Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-04 / 29. szám
1992. február 4., kedd SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Az elnyomatás ével Először rendeztek magyar történelmi tanácskozást az elnyomatás éveiről, az 1945 és 1956 közötti korszakról. Az Eötvös Loránd Tudománye- gyetemen tartott kétnapos rendezvényen a részvevők a Felvidéken, a Kárpátalján, Erdélyben és Délvidéken élő magyar őslakosság 1945-ös tragédiájával is foglalkoztak. Megemlékeztek a részvevők a temesvári hadifogoly tábor tömegsírjában nyugvó magyarok tízezreiről is. A tanácskozás vasárnap ért véget. ATV1 a népszerűbb Egy januári felmérés szerint átlagosan 17 órát töltünk a televízió előtt hetente. Az egyes csatorna nézettségi indexe a jobb. Itt a legtöbben a Dallas című filmsorozatot nézték, ezt követően a Híradót, illetve a Hetet. A tojáspatkoló rekordja Nem akármilyen világrekordot állított fel a somogyvámosi polgármester, Hanzel László tanár a tojáspatkolásban. Egy lúdtojásra 745 patkót ütött fel. Maga készíti azokat az ólommintákat is, amelyekkel a tojásokat díszíti. Reméljük, hogy a somogyi patkoló-polgármester 1992-ben bekerül a Guiniss könyvébe, amelyben a világrekordokat tartják számon. Lady Diana Nagyatádra látogat? Maradnak a menekültek (Folytatás az 1. oldalról) A nagyatádi tábor még sokáig működik. Mert mint azt Györkös Lajos, az új vezető elmondta, itt jött létre egy korszerű egészségügyi bázis, s ez főleg az idősebbek ellátása miatt fontos. Áprilistól a kisebb menekültállomásokról ide fogják telepíteni az ország különböző részeiről a menekülteket. Addig is az itteni raktárakból látják el a rászorulókat. A BBC egyik híradásából kiderült, hogy Lady Diana magyarországi látogatásra készül, és szeretné megnézi az egyik határ menti menekülttábort. Netán Nagyatádról lenne szó? — tettük fel a kérdést az illetékeseknek, akik nem cáfolták, de nem is erősítették meg a hírt. Az viszont tény, hogy a napokban Nagyatádon járt Nagy-Britannia budapesti nagykövetségének több vezető munkatársa. (Nagy) Gyógyszerkutatás az izomsorvadás ellen Mozdulat néven új alapítványt jegyeztek be Veszprémben. Szülői kezdeményezésre, az Innotp Bt. támogatásával jött létre az izomsorvadásos, kiemelten a Duchanne típusú izomsorvadásban szenvedő gyerekek és az őket gondozó, nevelő családok támogatására. A Duchanne a kétszáz féle izomsorvadás közül a leggyakoribb. Anyai ágon öröklődő, csak fiúkat érintő anyagcsere-betegség. Gyógyíthatatlan, s még olyan.gyógyszer sincs, amelyik lassítaná a betegség folyamatát. Normális csecsemőkori fejlődés után 2-3 éves kor táján jelennek meg a betegség első tünetei: a gyerekek nehezen állnak fel, hamar elfáradnak, a lépcsőn járás nehézkes. 4-5 éves korukban már egyre gyakrabban esnek el, járásuk „kacsázóvá” válik. 9-10 éves korukra elveszítik járóképességüket, s az izmok sorvadása halálhoz vezet átlagosan 15 éves korukban. A Mozdulat alapítványt azzal a céllal is hozták létre, hogy olyan kísérleteket támogasson, amelyek új gyógyszer kifejlesztésére irányulnak. Ilyen, a nemzetközi szakirodalom eredményeire támaszkodó munka már Magyarországon is elkezdődött. Az alapítvány megbízottja felhívásában közölte, hogy várják azoknak a családoknak a jelentkezését, amelyeknél ilyen gyerekbeteget gondoznak. A cím: 9707 Szombathely, Csók István utca 24. Az alapítvány számlaszáma: 489-98512/950-50031-42. (H. B.) SE ZSŰRI, SE DÍJAK / Újra filmszemle Kétéves csönd és szünet után újra nyitja kapuját a magyar filmszemle. A Budapesti Kongresszusi Palotában, február 7-12 között rendezik meg az immár hagyományosnak mondható hazai „filmes seregszemlét, amelyen két év felszaporodott termését — mintegy negyven játék és legalább ugyanannyi dokumentumfilmet — mutatnak be. — Sára Sándor rendező-operatőr elégedett lehet, hiszen új játékfilmje mellett két dokumentumanyaggal is jelentkezik a szemlén. Miről szól legújabb játékfilmje? — Valóban nem panaszkodhatni — ismerte el a rendező. — A „Könyörtelen idők” 1945 tavaszán, a Balaton-fel- vidéken játszódik, hősei magyar kiskatonák, akik úgy döntöttek, hogy nem vonulnak tovább egységükkel Nyugatra, hanem papírokat szerezve, a maguk részéről befejezettnek tekintik a háborút és lelépnek, bújkálnak... Nem kimondottan háborús filmet forgattam, sokkal inkább a harcok következményeit viselő emberek sorsa érdekelt. — Dokumentumfilmjei is a háborúval foglalkoznak? — Igen. Kétrészes filmet készítettem a második világháború alatt fogságba esett magyar katonákról. A szemlén csak az első részt „Az amerikai hadifogságot” vetítik. így is egy évet kellett várnunk a befejezéssel, mert sokáig nem tudtunk összeszedni néhány száz dollárt, hogy az amerikai archívumokban talált anyagot megvásárolhassuk. Végre kész van és dobozban vár már a folytatás, a „Francia hadifogság” is... — Es van még egy fontos filmje, a gulagról. — A „Magyar nők a gula- gon” azokról a szerencsétlen nőkről, lányokról szól, akik odakinn raboskodtak, szenvedtek a szovjet lágerekben. Kevesen tudják, hogy a háború után a szovjet katonai bíróságok, szovjet törvények alapján, mintegy 100 ezer magyart ítéltek el, s hurcoltak ki a gulagokra. Csak Sztálin halála után, 1953-ban tért haza az első transzport, mintegy 1400-1500 fogollyal. Egy másik csoport is hazajöhetett 1955-ben, körülbelül ugyanennyién lehettek. Ők maradtak életben... Ma közülük nyolcszáz volt gulag-fogoly él idehaza, ebből 17 nő...Mi ezeket a nőket kerestük meg, s mondattuk el velük életüket, kálváriájukat. — Ez a film teljesen elkészült? — Sajnos, nem... Az első rész, amit most a szemlén bemutatnak, arról az időszakról szól, amikor a foglyokkal megrakott tehervonatokat útnak indítják a Szovjetunióba. — A második rész— csak félig-meddig kész, mert időközben elfogyott a pénzünk — a gulagon lejátszódott szörnyű élményekről számol majd be, míg a harmadikat már a hazatérésről s az itteni eseményekről forgatjuk. — Mi a véleménye a kapunyitásra váró filmszemléről? — Nagyon sok a bemutatandó film, félek, hogy megosztja majd az amúgyis kevés hazai közönséget. Régebben, amikor még csak húsz-egy- néhány filmet forgattak egy évben, az előzsűri nyolc-tíz filmet hagyott meg, a többit kiszűrte a versenyből. Ráadásul most két év termését vetítik, nagyon elkelt volna az előzsű- rizés. — És a díjak? — Nem lesz se zsűrizés, se díjak! — Akkor milyen gyakorlati jelentősége lesz az idei filmszemlének? — Én mindenesetre sajnálom, hogy nem lesz verseny a filmjeink között. Nyilván nincs pénz a díjakra, vagy talán nincs az a zsűri, amelyik ezt az iszonyú mennyiségű termést rangsorolná. Annyi bizonyos, hogy a sok magyar és külföldi újságíró mellett neves fesztiválok zsűritagjai és igazgatók is itt lesznek a vetítéseken. Nos, ők legalább megnézhetik a filmjeinket. Ennyit a gyakorlatiasságról... Szémann Béla J. DEROGY —H. CARMEL: Szupertitkos Izrael A damaszkuszi 33 60 68-as nem válaszol Az izraeli kormány a • maga részéről úgy dönt, hogy bosszút áll a negevi halottakért. S nemcsak az autóbuszügyért veszik célba Abu Dzsihadot. Noha mindent mégsem lehet neki tulajdonítani, a zsidó államnak azonban mindenki másnál több oka van arra, hogy végezzen a PFSZ katonai vezetőjével. Abu Dzsihad volt az, aki 1965. január 1-jén (még a palesztin-lakta területek megszállása előtt) az akkor még Szíriái kézen levő Golan-fenn- síkról elindította a Fatah első rajtaütését Izrael ellen. Abu Dzsihad ezt az első próbálkozást követően számos Iz- rael-ellenes merényletet szervezett, így 1972-ben Izrael bangkoki nagykövetsége ellen, 1975-ben a Tel Aviv-i Savoy szálló ellen, és az ő nevéhez fűződik az 1978. évi tengerparti mészárlás is, amelynek mintegy negyven halottja volt... Mindent egy kockára feltéve, 1985. április 20-án felültetett huszonnyolc fedajint az A zsidó állam titkos diplomáciájának kulisszatitkait tárja fel a francia-izraeli szerzőpáros. Részleteket közlünk az Akadémiai Kiadónál megjelent könyvből. Ataribus nevű kereskedelmi hajóra, azzal a feladattal, hogy a kereskedelmi flotta matrózainak álcázva magukat, kössenek ki Tel Aviv kikötőjében, foglalják el a Cáhál főparancsnokságának az épületét és ejtsék túszul Jichák Samir védelmi minisztert... Ezt az őrülten vakmerő tervet meghiúsította az izraeli haditengerészet, amely a part mentén a nyílt tengeren fölfedezte és elsüllyesztette a hajót, és nyolc foglyot is ejtett. Abu Dzsihad azonban még értékesebb célpontnak számít a ciszjordániai és gázai felkelés óta. Ez a stratéga, aki már régóta szervezi a PFSZ akcióit a szervezet által nyugati frontnak nevezett területen (értsd: Izraelben és a megszállt területeken), az évek során a palesztin központban a belső ellenállás valóságos prokonzulja lett. Feladatul kapta a hálózatok kiépítésének tervezését, a sejtek működésbe helyezését, a kapcsolatok kiépítését a külső vezetők és a belső aktivisták között. Miután december elején spontán módon kirobban a „kövek lázadása”, természetesen ő koordinálja a tüntetéseket. Rendkívül népszerű a megszállt területek harcosai körében, akik méltányolják a diaszpórában élő vezető szerény életmódját, így az intifáda távirányítója lesz. Tunéziai rezidenciájáról Párizson át állandó telefon- kapcsolatban áll a felkelés helyi vezetőivel, s nemcsak operatív, de politikai utasításokat is ad. Az izraeli titkosszolgálatok 1988 áprilisának végén, az Ataribus elkapása után úgy vélekednek, hogy Abu Dzsihad új merényleteket készít elő, ezúttal a Cáhál magasabb beosztású tisztjei ellen. Am- non Sahak tábornok, az Aman (a katonai elhárítás) vezetője április 10-én kijelenti a hadsereg hetilapjának, hogy ezentúl „minden terrorista vezető olyan célpont, amelyet likvidálni kell...” Abu Dzsihad ezen a napon a líbiai fővárosban tartózkodik, ahol más terrorista mozgalmak oepratív vezetői tanácskoznak. Úgy távozik Tripoliból, hogy a zsebében van az a 25 millió dollárra szóló csekk, amelyet Kadhafi ajánlott fel az intifáda támogatására. A tanácskozásnak az volt az egyik célja, hogy megtervezzenek egy látványos akciót a szöuli olimpiai játékokra. (A dél-koreai rendőrség augusztus elején le is tartóztatott vagy fél tucat palesztint, aki az Új Fekete Szeptember nevű szervezet tagja volt.) A nemzetközi sajtó mindenképpen úgy vélekedik, hogy az izraeli hatóságok már megtervezték és beprogramozták Abu Dzsihad kivégzését. A Moszad — legalábbis a The Washington Post jeruzsálemi tudósítója szerint — háromszor is felhatalmazást kért a PFSZ katonai vezetőjének a kivégzésére, de a kormány ezt mindannyiszor elutasította. Az autóbusz elleni támadással és Sáron mennydörgő átkozódá- saival azonban túlcsordult az intifáda által megtöltött kupa. Március 8-án összeült a tíz miniszterből álló szűk körű kabinet, hogy megvitassa a kérdést. Simon Peresz külügyminiszter, Jichák Navon közoktatási miniszter és Ezer Weizmann tárcanélküli miniszter még mindig ellenzik. A többiek zöld fényt adnak a Cáhálnak az akció végrehajtásához. A már említett amerikai napilap tudósítója szerint szerdán, április 31-én sor kerül a szűk körű kabinet második — harminc percig tartó — ülésére. Már csak Weizmann ellenzi a tervet; Peresz tartózkodik, Navon távollétével tüntet. Rabín (védelem) és Hájim Bar Lév (rendőrség), a nemeti egységkormány két másik munkapárti minisztere mellette foglal állást. Arról van szó, hogy helyreállítsák a hadsereg morálják, kudarcra kárhoztassák az intifádát és megmutassák, hogy egyetlen terrorista vezér sem tudja elkerülni a megtorlást. A The Washington Post értesülése szerint az akció tervezését és végrehajtását a Cáhál vezérkarának egyik. különleges egységére bízzák — a Moszad, a szárazföldi hadsereg, a haditengerészet és a légierő közreműködésével. Egy vegyes kommandó gyakorlatozik azon a maketten, amelyet Abu Dzsihad sidi-bu-szaidi (a Tunisz közelében levő sziklás hegyfok, amelyről André Gide francia író valóságos dicshimnuszt zengett) villájának fényképei és azon légifelvételek alapján építettek föl, amelyek 1985. október 1-jén, a PFSZ főhadiszállása ellen intézett légitámadáskor készültek. (Folytatjuk)
