Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-04 / 29. szám
1992. február 4., kedd SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖRKÉP 3 OLCSÓBB, GYORSABB A KISZOLGÁLÁS Megnyílt a vámudvar Kaposváron (Fotó: Lang Róbert) A Volánspedíció Szállítmányozási Kft a fuvarozás csaknem minden területén képviseli ügyfelei érdekeit. Sok mindennel foglalkoznak a szállítás szervezésétől a piackutatásig, külkereskedelmi ügyletek közvetítéséig, valamint az árutovábbításhoz kapcsolódó szolgáltatásokig. Zalaegerszegen egy éve a MÁV közreműködésével létrehozták első vámudvarukat, s ezt egy év alatt másik négy „vámplacc” nyitása követte. Akkor a vasút helyi illetékesének csaknem az állásába került a támogató igen, ma azonban az országos mamutcég is felismerte, hogy az együttműködés közös érdek lehet. Zalaegerszeg után kis kitérővel — Szolnokon és Miskolcon át — tegnap Kaposvárra is eljutottak a Volánspedíció kamionjai. A MÁV és a budapesti székhelyű szállítmányozási cég megbízottjai tegnap ünnepélyes keretek közt írták alá az együttműködési szerződést, így hivatalosan is megnyílhatott a megyeszékhely első vámudvara. A szolgáltatási lista hosszú, de ami a helyi vállalkozóknak igazán fontos: az új létesítménnyel időt — és ezáltal sok esetben pénzt is — nyernek. Eddig a vámosok mentek a cégekhez és a sok tennivaló közt ez néha napokat vett igénybe. Az új rendszerben a kamion — vagy vasúti szerelvény — begurul a vámudvarra, és a helyben felállított vámkirendeltségen minden papírmunkát helyben intéznek. Áki nem tud fizetni, annak tárolási díj fejében a raktárakba teszi az áruját, a külföldi kamionosok érdekeit pedig a nyilvános telefon-, telex- és telefaxállomás szolgálja. Az élet csak lassan indul az új létesítményekben. Megkötött szerződésük még nincs, mától készenlétben állva várják az első munkát. A vámudvar a kaposi kereskedelmi pályaudvar területén igazán jó helyen fekszik, az adottságokat kihasználva rövid időn belül a Volánspedíció képviseletévé szeretnének válni. A jó példa nincs messze, a zalaegerszegi vezérképviseletnél eredményesen zárták az első évet. Tizennégy céggel van szerződésük, sok az alkalmi ügyfél és a vámudvar mellett kulturált szálláshellyel várják a kamionokat. B. Zs. A politika porondjára szeretnének kilépni Az 56-osok levele a minisztereknek Csatolják a tagok nyugdíjszelvényeit is Tavaly még csak 144-en voltak, mára már 300-nál is több regisztrált tagja van az 56-os Szövetség Somogy megyei szervezetének, amely tegnap délután tartotta idei első közgyűlését Kaposváron. A mintegy 100 érdeklődőt Galambos Lajos, a megyei szövetség elnöke köszöntötte. A gyűlésen elhangzott: az 1956-osok ma sem lehetnek nyíltan büszkék arra, hogy forradalmárok. Céljuk a tiszta, szebb Magyarország. A szövetség szeretne kilépni a politika porondjára és tisztességes, becsületes elszámolást kérnek. Előfordult, hogy ugyanaz az ember rehabilitálta most az egyik 56-os forradalmárt, aki annak idején aláírta az ítéletét. Többek között azt szeretnék elérni, hogy a dolgozó nép jól éljen. „Ha a nemzetnek jó, nekünk is jó. Mi nem kértünk a kapitalizmusból” — hangoztatták. A megyei szövetség levelet kíván küldeni a minisztereknek. A pénzügyminiszternek azt akarják megírni, hogy remélték, a rendszerváltás jobbít az életükön, ez azonban nem következett be. A kormány az 56-os eszmékre hivatkozik külföldön, miközben az 56-osokat elfelejtették. Nem ezek a forradalmárok herdáltak el több millárd forintot... A levelekhez csatolni fogják a 7000 forintnál kevesebb nyugdíjjal rendelkező tagjaik nyugdíjszelvényét is. T. K. Féltem az erdő vadjait Karácsony körül láttam egy őzcombot. Habozás nélkül gondoltam azt, hogy egy ürüé. A zsírkötegek, a világosabb hússzín tévesztett meg. Felvilágosítottak: túl sok kukorica telel a határban. Őzek, szarvasok prédájára. Ettől túltápláltak a vadak. Napok óta hordják ki a cukorgyárból a kampány befejeztével megmaradt, feldolgozásra már nem kerülő répát. Az erdészetek korábban is szoktak vásárolni a vadaknak répát is, feldolgozási mellékterméket is. A termelő 2100-2200 forintot kapott ezért a répáért. Ennyit a vadvédők biztosan nem fizetnek a takarmánnyá előlépett élelmiszer-alapanyagért. Hogy miért féltem az erdő vadjait? December, január bőséggel terített asztalukra keményítőt, szénhidrátot. Február hozza a lédús cukrot. Az ellustulástól féltem őket. Mi lesz a következő vadászati szezonra az esélyegyenlőséggel? A túltáplált állat tisztességgel menekülni sem tud majd. így lesz belőlük is, mint a karácsonyi kukoricából, februári répából szeszélyes préda! M. T. Öt ügyvéd három felé ment Kölcsön-közjegyző Nagyatádon Január 1-jével megszűnt az Állami Közjegyzők Hivatala, az ügyvédekről szóló törvény értelmében pedig megszűntek az ügyvédi munkaközösségek. Miként érintette ez a nagyatádiakat? Megtudtuk, hogy dr. Kovács Sándor, a korábbi állami közjegyző a maszek világtól elhatárolta magát, és a bíróságra ment dolgozni. így tehát ha valaki egy aláírást akar hitelesíttetni vagy örökösödési okmányt készíttetni, akkor a marcali, illetve a kaposvári közjegyzőkhöz kell fordulnia. (Ugyanebben a cipőben járnak a barcsiak is.) A megdrágult közlekedési díjszabások miatt ennek senki sem örül. Akinek eddig ügyvéd kellett, az a Ságvári utcai közösségben számított segítségre. Az egykori ügyvédi kamara öt tagja háromfelé ment. Dr. Németh Judit és dr. Miklós Csaba a Solar szállóban bérelt helyiséget, dr. Gelencsér György, az MDF irodájához közel, a volt járási hivatalban várja ügyfeleit, míg dr. Varga János és dr. Szalai Imre az egykori MSZMP-székházban rendezte be irodáját. A két utóbbi ügyvéd érdeklődésünkre elmondta, hogy továbbra is el kell látniuk — valamennyiüknek — a kirendelt ügyvédi feladatokat, tehát senki sem maradhat ügyvédi védelem nélkül. Más kérdés, hogy ezt senki sem tartja nyereséges vállalkozásnak. A hivatalos kirendelés most egyfajta társadalmi munkának tetszik, nincs benne nyereség. Nekik pedig az kell, hiszen számláik alapján adóznak. Dr. Varga János — őt az ország a televízió jóvoltából a vállalkozási vetélkedő győzteseként ismerhette meg — elmondta: a versenyen felbuzdulva, a pénzügyi szakembereket megismerve a jövőben a vállalkozókon szeretne segíteni. Csurgón is, hiszen a városban ismét van ügyvédi hivatal. N. J. Somogyország: végszó? Somogyba látogat dr. Habsburg Ottó Tegnap délelőtt 10 órakor ifj. Császár Vilmos, az Új So- mogyországot kiadó család fiatalabb tagja lehúzta az újság szerkesztőségében a rolót. Ezzel — a Somogyi Hírlap információja szerint — lényegében megszűnt a sok vihart túlélt újság, bár a szerkesztők engedélyt kaptak még arra, hogy a következő számot elkészítsék. Ezt ma még kinyomja a nyomda. Tegnap délután azonban az ott dolgozók nem találtak már az irodában sem számítógépet, sem telefonkészüléket. A szerkesztőség dolgozói összepakolták személyes dolgaikat és eltávoztak. Fizetésüket nem kapták meg. A Somogyországnál elhangzott a végszó? Ha így van, a vég sem dicstelenebb, mint amilyen az újság kálváriája volt azóta, hogy alapítói „megszabadultak” tőle. Nem egészen egy év alatt a lap elfogyasztott négy főszerkesztőt, és elvesztett szinte minden olvasót. Bár a kiadó változatlanul hetente 8 ezer példányban nyomatta az újságot, legutóbb már csak 400-500 példányban kelt el. Azt, hogy a lap a végét járja, nem volt nehéz kitalálni: hirdetéseket nem kapott, megalapozatlan híreit vagdalkozó állításait helyreigazítani viszont bírósági ítélet alapján lett volna köteles. A szerkesztőség a jogerős bírói döntést sem hajtotta eddig végre. Ifj. Császár Vilmos először szombaton este ígért pontos információt a lap sorsáról. Fél órával az időpont előtt hétfőre változtatta tájékoztatója időpontját. Abból sem lett semmi. A Somogyország impresszumában szereplő urak viszont már a múlt héten kerestek helyet e heti sajtótájékoztatójuknak. Úgy hírlik, megtalálták: szerdán a városi művelődési központban... Mindez azonban aligha változtat már a tényeken: egy jó szándékú kezdeményezés — ez volt a Somogyország — a hozzá nem értők kezén személyes érdekek szószólójává, amolyan házi híradóvá vált, s nem a tények, hanem az érdekek határozták meg, hogy kik kaptak benne szót. A lap megszűnik anékül, hogy valójában az lett volna, aminek született: megyei hetilap. „A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat céljainak szellemében a tájékozódás, az ismeretszerzés, a tanulás segítségével kívánok hozzájárulni a magyarországi műveltségi viszonyok javításához, a magyar nép kulturális szintjének emeléséhez” — írta a kaposvári TIT-hez eljuttatott belépési nyilatkozatában dr. Habsburg Ottó, az Európa Parlament alelnöke, a Páneurópai Unió elnöke. A pártfogó tagságra a felkérést Kaposvárról keltezték. Tegnap délután egy sajtótájékoztatón azt is bejelentették, hogy dr. Habsburg Ottó a TIT vendégeként rövidesen Kaposvárra látogat és előadást is tart. Kárrendezési program Ezekben a napokban az ország összes kárrendezési hivatalában bevezetik azt a számítógépes programot, amelyet az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal megrendelésére készített el a zalaegeregi Zalaszám. NEM BÉKÍTENI, PIHENNI JÖTT Egy kéksisakos Siófokon Egy huszonéves finn fiú a szaunában. Nagyon bírja a meleget. Én kétszer is kimegyek, míg ő egyszer. Ez nem csoda, mondja, hiszen a finnek közül sokan a szaunában születnek. Persze, jut eszembe az Ouluban hallott mondás: ha a szauna, a pálinka vagy a fakátrány nem segít a finn embernek — akkor megrendelheti a koporsóját. Hannu Niskanen a három közül a szaunát kedveli. Mégpedig a siófoki parton, a Csepel vezér nevét évtizedekig viselő, majd az átkeresztelési divat következményeként „Azúr”-rá lett üdülőszálló tágas szaunájában, ahol vasárnap délelőttönként együtt izzad a helybeli törzsközönség a téli Balaton vendégeivel. Hannu egyenesen a Golán fennsíkról érkezett, ahol ENSZ-katonaként szolgált 11 hónapig. Leszerelése után egyenesen Siófokra jött, hogy néhány hetet pihenjen a csendes üdülővárosban. Már három hete tartózkodik nálunk, s úgy véli, ideje hazamenni. Kocsija csomagtartójában „örök emlékként” viszi magával egyenruháját, és a híres-nevezetes kék sisakot. — Hogy lesz egy finn fiatalemberből ENSZ-katona? — Pályázni kell — mondja. — Aztán megfelelni a követelményeknek. Egy igen alapos egészségügyi vizsgálat eredményétől függ a beöltözés lehetősége. Teljesen egészségesnek kell lenni. Még azt is megnézik, ép-e az ember fogsora. Aztán jön a pszichológiai vizsgálat... Nyolc hónapra szól a szerződés, s ha — miként az én esetemben — elégedettek a teljesítménnyel, meghosszabbíthatják tizenegyre. Ha valaki magasabb rendfokozatot ér el, az 16 hónapig szolgálhat. Ez már a csúcs. — A zsolddal ezek szerint elégedettek a kéksisakosok? — Nincs ok panaszra. De a szolgálat sem könnyű. — Került-e veszélyes körülmények közé? — Én szerencsés, mondhatnám kellemes körülmények között katonáskodtam. Barátságos kapcsolatba kerültünk az izraeliekkel is és a szírekkel is. A lányokkal különösen. — Gondolom, a magyar szépnemmel is megismerkedett. — Volt időm rá az elmúlt hetekben. — Hogyan tovább? — Vár a munka. Sok pénzt kell keresnem, hogy a házam és a kocsim részleteit fizethessem. Egy élelmiszerraktárban fogok dolgozni, a régi munkahelyemen. De azt hiszem, egy ideig másodállásra is szükségem lesz. A mesterségem pék. Talán egy sütőüzemben megkereshetem a szükséges összeget. A nyolcvanezer lakosú Koopio város várja vissza 26 éves „obsitos” fiát. A kiszolgált kéksisakost. Szapudi András
