Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-24 / 46. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1992. február 24., hétfő Büssii kapaszkodik... Fotó: Gyertyás László Vegyesvállalat lesz aTabi Kempingcikk?! Sátorpiaci változások Büssü lakóinak a fele nehéz körülmények között élő cigány, a másik fele tele gondokkal nyugdíjas. A legbiztosabb megélhetési forrás a mindig bizonytalan gyógynövénygyűjtés. A vándorlás során itt megtelepedők egyike se mondhatja magáénak az oltalmat nyújtó házat. Az évi 11 millió forint költségvetésből több mint másfél millió forintot fordít szociális segélyre az önkormányzat és, ötmillió-hétszázezer forintot adnak Göllének a különböző — főként iskolai — szolgáltatásokért. Az egyetlen helyi tanteremben „csak” négy osztály tanul, mert itt az ötödikbe már nemigen jut el iskoláskorú gyermek. A harminc éve közös erőfeszítéssel épült művelődési otthon beázik, mert három évtized alatt nem költöttek rá. A község valamennyi kútja fertőzött, lényegében fogyasztásra alkalmatlan... o Az utazót hívogató, kerítés mellé állított Haus frei, azaz kiadó ház tábla itt egészen valószínűtlennek, megmosolyog- tatónak tetszik. Ki akar Büs- süben nyaralni, megpihenni? Ha mégis megáll az ember, és kissé jobban körülnéz a faluban, akkor hamar rájön, hogy a Haus frei nem játék az átutazóval, hanem az élni akarás egyik jele. A lerobbant parasztházat egy budapesti vette meg, újította fel, mert bízik a falu jövőjében sőt már a jelenében is. © Akárcsak a fiatal polgár- mester Szegvári József, aki a vendégmarasztaló táblához hozzáfűzi: — Bármilyen hihetetlen, Büssüben van idegenforgalom. Ide vonzza — leginkább nyaranta Igáiból — a németeket a Közép-Európában szinte egyedülálló nagyon valószínűen Dorfmeister freskókkal ékesített katolikus, aztán — különösen belső berendezéseit tekintve — ritkaság számba menő református templom. Kissé szomorúan hozzáteszi: pusztulnak. Most azon fáradoznak, hogy megmentsék őket. Mégpedig egyszerre mindkettőt, mert egyaránt tekintettel kell lenni a katolikusok és a reformátusok érzékenységére. — Honnan lesz pénz a restaurálásra, az épületek kijavítására Büssüben? A polgármester, mintha csak ekkor lépett volna ki a hitet erősítő öreg templomból, azt mondja: — Igyekszünk erre a célra egy kis pénzalapot elkülöníteni, ehhez aztán valahogy csak jön még... Nem adjuk fel. Mint ahogy nem lépnek vissza más területen sem. Sőt! A nem eléggé kihasznált óvodát, ahol csak ötéves korra válnak „szobatisztává” a gyerekek (a cigányok kérését is figyelmbe véve), nem szüntetik meg. Egy pedagógus irányításával iskolaelőkészítőt alakítank ki benne. így nagyon jól ki tudják használni. © Ami a működés feltételeinek megteremtése után maradó kis pénzt úgy forgatják, hogy jusson belőle egy egészséges ivóvizet adó kút fúrására. Az ezzel kapcsolatos pályázatukat ugyanis azzal utasították el, hogy „Büssü nem tartozik az egészségügyi szempontból hátrányos helyzetű falvak közé”. Pedig aki a gödörből kapaszkodik kifelé, szüksége van segítő kézre, különben könnyen visszacsúszik. Büssü most kapaszkodik... Szegedi Nándor A nyugati sátorpiacra kacsingatott tavaly a tabi Kempingcikk Kft. Sikerült? Feliinger János ügyvezető igazgató: — Az utóbbi évek egyik legnagyobb exportját bonyolítottuk le, több mint 100 millió forint árbevétellel. A hazai piac az év folyamán csaknem teljesen „leült”. A Triál és a Skála Áruház, ami a korábbi évek ezres megrendeléseivel szemben csak néhány száz sátrat vett. Az év folyamán a keleti piac összeomlásából és a honvédségi megrendelés kieséséből adódóan sajnos értékesítési és termelési nehézségeink voltak. — A termeléskiesés miatt a harmadik negyedévben foglalkoztatási gondjaink voltak. Az év során kifejlesztett új sátortípusokkal is jelentkeztünk, hiszen a nyugati igények teljesen mások, mint a hazaiak. Ott gyakorlatilag évente kell újítani a termékszerkezetet, formájában és színösszeállításban egyaránt. Piacra „dobtuk” az egészségügyi fülkéket, öltözőket, zuhanyzókat stb. Ezekből már erre az évre is viszonylag sok megrendelésünk van. — Miként zárták az évet? — Termelési értékünk 230, árbevételünk pedig 214 millió forint lett. Ebből 103 millió forintot tett ki a tőkés exportbevétel. — Mit várnak az édei évtől, van piaca a termékeiknek? — Ez az év jól kezdődött: egy 30 millió forintot meghaladó francia sátormegrendelésen dolgozunk. Az angol vevő megrendeléseinek jelentős része is birtokunkban van már, így a termelést megkezdtük. A holland és a német partnerekkel pedig még folynak a tárgyalások. Úgy látom, hogy élénkebb a sátorpiac, mint egy évvel korábban. Új termék bevezetésén is dolgozunk: itthon — a nyári szezon kezdetére —, egy viszonylag olcsó széllovas-vitorlát kínálunk. Az idén 214 millió forint árbevételt és mintegy 8 millió forint nyereséget várunk. A közelmúltban vegyesvállalat alakításáról kezdtek tárgyalásokat egy német és egy olasz céggel. Ha sikerül, akkor a jelenlegi társasági forma megszűnne és két vegyesvállalat alakulna. — Kell majd félni az itt dolgozóknak attól, hogy az utcára kerülnek? — A létszámleépítés elkerülhetetlen lesz, hiszen az eszközöket a lehetőségeinkhez kell igazítani. A piaci ösz- szeomlásból bekövetkezett közel 200 millió forintos kiesést nem lehet azonnal pótolni, ezért a kapacitás éves átlagban nem lekötött. Elsősorban a nyugdíj előtt állókat tervezzük elküldeni, de bizonyos leépítés bekövetkezhet az irodai dolgozók között is, mert a csökkenő árbevétel kevesebb létszámot bír csak el. A kemény gazdasági helyzet pedig racionális gazdálkodást követel! Krutek József Soros György Magyarországon járt Parlamenti pillanatképek Nem az ellenségeitől, a barátaitól fél (Folytatás az 1. oldalról) — Úgy értsem, ön örül az ellenségeinek? — Értse úgy: nem zavarnak. Sokkal inkább tartok a „barátaimtól". — Magyarországot a szülőföldjének tekinti? Hazájának? — Jó kérdés... Itt születtem, itt is nőttem fel, de azt hiszem ma már nem tekintem a hazámnak. — Angliát vagy talán Amerikát igen? — Ezt magam sem tudom pontosan. Hadd fogalmazzak így: hazátlan vagyok. Van ennek persze jó és rossz oldala is, de ez a valóság. — Ön egy beszélgetésen is részt vett a Merlin Színházban, ahol szemmel láthatóan élvezte a közönséggel való találkozást. Miért érezte ennek szükségét? — Miért ne mentem volna el, ha egyszer meghívtak erre a beszélgetésre? Nekem kifejezetten jól esett, hogy érdeklődnek irántam az emberek. — Nem gondolja, hogy a pénz, a tekintély falat húz ön és az emberek közé? — Ezt a falat nagyon sokszor magam is érzem. De higgye el, ez az állapot néha kifejezetten kellemes, akikkel személyes kapcsolatkban állok, azok átlépik ezt a falat, akiket szeretnék távol tartani magamtól, azokat nem engedi közel. És még valami: nem sokkal jobb így, mintha észre se vennének, rám se bagóznának az emberek? — Ön az alapítványai révén mindenütt ismert embernek számít vagy csak itt, Ke- let-Közép-Európában van ekkora tekintélye? — Azelőtt jó, ha Genfben ismertek. Istenítették a tehetségemet, amivel pénzt tudok keresni. Kelet-Európábán megpróbáltam átalakítani, „kinyitni” a korábbi zárt társadalmi berendezkedést és azt hiszem ez sikerült is. Ha hozzáveszi, hogy én tulajdonképpen egy önző, egocentrikus személyiség vagyok, akkor megérti miért vagyok olyan büszke önmagámra. — Valaki megkérdezte öntől: valóban sikerült-e a magyar társadalmat olyan nyitottá tenni, mint ahogyan szerette volna. Akkor azt felelte... — Hogy — nem sikerült. És megint ezt mondom. Az ország most egy másfajta zárt társadalom felé halad. — A Magyar Alapítvány 1989-ben tisztes összeget fordított a magyar kultúrára. Most?, — Úgy gondolom, ma már sokkal többet, négyszer-öt- ször annyi pénzt kellene áldozni rá, miután az igények is megnőttek. Persze strukturális változásokra is szükség volna. — Elégedett az alapítvány működésével? — Mostanában kezd újra magához térni, de el kell mondanom, a románok, a bolgárok sokkal jobban csinálják. — A Közép-Európai Egyetem az ön szívügye volt... — Ma is az. Amikor elkezdtük, még nem is tudtuk pontosan mit akarunk, ezért nyitott szerkezetű egyetemben gondolkodtunk, s lám, mostanra sikerült tartalommal is kitölteni a kereteket. — Az a hír járja, hogy ön az ukrán vezetés egyik tanácsadója lett és az oroszokkal is jó kapcsolatokat ápol. Igaz ez? — Igaz, de csak indirekt módon vagyok a tanácsadójuk. Miután láttam, hogy a Szovjetunió óhatatlanul felbomlik, rendkívül fontosnak tartottam Ukrajna talpraállítá- sát. Bevallón, a lelkem mélyén kicsit ukrán nacionalista vagyok. Azt javasoltam állítsanak fel egy tanácsadó testületet a parlament és a leendő kormány számára. Tavaly pedig az ukrán és az orosz parlament a Soros-AIpítvány privát szponzorálásával tárgyalt egymással. Úgy érzem, megtettem a magamét azért, hogy ne legyen közöttük háború, hogy elkerülhetőek legyenek a tragédiák. Ez ma szerintem a világ legfontosabb problémája. Szémann Béla Azt a fűzfánfüty Nincs ülés, hogy szóba ne kerülne: tovább hízik, növekszik a Társadalombiztosítási Alap kintlevősége. A tavalyi negyvenvalahány milliós kényszerhitel összege ma már 55 milliárd forint — miközben maga a társadalombiztosítás is súlyos anyagi gondokkal viaskodik. Ördögi kör ez. Égetően kellene a pénz — például a nincstelenek helyzetének könnyítésére, a munkanélküliség közvetlen és közvetett kárvallottainak segítésére. Ám ha behajtják, az adós vállalatok serege menne egyik napról a másikra csődbe, omlana össze, s a munkanélküliség hullámai a mostaninál is jóval magasabbra csapnának. Lapzártakor a róka fogja a csukát, a csuka fogja a rókát. Kérdés, hogy meddig bírják. S mi meddig bírjuk. Nehezen hihető, de igaz: igenis, a parlament a mostani ülésszakon produkált olyan ülést, amelyen a képviselők nem egymás személyével, hanem inkább egymás véleményével foglalkoztak, a parlamenti viharcsengő az ülés megnyitásától a berekesztésig fölösleges dísztárgyként pihent az elnöki pulpituson, — a folyosói intimisták nem valami újabb képviselők közötti afférról beszéltek, éppen ellenkezőleg: egy népszerű honanya (Cs. J.) és honatya (B. L.) — egyébként mindkettő ex-miniszter — egymásra találásáról. Érthető hát, hogy az egyik tudósító azt írta jegyzetfüzete élére: Csendes a Ház, nincs kacagás... Ézek a fineszes fideszesek mindig kirukkolnak valami meghökkentő, polgárpukkasztó kijelentéssel. Hja, ami nekünk modern, új és a mai, az nekik avitt, ásatag és poros. Azt kérdezi például Fodor Gábortól, ettől a posztmodern politikai palántától a rádió riporternője, hogy, (micsoda idők!) mi a kedvenc káromkodása. És Fodor nem háborodott fel, nem utasította rendre, hanem válaszolt: „Azt a fűz- fánfügyülő rézangyalát”. így, egyszerűen bele az éterbe. Még megérjük, hogy ezek a fideszesek odavágják a kormánypártnak, hogy „a je- bezeusát”, vagy Torgyánéknak, hogy „fékom- fitty”, esetleg azt, hogy „ebugattát”... Oh tempóra, oh mores! (bajnok) ! Férfiak figyelmébe! Tavaszi divatöltönyök érkeztek a Konfekcióboltba! Kaposvár, Fő u. 15. (216137/b) Baromfihibrid Új baromfihibrid hazai értékesítését kezdte meg a Bábolna Rt, kifejezetten kistermelők részére. A Bá- bolna-Harco elnevezésű tojóhibrid az USA-ból származik és mintegy 40 esztendős tenyésztési múltja van. A tojó tollazata fekete, nagy tojásainak színe barna. A kakas a hazai termelők között rendkívül kedvelt kendermagos színű. Az új hibrid igénytelensége miatt alkalmas gazdaságos háztáji tartásra.
