Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-21 / 17. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDAS AG 1992. január 21., kedd Aggódó és felelős Barkóczi Gellért, az FKGP megyei elnöke: a mezőgazdaság kilátástalanságáról van szó, amely összehasonlíthatatlanul nagyobb súllyal esik latba mindenféle pártérdeknél (Folytatás az 1. oldalról) Azt pedig, hogy valakit erre kényszeríteni lehessen manapság, senki sem gondolhatja komolyan. Tény: a megye hat választókörzetében demokratikusan választották meg a küldötteket. Két körzeti alelnökünk nem ért egyet azzal a politikával, amit mi akarunk, s körzetünkből mégis olyanok jöttek, akik hogy úgy mondjam, radikálisak, illetve elégedetlenek. Mi lesz a jószággal? — Az elégedetlenség okai közül említene néhányat? — Mindenekelőtt az ország állapotáról, a mezőgazdaság kilátástalanságáról van szó, amely összehasonlíthatatlanul nagyobb súllyal esik a latba, mindenféle pártérdeknél. Ám a két dolog mégis összefügg. A kisgazdapárt programját, hogy úgy mondjam elferdítették. S ezt tudniuk kell a választóknak, akik bíztak bennünk, akik méltán elégedetlenek a jelenlegi állapottal. A „nesze semmi, fogd meg jól” kárpótlással, a földtörvény katasztrófával fenyegető kérdésével, a mezőgazdaságban tapsztalható anomáliákkal. Valaha az egyéni gazdálkodás idején sokkal több jószág volt, mint most, a parasztember ugyanis akkor gazdálkodott jól, ha úgymond „bőrében adta el a termést". Most ez a kevés állatállomány is veszélyben van. Először a tej nem kellett — következésképpen nincs szükség a tehenekre —, majd a sertések kerültek sorra. Nem kellett a hízott disznó sem, ugyanakkor húst hoztunk be külföldről. Ki érti ezt? Eleve drágán termel az, aki nem tervezhet vetésforgót, de hát minek vessen pillangóst például, ha nincs jószág, amivel megetethetné. A kisgazdapárt nem akarta a té- eszeket felbomlasztani, csupán a tulajdon rendezését, helyreállítását szorgalmazta. Amit mi nem akartunk, most megtörténik. Az is benne volt a programunkban, hogy olyan bankokat kell létesíteni, amelyek tíz százalék alatti kamatot számolnak, s ezzel segítik az újrakezdő gazdálkodókat. Nem történt meg. Nem értünk egyet az üzemanyagár-eme- léssel sem, hiszen ez rettenetesen megdrágítja a termelést. Sajnos, a minisztériumban nincsenek olyan emberek, akik az érdekeinket képviselnék. A miniszter sem volt soha kisgazda. Én a felszólalásomban arról beszéltem, hogy kérjük, sőt követeljük a választáson elért százalékos eredmény alapján a hatalomból a részünket. A kormányban hárman vannak kisgazdák, de ők sem képviselik hatékonyan az érdekeinket. Akárcsak a képviselők közül többen, akiket sajnos nem hívhatunk vissza. Kinek köszönhetik? — Mint ismeretes, a nagyválasztmány többsége a koalícióból való azonnali kilépést akarta. — Valóban. Csak Torgyán József hosszas rábeszélésére fogadtuk el végül az úgynevezett „A” variációt, amelynek értelmében a párt vezetősége koalíciós tanácskozást folytathat még a kormánnyal. Mint ismeretes, a határidő február 29-e. Ha a tanácskozás addig nem vezet eredményre, kénytelenek leszünk megszűntnek tekinteni a koalíciót. — A nagyválasztmány a párt új alkotmányát is jóváhagyta. Ezzel kapcsolatban a kisgazda „harminchármak" képviselői a következőt nyilatkozták. Idézem: „A történészek mint elrettentő példát tanulmányozhatják majd a párt új alaptörvényét, amely szellemében leginkább a sztálini vagy a náci párt alkotmányához hasonlatos. ” Ugyanis, állítólag, az új alkotmány a pártelnöknek szinte korlátlan hatalmat biztosít. Mi a véleméye erről? — Akik ezt nyilatkozták, vajon bizonyították-e állításukat? Nem csodálkozom, hiszen egy általunk mandátumhoz segített képviselő azt is nyilatkozta, hogy a kisgazdapárt tagjainak általában alacsony színvonalú a műveltségé. Csak épppen arról feledkeznek meg az efféle nyilatkozók, hogy az ő képviselői, miniszteri, államtitkári széküket kinek köszönhetik? Ami az alkotmányt illeti... A küldöttek kérdésére a pártügyész megfelelő választ adott. E szerint a nagyválasztmány, a megyei vezetőségek és a pártszervezetek sokkal több jogosítványt kapnak, mint az elnök. Természetesen neki is vannak jogai. De hogy ezzel kapcsolatban tiszta képet kapjon mindenki, az új alkotmány szövegét a nagyválasztmány módosításaival együtt, hamarosan közrebocsátjuk. A kisemberekért, a fiatalokért — Torgyán József személyiségével, politikai céljaival kapcsolatban sokféleképpen vélekednek az országban. Ön milyen embernek ismerte meg az elnököt? — Az érdi nagyválasztmány óta ismerem, azóta többször találkoztunk. Talán furcsán hat, ha egy politikust „jószivű- nek” nevez valaki, nos, nekem ez a véleményem róla. Jószívű, jóakaratú ember. Nem igaz, hogy nem lehet vele vitatkozni, hogy mások véleményét semmibe veszi, hogy ő egyszemélyben irányítja a kisgazdapártot, hogy hatalomra tör. Hiszen éppen ő foglaltatta a pártalkotmányba, hogy a kisgazdapárt elnöke ne legyen miniszter, mert akkor nem képes a párt érdekeit teljes odaadással a kormány elképzeléseitől függetlenül képviselni. — Engedjen meg egy személyes kérdést. Ön már nem fiatal ember (noha jól tartja magát), felnőtt gyermekei, unokái vannak. Miután Tengődön az ötvenes években gazdálkodóként lehetetlenné tették, Siófokon mindent újra kellett kezdenie. Sokat dolgozott életében, rászolgált a pihenésre. Vajon miért „vetette bele magát" a csatazajtól hangos politikai életbe? — Semmiképp sem karriervágyból. Édesapám kisgazda volt, tengődi parasztember. Miután szétverték a pártot, tíz évig üldözték. Bújkálnia kellett, börtönt is viselt. Én megfogadtam, ha módom lesz rá, folytatom az ő tevékenységét. Nincs bennem bosszúvágy, csupán kötelességemnek érzem, hogy a kisemberekért, a fiatalokért tegyek valamit. Szapudi András Illatos lámpa az osztrákoknak Az illatszert párologtató lámpa a kaposvári Fazekes Háziipari Szövetkezet keresett terméke. Tavaly osztrák megrendelésre tizenháromezer készült, erre az évre pedig már mintegy hatezer darabra kaptak megrendelést az osztrák partnertől. A kaposvári szövetkezetben már az idei nőnapra is készülnek. A Folkart népművészeti és kereskedelmi rt-nek eddig két és félezer különféle vázát és tányért készítettek. Gyertyás László felvételei Magyarázom a bizonyítványom... Folytatódik a velencei kelepce Scheili Zsolttól a MÁV-tours igazgatójától levél érkezett szerkesztőségünkbe. „Olvastam a Somogyi Hírlap 1991. december 2-i számában a Velencei kelepce című, MÁV-tours-ra vonatkozó cikket. Tekintettel arra, hogy a cikk utazási irodánkat elmarasztalja, név szerint is említi az igazgató állásfoglalását, kérem , hogy az olvasóközönség objektív tájékoztatása érdekében szíveskedjenek az alábbiakat lapjukban közzétenni. Az 1991. augusztus 22-i non-stop út Jesoló/piac — Padova — Velence útvonalra indult. Részvételi díj 1.530 forint + 10 DM volt. Padova megtekintése és a jesolói bevásárlás után Velencébe érkezve a Grand Cana- lon hajóztak utasaink, a Szent Márk tér is így került a látnivalók közé. Közben csoportvezetőnk ismertette a főbb látnivalókat a hozzácsatlakozók- nak. Ez összesen a panaszosok hozzánk írt levele szerint is mintegy 2 és 1/2 órát tett ki, nem pedig — mint azt Önök a cím fölött jelezték — félórát. A városnézésen több utas nem vett részt, nem mentek be a Szent Márk térre. Ezért a MÁV-tours nem okolható. Az ilyen jellegű, olcsó non-stop utazások sajnos az idő rövidsége miatt ennél lényegesen több időt a városnézésre nem biztosítanak. A T. utasokat ezért tájékoztattuk arról, hogy egy részletes velencei programra egy más típusú út ad lehetőséget." Cikkünk negyven utas észrevételeit tolmácsolta. Olyanokét, akik látni szerették volna Velencét. Sokan nem látták. Volt olyan utas, aki a csoportkísérő kemény, agresszív hangnemétől tartva be sem ment a Szent Márk térre. Akik bementek — újabb szidást kaptak. Egy életre elment a kedvük az ilyen színvonalú utaktól, s az olyan utaskísé- röktöl, mint amilyet ez esetben a MÁV-tours biztosított. A résztvevők szerint az iroda utólag magyarázza a bizonyítványát. Ha az utasok azt a programot kapják, amit kifizettek, és vezetőjük is megtesz mindent azért, hogy a rövid idő ellenére minél többet lássanak a szerelmesek városából, minderre nem került volna sor. (A szerk.) Több árut lehet importálni Az idén tovább szűkült az importkivételi lista: lekerültek róla a szilárd energiahordozók, a távközlési berendezések egy része és egyes fogyasztási cikkek, például a bútorok — a lábbelik kivételével — és a bőr- és szőrmeipari termékek. Koczka Lászlóné, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának főosztályvezető-helyettese szerint jelenleg az importtermékek több mint 90 százaléka liberalizált. Ez a hazai ipar 78 százalékának teremt versenyhelyzetet. A tavalyi 87 százalékos importliberalizációhoz képest a kormány a hazai ipar védelmében döntött egy viszonylag csekély mértékű bővülés mellett. 1991-ben ugyanis — részben a liberalizálás miatt — nagymértékben kiéleződött a piaci verseny. Ehhez még hozzájárult, hogy a forint relatív felértékelődése az importot olcsóbbá tette, s ez a hazai termelők számára egy rosz- szabb versenyhelyzetet teremtett. A kormány döntésénél figyelembe vette a jelenlegi árfolyampolitikát is, ez a belső infláció csökkentését tartja szem előtt. Az idén nem várható az importkivételi lista szűkítése, 1993-ra mindenképpen az élelmiszer-kereskedelem további liberalizálását tervezik. Itt a kávé, az olcsó és még áfamentes Kísértethajó Lankadatlan erővel tart a kutatás egy titokzatos vitorláshajó után, amelyet időről időre megpillantanak a homokdűnék közt Ausztrália Victoria államának délnyugati partjainál. Régészek és történészek véleménye szerint a hajó, ha mód lesz alaposan megvizsgálni, . átírhatja Ausztrália történelmét. A feltehetően a XVI. században épített hajót az elmúlt másfél évszázad alatt több mint húsz alkalommal látták Port Fairy közelében, Melbo- urnetól 230 kilométerre délnyugatra. A történelemkönyvek feltevése szerint egy mahagóniból készült vitorlásról van szó, amely egyike lehetett egy 1522-es portugál expedíció három hajójának. Az tartományi kormány olyan nagy jelentőséget tulajdonít a hajó meglelésének, hogy Steve Crabb, Victoria állam turisztikai minisztere 186 ezer amerikai dollárnak megfelelő összegű jutalmat kínált fel a hajó megtalálójának. A nagy magyar kávéivók meghökkentek, amikor megtudták, vége az olcsó bécsi kávénak. Akár egy kiló kávét is megvámolnak már Sopronnál, Kópházánál, Hegyeshalomnál. Egy újságíró kollégánk kiszámolta, hogy Nymodon a 40 schillingért megvásárolt kilós kávé több mint 400 forintba kerül. Ha vesszük a mostani turistaárfolyamot, az alapösszeg 280 forint. Ehhez jön a vám, meg a fogyasztási adó, és máris nem takarja be négyszáz forint a hőn áhított „fekete mérget”. A hét végén arra voltam kíváncsi, hogy ez a pénzügyi intézkedés hogyan gyűrűzött be Siófok piacára. Az Ausztriából származó különböző kávék változatlanul hegyekben állnak. — Hogy a kávé? — kérdezem az egyik árustól. — Olcsók vagyunk, uram, változatlanul. A szemes 330, a darált pedig 350 kilónként. Mennyit adhatok? — Tudna többet is? — Naná, akár 30 kilót is, ha presszója van nagyon megéri. Vagy az eladásra váró készletek nagyok vagy pedig csak „becsorog” továbbra is az olcsó kávé az országba. Komolyra fordítva a szót: nem valószínű, hogy ezzel a kávéügylettel s a hozzá csapódó vámszigorításokkal megváltjuk a világot. Az hogy a múlt évben a magyar határokon százhúszmillió utas lépett ki és be. Ha minden utast tüzetesen kifaggatnak afelől, hogy van-e nála kávé, cigaretta, sör, konyak, akkor nem 6-8-10, hanem akár 100 órás dugók is keletkezhetnek. Ä képlet világos. Ezeket az új vámrendeleteket, precíz pontossággal, ugyanúgy nem lehet végrehajtani a magyar határokon, mint a korábbiakat. Nincs rá idő és ember. Néhány évvel ezelőtt elrendelték a szigorú élelmiszer-kiviteli tilalmat, aztán néhány napig mindenkitől elszedték a húst, a kolbászt, a sajtot, a vajat és az étolajat. Ezekből a cikkekből annyi volt az üzletekben és a raktárakban, hogy Dunát lehetett volna rekeszteni velük. A vámosok az elvett cikkekkel nem tudtak mit csinálni. Az újrafelhasználást nem oldották meg. Ezért a szigorítást később nem hajtották vége. Megítélésem szerint helyesen és ésszerűen jártak el. Az érzésem az, hogy így lesz ez most kávé- és más ügyben is. Nem erre kellene, hanem a kábítószerre, a fegyverekre ráhajtani, meg az aranyra, a nagy értékekre. A magyar és külföldi átlagturistát békén kell hagyni. Végülis a múlt évi majd egymilliárd dolláros idegenforgalmi bevételünk nem a nagy csempészekből adódott. Nem vitás azonban az sem, hogy a határon rendnek kell lenni. Rend viszont nem attól lesz, ha ügyet csinálnak 1-2 vagy akár 3 kiló kávéból, meg nem tíz, hanem akár egy karton dobozos sörből. Cseresznyák István
