Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-04 / 3. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM 1992. január 4., szombat Ahogy az elnöki pulpitusról látják Dr. Dörnbach Alajos: Nagyon kis esélyünk van arra, hogy a fokozatos vonulást megállítsuk Komputer tomográf (Folytatás az 1. oldalról) Visszatérve a tárgyalási anyagokra: én magam jogász vagyok, jogi normaszövegek gyors megértésében nagy a gyakorlatom. De a napirendi szövegek sokszor nekem is gondot okoznak. Iszonyú nagy anyagokról van szó, nem is sejtik a kívülállók, mennyi energiát igényel, hogy az ember átrágja magát a sokszor több száz oldalas szövegeken. A munkánk egyik csapdája tehát az időszűke és a feladatok bősége. Időhiány és viták Ebből is adódik, hogy maga a kormányzati előkészítő munka nem a legmagasabb színvonlú. Hevenyészett törvénytervezetek érkeznek az országgyűlés elé, a kormány nem egyszer a vita során visszavonja, majd újra átdolgozza őket. Annak ellenére bírálom a kormányt, hogy tudom, nincs elég szakemberük, és főleg kevés az idejük. De én magát az eredményt nézem, az pedig nem jó! Nem elég nívós a képviselői munka sem. Nem tekinthetem nívós törvényalkotó sorozatnak, hogy egy törvénytervezethez a képviselők több mint 500 módosító indítványt nyújtanak be, mint például a szövetkezeti törvénynél: több mint 550 módosító indítvány érkezett a vitához. Ez lehetetlenség. Nem működnek a frakciók sem. Most nem az ellenzéki képviselő beszél belőlem, de úgy gondolom, hogy az ellenzéki pártokban nagyobb a frakciófegyelem, mint a kormánypártoknál. Ez sok mindenből adódik. Elsősorban a kisebb létszámból: jobban tudnak egyezkedni, mint a nagyobb frakciók. Ezért aztán nem ritka eset, hogy a kormánypárti képviselők a saját kormányuk előterjesztését „agyonmódosítják”, így lényegében nem vállalnak azonosulást saját kormányukkal, nehezítik annak munkáját. Ezt a szereptévesztést nem tudják levetkőzni a kormánypárti képviselők. Jól működő parlamentekben ilyen nem létezik! Nyugaton ha ritkán előfordul is ilyen eset, az egyenesen botrányszámba megy, hiszen ez a magatartás nem más, mint a saját kormányuk hátbatámadása. Ha működnének a frakciók, akkor a vitás kérdéseket ott, a párton belül megtárgyalhatnák, és nem kerülne sor olyan vitákra, amelyek rengeteg időt és energiát emésztenek föl. Feledékeny honatyák Mindezek ellenére állítom, hogy a mi országgyűlésünk még mindig gördülékenyebben működik, mint a szomszédos országok parlamentjei. Voltam Prágában, tájékozódtam az ottani helyzetről, tudom, hogyan működik a lengyel szejm, hogy a román parlamentről ne is beszéljünk. A posztkommunista országok az átalakulás kezdeti nehézségeivel küzdenek, ebből adódnak ezek a gondjaik. Mi alapjában véve túljutottunk ezeken a nehézségeken. A jogrendszer kidolgozása sem kielégítő. Mint tudjuk, alkotmányos forradalom zajlik, amikor a törvényekhez kell igazítani az alkotmányt. Meghoztuk például a rádió és a tévé új elnökének kinevezéséről szóló törvényt, benne van az indoklásban, hogy a két intézmény független a kormánytól, a vezetők kinevezése konszenzus alapján történik, ugyanakkor elfelejtettük hatálytalanítani azt az 1975-ös kormányrendeletet, amelyik a Minisztertanács, majd később a miniszterelnök hatáskörébe utalta a működési szabályzat jóváhagyását és a munkáltatói jogok gyakorlását. Tehát „fe- ledékenységünkkel” megfúrtuk az új törvény lényegét... További nehézséget jelentett 1991-ben, hogy kezdetben minden korlátozást a demokrácia csorbításának tekintettek a képviselők. Én fél évig folytattam vitát a frakciók vezetőivel arról, hogy a napirend előtti felszólalásokat korlátozzuk. Végre sikerült elfogadtatni a javaslatomat. Egy idő után ugyanis rájöttek, hogy ez a parttalan demokrácia lehetetlenné teszi a munkát, tehát korlátokra van szükség. Ami a jövőt illeti? Bízom abban, hogy sikerül tovább racionalizálni tevékenységünket, korlátozni a szabados, szélsőséges megnyilvánulásokat — azért, hogy eredményesebb legyen a munkánk. Csaknem száz benyújtott törvényjavaslat, törvénymódosítás és határozati javaslat elintézetlenül vár ránk, számuk csak gyarapszik majd. Ezeknek a fele nem túl jelentős; remélem, jó részüket el is fogja vetni a Ház. De a másik fele nagyon fontos és sürgős, tehát ismét időhiánnyal fogunk küszködni, ha nem ésszerűsítjük a munkánkat. Sok nehéz feladatot igyekeztünk az idén megoldani, de azt hiszem, még nehezebb feladatok várnak ránk jövőre. 1989-ben fantasztikus reményekkel vártam a következő egy-két évet. Az év nyarán már tudtuk, hogy kártyavárként omlik össze a hatalom és karnyújtásnyira az új demokratikus rend. Azt is tudtam, hogy a választások után sem következik sétagalopp, és a más pártokban tevékenykedő barátaimnak tréfálkozva mondtam: nem leszünk mi mindig ilyen jóban! Ugrattam őket, hogy nem lesz majd túl lélekemelő mindaz, ami a koalíciós viszonyok között létrejön. Akkor azt mondták, baljós hiedelmeket akarok terjeszteni. Utólag bevallom: bármennyire számítottam is a nehézségekre, azt nem gondoltam, hogy ekkorák lesznek. De azért ma is bizakodó vagyok. Felelősség jövőnkért A mostani évtől azt várom, hogy a kedvezőtlen gazdasági folyamatokat sikerüljön megállítani és pozitív irányba terelni. Igaz, nagyon kis esélyünk van arra, hogy egy éven belül a fokozatos romlást megállíthassuk. Biztos, hogy lesznek még komoly gazdasági nehézségeink is. Félek azonban, hogy a társadalom ezt már nehezen viseli el, mert egyre több embernek csökken az életszínvonala. A demokrácia intézményi rendszere sem elég szilárd, még nem működik tökéletesen. Éppen ezért, minden olyan törekvés, amely azt gyöngíti, a jövőnket ássa alá. Ezért tartom fontosnak, hogy mindenkinek legyen bátorsága e jelenségek ellen szólni. Sokszor azért vagyok mérges, mert felelős politikusok sem emelik fel szavukat bizonyos demagóg megnyilvánulásokkal szemben. Nagyon örülnék, ha 1992-ben ezt megtennék, függetlenül attól, hogy melyik oldalról támad a demagógia. Közös ügyünk, jövőnk érdekében. Koós Tamás Az ország egyik legkorszerűbb, Sytec 3000 típusú komputer tomográfját helyezték üzembe a zalaegerszegi megyei kórházban. Az amerikai berendezés 1-10 milliméter széles „szeletekben” képes átvilágítani az emberi test minden pontját, kontrasztKilencszázharmincnyolc- szor riasztották tavaly a somogyi tűzoltókat. Hatszázöt- ször kellett nagyobb tüzet eloltaniuk, 215 alkalommal műszaki mentésben vettek részt, s többször segédkeztek a szomszédos megyékben a károk elhárításában. A költség- vetési gondokkal küszködő tűzoltók úgy döntöttek, hogy a károk elébe mennek — megelőzéssel. E hónaptól szolgálanyagok bejuttatása nélkül. Egyelőre két műszakban, illetve állandó ügyeletben működik a naponta 25-30 beteg pontos diagnózisához hozzásegítő készülék. Más kórházakból érkező betegek vizsgálatánál is igénybe veszik. (MTI-fotó: Czika László) tatásként ellenőrző körutakat tartanak, és felhívják a figyelmet a veszélylehetőségekre. Több céget is értesítettek erről. A Balaton Füszért az elsők között jelentkezett. Igényli, hogy raktárait és boltjait nézzék meg a tűzoltók. Hasonló levelet írt a megyei gyógyszertári központ vezetősége is. A megyei tűzoltók természetesen minden kérésnek eleget tesznek. N. J. Szolgáltató tűzoltók i______________________________________________________________________________________________________________________ _________________________________________________________________ H alálos áramütés - gondatlanságból Összeomlott az állvány a templomtornyon Egy fiatalember lezuhant a tengődi református templom tornyán 18 méter magasságban kiépített úgynevezett függőállványról. Szerencséje volt: „csak” megbénult az alsó testrészére. Regnum Marianum — A szilveszteri istentiszteletet már az épülő Regnum Marianum plébánia altemplomában tartottuk. Az építkezés csak tavaly szeptemberben kezdődött meg, de máris készül a templom tetőszerkezete — mondta Hajnal György plébános. A magyar püspöki kar 1989-ben határozta el, hogy a pápalátogatás emlékére fel kell építeni a lerombolt Regnum Marianum templom jogutódját. A plébánia városrendezési szempontok miatt nem az eredeti Regnum Marianum helyén — a Városligetnél —, hanem a XIV. kerületi Zoborhegy téren épül. A létesítmény templomból, 300 fős előadóteremből, Szent István koronáját idéző kupolateremből és 3000 négyzetméternél nagyobb közösségi házból áll. A közösségi ház könyvtárával, médiatárával, kiállításaival a környék művelődését szolgálja majd, valamint teret ad a mozgássérültekkel foglalkozó Caritas Collectió- nak is. Az építkezés várhatóan az idén ősszel fejeződik be. Dankó Attila, a Somogy Megyei Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőség felügyelője magyarázatképpen azonnal hozzáfűzte, hogy szó sem volt véletlenről. A függőállványzat tartószerkezetét méretezés nélkül, tapasztalati úton határozták meg. A fiatalember alatt eltört az állvány a túlterhelés miatt. Veszélyek a magasban A magasban végzett építőipari tevékenység különösen veszélyes. Az ellenőrzések azt bizonyítják, hogy az állványok többségét az előírások figyelmen kívül hagyásával építik fel. Így például téglákra állítják az állványbakot, nem rögzítik megfelelően az elemeket. Sőt az előírt 60 centi széles palló helyett mindössze egy szál pallón állva dolgoznak, méghozzá védőkorlát nélkül! Szabályszegés sorozatban Sajnos, szinte ismeretlen a védőfelszerelés ott, ahol nincs állványzat. Nem használják a biztonsági hevederzetet, a zuhanásgátlót, pedig a tetőfedőket és az ácsokat ez védheti meg. — A kaposvári kórház ideg osztályának tetőcserepezése- kor — mondta a felügyelő — nem használták az egyéni vé1 dőfölszereléseket. Szomorú, hogy szakmunkástanulók dolgoztak a tetőn, méghozzá szakfelügyelettel. Ha az iskolai szakmai oktatás során nem követelik meg, hogy tartsák meg a biztonságtechnikai előírásokat, illetve nem gondoskodnak a föltételekről, akkor mi várható el a majdani szakmunkásoktól. Még az a szerencse, hogy nem történt baleset a cserepezés közben. Dankó Attila mást is felhoz szerencsés példaként. A kaposvári városháza tornyának bádogozásakor szabálytalan volt a mintegy 25 méter magasban lévő állványzat, a vállalkozó nem látta el az alkalmazottakat egyéni védőfölszereléssel. A felügyelő intézkedett arról, hogy megfelelően védjék a magasban dolgozókat. Az azonban nem megnyugtató: csak a szerencsétől függ, hogy nem történik-e tragédia. A vállalkozók nem vették figyelembe az építőipari cél- vizsgálatok tapasztalatait. A súlyos balesetek pedig mindenképpen figyelmeztetőek. A bányai üdülőfalu építkezésén például külső állványzat hiányában a padlástérből rakták az épület tűzfalát — mégpedig védőfelszerelés nélkül. A három méter magasból lezuhant dolgozó a kórházba szállítás után egy nappal belehalt sérüléseibe... Továbbra is veszélyes több építőipari kisgép — különösen a házilag gyártott beton- és habarcskeverők. Elsősorban azért, mert nincs burkolat a keverődobon, a gépet szabálytalanul csatlakoztatják a villamos hálózatra... Ellenőrzés nélkül Sokszor nem védik például a vezetéket, rajta taposnak, anyagot tolnak rajta keresztül talicskával... Az egyik magánépítkezésen éppen emiatt fordult elő halálos áramütés... Ez a baleset megelőzhető lett volna, ha egy villanyszerelő ellenőrzi a csatlakoztatást. — Az igaz, hogy többletköltséget jelent az állványzatok megépítése, az építőipari gépek villamos védelmének kiépítése, ellenőrzése. Márpedig az egyre másra szaporodó vállalkozások ezen próbálnak takarékoskodni — magyarázta a felügyelő. Nem elég a szerencse... — A takarékos munkaszervezés azonban nem mehet a biztonság rovására — hangsúlyozta. — Egyébként az utóbbit viszonylag takarékosan is meg lehet teremteni. Sajnos, a felügyelőség az építési munkák bejelentésének elmulasztása miatt nem tudja megfelelően ellenőrizni az előírások megtartását, pedig azonnal intézkedne ott, ahol mulasztást tapasztal. Enélkül pedig nem lehet megelőzni az esetleges tragédiákat. Érdemes megszívlelni azt a közmondást: puszta szerencsére támaszkodni vakmerőség! Lajos Géza
