Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám

1992. január 4., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 A gimnázium megmérettetett A KAPOSVÁRI TÁNCSICS JÓ HELYEZÉSE Száznyolcvannégy iskola bizonyítványa Egyetlen iskolát sem járt át oly mértékben az illúziók vi­lága, mint a gimnáziumot. A se szeri-se száma kísérletek rendszerrel és módszerrel, melyekből a következtetés fon­tosabb volt, mint az eredmény. Az illúziók többnyire soha­sem érnek partot. Vagy ha igen, nem azon a tájon, amely tá­volról oly szépnek tetszik. Ma milyen távlatokat kínál a gim­názium, amely úgy látszik, az akar lenni, aminek valójában mindig is lennie kellett volna: műveltséget adó és továbbta­nulásra felkészítő intézmény. Az elvetélt pedagógiai kísér­letek elemzői könnyebb hely­zetben vannak, a múlton már túllépett az idő. A jelen és még inkább a jövő, számos gimna­zista diák és szüleik előtt most is az illúziók világába sorol­ható. Vajon megítélhető-e a gimnázium valós súlya, sze­repe? Mérhető e a hatásfoka va­lami módon a valós szellemi érték és az ábránd közelíté­sében? Egyáltalán, milyen a gimnázium bizonyítványa? Neuwirth Gábor egyetemi do­cens, az Országos Felsőokta­tási Felvételi Iroda vezetője évek óta követi-elemzi a to­vábbtanulás alakulását, az egyes iskolákra is utaló ada­tokkal. Az 1991-es teljesebb elemzést, várhatóan a Közne­velés teszi majd közzé. Hogyan alakult a rangsor — Többféle szempont sze­rint lehetne összehasonlítani az iskolákat, igazán jó azon­ban egyik sem lehet, mert a tanári munka összetett fel­adat. Azt például semiféle mu­tató sem jelzi, hogy erkölcsileg miképpen nevel valamely tes­tület. Még azt sem lehet iga­zán objektív módon meghatá­rozni, hogy milyen hatásfokkal tanít. Egyetlen tevékenysége mérhető, ám ez nagyon lé­nyeges, hogy milyen ered­ménnyel felvételiznek a gye­rekek. Erről ugyanis pontos, számítógépes adataink van­nak. így a rangsor összeállít­ható. Azonban szeretném megjegyezni, hogy az az is­kola, amely a lista közepén ta­lálható, ettől függetlenül kiváló intézmény lehet. Mint ahogy az is tény, hogy az élen lévők között is előfordulhat bizonyos szempontból nem jó iskola. — De az is tény, hogy a szülök többnyire a tovább­tanulás reményében küldik gimnáziumba gyerekeiket... — Igen, a gimnázium első­rendű szerepe a továbbtanu­lásra való felkészítés. És ez akkor is fontos, ha tudjuk, hogy a diákjaik nem több, mint 60-70 százaléka tanul tovább. És ezek révén méretik meg a gimnázium. Ez mérhető — mégha szűk szempontból is —, kimutat­ható, hogy hány tanulóját sike­rül bejuttatni a felsőoktatásba. — Most csak a gimnázi­umról beszéljünk. Hány is­kola adatát dolgozták fel? — Összesen 184 gimnázi­umot vizsgáltunk. De ennél több van. Nem vettünk azon­ban figyelembe olyan iskolá­kat, amelyek esetében csak 1-2 év adataival rendelke­zünk. Egyetlen esztendőből pedig kiváltképpen nem sza­bad következtetni. Tehát csak azokat a gimnáziumokat vet­tük sorra, melyekre vonatko­zóan a legutolsó öt esztendő­ből legalább három évre van­nak adatok. Az első huszonöt és az utolsó nyolc — A táblázat első tíz és utolsó tíz iskolája nyilván nem ugyanolyan érzelmi ha­tást vált ki az érintetteknél. Ön is említette, hogy egyér­telmű mérési szempont nem létezhet. Milyen feldolgozási módszert alkalmaztak a vi­ták megelőzéseként? — Az első 25 gimnáziumot kiemeltük azok kritikája alap­ján, akik azt tartják, hogy a kü­lönböző egyetemekre nem azonosak a bejutási esélyek. (Például az orvosira nehezebb bejutni, több pont kell, mint egyes műszaki egyetemi ka­rokra.) Ezt a 25-ös listát tehát azokból a gimnáziumokból ál­lítottuk össze, amelyeknek di­ákjait öt év átlagában legalább 45 százalékban felvették. Néztük azt is, hogy a vizsgán megjelentekhez képest hány gyereket vettek fel. Tanulsá­gos az idén először alkalma­zott szempont, hogy a tovább­tanulásra jelentkezők közül hánynak volt nyelvvizsgája. — Mindezek után mi az első következtetés? — Az, hogy egy-egy ténye­zőt tekintve az iskolák megle­hetősen stabilak, őrzik a he­lyüket. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy vannak olyan gimnáziumok, amelyek az 1987-90-es átlaghoz képest jelentősen javultak. Például az egri Dobó 93, a nyíregyházi Vasvári 89, a demecseri Váry Gimnázium 68 hellyel lépett előbbre 1991-ben. Mint ahogy az is feltűnő, hogy a dunake­szi Radnóti 69, a gyulai Bal- cescu 67, a budapesti Szlovák Gimnázium pedig 60 hellyel esett vissza. Az átlag mintegy húsz helyezésen belül inga­dozik, és ez 184 iskola eseté­ben nem nagy. A sorrendet úgy kell elképzelni, hogy 8-10 iskola csupán azért különbö­zik megelőző pozíciójától, mert 1 százalékkal több vagy kevesebb diákját vették fel. — Értelmezné röviden a 184 gimnázium "toplistá­ját"? Vezetnek a megyeszékhelyek — Öt év átlaga alapján mindössze egy — a budapesti Fazekas — esetében mutat­ható ki, hogy a felvételi arány fölötte van a 70 százaléknak. Három gimnázium — a buda­pesti Apáczay, a miskolci Föl­des és a debreceni Kossuth — található a 60-63 százalékos tartományban. A következő, a 5-17. — a győri Révai, a bu­dapesti Szent István, a sze­gedi Ságvári, a budapesti Ságvári, a szombathelyi Nagy Lajos, a budapesti Piarista, a bajai III. Béla, a veszprémi Lo- vassy, a szegedi Radnóti, a szolnoki Varga K., a nyíregy­házi Krúdy és a zalaegerszegi Zrínyi — átlaga 50-59 száza­lékos. Ezt követően a 18.-tól a 43. helyig a 40-49 százalékos felvételi arányú gimnáziumok találhatók; többek között a jászberényi Lehel vezér, a nyí­regyházi Zrínyi, a debreceni Tóth Árpád, a kaposvári Tán­csics, a budapesti Berzsenyi, a szolnoki Verseghy, az encsi Váci Mihály, a székesfehérvári Teleki Blanka, a soproni Szé­chenyi, a kecskeméti Bányai, a salgótarjáni Bolyai, a buda­pesti József Attila és a kiskun­félegyházi Móra Ferenc. A zöme a 20-29 százalékos ka­tegóriába tartozik, ők a 79.-től a 132. helyen találhatók. Az­tán megint szűkül a mezőny, az utolsó 8 iskola a diákjainak kevesebb mint 10 százalékát juttatta be az egyetemre az elmúlt öt év átlagában: a bu­dapesti Dózsa, a budapesti Széchenyi, a baktalórántházi Mező Imre, a budapesti Land­ler, a péceli Ráday, a buda­pesti Németh László és Zrinyi és a debreceni Medgyessy. — Ön, a kérésünkre ösz- szevetette a felvett és a vizsgán megjelent diákok arányát településtípusok szerint is. Ez a kép mit tük­röz? — Ebben az esetben a me­gyeszékhelyi gimnáziumok vannak jobb pozícióban. De minden településkategória át­laga jobb a fővárosénál, mint ez az adatokból is kitűnik. A felvettek-vizsgázottak aránya Budapesten 49,2; a megyei rangú városok esetében 60,8; a megyeszékhelyen 63,9; egyéb város 56,7; községi gimnázium 54,2 százalék. A látszólagos ellentét a 184-es lista és az iménti adatok között abból adódik, hogy bár a lista elején több fővárosi iskola is található, ám a végén is buda­pesti iskolák vannak. Az utolsó 8 közül például 5! — Hogyan alakul a kép a nyelvvizsgával rendelkező felvételizők esetében? Miről árulkodik a nyelvvizsga­statisztika? — Itt azt láthatjuk, hogy míg Budapesten a felvételizők 52,3 százaléka rendelkezik középfokú bizonyítvánnyal, az ezt követő megyei jogú váro­sok esetében 40,3, a megye- székhely iskoláinak diákjai 35,5, az egyéb városi gimná­ziumokból érkezettek 24,4 és a községi gimnáziumok diákja­inak 17,1 százaléka juthatott plusz pontokhoz a felvételi vizsgán. — A főváros kimagasló szerepe mögött valószínű látnunk kell azt is, hogy itt a legjobbak a nyelvoktatás feltételei, a szaktanároktól kezdve a technikai segé­deszközökig. Vajon, nem rejti-e azt is, hogy számos helyen nem tulajdonítottak jelentőséget a dokumentált nyelvtanulásnak? — Ez nem mutatható ki, de valószínű hozzátartozik a képhez. Mindenesetre én a je­lenséget feltűnőnek tartom. — Ön évek óta foglalkozik a felvételek nagy témájával. Ha úgy tetszik, a szándék és a valóság a számoszlopai­ban szembesül. Mi változott és mi tartja magát konokul? Én egy ok miatt csinálom ezt az elemzést. Azért, hogy a köztudatba is bekerüljön és az iskolák előtt is legyen nyilván­való: nem mindegy hogy fel­veszik, vagy nem veszik fel a gyerekeket. Hogy levonhas­sák a pályára irányításhoz szükséges következtetéseket. Hogy a maguk eszközeivel közelítsék a szülői igényt és a diákok adottságait a pályavá­lasztásnál. Úgy vélem, hogy az iskoláknak a sokféle gond- juk-feladatuk közepette nincs erejük a saját munka részletes összevetésére. Igaz, a tanul­mányi versenyek minősítenek, ám ezek, mint tudjuk, csak az élmezőnyt hasonlítják össze. — A 184-es lista, szerin­tem, nemcsak a visszame­nőleges öt évre, hanem az elkövetkező esztendőkre is tanulságokkal szolgál. Pél­dául azzal, hogy a „stabili­tás” — így jelölte a zöm helyzetét — a mozdulatlan­ság béklyója is egyben. Mert az a szülő, aki olyan isko­lába küldheti a gyerekét, ahonnan 10 százalékot vesznek fel, már az indulás­nál a minimális eséllyel kell hogy számoljon. Mit gondol, milyen irányba tart a gimná­zium? — Az az érzésem, hogy nem a homogenizálás, hanem a széttartás irányába. Igaz, a legfejlettebb országokban ez sokkal erősebb tendencia, mint nálunk és a magyar isko­lák egyáltalán nem szélsősé­gesen heterogének. A ten­dencia azonban nem jó. Hi­szen, ha tudjuk, hogy a gyere­kek döntő többsége véletlen­szerűen kerül a középiskolába (hol született, milyen a családi igény és a háttér) számos esetben csak az iskolától függ, hogy kihozza-e a tehet­séget vagy nem. Kiváló adott­ságú diákokból lehet, hogy nem lesznek kiváló szakem­berek, míg másutt az úgyne­vezett jó iskolákban a közép­szerű is eljut a csúcsig. És ez a kár az ország jövőjét terheli. Király Ernő VÁLTOZÁSOK A PÉCSI RÁDIÓNÁL „Kaposvár" átmenetileg szünetel KEVIN HOOD — a fejedelmek tolvaja A Pécsi Rádió a Magyar Rádió szerves részeként mű­ködő legrégebbi vidéki rádió. Eddigi vezetője, Kerner Lőrinc úgy döntött, hogy január 1-jé- vel megválik a közszolgálati műsoroktól és a Pécsi Rádió kereskedelmi adásainak veze­tője lesz. A pécsi körzeti és nemzetiségi műsorokat su­gárzó rádió vezetője Dán Ti­bor, helyettese Kovács Zoltán lett. Változik a műsorrend is ja­nuár 6-tól. Nő a műsoridő, ter­veik között szerepel, hogy majd 24 órásra bővítik az adást. (E törekvés tiszteletet érdemlő, mert a technikai be­rendezéseiket kétórás műso­rokra tervezték.) A Magyar Rádió központi műsorai után a Pécsi Rádió lesz a leghosz- szabb műsort sugárzó stúdió. A rádió vezetői vallják: a stú­diónak ki kell termelnie a saját fenntartásához szükséges pénzt s természetesen emel­lett üzleti feladatokat is el kell látnia. Pécsen e célokat rész­ben a Pannon Rádió Kft segíti. Az új műsorrendről: az 5.55-ös hétköznapi kezdéskor a 344 m-es KH-on, 6.55 órától 9 óráig mind a KH-on mind pedig a Kossuth rádió URH sávján hallható lesz a pécsi adás. Szombaton és vasárnap délelőtt a magazinműsorok je­lentkeznek. A hét minden nap­ján egy órától sugározzák a körzeti nemzetiségi műsoro­kat és a Pannónia Rádió szol­gáltató és kereskedelmi mű­sorát. A 19-21 óráig az orszá­gos nemzetiségi műsorok, így a pécsi német, horvát és szerb nyelvű adások január 6-tól a Kossuth Rádió URH sávjára kerülnek át, s természetesen foghatók középhullámon is. Az országos nemzetiségi műsorok, azzal, hogy a Kos­suth adó URH sávján kapnak helyet, egy érdekes problémát okoznak. Itt van ugyanis a par­lamenti közvetítés is. S ha ez este hét óránál tovább tart, kérdés, melyik műsor kerül adásba? A megoldás csak egy önálló frekvencia lehetne. A kaposvári rádióstúdió egyébként ideiglenesen szü­netel, szervezeti módosítások miatt. A megoldásokat már ke­resik, s bíznak abban, hogy a műsorok tartalma ezt nem sínyli meg. A Magyar Rádió­ban indulnak majd vidéki mű­sorok. A pécsiek is dolgoznak majd az „Erről beszéltünk” és a Hírvidék” című adásban. Tóth Kriszta Filmjegyzet Nem újkeletű a megállapí­tás, miszerint az amerikai filmgyártás mostani aktuális kérdése: miként lehet egy­szerre értékes és jövedel­mező „mozit” forgatni? Persze mindez nem korjátozódjk kizá­rólag az Egyesült Államok mozgókép-előállitó iparára, küszködik ezzel sok nemzet filmkultúrája, de kétség nem fér hozzá, hogy az USÄ a vi­lág legnagyobb filmgyártó fe­jedelme, a legtöbb szakem­berrel és a legnagyobb kö­zönséggel, no és természete­sen Hollywooddal. így hát e gond ott a legégetőbb. Ez a nyereségorientáció az­tán „remekül” tükröződik is az amerikás produkciók igen nagy hányadában; elég arra gondolni, hogy hányszor adó­dik a kínos kérdés a műélve­zet közben: vajh ezt és ezt a mozit miért és kinek címezték. Merthogy minden filmgondolat — ideális esetben így fogal­mazódik meg —, hogy filmet akarok készíteni, mert el aka­rom mondani, hogy .... ezt pe­dig ennek és ennek a réteg­nek szánom. Ha egy alkotó­gárda nem itt kezdi a vajúdást, abból sok jó nem származik. Ha viszont eddig eljutottak, az esetben megvan minden esély arra, hogy mindehhez meglelik a megfelelő műfajt, a megfelelő filmnyelvvel és -eszközökkel egyetemben. Nem a puszta véletlen műve, hogy a fentebb említett két kérdést éppen a Kevin Reynolds rendezte, Robin Hood, A tolvajok fejedelme című — eleddig a legfrissebb feldolgozása Richárd király hű alattvalója legendás életének — opusz kapcsán tesszük fel. Bár szigorú korántsem sze­retnék lenni e mozihoz: kelle­mes élmény, ha egy kicsit mást is vártam tőle. Kicsit több komolyságot, főként a történet végén. Egyébiránt nem lóg ki lóláb, a megjósolható kassza­siker nem zavar meg. Elfelej­tem, mert a film működik. Hi­szen van egy hősünk, aki megfelel minden „nézői köve­telménynek” ahhoz, hogy — főként a hölgyek — szíve csücskébe lopja magát. A neve egyelőre: Robin of Locksley. A keresztény egy­ház történelmi baklövése, a keresztes háburúk egyik „fu­tama” találja őt Jeruzsálem fa­lai közt, megbánva azt is, hogy az angliai hajóra szállás reggelén egyáltalán felkelt pihe-puha nemesi ágyikójá- ból. Minden oka megvan erre, hacsak arra a tucat kellemet­len kínzószerkezetre gondo­lunk, ami azt a célt hivatott szolgálni, hogy nehogy már jól érezze magát. És tényleg nem érzi jól magát, hát némi gu­banc után — Azeem (Morgan Freeman) §i csúnya, ám annál nemesebb szívű mór társasá­gában — újfent Angolhon föl­djét tapossa, azt a földet, melybe távolléte alatt apját jut­tatta Nottingham csúf-go- nosz-mindenhájjalmegkent- ésatöbbi bírája. És ezzel elju­tottunk a szükséges rosszhoz. Megvan hát az élet értelme: keresztbe tenni neki. Úgy tisz­tességesen. Időközben megszületik a legenda: Robin Hood, a tolva­jok fejedelme, aki embert fa­rag belőlük, aki lelkűkbe ágyazza a szabadság és igazság iránti vágy csíráját. Sajnos, egy lehelletnyit az al­kotókon is úrrá lesz a poén- kodhatnék a mozi végefelé. Nos, tán nem lepődnek meg, ha közhírré tétetik: a rossz el­nyeri a megérdemelt bünteté­sét, a jó pedig az utolsó pilla­natban rángatja le tulajdon kedveséről Nottinghan nem­zőkedvű bíráját. Annak őszinte halálára. Nagy sóhaj lengeti a mozi­vásznat, simogatja a Kevin Costner alakította Robin Hood mindig frissen borotvált orcá­ját. (Parlando, fortissimo) Fér­fiasán tökéletes... Balassa Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom