Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-04 / 29. szám

1992. február 4., kedd SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖRKÉP 3 OLCSÓBB, GYORSABB A KISZOLGÁLÁS Megnyílt a vámudvar Kaposváron (Fotó: Lang Róbert) A Volánspedíció Szállítmá­nyozási Kft a fuvarozás csak­nem minden területén képvi­seli ügyfelei érdekeit. Sok mindennel foglalkoznak a szállítás szervezésétől a piac­kutatásig, külkereskedelmi ügyletek közvetítéséig, vala­mint az árutovábbításhoz kapcsolódó szolgáltatásokig. Zalaegerszegen egy éve a MÁV közreműködésével lét­rehozták első vámudvarukat, s ezt egy év alatt másik négy „vámplacc” nyitása követte. Akkor a vasút helyi illetékesé­nek csaknem az állásába ke­rült a támogató igen, ma azonban az országos mamut­cég is felismerte, hogy az együttműködés közös érdek lehet. Zalaegerszeg után kis kité­rővel — Szolnokon és Miskol­con át — tegnap Kaposvárra is eljutottak a Volánspedíció kamionjai. A MÁV és a budapesti székhelyű szállítmányozási cég megbízottjai tegnap ün­nepélyes keretek közt írták alá az együttműködési szerző­dést, így hivatalosan is meg­nyílhatott a megyeszékhely első vámudvara. A szolgálta­tási lista hosszú, de ami a he­lyi vállalkozóknak igazán fon­tos: az új létesítménnyel időt — és ezáltal sok esetben pénzt is — nyernek. Eddig a vámosok mentek a cégekhez és a sok tennivaló közt ez néha napokat vett igénybe. Az új rendszerben a kamion — vagy vasúti szerelvény — be­gurul a vámudvarra, és a helyben felállított vámkiren­deltségen minden papírmun­kát helyben intéznek. Áki nem tud fizetni, annak tárolási díj fejében a raktárakba teszi az áruját, a külföldi kamionosok érdekeit pedig a nyilvános te­lefon-, telex- és telefaxállomás szolgálja. Az élet csak lassan indul az új létesítményekben. Megkö­tött szerződésük még nincs, mától készenlétben állva vár­ják az első munkát. A vámud­var a kaposi kereskedelmi pá­lyaudvar területén igazán jó helyen fekszik, az adottságo­kat kihasználva rövid időn be­lül a Volánspedíció képvisele­tévé szeretnének válni. A jó példa nincs messze, a zalaegerszegi vezérképvise­letnél eredményesen zárták az első évet. Tizennégy cég­gel van szerződésük, sok az alkalmi ügyfél és a vámudvar mellett kulturált szálláshellyel várják a kamionokat. B. Zs. A politika porondjára szeretnének kilépni Az 56-osok levele a minisztereknek Csatolják a tagok nyugdíjszelvényeit is Tavaly még csak 144-en voltak, mára már 300-nál is több regisztrált tagja van az 56-os Szövetség Somogy megyei szervezetének, amely tegnap délután tartotta idei első közgyűlését Kaposváron. A mintegy 100 érdeklődőt Ga­lambos Lajos, a megyei szö­vetség elnöke köszöntötte. A gyűlésen elhangzott: az 1956-osok ma sem lehetnek nyíltan büszkék arra, hogy for­radalmárok. Céljuk a tiszta, szebb Magyarország. A szö­vetség szeretne kilépni a poli­tika porondjára és tisztessé­ges, becsületes elszámolást kérnek. Előfordult, hogy ugyanaz az ember rehabili­tálta most az egyik 56-os for­radalmárt, aki annak idején aláírta az ítéletét. Többek kö­zött azt szeretnék elérni, hogy a dolgozó nép jól éljen. „Ha a nemzetnek jó, nekünk is jó. Mi nem kértünk a kapitalizmus­ból” — hangoztatták. A me­gyei szövetség levelet kíván küldeni a minisztereknek. A pénzügyminiszternek azt akar­ják megírni, hogy remélték, a rendszerváltás jobbít az életü­kön, ez azonban nem követ­kezett be. A kormány az 56-os eszmékre hivatkozik külföl­dön, miközben az 56-osokat elfelejtették. Nem ezek a for­radalmárok herdáltak el több millárd forintot... A levelekhez csatolni fogják a 7000 forintnál kevesebb nyugdíjjal rendel­kező tagjaik nyugdíjszelvé­nyét is. T. K. Féltem az erdő vadjait Karácsony körül láttam egy őzcombot. Habozás nél­kül gondoltam azt, hogy egy ürüé. A zsírkötegek, a vilá­gosabb hússzín tévesztett meg. Felvilágosítottak: túl sok kukorica telel a határ­ban. Őzek, szarvasok prédá­jára. Ettől túltápláltak a va­dak. Napok óta hordják ki a cukorgyárból a kampány be­fejeztével megmaradt, fel­dolgozásra már nem kerülő répát. Az erdészetek koráb­ban is szoktak vásárolni a vadaknak répát is, feldolgo­zási mellékterméket is. A termelő 2100-2200 forin­tot kapott ezért a répáért. Ennyit a vadvédők biztosan nem fizetnek a takarmánnyá előlépett élelmiszer-alap­anyagért. Hogy miért féltem az erdő vadjait? December, január bőséggel terített asz­talukra keményítőt, szénhid­rátot. Február hozza a lédús cukrot. Az ellustulástól fél­tem őket. Mi lesz a következő vadá­szati szezonra az esélye­gyenlőséggel? A túltáplált ál­lat tisztességgel menekülni sem tud majd. így lesz belő­lük is, mint a karácsonyi ku­koricából, februári répából szeszélyes préda! M. T. Öt ügyvéd három felé ment Kölcsön-közjegyző Nagyatádon Január 1-jével megszűnt az Állami Közjegyzők Hivatala, az ügyvédekről szóló törvény értelmében pedig megszűntek az ügyvédi munkaközössé­gek. Miként érintette ez a nagyatádiakat? Megtudtuk, hogy dr. Kovács Sándor, a ko­rábbi állami közjegyző a ma­szek világtól elhatárolta ma­gát, és a bíróságra ment dol­gozni. így tehát ha valaki egy aláírást akar hitelesíttetni vagy örökösödési okmányt készít­tetni, akkor a marcali, illetve a kaposvári közjegyzőkhöz kell fordulnia. (Ugyanebben a ci­pőben járnak a barcsiak is.) A megdrágult közlekedési díj­szabások miatt ennek senki sem örül. Akinek eddig ügyvéd kellett, az a Ságvári utcai közösség­ben számított segítségre. Az egykori ügyvédi kamara öt tagja háromfelé ment. Dr. Németh Judit és dr. Miklós Csaba a Solar szállóban bé­relt helyiséget, dr. Gelencsér György, az MDF irodájához közel, a volt járási hivatalban várja ügyfeleit, míg dr. Varga János és dr. Szalai Imre az egykori MSZMP-székházban rendezte be irodáját. A két utóbbi ügyvéd érdeklődé­sünkre elmondta, hogy to­vábbra is el kell látniuk — va­lamennyiüknek — a kirendelt ügyvédi feladatokat, tehát senki sem maradhat ügyvédi védelem nélkül. Más kérdés, hogy ezt senki sem tartja nye­reséges vállalkozásnak. A hi­vatalos kirendelés most egy­fajta társadalmi munkának tetszik, nincs benne nyereség. Nekik pedig az kell, hiszen számláik alapján adóznak. Dr. Varga János — őt az ország a televízió jóvoltából a vállalko­zási vetélkedő győzteseként ismerhette meg — elmondta: a versenyen felbuzdulva, a pénzügyi szakembereket megismerve a jövőben a vál­lalkozókon szeretne segíteni. Csurgón is, hiszen a városban ismét van ügyvédi hivatal. N. J. Somogyország: végszó? Somogyba látogat dr. Habsburg Ottó Tegnap délelőtt 10 órakor ifj. Császár Vilmos, az Új So- mogyországot kiadó család fi­atalabb tagja lehúzta az újság szerkesztőségében a rolót. Ezzel — a Somogyi Hírlap in­formációja szerint — lényegé­ben megszűnt a sok vihart túl­élt újság, bár a szerkesztők engedélyt kaptak még arra, hogy a következő számot el­készítsék. Ezt ma még ki­nyomja a nyomda. Tegnap délután azonban az ott dolgo­zók nem találtak már az irodá­ban sem számítógépet, sem telefonkészüléket. A szerkesz­tőség dolgozói összepakolták személyes dolgaikat és eltá­voztak. Fizetésüket nem kap­ták meg. A Somogyországnál el­hangzott a végszó? Ha így van, a vég sem dics­telenebb, mint amilyen az új­ság kálváriája volt azóta, hogy alapítói „megszabadultak” tőle. Nem egészen egy év alatt a lap elfogyasztott négy főszerkesztőt, és el­vesztett szinte minden olva­sót. Bár a kiadó változatlanul hetente 8 ezer példányban nyomatta az újságot, legutóbb már csak 400-500 példányban kelt el. Azt, hogy a lap a végét járja, nem volt nehéz kitalálni: hirde­téseket nem kapott, megala­pozatlan híreit vagdalkozó állí­tásait helyreigazítani viszont bírósági ítélet alapján lett volna köteles. A szerkesztő­ség a jogerős bírói döntést sem hajtotta eddig végre. Ifj. Császár Vilmos először szombaton este ígért pontos információt a lap sorsáról. Fél órával az időpont előtt hétfőre változtatta tájékoztatója idő­pontját. Abból sem lett semmi. A Somogyország impresszu­mában szereplő urak viszont már a múlt héten kerestek he­lyet e heti sajtótájékoztatójuk­nak. Úgy hírlik, megtalálták: szerdán a városi művelődési központban... Mindez azonban aligha vál­toztat már a tényeken: egy jó szándékú kezdeményezés — ez volt a Somogyország — a hozzá nem értők kezén sze­mélyes érdekek szószólójává, amolyan házi híradóvá vált, s nem a tények, hanem az ér­dekek határozták meg, hogy kik kaptak benne szót. A lap megszűnik anékül, hogy valójában az lett volna, aminek született: megyei heti­lap. „A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat céljainak szel­lemében a tájékozódás, az ismeretszerzés, a tanulás se­gítségével kívánok hozzájá­rulni a magyarországi művelt­ségi viszonyok javításához, a magyar nép kulturális szintjé­nek emeléséhez” — írta a ka­posvári TIT-hez eljuttatott be­lépési nyilatkozatában dr. Habsburg Ottó, az Európa Parlament alelnöke, a Páneu­rópai Unió elnöke. A pártfogó tagságra a felkérést Kapos­várról keltezték. Tegnap dél­után egy sajtótájékoztatón azt is bejelentették, hogy dr. Habsburg Ottó a TIT vendé­geként rövidesen Kaposvárra látogat és előadást is tart. Kárrendezési program Ezekben a napokban az or­szág összes kárrendezési hi­vatalában bevezetik azt a számítógépes programot, amelyet az Országos Kárren­dezési és Kárpótlási Hivatal megrendelésére készített el a zalaegeregi Zalaszám. NEM BÉKÍTENI, PIHENNI JÖTT Egy kéksisakos Siófokon Egy huszonéves finn fiú a szaunában. Nagyon bírja a meleget. Én kétszer is kimegyek, míg ő egyszer. Ez nem csoda, mondja, hiszen a finnek közül sokan a szaunában születnek. Persze, jut eszembe az Ouluban hallott mondás: ha a szauna, a pálinka vagy a fakátrány nem segít a finn embernek — akkor megrendelheti a koporsóját. Hannu Niskanen a három közül a sza­unát kedveli. Mégpedig a siófoki parton, a Csepel vezér nevét évtizedekig viselő, majd az átkeresztelési divat következ­ményeként „Azúr”-rá lett üdülőszálló tá­gas szaunájában, ahol vasárnap délelőt­tönként együtt izzad a helybeli törzskö­zönség a téli Balaton vendégeivel. Hannu egyenesen a Golán fennsíkról érkezett, ahol ENSZ-katonaként szolgált 11 hónapig. Leszerelése után egyene­sen Siófokra jött, hogy néhány hetet pi­henjen a csendes üdülővárosban. Már három hete tartózkodik nálunk, s úgy véli, ideje hazamenni. Kocsija csomag­tartójában „örök emlékként” viszi magá­val egyenruháját, és a híres-nevezetes kék sisakot. — Hogy lesz egy finn fiatalemberből ENSZ-katona? — Pályázni kell — mondja. — Aztán megfelelni a követelményeknek. Egy igen alapos egészségügyi vizsgálat eredményétől függ a beöltözés lehető­sége. Teljesen egészségesnek kell lenni. Még azt is megnézik, ép-e az ember fog­sora. Aztán jön a pszichológiai vizsgá­lat... Nyolc hónapra szól a szerződés, s ha — miként az én esetemben — elége­dettek a teljesítménnyel, meghosszab­bíthatják tizenegyre. Ha valaki maga­sabb rendfokozatot ér el, az 16 hónapig szolgálhat. Ez már a csúcs. — A zsolddal ezek szerint elégedettek a kéksisakosok? — Nincs ok panaszra. De a szolgálat sem könnyű. — Került-e veszélyes körülmények közé? — Én szerencsés, mondhatnám kel­lemes körülmények között katonáskod­tam. Barátságos kapcsolatba kerültünk az izraeliekkel is és a szírekkel is. A lá­nyokkal különösen. — Gondolom, a magyar szépnemmel is megismerkedett. — Volt időm rá az elmúlt hetekben. — Hogyan tovább? — Vár a munka. Sok pénzt kell keres­nem, hogy a házam és a kocsim részle­teit fizethessem. Egy élelmiszerraktár­ban fogok dolgozni, a régi munkahelye­men. De azt hiszem, egy ideig másodál­lásra is szükségem lesz. A mesterségem pék. Talán egy sütőüzemben megkeres­hetem a szükséges összeget. A nyolcvanezer lakosú Koopio város várja vissza 26 éves „obsitos” fiát. A ki­szolgált kéksisakost. Szapudi András

Next

/
Oldalképek
Tartalom