Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám

1992. január 4., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5

A gimnázium megmérettetett

A KAPOSVÁRI TÁNCSICS JÓ HELYEZÉSE

Száznyolcvannégy iskola bizonyítványa

Egyetlen iskolát sem járt át oly mértékben az illúziók világa, mint a gimnáziumot. A se szeri-se száma kísérletek rendszerrel és módszerrel, melyekből a következtetés fontosabb volt, mint az eredmény. Az illúziók többnyire sohasem érnek partot. Vagy ha igen, nem azon a tájon, amely távolról oly szépnek tetszik. Ma milyen távlatokat kínál a gimnázium, amely úgy látszik, az akar lenni, aminek valójában mindig is lennie kellett volna: műveltséget adó és továbbtanulásra felkészítő intézmény.

Az elvetélt pedagógiai kísérletek elemzői könnyebb helyzetben vannak, a múlton már túllépett az idő. A jelen és még inkább a jövő, számos gimnazista diák és szüleik előtt most is az illúziók világába sorolható. Vajon megítélhető-e a gimnázium valós súlya, szerepe?

Mérhető e a hatásfoka valami módon a valós szellemi érték és az ábránd közelítésében? Egyáltalán, milyen a gimnázium bizonyítványa? Neuwirth Gábor egyetemi docens, az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda vezetője évek óta követi-elemzi a továbbtanulás alakulását, az egyes iskolákra is utaló adatokkal. Az 1991-es teljesebb elemzést, várhatóan a Köznevelés teszi majd közzé.

Hogyan alakult a rangsor

— Többféle szempont szerint lehetne összehasonlítani az iskolákat, igazán jó azonban egyik sem lehet, mert a tanári munka összetett feladat. Azt például semiféle mutató sem jelzi, hogy erkölcsileg miképpen nevel valamely testület. Még azt sem lehet igazán objektív módon meghatározni, hogy milyen hatásfokkal tanít. Egyetlen tevékenysége mérhető, ám ez nagyon lényeges, hogy milyen eredménnyel felvételiznek a gyerekek. Erről ugyanis pontos, számítógépes adataink vannak. így a rangsor összeállítható. Azonban szeretném megjegyezni, hogy az az iskola, amely a lista közepén található, ettől függetlenül kiváló intézmény lehet. Mint ahogy az is tény, hogy az élen lévők

között is előfordulhat bizonyos szempontból nem jó iskola.

— De az is tény, hogy a szülök többnyire a továbbtanulás reményében küldik gimnáziumba gyerekeiket...

— Igen, a gimnázium elsőrendű szerepe a továbbtanulásra való felkészítés. És ez akkor is fontos, ha tudjuk, hogy a diákjaik nem több, mint 60-70 százaléka tanul tovább. És ezek révén méretik meg a gimnázium.

Ez mérhető — mégha szűk szempontból is —, kimutatható, hogy hány tanulóját sikerül bejuttatni a felsőoktatásba.

— Most csak a gimnáziumról beszéljünk. Hány iskola adatát dolgozták fel?

— Összesen 184 gimnáziumot vizsgáltunk. De ennél több van. Nem vettünk azonban figyelembe olyan iskolákat, amelyek esetében csak 1-2 év adataival rendelkezünk. Egyetlen esztendőből pedig kiváltképpen nem szabad következtetni. Tehát csak azokat a gimnáziumokat vettük sorra, melyekre vonatkozóan a legutolsó öt esztendőből legalább három évre vannak adatok.

Az első huszonöt és az utolsó nyolc

— A táblázat első tíz és utolsó tíz iskolája nyilván nem ugyanolyan érzelmi hatást vált ki az érintetteknél. Ön is említette, hogy egyértelmű mérési szempont nem létezhet. Milyen feldolgozási módszert alkalmaztak a viták megelőzéseként?

— Az első 25 gimnáziumot kiemeltük azok kritikája alapján, akik azt tartják, hogy a különböző egyetemekre nem azonosak a bejutási esélyek. (Például az orvosira nehezebb bejutni, több pont kell, mint egyes műszaki egyetemi karokra.) Ezt a 25-ös listát tehát azokból a gimnáziumokból állítottuk össze, amelyeknek diákjait öt év átlagában legalább 45 százalékban felvették. Néztük azt is, hogy a vizsgán megjelentekhez képest hány gyereket vettek fel. Tanulságos az idén először alkalmazott szempont, hogy a továbbtanulásra jelentkezők közül hánynak volt nyelvvizsgája.

— Mindezek után mi az első következtetés?

— Az, hogy egy-egy tényezőt tekintve az iskolák meglehetősen stabilak, őrzik a helyüket. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy vannak olyan gimnáziumok, amelyek az 1987-90-es átlaghoz képest jelentősen javultak. Például az egri Dobó 93, a nyíregyházi Vasvári 89, a demecseri Váry Gimnázium 68 hellyel lépett előbbre 1991-ben. Mint ahogy az is feltűnő, hogy a dunakeszi Radnóti 69, a gyulai Bal- cescu 67, a budapesti Szlovák Gimnázium pedig 60 hellyel esett vissza. Az átlag mintegy húsz helyezésen belül ingadozik, és ez 184 iskola esetében nem nagy. A sorrendet úgy kell elképzelni, hogy 8-10 iskola csupán azért különbözik megelőző pozíciójától, mert 1 százalékkal több vagy kevesebb diákját vették fel.

— Értelmezné röviden a 184 gimnázium "toplistáját"?

Vezetnek a megyeszékhelyek

— Öt év átlaga alapján mindössze egy — a budapesti Fazekas — esetében mutatható ki, hogy a felvételi arány fölötte van a 70 százaléknak. Három gimnázium — a budapesti Apáczay, a miskolci Földes és a debreceni Kossuth — található a 60-63 százalékos tartományban. A következő, a 5-17. — a győri Révai, a budapesti Szent István, a szegedi Ságvári, a budapesti Ságvári, a szombathelyi Nagy Lajos, a budapesti Piarista, a bajai III. Béla, a veszprémi Lo- vassy, a szegedi Radnóti, a szolnoki Varga K., a nyíregyházi Krúdy és a zalaegerszegi Zrínyi — átlaga 50-59 százalékos. Ezt követően a 18.-tól a 43. helyig a 40-49 százalékos felvételi arányú gimnáziumok találhatók; többek között a jászberényi Lehel vezér, a nyíregyházi Zrínyi, a debreceni Tóth Árpád, a kaposvári Táncsics, a budapesti Berzsenyi, a szolnoki Verseghy, az encsi Váci Mihály, a székesfehérvári Teleki Blanka, a soproni Széchenyi, a kecskeméti Bányai, a salgótarjáni Bolyai, a budapesti József Attila és a kiskunfélegyházi Móra Ferenc. A zöme a 20-29 százalékos kategóriába tartozik, ők a 79.-től a 132. helyen találhatók. Aztán megint szűkül a mezőny, az utolsó 8 iskola a diákjainak kevesebb mint 10 százalékát juttatta be az egyetemre az elmúlt öt év átlagában: a budapesti Dózsa, a budapesti Széchenyi, a baktalórántházi Mező Imre, a budapesti Landler, a péceli Ráday, a budapesti Németh László és Zrinyi és a debreceni Medgyessy.

— Ön, a kérésünkre ösz- szevetette a felvett és a vizsgán megjelent diákok arányát településtípusok szerint is. Ez a kép mit tükröz?

— Ebben az esetben a megyeszékhelyi gimnáziumok vannak jobb pozícióban. De minden településkategória átlaga jobb a fővárosénál, mint ez az adatokból is kitűnik. A felvettek-vizsgázottak aránya Budapesten 49,2; a megyei rangú városok esetében 60,8;

a megyeszékhelyen 63,9; egyéb város 56,7; községi gimnázium 54,2 százalék. A látszólagos ellentét a 184-es lista és az iménti adatok között abból adódik, hogy bár a lista elején több fővárosi iskola is található, ám a végén is budapesti iskolák vannak. Az utolsó 8 közül például 5!

— Hogyan alakul a kép a nyelvvizsgával rendelkező felvételizők esetében?

Miről árulkodik a nyelvvizsgastatisztika?

— Itt azt láthatjuk, hogy míg Budapesten a felvételizők 52,3 százaléka rendelkezik középfokú bizonyítvánnyal, az ezt követő megyei jogú városok esetében 40,3, a megye- székhely iskoláinak diákjai 35,5, az egyéb városi gimnáziumokból érkezettek 24,4 és a községi gimnáziumok diákjainak 17,1 százaléka juthatott plusz pontokhoz a felvételi vizsgán.

— A főváros kimagasló szerepe mögött valószínű látnunk kell azt is, hogy itt a legjobbak a nyelvoktatás feltételei, a szaktanároktól kezdve a technikai segédeszközökig. Vajon, nem rejti-e azt is, hogy számos helyen nem tulajdonítottak jelentőséget a dokumentált nyelvtanulásnak?

— Ez nem mutatható ki, de valószínű hozzátartozik a képhez. Mindenesetre én a jelenséget feltűnőnek tartom.

— Ön évek óta foglalkozik a felvételek nagy témájával. Ha úgy tetszik, a szándék és a valóság a számoszlopaiban szembesül. Mi változott és mi tartja magát konokul?

Én egy ok miatt csinálom ezt az elemzést. Azért, hogy a köztudatba is bekerüljön és az

iskolák előtt is legyen nyilvánvaló: nem mindegy hogy felveszik, vagy nem veszik fel a gyerekeket. Hogy levonhassák a pályára irányításhoz szükséges következtetéseket. Hogy a maguk eszközeivel közelítsék a szülői igényt és a diákok adottságait a pályaválasztásnál. Úgy vélem, hogy az iskoláknak a sokféle gond- juk-feladatuk közepette nincs erejük a saját munka részletes összevetésére. Igaz, a tanulmányi versenyek minősítenek, ám ezek, mint tudjuk, csak az élmezőnyt hasonlítják össze.

— A 184-es lista, szerintem, nemcsak a visszamenőleges öt évre, hanem az elkövetkező esztendőkre is tanulságokkal szolgál. Például azzal, hogy a „stabilitás” — így jelölte a zöm helyzetét — a mozdulatlanság béklyója is egyben. Mert az a szülő, aki olyan iskolába küldheti a gyerekét, ahonnan 10 százalékot vesznek fel, már az indulásnál a minimális eséllyel kell hogy számoljon. Mit gondol, milyen irányba tart a gimnázium?

— Az az érzésem, hogy nem a homogenizálás, hanem a széttartás irányába. Igaz, a legfejlettebb országokban ez sokkal erősebb tendencia, mint nálunk és a magyar iskolák egyáltalán nem szélsőségesen heterogének. A tendencia azonban nem jó. Hiszen, ha tudjuk, hogy a gyerekek döntő többsége véletlenszerűen kerül a középiskolába (hol született, milyen a családi igény és a háttér) számos esetben csak az iskolától függ, hogy kihozza-e a tehetséget vagy nem. Kiváló adottságú diákokból lehet, hogy nem lesznek kiváló szakemberek, míg másutt az úgynevezett jó iskolákban a középszerű is eljut a csúcsig. És ez a kár az ország jövőjét terheli.

Király Ernő

VÁLTOZÁSOK A PÉCSI RÁDIÓNÁL

„Kaposvár" átmenetileg szünetel

KEVIN HOOD

— a fejedelmek tolvaja

A Pécsi Rádió a Magyar Rádió szerves részeként működő legrégebbi vidéki rádió. Eddigi vezetője, Kerner Lőrinc úgy döntött, hogy január 1-jé- vel megválik a közszolgálati műsoroktól és a Pécsi Rádió kereskedelmi adásainak vezetője lesz. A pécsi körzeti és nemzetiségi műsorokat sugárzó rádió vezetője Dán Tibor, helyettese Kovács Zoltán lett.

Változik a műsorrend is január 6-tól. Nő a műsoridő, terveik között szerepel, hogy majd 24 órásra bővítik az adást. (E törekvés tiszteletet érdemlő, mert a technikai berendezéseiket kétórás műsorokra tervezték.) A Magyar Rádió központi műsorai után a Pécsi Rádió lesz a leghosz- szabb műsort sugárzó stúdió. A rádió vezetői vallják: a stúdiónak ki kell termelnie a saját fenntartásához szükséges pénzt s természetesen emellett üzleti feladatokat is el kell látnia. Pécsen e célokat részben a Pannon Rádió Kft segíti.

Az új műsorrendről: az 5.55-ös hétköznapi kezdéskor a 344 m-es KH-on, 6.55 órától 9 óráig mind a KH-on mind pedig a Kossuth rádió URH sávján hallható lesz a pécsi

adás. Szombaton és vasárnap délelőtt a magazinműsorok jelentkeznek. A hét minden napján egy órától sugározzák a körzeti nemzetiségi műsorokat és a Pannónia Rádió szolgáltató és kereskedelmi műsorát. A 19-21 óráig az országos nemzetiségi műsorok, így a pécsi német, horvát és szerb nyelvű adások január 6-tól a Kossuth Rádió URH sávjára kerülnek át, s természetesen foghatók középhullámon is.

Az országos nemzetiségi műsorok, azzal, hogy a Kossuth adó URH sávján kapnak helyet, egy érdekes problémát okoznak. Itt van ugyanis a parlamenti közvetítés is. S ha ez este hét óránál tovább tart, kérdés, melyik műsor kerül adásba? A megoldás csak egy önálló frekvencia lehetne.

A kaposvári rádióstúdió egyébként ideiglenesen szünetel, szervezeti módosítások miatt. A megoldásokat már keresik, s bíznak abban, hogy a műsorok tartalma ezt nem sínyli meg. A Magyar Rádióban indulnak majd vidéki műsorok. A pécsiek is dolgoznak majd az „Erről beszéltünk” és a Hírvidék” című adásban.

Tóth Kriszta

Filmjegyzet

Nem újkeletű a megállapítás, miszerint az amerikai filmgyártás mostani aktuális kérdése: miként lehet egyszerre értékes és jövedelmező „mozit” forgatni? Persze mindez nem korjátozódjk kizárólag az Egyesült Államok mozgókép-előállitó iparára, küszködik ezzel sok nemzet filmkultúrája, de kétség nem fér hozzá, hogy az USÄ a világ legnagyobb filmgyártó fejedelme, a legtöbb szakemberrel és a legnagyobb közönséggel, no és természetesen Hollywooddal. így hát e gond ott a legégetőbb.

Ez a nyereségorientáció aztán „remekül” tükröződik is az amerikás produkciók igen nagy hányadában; elég arra gondolni, hogy hányszor adódik a kínos kérdés a műélvezet közben: vajh ezt és ezt a mozit miért és kinek címezték. Merthogy minden filmgondolat — ideális esetben így fogalmazódik meg —, hogy filmet akarok készíteni, mert el akarom mondani, hogy .... ezt pedig ennek és ennek a rétegnek szánom. Ha egy alkotógárda nem itt kezdi a vajúdást, abból sok jó nem származik. Ha viszont eddig eljutottak, az esetben megvan minden esély arra, hogy mindehhez meglelik a megfelelő műfajt, a megfelelő filmnyelvvel és -eszközökkel egyetemben.

Nem a puszta véletlen műve, hogy a fentebb említett két kérdést éppen a Kevin Reynolds rendezte, Robin Hood, A tolvajok fejedelme című — eleddig a legfrissebb feldolgozása Richárd király hű alattvalója legendás életének — opusz kapcsán tesszük fel. Bár szigorú korántsem szeretnék lenni e mozihoz: kellemes élmény, ha egy kicsit mást is vártam tőle. Kicsit több komolyságot, főként a történet végén. Egyébiránt nem lóg ki lóláb, a megjósolható kasszasiker nem zavar meg. Elfelejtem, mert a film működik. Hiszen van egy hősünk, aki megfelel minden „nézői követelménynek” ahhoz, hogy — főként a hölgyek — szíve csücskébe lopja magát. A neve egyelőre: Robin of Locksley. A keresztény egyház történelmi baklövése, a keresztes háburúk egyik „futama” találja őt Jeruzsálem falai közt, megbánva azt is, hogy az angliai hajóra szállás reggelén egyáltalán felkelt pihe-puha nemesi ágyikójá- ból. Minden oka megvan erre, hacsak arra a tucat kellemetlen kínzószerkezetre gondolunk, ami azt a célt hivatott

szolgálni, hogy nehogy már jól érezze magát. És tényleg nem érzi jól magát, hát némi gubanc után — Azeem (Morgan Freeman) §i csúnya, ám annál nemesebb szívű mór társaságában — újfent Angolhon földjét tapossa, azt a földet, melybe távolléte alatt apját juttatta Nottingham csúf-go- nosz-mindenhájjalmegkent- ésatöbbi bírája. És ezzel eljutottunk a szükséges rosszhoz. Megvan hát az élet értelme: keresztbe tenni neki. Úgy tisztességesen.

Időközben megszületik a legenda: Robin Hood, a tolvajok fejedelme, aki embert farag belőlük, aki lelkűkbe ágyazza a szabadság és igazság iránti vágy csíráját. Sajnos, egy lehelletnyit az alkotókon is úrrá lesz a poén- kodhatnék a mozi végefelé. Nos, tán nem lepődnek meg, ha közhírré tétetik: a rossz elnyeri a megérdemelt büntetését, a jó pedig az utolsó pillanatban rángatja le tulajdon kedveséről Nottinghan nemzőkedvű bíráját. Annak őszinte halálára.

Nagy sóhaj lengeti a mozivásznat, simogatja a Kevin Costner alakította Robin Hood mindig frissen borotvált orcáját. (Parlando, fortissimo) Férfiasán tökéletes...

Balassa Tamás