Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-27 / 22. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASAG 1992. január 27., hétfő „Bízom benne, hogy nem akarják a hazai textilipart megszüntetni” Hitelezők kezében Fórum a fűtésről Szövetkezhetnek-e az önkormányzatok? a kaposvári fonoda A Masterfil Pamutfonóipari Vállalat gyárai valaha a hazai pamutipar termelésének a felét adták. A piacvesztés, a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatok megszűnése, illetve beszűkülése az egész magyar textilipar termelését a töredékére csökkentette. A Masterfil termelése 24 ezer tonnáról 12 ezerre esett vissza. A vállalatnak több mint másfél milliárd forint tartozása van. A kaposvári gyár közel 400 millió forintos veszteséggel zárta az évet. — Hogyan jutottak idáig?— kérdeztem Bodosi Tamást, a gyár főmérnökét. — A nagyarányú piaccsökkenés miatt tavaly jelentős létszámleépítésre termeléscsökkentésre kényszerültünk. Még a múlt év elején hazaküldtük a 173 vietnami dolgozót. Megszüntettük a nem kaposvári egységeinket. A nyáron leállítottuk a böhönyei és a mihály- fai üzemet, ezzel is az anyagárat próbáltuk menteni. A termelékenység érdekében korábban folyamatos műszakokkal dolgoztak. Tavaly szükségessé vált a hétvégi műszak megszüntetése. Fokozatosan csökkentették a szombat-vasárnapi termelést, végül szeptemberben teljesen leállították azt. Közel 40 százalékos létszámleépítést hajtottak végre. Tavaly januárban 882 dolgozójuk volt, decemberben pedig csak 523. Ezzel a termelés, ami 1990-ben 12 ezer tonna volt 1991 -ben 5490 tonnára csökkent. Közös beruházás egyéni teher A termeléscsökkenéssel együtt romlottak az eredmények is. Amíg 1989-ben 221 millió forint volt a gyár nyeresége tavalyelőtt ár csak 142 millió. Ez a rendkívül visszaesett termelés végül egy hatalmas veszteséget hozott: 395 millió forintot. Nem biztos, hogy ez a jövőre nézve bármilyen kalkulációra alapot adhat, hiszen ebben igen nagy az a tétel, ami a termelésleépülés egyszeri költsége: repülőgépek bérlése a hazautazó külföldi dolgozóknak, üzemek bezárása, a felmondások költségei. Tavaly már dolgozott nálunk a svájci Kollbrunn fonodájának gépparkja. Ezt 1989-ben vásárolta meg a vállalat. Olyan berendezések vannak ezeken a gépeken, amelyek még Nyu- gat-Európában sem mondhatók általánosnak. Számítógép ellenőrzi az egész rendszert. Az akkori ár 540 millió forint lí- zingterhet jelentett és azt öt év alatt kellett volna visszafizetni. Jó vásárlásnak tűnt, hiszen abban az évben nagy nyereségünk volt, ezenkívül bíztunk abban, hogy a vállalat többi gyára is segíti eredményeiből ezt a beruházást. A lízing visszafizetése most nagy teher. A piactalanság okai A gyűrűsfonással előállított termékeknél 63, a turbinás fonógépeknél 70 százalékos most a kapacitás kihasználása. Lenne módunk arra, hogy jelentősen növeljük a termelést. Az idén az egész vállalat annyi termeléssel számol csak, amennyi a kaposvári gyáré volt két évvel ezelőtt. Két tény is sújtja a gyárat. Az egyik a Szovjetunió utódállamaival való kereskedelemben nagy a bizonytalanság. Nincs biztosíték arra, hogy megkapják az áru ellenértékét. A Közös Piac pedig nem engedi be a textilipari termékeket, vagy erősen védi belső piacát kontingensekkel, vámokkal. — Mi a helyzet a belföldi piaccal? — Mi egy nagyvállalathoz tartozunk. Az export és a bérmunka esetében csak tárgyalhatunk, de a gyárnak döntési joga nincs. Külkereskedelmi szakmai ismeretek nélkül nem lehet piacot keresni. Erre nálunk nincsenek szakemberek. A vállalat dönti el, hogy mit szállítunk hazai piacra és mennyit küldünk exportra. A vállalati központ igyekszik arányosan leterhelni a gyárait. Ezt tudomásul kell vennünk. Nagyon leépült a külföldi piac is. A vevőink igyekeznek pénzkímélő módon gazdálkodni. Nem kötik le a pénzüket alapanyagvásárlásra, mert akkor belekerülnek egy ördögi körbe, a hitelfelvétel, a magas kamat, az eredményben nem realizálható. Ebből veszteség adódik. A fizetési problémák rendkívül nehéz helyzetbe hozzák a vállalatokat. Ezért a hazai vevők nem tőlünk vesznek, hanem bérmunkaszerződéseket kötnek. Nehéz a helyzetük azért is, mert az importliberalizáció miatt nagyon kedvezően tudnak a távol-keleti országok nálunk eladni. Komoly állami dotációt kapnak otthon az exportra, ezért tudnak alacsony árakon kínálni. Kapacitások lehetőségek A Magyar Könnyűipari Szövetség benyújtott egy előterjesztést a vámtarifák és a költségek módosítására. Ebben kifejtik, hogy a ruházati iparnak időre van szüksége az átálláshoz, amihez bizonyos állami segítség is szükséges. Fontos lenne, hogy ne sújtsák az importtal szemben a hazai gyártókat. — Milyen jövő vár a textiliparra? — Nem igaz az, amit Moldova írt, hogy aki a textilipart fejleszti az a nyomort állandósítja. Ahonnan mi használt gépeket vásároltunk (Svájc, Németország) a fonodák kaptak újakat. Ausztriában is egymás után építik a fonodákat. Az olaszok is szeretnék a textilipari kapacitásukat növelni Magyarországon alakuló közös vállalatokkal. De ha a hitelezők és az állam magára hagyják a textilipart, akkor vége lehet. — Mi lesz a kaposvári gyár sorsa? — A csődeljárás veszélye fennáll sok textilipari vállalatnál. Ha valamelyik bejelenti, hogy csődeljárás előtt áll, akkor az nekünk sem fog fizetni. Ha kintlévőségünk van — mint ahogy a hirdi Kenderüzemnél volt 40 millió forint — és közük, hogy felszámolási eljárás indult ellenük, akkor erről a pénzről lemondhatunk. A pápai textilgyár is felszámolás alatt áll, 6 millió forinttal tartozik nekünk. 100 millió forint kintlévőségünk van. A január 1-én életbe lépett csődtörvény miatt számítani kell arra, hogy egyre több olyan cég lesz a parntereink között, amelyik bejelenti, hogy fizetési kötelezettségeinek a csődeljárás miatt nem tud eleget tenni. Az fogja eldönteni a kaposvári gyár sorsát is, hogy a hitelezői végül is milyen álláspontra helyezkednek. S. Pap Gitta Rendelő épül Mosdóson még az idén elkészül az új orvosi rendelő. A rendelőt a mosdósi kórház tőszomszédságában építik fel. Mi az hogy! — lehetne kapásból a válasz, hiszen manapság már egy tucatnál is- több önkormányzati szövetség munkálkodik a köz javára, s — mint sajnos, olykor tapasztalható — a másik ellenére. Nem lehetne az erőket egyesíteni? — kérdeztük dr. Gémesi Györgytől, a Magyar Önkormányzatok és Önkormányzati Képviselők Szövetségének nemrég megbízott elnökétől. — Véleményem szerint nemcsak lehetne, hanem a legcélszerűbb is volna az erők egyesítése! Hiszen bármelyik önkormányzati szövetséget is nézzük, ugyanazokért a feladatokért küzdenek. A különbséget a végzett munkában és a kitűzött célokban persze látom, hiszen a közösség szolgálata akaratlanul is átszövődik a politika szálaival. Abban nem is hiszek, hogy egyetlen — mondjuk így, csúcsszervezet — foghatná össze a kis és nagy települések valamennyi önkormányzatának tevékenységét, abban azonban igen, hogy e tevékenység számtalan részlete összekapcsolható és így eredményesebben, a lakosság számára nagyobb hasznot hajtva végezhető. Nyilvánvaló, hogy ehhez megfelelő jogi kereteket kell találni, de ez aligha lehet akadálya annak, hogy a „szekeret" végre egy irányba húzzuk. — Ön Gödöllő polgármestereként is számos olyan rendezvény szervezője vagy házigazdája, amely nemcsak szűk pátriájának, hanem az ország sok önkormányzatának részvételére ad módot. — A szövetség elnökeként és helyi vezetőként is tapasztalom, hogy milyen nagy szükség van az önkormányzaDrága a villanyfütés... tok tisztségviselőinek és szak- apparátusának folyamatos és módszeres képzésére. A holland-magyar partnertelepülések egyesületével karöltve külföldi tapasztalatcserét, tanulási lehetőséget kínálunk, s élve a holland kormánynak a közép- és kelet-európai országokat megsegíteni szándékozó ajánlatával, megpályáztuk egy speciális képzési programhoz a támogatásukat. Idehaza ötfordulós képzési programot dolgoztunk ki, s a közeljövőben, pontosan február 15-én ugyancsak nagy fontosságú rendezvényekre hívjuk az ország valamennyi érdekelt önkormányzatának képviselőit. Ekkor ugyanis a távfűtés és a felhasznált energia házi mérésének problémakörében tartunk szakkonferenciát, abból kiindulva, hogy az idei távfűtési szezont megelőző díjemelés disszonanciái a következő szezonra meg kell szűnjenek. Tudom, mekkora megrázkódtatás a díjemelés a családi költségvetésben mindazoknál, akik ilyen fűtési rendszerű otthonban élnek, de azt is tudom: a mostani, szociális céllal odaítélt dotációnak éppúgy vége szakad, mint a távfűtő művek korábbi állami támogatásának. Szeretnénk bizonyítani, hogy egyedi mérőeszközök üzembe állításával, a házak fűtési rendszerének módosításával nemcsak pénzt lehet megtakarítani a lakosság számára, hanem a terheket is igazságosabban lehet elosztani. Ez az első jelentős, közös szakmai fórum, amelyet az önkormányzatok széles körének szánunk, s bizonyára az egységhez közelítés fontos jeleként is értékelhető. S. J. Körhinta a jégen Ritkák a hosszú telek Sokat idézett népi megfigyelés, hogy ha a január nem hoz fagyot, akkor márciusban még kemény lesz a tél. Jóllehet a ma már nyugdíjas Kurt Cunze német meteorológus ezt a megfigyelést egykor „kávé- zaccból történő jósláshoz" hasonlította, a meteorológiai feljegyzések mégis azt mutatják, hogy a későn kezdődő tél nem ritkán hosszúra nyúlik és márciusig is eltart. o Feltűnő még ezekben a feljegyzésekben az is, hogy a hosszú és kemény telek többnyire csak februárban kezdődnek. Az évszázad egyik leghidegebb tele, a „jégtél” 1929-ben, amikor a Rajnán olyan vastag volt a jég, hogy körhintát állítottak fel rajta, viszonylag enyhe január után tulajdonképpen csak februárban kezdődött. 1929. február 12-én a Majna menti Frankfurtban minusz 21,5, az Odera menti Frankfurtban minusz 31,2, Felső-Sziléziában pedig minúsz 37,2 fok Celsiust mértek. Az évszázad eddigi leghosszabb tele, az ötven évvel ezelőtti szintén csak január vége felé kezdődött és jóval nulla fok alatti nappali hőmérsékletekkel eltartott egészen 1942. március 16-ig. Ez volt az a tél, amelyen Hitler nyári egyenruhában küldte katonáit az orosz hómezőkre. Aki a telet túlélte közülök, kitünetést kapott, amelyet a német katona később gúnyosan „fagyott hús rendjelnek” nevezett. © Hasonlóan hosszú telet a feljegyzésekben csak kereken száz évvel korábban találni — 1845-ben Németországban 74 napon át fagypont alatt volt a hőmérséklet, január 9-től egészen március 23-ig. De ugyanígy hosszú volt az 1946-47-es tél is, amikor Berlinben a Tiergarten fáival tüzeltek a kályhákban, éjnek idején tolvajok lopták el a házak falépcsőit és a lépcsők fakor- látait, megakadályozva ezzel a felső szinteken tartózkodókat, hogy az utcára lépjenek. A január 19-én beköszöntött kemény tél 57 napon át tartott — március 16-án tört csak meg az ereje. A régiek azt tartották, hogy a késői (és ezért hosszú) telek a holdváltozásokkal függnek össze. Ha ugyanis a hagyományos „karácsonyi olvadás” január első teliholdjával nem változik faggyá, akkor egész biztosan a februári újhold hozza meg a hideget. Ebben az évben Németországban január 5-ikén volt újhold és azóta az évszakhoz képest túlságosan enyhe az idő. © Tartanak tehát tőle, hogy a február 3-iki újholddal beköszönt a kemény tél. Ezért ennyire mégsem egyszerű a dolog: újhold ide, újhold oda —- 1894 és 1928 között, vagyis 34 esztendőn át, nem is volt igazi tél Németországban. Ötszáz százalékkal Leértékelték a dinárt A jugoszláv szövetségi kormány úgy döntött, hogy vasárnaptól ötszáz százalékkal leértékelik a dinárt. Eddig egy márka 13 dinárt ért, míg szombat éjféltől egy márka már 65 dinárral lesz egyenértékű. A német márkáért az elmúlt napokban 80-100 dinárt is megadtak a fekete piacon — állapítja meg a belgrádi Tanjug.
