Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-04 / 29. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1992. február 4., kedd A RENDSZERVÁLTÁS TÖRPJEI A csőd elöl menekülnek Pusztakovácsiban Törpéletes — mondaná törppapa, kicsik és nagyok kedvenc mesefilmfigurája, ha a ma oly divatos közvéleménykutatók megkérdeznék: mi a véleménye a rendszerváltozást követő, legújabb keletű (v)iszonyainkról. Mert az minden gyanún felül áll: a törpökről szóló film valóban tökéletes, olyan mint a mesében. Ám ez nehezen mondható el a mi kis magyar változásainkról. Pedig hát történt itt egy s más! Savanyú a szőlő — mondják bizonyára sokan. A szo- ciálliberális sajtó tollnokainak nem tetszik az új rend, neta- lántán visszarendeződésre spekulálnak. Bizonyára ez is előfordul. De talán nem titkon remélem, a többség nem így gondolkodik. Nem azért teszi szóvá a demokrácia buktatóit, mert ellenzéki és rosszat akar: inkább vezérli a hegeli bölcselet üzenete: jobb ne légy, mint korod, de a legjobbra törj! Mert az új emberi viszonyokért folytatott harcban illene megtanulnunk: csak akkor válhatunk emberré, ha megtanultuk az embert látni másokban is. Még akkor is, ha azt tapasztaljuk, hogy egyelőre minden korábbitól való elmozdulást rendszer- változásnak neveznek. Ha annak vagyunk tanúi, hogyan dermednek újra „kővé” nem kívánt struktúrák. Hinni kell a jövőben, az emberközpontú rendszerváltozásban, amikor majd az erkölcsi önismeret lesz mindea emberi bölcsesség kezdete. Még akkor is, ha ma még többen érzik zsebükben a bölcsek kövét, ha oly sokan vannak a tévedhetetlenek. Ha nem érvelnek, csak kinyilatkoztatnak, ha nem vitatkoznak, csak letörnek. Még akkor is, ha azok is így tesznek, akiknek hatalmát nem legitimálta senki, csak a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság kényszere tartja a kényes egyensúlyt. Előfordul még, hogy óriás- törpök uralkodnak emberek fölött. A rendszerváltozás folyamát. Még nem jött el az az idő, amikor mindenki elég bátor ahhoz, hogy meggyőződése legyen. Mert egyelőre jobban járnak azok, akiknek meggyőződése — másoké. De tudjuk jól, nem válhat az ember saját aljasságának rabjává, hiszen nincsen olyan ostoba bűn, mely fel ne öltené az erény egy-egy jelét a külsején. Nem igazgathat fortélyos félelem, s nem oszthat jutalmat és büntetést. Nem szédít el a hamis beszéd. Szeretnék mindent megérteni, de nem mindennel egyetérteni. Mert a megértés nem megalkuvás, s így öngúnyom sem gyaláz másokat. Lengyel János Meghökkentő adatokat idéz Berend Ferenc, a pusztakovácsi termelőszövetkezet elnöke: környékükről 1960 és 1980 között a lakosság 51 százaléka elköltözött, mert nem volt megélhetési lehetőségük. Messze van Marcali és Kaposvár, rossz a közlekedés. Hiába fiatalodnak azóta az utcáik, nincs munka. A kft-vé átalakított zokniüzemüknek sincs megrendelése. A szántóföldekkel pedig fel kell hagyniuk. Ezerötszáz hektárnyi szántót erdősítenek, gyepesítenek, illetve ugaron hagynak. Az elnök szerint a jelenlegi körülmények között Mi lesz a kombájnokkal? 2300-2400 hektárnál több szántót nem érdemes művelni. Munkatársai is tudják: a csőd szélén állnak. Keresték az okát, hogy mennyiben hibásak ők, s mennyire hibáztathatok a gazdasági körülmények. A hogyan továbbra kellene választ adni, de ma ez cseppet sem könnyű. — Én mindig annak a híve voltam, hogy előre kell tervezni. Amikor négy-öt évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy fejlesztünk, akkor úgy látszott, hogy ez a járható út. A feltételek rendszere azonban megváltozott. Ha 1989-hez viszonyítok, akkor tavaly negyvennégymillió forint volt az árbevételből származó kiesésünk. Egy tény: a csődöt el kell kerülnünk. Nem a vezetőséget akarom menteni, de rajtunk kívül álló okok is nehezítették a helyzetünket: elmaradtak a támogatások, nehéz volt eladni a gabonát, a kukoricát és a szarvasmarhát. A felvett hitelek után felszámolt késedelmi kamatok önmagukban hétmillió forintot tettek ki. A vásárlók nekünk sem fizettek, így képtelenség dolgozni! Maradjunk az 1989-es adatoknál. Akkor 187 dolgozónk és 280 nyugdíjasunk volt. Ma ennyi embert képtelenség eltartani. Legfeljebb 150-160 emberrel tudunk együtt dolgozni. A korábbi években a nyugdíjasainkat segíteni tudtuk pénzzel és Berend Ferenc Fotó: Gyertyás László kedvezményekkel is. Most már nem lesz erre lehetőségünk. A veszteséges ágazatokat fel kell számolnunk. — Van kiút? — Javasoljuk, hogy a tagok alakítsanak kisszövetkezeteket, támogatjuk a vállalkozásokat is. Az utóbbival azonban gond lehet. A mai fiatalok eddig nem voltak rákényszerítve arra, hogy növényekkel vagy állatokkal foglalkozzanak, nem is nagyon értenek hozzá. Akkor hogyan lehetnének vállalkozók? Abban kell segítenünk, hogy ne felelőtlenül vágjanak bele valamibe. — Álmatlanok az éjszakái? — Megtehettem volna, hogy máshová megyek dolgozni, de én felelősséggel tartozom azokért a tagokért, akik megválasztottak. Gondolnom kell a falumbeliek jövőjére, de a jelenlegi körülmények között nem látok kiutat. El kell adnunk minden „felesleges” eszközünket. Ma már annyi műtrágyát és vegyszert sem használunk, amire feltétlen szükség lenne. Nem látok lehetőséget a kilábalásra. Ha magukra hagyják a gyenge termőhelyi adottságú gazdaságokat, akkor csak a csőd marad. Nagyok a dillemáim. N. J. MIT MUTAT AZ EUROBAROMETER? (2.) Gazdasági reformprogram, demokrácia, emberi jogok A lakosság a Modus kft kutatóinak — Lengyel Emőke és Tóth Antal — kérdéseire véleményt mondott a piacgazdaság megteremtéséről, a kormányzat gazdaságpolitikájáról, a demokrácia fejlődésének magyarországi perspektíváiról, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásáról is. A szabad piacgazdaság megteremtését a magyar lakosság többsége (65 százaléka) támogatja, ellene csak minden tizedik megkérdezett szólt. Ugyanakkor roppant tanulságos, hogy minden ötödik válaszadó eléggé bizonytalan a kérdés megítélésében. Az átlagosnál jobban elfogadják a piacgazdaságot a szakszervezeti tagok, az érettségizettek, a magas jövedelműek, a szakmunkások, a szövetkezeti tagok és főként a vállalkozók. A nemek között ebben a vonatkozásban igen nagy a különbség, mert míg a férfiak háromnegyede helyesli a piacgazdaság bevezetését, addig a nőknél ez az arány épp csak meghaladja az 56 százalékos arányt. Még nagyobb a különbség a legfiatalabbak és legidősebbek között: míg az 15-24 évesek 80 százaléka híve a piacgazdaságnak, az 55 év felettiek közül csak 53 százalék. A kormány gazdasági reformját a megkérdezettek mintegy 13 százaléka túl lassúnak, 49 százaléka pedig túl gyorsnak találja, s 21 százalékot tesz ki azok aránya, akik Milyen mértékben tartják tiszteletben az emberi jogokat Magyarországon? MODUS-OMNIBUS %-ban A magyar kormány gazdasági reformprogramja %—ban MODUS-OMNIBUS Túl lassú ÜSl Túl gyors l:' l kb.megfelelő seb. Hl Nem tudja nagyjából elégedettek a tempóval. Ugyanakkor itt is elég magas volt a kérdésre nem válaszolók aránya. A részletesebb adatok tükrében elmondható: az ellenzéki pártok hívei inkább lassítanák, míg a kormánypárti választók gyorsítanák a végrehajtás ütemét, bár ez utóbbiak között igen nagy azok aránya, akik szerint a reformfolyamat megfelelő ütemű. Az adatok tanúsága szerint a magyar lakosságnak csak mintegy 2 százaléka nagyon elégedett és körülbelül 28 százaléka elégedett a demokrácia hazai fejlődésével. Ezzel szemben a válaszadók 39 százaléka, illetve 21 százaléka nem nagyon elégedett, illetve egyáltalán nem elégedett hazánkban a demokratizálódás ütemével. Vagyis a többség szerint gyorsítani kellene a társadalom demokratizálásának tempóját. A nem szakszervezeti tagok, a maximum középiskolai végzettséggel rendelkezők, a diplomások, az inaktívak, a vállalkozók és a magánszektorban alkalmazottak, továbbá a férfiak és a legidősebbek az átlagosnál elégedettebbek, míg az érettségizettek, a szakszervezeti tagok, az irodai dolgozók, a szakmunkások, a segéd- és betanított munkások, továbbá a nők és a középkorúak az átlagosnál kévésé elégedettek a demokrácia fejlődésével. A kutatásba bevont lakosság a demokrácia magyarországi fejlődésével kapcsolatos elégedettségét vagy elégedetlenségét igyekezett pozitív, illetve negatív jellegű érvekkel alátámasztani. Pozitív érvek: jól fejlődik a demokrácia, jók a politikai célkitűzések, utat nyit az egyéni vállalkozásoknak, folyik a privatizáció, nincs kommunizmus, szólásszabadság van, többpártrendszer van, nagyobbak a törvényes lehetőségek a magánkezdeményezésekhez, nincs visz- szarendeződés, nincs elnyo- mottság, szabad választások vannak, nyugodtan élünk s nagyobb a vallásszabadság. Negatív érvek: nem fejlődik jól a demokrácia, mert létbizonytalanság van, nagy a munkanélküliség, nem változott semmi, lassú a fejlődés, nem megy előre a privatizáció, csak egyes rétegek élnek jól, magasak az árak, túl sokat várt a rendszerváltástól, sok a hatalmi és a pártharc, ugyanazok a vezetők, sokan nem teljesítik vállalt kötelezettségeiket, alacsonyak a bérek és a nyugdíjak, magas az adó. A megkérdezettek nagy része szerint hazánkban alapjában véve érvényesülnek az emberi jogok, hiszen több mint háromnegyedük úgy véli: nagymértékben, illetve bizonyos mértékben betartják azokat. Mindamellett elgondolkoztató, hogy minden huszadik megkérdezett szerint egyáltalán nem tartják tiszteletben Magyarországon az emberi jogokat. Az utóbbi véleményen levők elsősorban a társadalmilag hátrányos helyzetű rétegek, azaz az alacsony képzettségűek, a legidősebbek, a kisjövedelműek, a segéd- és betanított munkások között találhatók. Tehát a politikai orientációnak vagy a pártállásnak nincs meghatározó szerepe a negatív vélekedés kialakulásában. Mindent egybevéve: a magyar lakosság közel kétharmada híve a szabad piacgazdaság megteremtésének. Az 1990-es felmérés óta még tovább növekedett azok száma, akik jónak tartják ezt a gazdasági modellt (1990-ben 62 százalékos volt a piacgazdaság támogatottsági aránya), s némileg csökkent a „tanácstalanok” száma is. A demokrácia fejlődésének ütemével kapcsolatos lakossági vélemények a tavalyelőtti feltételhez képest az „elégedettség” irányába tolódtak el, hiszen akkor a mostani 28 százalék és 21 százalékkal szemben, 17 és 31 százalékos volt a „meglehetősen elégedettek”, illetve az „egyáltalán nem elégedettek” lakossági aránya. Mindez arra utal, hogy a társadalom szélesebb rétegeiben is növekedett a rendszer legitimációs bázisa. És ez — dacára a kormányzattal szembeni, gyakran igen éles bírálatoknak — kétségtelenül a politikai konszolidációs folyamatok felgyorsulását jelzi. (Folytatjuk) Ferenczy Europress
