Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-24 / 46. szám
1992. február 24., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Dévényi Ádám Tág fekvés című estje a színészklubban Mester sportos kis terpeszben Kollégiumi Napok '92 — Kétszer egy héten át Holló Színház és Los Andinos Változatos programmal kecsegtet az a Kollégiumi Napok '92 rendezvény-sorozat, amelyet a kaposvári tanítóképző főiskola Kaffka Margit Kollégiuma szervezett. Az események sora ma veszi kezdetét, tart csütörtökig, majd másfél hét kihagyás után március 9-től folytatódik. Az első napon tornatermi rongyos rögbi és farsangi mulatság teremti meg az alap- hangulatot, melyet este nyolckor a Happy End Band fokoz majd tovább az ebédlőben. Másnap Magyarok a nagyvilágban címmel a kollégium társalgójában dr. Szíjártó István előadását hallhatják az érdeklődők, 18 órától. Százhúsz perccel később biliárd klubba invitál a „Belő klub”. Képzőművészeti műhely szerdán háromtól hatig, míg asztalitenisz kupa csütörtökön négytől hétig ad lehetőséget időtöltésre a két hobbi hódolóinak. Március 9-én hat órakor egy unikum találtatik a programok között: „Tudnak-e a hollók repülni vagy megfulladnak?” címmel a Holló Színház angol humort felvonultató előadásától és a röhögéstől dobhatjuk el magunkat. Nyolckor a Mercedes Band muzsikál. Ideális oktató, ideális hallgató — nos, nem ilyen személyek választására kerül majd sor, hanem egy vetékedő hallgat e címre, de ez már kedden lesz. Csakúgy a Los Andinos koncertje, este héttől. Másnap újra képzőművészeti műhely és egy oktatók és hallgatók által közösen szervezett „Miénk a színpad” című műsor várja a kíváncsi közönséget. Csütörtökön Lányi Péter és Balázs István kétzongo- rás vidám estje, majd a hét utolsó munkanapján, valamint szombaton önkormányzati találkozó és kollégiumi kupa zárja a programot. -b-tF ARS ANGI MULATSÁG ÁDÁNDON Elment az » megjött a hangulat... Alighanem minden idők egyetlen hatalmas vastapsa zúgott szombat éjjel a kaposvári Csiky Gergely Színház színészklubjában. Mondom: egyetlen, mert hisz eleddig még nem volt miért tetszés nyilvánításaként ritmikusan verdesni kezeket. Hát már ez is a múlté; Dévényi Ádám koncertje színpadi rangra emelte a pult előtti helyet. Néhány héttel ezelőtt, Képes András Ennyi... című műsorának egyik vendégeként láthattuk Bőrösök Enikői. „Belépőjéül” egy gyönyörű, általam addig még soha nem hallott dalt énekelt — egyik strófájának kezdete (Adjatok, adjatok...) máig itt szól fülemben. Nos, e dal felhangzott szombaton is, fél tizenegy után, ott, a színészklub bárszéken ülő muzsikusainak hangszer kíséretével. Dévényi Ádám, a dalszövegek írója és zenék szerzője klasszikus gitáron játszott; neve tán sokak számára ismeretlenül cseng, így róla annyit feltétlenül el kell mondanunk, hogy már jelent meg zenei anyaga Adj helyet Simarafoto címmel. És még egy elmarad hatatlan információ: Dévényi Ádám ma harmincöt éves. Ez alkalomból — mint mondotta — szíves-örömest belépne abba a pártba, amellyel szimpatizáns, ám koránál fogva már nem teheti. Mindenesetre dalban megemlékezett erről. Említettem volt: két hangszer adta a zenei alapot. Az egyik megszólaltatója már ismert, a másik Soós Balázs, aki — igen ritka — öthúros nagybőgőn kísért: mindezt tette színesen. Elvégre dzsesszes est, mi plakátra írva invitált. Es a produkció: szavakkal — mint mindent, mi közelít a tökéleteshez — nehéz leírni, inkább vállakoznék felvázolására, megfogalmazására örömömnek. Hogy meggyőződésem hamarosan többet hallunk ezen estről: így a mester-dalokról, mik vissza-visz- szatérőn, világian és bölcsen, meg úgy, hogy röhögés meg-meg rázta ember rekeszizmait meséltek a hol bárpult túloldalára áteső, hol toa- lett-pisszoárt telítő, kettes fakkból vihart, nagyot kémlelő, hol sportos kis terpeszben ki- elégülő mesterről. No és az amerikás dalok, hogy New York mennyire „hUhÁ” jó. A hazai pályán fellépő, izgalmasan és mindig a szemek csillogásával éneklő Börcsök Enikőn kívül Tóth Éva nagyszerű előadásban szólaltak meg a dalok: stílusa utánozhatatlan. Dévényi Ádám és a Tág fekvés című est hamarosan visszatér a színészklubba. És ezt meg kell tapasztalni. -b-tAz ádándi Berzsenyi Dániel Közművelődési Egyesület Népdalköre szombaton este első alkalommal szervezett farsangi találkozót 8 településen működő hagyományőrző népzenei együttesek, népdalkörök és tánccsoportok részére, hogy az élő népdal eljusson az emberek szívéhez, a fiatalok pedig megismerhessék a színpadon megelevenedő népszokásokat... A hat órára hirdetett program több mint egyórás késéssel kezdődött, ugyanis a településen áramszünet volt. A rendezők és a szereplők nem estek kétségbe, mert — gyertyafénynél — a tabi és a bu- zsáki népi együttes egymást felváltva szórakoztatta a kul- túrház zsúfolásig megtelt közönségét, megalapozva ezzel a kitűnő hangulatot. Vastaps csattant az elsőként színpadra lépő tabiak produkciója után, akik farsangi műsorukat a vidámság jegyében állították össze. Okét az ádándi népdalkor gyermek- csoportja követte, egy farsangi szokást sikerrel mutattak be. Szép és összehangolt mozgással somogyi gyűjtésű néptáncokat adott elő a siófoki Néptánc Egyesület gyermek- csoportja, majd a bálványosi Háromágú Rozmaring Pávakor lépett a színpadra, akik egy hideg téli este nótázását mutatták be játékkal. Tiszta ének, összeszokott, biztos mozgás jellemezte a siófoki néptáncegyesület Balaton tánccsoportjának fellépését. Szépen szerepelt az országos ezüst minősítéssel rendelkező Szőcsénypusztai Asszonykórus is, tréfás népdalcsokrukkal. Hetedikként léptek a színpadra a taksonyi asszonykórus tagjai, akik somogyi népdalokat, majd általánosan ismert dalokat adtak elő. A lát- rányi népdalkórus eddig hat alkalommal volt házigazdája kórustalálkozóknak. Szombaton új népdalcsokrokból ösz- szeállított műsorral jelentkeztek. Az 1985-ben alakult ádándi népdalkor — akiket szombaton a rádióban is hallani lehetett —, első alkalommal mutatták be erdélyi népdalcsokrukat. A produkciót nagy tapssal fogadták. Az est csattanójaként a buzsáki népi együttes „Áldomásivás” címmel hagyományos népszokást adott elő nagy sikerei. A fellépések után közös vacsorával, nótázással ért véget az ádándi találkozó. így búcsúztak: jövőre ugyanitt!-kjUTAZÁS A MENNYEI BIRODALOMBAN Buddhista szertartás Augusztus 14-én 8 órakor indulunk a szállásunkról, hogy időben — a 9 órakor kezdődő szertartás kezdetére — a Láma-kolostorba érjünk. A kínai építészeti stílusú épületegyüttes nagyon jó állapotban van. Odaérkezésünk- kor már minden irányból érkeznek a hívők, a szerzetesek és természetesen turisták is. A kisebb szentélyekben egyidejűleg kezdődnek a szertartások. A szerzetesek valószínűleg részben életkor szerint különülnek el közöttük. Azt a szentélyt választjuk, amelynek oldalfala mellett imamalmok sorakoznak — az érkező szerzetesek nagy rutinnal sorban megpörgetik a malmokat — és előtte egy lábon álló díszes házikóhoz hasonló füstölő. (A hívők bedugják a tenyerüket a házikóba, majd kezüket az arcukhoz érintik.) A mennyezet díszített fal, amelyeket sárkányokkal mintázott színes faoszlopok tartanak. A mennyezetről négyzet alak mentén zászlócskák sora csüng alá. A terem is négyzet alakú. Északi oldalán vitrin ezer meg ezer kisebb-nagyobb Buddha-szobrocskával, középen egy kisebb oltárhoz hasonló építmény. Legbelül középen trónushoz hasonló székek. Az oltár közelében a legnagyobbak, innen távolodva egyre kisebbek és egyre alacsonyábbak. Á belsőbb sorokban ülő szerzetesek irányítják a szertartást, a legkívül ülők alig követik. A szertartás monoton imádkozással kezdődik. Ehhez selyembe burkolt és szalaggal átkötött lapokat használnak. Ezek mérete belülről kifelé nő (a legnagyobb példányok kb. 50 centiméteres hosszúságúak). Legkívül újból kisebbeket látni (egy sorban hasonló méretűek). Az ima alatt a lapokat gyorsan pergetik, a köteteket többször kicserélik, a külön csak ezzel foglalkozó szerzetesek. Mintegy félóra ima után tejes, sós teát osztanak ki. A szerzetesek miután a teát megisszák, edényeiket kinyalják. Ezután mazsolás rizst osztanak (az imádkozást vezető szerzetes fémtálba kapja). Egyes szerzetesek nem eszik meg az adagjukat, hanem nejlon zacskóban tárolják. Evőeszközük egyébként nincs, a tálkákból egyszerűen kiharapdálják. Ezután tálcán sajtot hordanak körbe, majd újból tea következik, végül mindenki kap egy doboz gyufát. Az étkezés után már énekelnek, megszólalnak a különböző hangszerek (a cintányér, dob és különböző fúvós hangszerek). A hosszú éneklés után felállnak, az egyik szerzetes hátára kis üvegkalitkát erősítenek, melyről színes szalagok lógnak. A szerzetesek az előző szerzetest többször megérintik, majd kezükkel áldást osztanak, közben pedig énekelnek. A hívők a szalag körül tolonganak, mindenki és minél tovább a szalagokat igyekszik megfogni. A szerzetesek újból leülnek. Újabb, imákat tartalmazó egybecsomagolt lapokat osztanak ki, a monoton együttes imádkozás folytatódik. Késő délután jurtalátogatásra - indultunk. Ugyanis Lavka a jurtanegyedek egyikében lakik a szüleivel. Ezek közrefogják az európai értelemben vett várost, és úgy becsültem sok ezer embernek adnak otthont. Egy telken több jurta is található. Pontosabban jurta, ami a téli szállás, kisebb faház, ami a nyári szállás. (Ugyanis nyáron a jurta meleg.) Á telkeken nincs víz, néhány helyen kőépületeket építettek, ahonnan mindenki beszerezheti. (Az épületekbe autóval szállítják a vizet.) A jurta belsejében középen egy asztalka (földig érő terítővei) és a nálunk használatos sparherthez hasonló tűzhely található. A belül szabályos sokszög alakú jurta falainál van elhelyezve a tükör, egy víztartály, kézmosó, könyvszekrény, edényeknek egy szekrény és egy szép vaságy. A jurta favázát nemez (ez utóbbin ponyva), belül gazdagon díszített szőttesek borítják. Fent középen vezet ki a kályhacső, körülötte üvegezett ablak. A padozatot deszkapadló alkotja. Tálakon barna színű, süteménynek hívott egyszerű tésztát, melléje édesítőnek kockacukrot és cukorkát hoznak (a cukorka golyóalakú, belsejében mazsola van). Először vodkát iszunk, majd egy kannában megétkezik a kumisz. Megkóstoltuk, engem részben a kefir, részben a kovászos uborka ízére emlékeztetett. Kumiszt egyébként a Ná- don-ünnep után készítenek. Állítólag az elsőt lótejből, lótrágya segítségével erjesztik (ezután már az így kapott kumisszal erjesztik a többit). így aztán az első kumisz tetején úszkálnak a lótrágyából visszamaradt szalmaszálak. Fogyasztása — ha az ember el akarja kerülni a szalmaszálakat — némi ügyességet igényel. Ivás közben az orrunkon kifújt levegővel a szánktól biztonságos távolságban tudjuk tartani a kumisz áramlásával sodródó szalmaszálakat. (Folytatjuk) Dr. Veress Márton A kolostor imamaimai
