For­tuna vendéglőben is felhajtott egy pohár sört. Ezután felvette leányát és annak udvarlóját, ivott még egy üveg sört, majd utasaival 23 óra tájban Ka­posvárra indult. Huszonöt perc múlva már Kaposmérő- ben nyomta a gázt, túllépve a megengedtett sebességet. Vele azonos irányba — az út szélén — gyalogolt a közepe­sen ittas Berta Lajos két tár­sával. Spirka nem vette észre őket, és Berta Lajost elütötte. A szerencsétlen gyalogos fel­vágódott a szélvédőre, majd egy hídra zuhant és szörnyet­halt. Spirka nem nyújtott se­gítséget. Kaposvárra érve le­tette utasait, aztán ki tudja mi­ért, a város külterületén lehaj­tott az útról és elhagyta jármű­vét. Gyalog tette meg az utat kaposfői lakásáig. Ott vette őrizetbe a rendőrség a hajnali órákban. A vizsgálat megállapította, hogy vérében 2,2 ezrelék al- koholkoncentrácó volt a bal­eset időpontjában. Az ügyben a Kaposvári Vá­rosi Bíróságon dr. Simon Mar­git tanácsa hozott ítéletet. A tárgyaláson a vádlott beis­merte tettét. Azt állította, hogy a gyalogosokat egyáltalán nem észlelte. Koppanást hal­lott ugyan, és azt is észre­vette, hogy a szélvédő meg­repedt, ám ezek okáról sej­telme sem volt. A bíróság megállapította, hogy Spirka Dezső megsér­tette a Kreszt, és a szabály­szegés közvetlen okozati ösz- szefüggésben van a baleset­tel, a sértett halálával. A vád­lott terhére írta, hogy már két­szer volt büntetve ittas jármű- vezetésért, és a legutóbbi bűncselekményt próba idő alatt követte el. Halált okozó it­tas járművezetés és segítség- nyújtás elmulasztásának bűn­tettében találta bűnösnek. Halmazati büntetésül három évi börtönre ítélte, a köz­ügyektől három évre, a közúti járművezetéstől pedig végleg eltiltotta. Elrendelte kényszer­gyógyítását is. Az ítélet ellen a vádlott és védője fellebbezett. Szegedi Nándor A somogyaszalói hófehér tornácos lakóház végén, a tá­gas istállóban piros szemű fe­hér nyulak. Dániából január közepén érkeztek, új színt, új termelési kultúra meghonosí­tását jelentve a községben. — Az előzmények több szá­lon futottak — mondja dr. Bal­lal Attila, a somogyaszalói gazdakör elnöke, a Pannon Agrártudományi Egyetem ka­posvári karának tanszékve­zető tanára. — A jó fél évvel ezelőtt megalakult gazdakör nem formális szerveződés lett, hanem valóban tenni akart a falu gazdálkodóiért. Azóta a körön belül három csoport működik: a szarvasmarha-, a sertéstenyésztők és a „nyúlá­sok” csoportja. — Vagyis a gazdakör léte az egyik „szál". — A másik: a Környei Me­zőgazdasági Kombináttal két évtizedes kutatási együttmű­ködésünk van. Magyarorszá­gon ez az egyetlen olyan nagyüzem, ahol a nyulászat teljes vertikuma megtalálható: a nyúltenyésztés, a vágónyúl- termelés és feldolgozás, az export, a prém- és nyúlszőr­feldolgozás sőt még a kalap­gyártás is. Nem véletlen, hogy hallgatóinkat is idevisszük gyakorlati oktatásra. Adott tehát egy nagy, tekin­télyes szellemi, gazdasági bá­zis. — Miért keresett utat a „nagy” a „kicsihez”? Mátyás István, a környei kombinát vezérigazgatója mondja: — A gazdálkodás folyama­tában úgy kell egymásra épül­nünk, hogy mindenki megta­lálja helyét, szerepét. A te­nyésztés, a tenyészállat-előál­lítás a nyúlnál az a szakasz, ami szakmailag különösen igényes, megbízható munkát igényel. Úgy gondoltuk, hogy a most kibontakozó gazdaköri mozgalom, a nyúllal foglal­kozó magántermelői réteg az, amely kiválóan elláthatja ezt a feladatot. Somogyaszaló az első, és eddig egyetlen hely, ahol elindítottuk ezt az újfajta együttműködést. Szentimrei Péterné Az agrárágazatot az utóbbi években érintő sok megráz­kódtatás közepette a nyúlnak mindig volt piaca. Ám a piac, az export bővítése óhatatlanúl megkívánja a választék bőví­tését is. — Vagyis új fajtára van szükség — mondja Mátyás István — a piaci igényeknek megfelelő fajtára. Dániában találtuk meg, ezt a genetikai­lag nagyértékű fajtát. Innen kezdve felgyorsultak az események. A környei kombinát megvásárolt és be­hozott Dániából százötven te- nyésznyulat és ezt három so­mogyaszalói gazdánál he­lyezte el. Az ő feladatuk lesz a nagy gondosságot igénylő te- nyészanyag szaporítása. A hármak egyike Szentimrei Pé­ter és felesége, Józsa Eszter. Mindketten agrármérnökök. — Ahogy manapság elég sok szakember, munkanélküli lettem én is — mondja Eszter. — Péter a toponári téeszben dolgozik. Amikor kilencvenben ide költöztünk, először kacsa­töméssel próbálkoztam, de ez nem volt sikeres. Azután bikahízlalásba kezdtünk, most pedig Attila és a gazdakör révén belevágtunk a nyúlte- nyésztői munkába. Dr. Ballai Attila Fotó: Király J. Béla Dr. Ballai Attila hozzáteszi: — Az FM fajtaminősítésre jelölte ki ezt a behozott új faj­tát, ez pedig különösen precíz, részletes adatgyűjtést és igen szakszerű munkát igényel. — Szeretném szakmailag tökéletes csinálni — teszi hozzá Eszter, majd hozzáfűzi — persze az anyagi oldala sem mindegy! Az biztos, hogy még soha nem dolgoztam annyit, mint amióta „munka- nélküli” vagyok. Persze a fér­jemmel együtt megoldjuk. A hófehér nyuszikák még egy hónapos karanténidejüket töltik. Szentimrei Péteréknél 41 anya és 10 bak ismerkedik a magyar körülményekkel. A karantén után kezdődik a te­nyésztés és április végén, má­jus elején már várható az első szaporulat. A környei kombi­nát és a gazdakör úgy tervezi, hogy ezt a tenyészanyagot ugyancsak továbbszaporítás céljábóf újabb gazdaköri ta­goknak adják tovább. Somo­gyaszalóban eddig a gazdák vágónyúl termelésével foglal­koztak. Most egy új kultúra honosodik meg, a tenyésztés — és így nyer új tartalmat a „nagy” és a „kicsi” kapcsolata. Vörös Márta MIT MUTAT AZ EUROBAROMÉTER ? (4.) Honnan informálódik Ön európai ügyekben? Mennyire tájékozott ön az Európai Közösségről? Gondolt-e arra, hogy Nyugat-Európába megy dolgozni? %-ban MODUS-OMNIBUS %—ban MODUS-OMNIBUS Nagyon jól Meglehetősen Nem nagyon Égyáltalán nem Nem tudja Gondolt rá Nem gondolt rá Nem tudja A Modus Kft kutatási adatai szerint a magyar lakosság az Európai Közösségek és Ma­gyarország közötti kapcsola­tokról, valamint az 1992 utáni Egységes Európai Piacról szeretne többet tudni. Ezt kö­vetően érdekli még: az EK, va­lamint a hazánk, Csehszlová­kia és Lengyelország közötti társulási tárgyalások részletei, az új európai biztonsági rend­szerre vonatkozó viták, alap­vető információk az EK-ról, az Európa politikai egyesítése érdekében tett erőfeszítések problémái, végül a Phare program kérdései. A magyar lakosság az Eu­rópai Közösségek tevékeny­ségével kapcsolatban az alábbi forrásokból tájékozódik: magyar televízió (86 száza­lék), magyar rádió (69 száza­lék), magyar napilapok (63 százalék), magyar folyóiratok, magazinok (29 százalék), nyugati televízió (13 száza­lék), iskola vagy egyetem (7 százalék), nyugati rádió (5 százalék), nyugati folyóiratok, magazinok (3 százalék), nyu­gati napilapok (2 százalék), legvégül az EK kiadványai (1 százalék). Arra a kérdésre, hogy mi­lyen hatással lesz Magyaror­szág és Nyugat-Európa kap­csolatára az Egységes Euró­pai Piac létrehozásának idei programja, a megkérdezettek „relatív többsége” (47 száza­lék) szerint e program előre­láthatólag javítani fogja ha­zánk és a Nyugat kapcsolatait. Ehhez képest az esetleges hátrányoktól tartók a válasza­dóknak csupán 3 százalékát teszik ki, s az „ingadozók” aránya sem nagyobb a 10 százaléknál. Ezzel szemben a „nem tudom”-mal válaszolók aránya most is igen magas (40 százalék). „Vannak, akik úgy gondol­ják, hogy országunk egyes ke­reskedelmi partnerei tisztes­ségtelen tevékenységükkel megnehezítik a magyar ter­mékeke exportját. Ismeretei, hallomása alapján mit gondol erről?” — hangzott a követ­kező, „kissé provokatív” kér­dés. A megkérdezettek közel 40 százaléka egyszerűen nem volt képes minősíteni ebből a szempontból országunk ke­reskedelmi partnereit. Az ér­demben válaszolók legtisz­tességesebb kereskedelmi partnerünknek Japánt (62 százalék), az Egyesült Álla­mokat (54 százalék) és a Kö­zös Piac országait (51 száza­lék) tartják, míg a legkevésbé a Szovjetunió (23 százalék) partneri tisztességéről vannak meggyőződve. Ez a minősítés a több milliárd dollárt kitervő magyar-szovjet kereskedelmi passzívum ismeretében egyáltalán nem látszik megle­pőnek. Ezzel kapcsolatban azt is megkérdezték: „Goldolt-e arra komolyan valaha, hogy egy nyugat-európai országba megy és ott dolgozik?” A vála­szok szerint a magyar lakos­ság 71 százaléka sohasem gondolt komolyan arra, hogy Nyugatra megy dolgozni. Ez­zel szemben a megkérdezet­tek 29 százaléka már „elját­szott valaha ezzel a gondolat­tal”. 64 százalékuk valószínű­nek, illetve biztosnak tartja, hogy nem megy Nyugat-Eu­rópába dolgozni. Nem csekély azoknak az aránya sem, akik biztosnak, illetve valószínűnek látják a nyugati munkaválla­lást (31 százalék). Ferenczy Europress

Next

/
Oldalképek
Tartalom