Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-21 / 17. szám
1992. január 21., kedd 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS A Márffy-kastély Fotó: Gyertyás László Ahol érték a pedagógus Pusztakovácsi holnapok CSÖNDÖR JÓZSEF: ÉRTELMISÉG NÉLKÜL MEGHAL A FALU Az évszázados fákkal, növényritkaságokkal teli parkban száraz avart, letört gallyakat égetnek. Odébb a Márffy (Bo- gyay) kastély csatornáit tisztítják. Az ezerlelkes Pusztakovácsiban ilyenkor télen sem áll meg az élet. A rendezett porták, közterületek arról árulkodnak: a pusztakovácsiak adnak környezetükre. Csöndör József polgármester is rendszerető ember, s mindent elkövet, hogy még szebb legyen a falu. Az idén is ötvenezer forintért rendel virágokat, hogy a házak előtt s az ablakokban virítsanak. A településre érkezők, vagy azon keresztülhajtok érezzék: gondos emberek laknak itt. Pusztakovácsi az önkormányzati választások előtt székhelyközség volt, s ez meghatározta fejlődésének ütemét. Az alapellátás intézményei itt voltak, de amikor leváltak a társközségek, a nagyobb létesítmények működtetési gondokkal küszködtek. Mivel Somogyfajsz önálló iskolát hozott létre, a korábbi 160 gyerekből 99 maradt. Felszabadult több tanterem, így az iskolaépületbe költözött az óvoda, a könyvtár és az idősek klubja is. Korábban élet zengte be a 600 négyzetméteres kastélyt a négyhektáros park közepén. Most csak az állagmegóvásra futja. Hasznosítására több elképzelés van. Lehetne például szociális otthonként működtetni. Az önkormányzat állami normatíva igénybevételével akarja üzemeltetni. 16-20 helybeli kereshetné itt a kenyerét. Ha akad egy pénzes vállalkozó, annak is szívesen odaadnák. Kell a faluban az új munkahely. Körülbelül negyven pusztakovácsi lakosnak nincs állása. Elsősorban szakképzetlen fizikai dolgozóktól váltak meg a munkáltatók. Van köztük 18 éves és nyugdíj előtt álló is. Jelenleg tízen végeznek közhasznú munkát. Az önkormányzati kezelésben lévő közterületeket, épületek környékét tartják tisztán. 8000 forintos minimálbéren foglalkoztatják őket. Ebben az évben 15 embernek akarnak kenyérre valót adni. Már elküldték pályázatukat a munkaügyi központba. A polgármestert terveiről kérdezem. — Azt hiszem reálisak és anyagilag megalapozottak — mondja. — Jelenleg stabil gazdasági alapon állunk, megfelelő tartalékkal. Célunk az, hogy az önkormányzati intézmények (oktatási, egészség- ügyi, szociális és kulturális) zavartalanul működjenek, és az ott dolgozókat is kellőképpen meg tudjuk becsülni anyagilag. A pedagógusok év eleji fizetése 50-60 százalékkal magasabb a tavalyi januárinál. A múlt évben 15 havi bért kaptak. A kezdő pedagógus alapbére nálunk 14 500 (!) forint. Meglepődök szavain, hiszen a krónikás ritkán hall ilyet. A polgármester észreveszi csodálkozásomat s megjegyzi: — Tudja, én a tanulócsoportoknál egy bizonyos karcsúsítást tartok indokoltnak. Nem feltétlenül fontos, hogy 60 diák 4 napközis csoportban tanuljon. Reális, a szakmai munkát nem veszélyeztető csoportpk létrejöttét szorgalmaztam. És természetesen hozzáértő, jól megfizetett munkaerőt alkalmaztunk. Én tősgyökeres kovácsi vagyok, és azt vallom: ide kell hozni az embereket. Nálunk letelepedő értelmiségre van szükség. Különben a település halálra van ítélve. Ezért fizetjük meg a pedagógusokat. Tudjuk, elég bajuk van; legalább filléres gondjaik ne legyenek... Pusztakovácsi önkormányzata minden építkező fiatalnak 100 ezer forint kamatmentes kölcsönt ad 10 évre. Tavaly hatan jelentkeztek érte. Azok, akik fennálló kölcsönük felét önerőből kifizetik, a másik felét hozzáteszi az önkormányzat. Ezt az összeget hat év alatt kamatmentesen kell visszafizetniük. Az idén a rossz járdát leaszfaltozzák és egy kilométeres szakaszon újat építenek. Az utak karbantartására, kátyúzására másfél milliót fordítanak. Temetői élőkért kialakítására 400 ezer forintot szánnak. A polgármesternek régi álma teljesülne, ha megépülne egy tornaterem. Reális vágynak tartja ezt a testület is. Csöndör József másik „szívügye”: a Pusztakovácsiból elszármazottakkal való kapcsolattartás. Tavaly novemberben avatták a II. világháborús emlékművet. Avatására másfél százan sereglettek össze az ország minden részéből. Az egykori pusztakovácsiak örömmel jöttek — jönnek. Visszahívja őket az ősi fészek. Lőrincz Sándor Tv-néző Szajna-parti magas-szőke Ha a párizsi nevezetes helyekről megemlékező útikönyvekben nem is lelik, azért — arrajártukban — mindenképpen tekintsenek meg egy Szajna-parti látványosságot; előreláthatóan egy uszályon tartózkodik, és ha a reggeli órákban közelítenek, minden bizonnyal früstökölni látják majd. Ám vigyázzanak, film- és fotófelvételeik kivitelezésekor ne zökkentsék ki a magas, szőkét! Még zavarában felemás cipőt húz... Van rá egy fogadásom, hogy ennyi segítség után kevesebben tippelnek a Notre Dame-ra, mint a gallkakasos nemzet világhírű komikusára, Pierre Ftichardra, akiről a Ma- v gyár Televízió kettes csatornája vasárnap este sugárzott háromnegyed órás portréműsort. A kérdéseket — a Stúdió (immár) 92 kitűnő műsorvezetője, színházi dramaturg és remek Boris Vian-fordító —, Vinkó József szegezte az enyhén borostás franciának, akit mindjárt a beszélgetés elején kért fel cipellője kamera elé tárására. Kezdésnek nem rossz, s a folytatás — Pierre Richard filmekben szerzett pofonjainak hozzávetőleges számlálása — egyre inkább mutatott egy kellemes, bensőséges háromnegyed óra irányába. Merthogy ő, mint vallotta, az életben nemigen tér el a róla készült harminc film alkotta képtől, meglehetősen szórakozott és esetlen. Két gyermek édesapja, akik egyben a legjobb visszajelzéseket szolgáltatják neki. Alright, ahogy az inglismenek mondogatják, rendben. De miben jelent egyszeri és különleges élményt a portré? Nem minden kérdésre van válasz életünkben, ám erre akad. Merthogy Vinkó — Doncsó Sándor kamerája előtt — képes nyújtani valamit, képes „történet" lenni a riport alanyának. Mire ő, a nagy Pierre kinyílik, „idegenvezet” a hajótaton, orgonához ül a zenesarokban, emlékezetből rögtönöz az egykori kabarétréfából. Mindezt úgy, hogy a film Pierre Richard oly arcát mutatja, ami történelem. Ami érték. Amiért érdemes volt a maroknyi stábnak a „nagynevű” bank kizárólagos támogatásával átzötykölődni fél Európán. Uram bocsá' még hozhat is — részben zárolt költségvetésű — nemzeti televíziónk konyhájára valamicskét. És akkor már kétszeresen megérte. Balassa Tamás Tovább látogatható a Ruisz-kiállítás Vasárnap be kellett volna zárnia Kaposváron a megyei múzeum nagytermében rendezett Ruisz-kiállításnak. Mivel az érdeklődés olyan nagy volt az ismert festőművész alkotásai iránt, az intézmény úgy döntött: január 26-ig meghosszabbítja a kiállítás látogatási idejét. Géger Melinda művészettörténésztől, az életműkiállítás rendezőjétől megtudtuk, hogy a múzeumot régi tanítványok sora kereste fel telefonon az ország különböző pontjairól, azt kérve: hadd maradjon még fenn a gazdag anyag, hadd lássák minél többen. A nyolcvanhét festmény, grafika tehát várja még látogatóit. Idáig naponta százan vagy még annál is többen tértek be a múzeumba, hogy megnézzék Ruisz-mester munkáit. Ez a látogatási szám csúcsot jelent; általában csak a regionális vagy országos tárlatok — groteszk kiállítás, dunántúli tárlat — vonzanak ekkora közönséget. Ruisz György életműkiállítása után ef Zámbó István képzőművész február 8-án mutatkozik be. L. S. J. Derogy — H. Carmel Szupertitkos Izrael A damaszkuszi 33-60-68-as nem válaszol 2 Nizar és testvére a 70-es évek derekán ■ esküdtek fel arra, hogy megbosszulják szüleik házának elpusztítását és „annyi zsidó vért ontsanak ki, amennyi csak lehetséges”. Nizar azzal kezdi, hogy önkéntesként belép dr. Vádi Haddad Népi Front Palesztina Felszabadításáért szervezetébe. Különböző arab folyóiratok tudósítójának adja ki magát, s vándorutakat tesz Európában, hol más terroristacsoportok zsoldjában, hol pedig a kábítószer-kereskedelem résztvevőjeként. így hát tíz évig tartó illegális tevékenység után összefog a testvérével, hogy létrehozzon egy olyan klánt, amely tudását felkínálja a legtöbbet ígérőnek. 1985-ben felvirradt ezeknek a családi vállalkozásoknak, amelyek jegyeztetik szolgálataikat a merényletek világbörzéjén, hol a már jól működő terrorista szervezetek, hol pedig az ilyen akciókat szívesen manipuláló államok — így Kadhafi Líbiája, Asszad elnök Szíriája A zsidó állam titkos diplomáciájának kulisszatitkait tárja fel a fran- :ia-izraeli szerzőpáros. Részleteket közlünk az Akadémiai Kiadónál meg- elent könyvből. és nemsokára Khomeini Iránja — titkosszolgálatai javára. Ezek a klánok a költségtérítés címén busásan megfizetett szolgáltatások mellett nem vetik meg a kábítószerből származó hasznot sem, mert a kábítószer-kereskedők gyakran ugyanazokat a csatornákat használják, mint a fegyverkereskedők. Valóban ideális eszközt jelentenek a nacionalista vagy forradalmi mozgalmak számára, valamint a totalitárius államok számára is, amelyek a terroristák köz- beiktatásával próbálják megzsarolni az úgynevezett imperialista hatalmakat. A Hin- davi-klán megosztja Európában a feladatokat. Nizar, a főnök Londonban telepedik le a család egy részével. Testvére, Házi berendezkedik Nyu- gat-Berlinben, ahol kapcsolatot tart Wolf keletnémet ügynökeivel. Avni, az unokatestvér Génitől lefelé Olaszországgal foglalkozik. A két testvér 1985 augusztusában elutazik Tripoliba, s felkínálják szolgálataikat a líbiai kémszervezetnek, amely azt követeli tőlük, hogy tegyenek bizonyságot képességeikről. „Ezen ne múljék!” — válaszolják kórusban és keresik a kellő alkalmat, hogy megmutassák, mire képesek. Április 5-én a levegőbe röpítik a nyugat-berlini La Belle diszkót, amelyet elsősorban amerikai katonák látogatnak: 2 halott, 100 sebesült. Az amerikai kémelhárításnak azonban sikerült lehallgatnia a Tripoli és a kelet-berlini líbiai nagykövetség közt lezajló különös telefon- beszélgetéseket és megfejtette azokat az üzeneteket, amelyek rávilágítottak arra, hogy a líbiai titkosszolgálatnak szerepe volt a merényletben. Az Egyesült Államok úgy érzi, hogy ezzel túlcsordult a pohár, s ez alkalommal nem hajlandó lenyelni a békát: tíz nappal a nyugat-berlini diszkotéka fel- robbantása után megtorlásként gyilkos légitámadást zúdít a líbiai hadsereg bengázi és tripoli támaszpontjaira. Időközben a Hindavi-klán egy még ígéretesebb pénzforrásra talált. 1985 decemberében kapcsolatba lép Libanonban Abu Musza ezredessel, Arafat egykori helyettesével, aki szakított főnökével és Szíriái ellenőrzés alatt a PFSZ vezetőjének első számú ellenfele lett. Abu Musza, aki olykor együttműködik Abu Nidallal továbbítja a klán ajánlatát a Szíriái hírszerzésnek, amely újoncokat keres, akiket kiképezhet a Bekaa völgyében. Házi, aki visszatért berlini rejtekhelyére, még ennek a hónapnak a végén telefonál a bátyjának, hogy meghívja egy rendkívül fontos megbeszélésre a néhai német főváros keleti részében. Ez a hívás nagyon is jól jön Nizar számára. Nincs ellenére, hogy távozzék Londonból, ahol a Hilton egyik fiatal alkalmazottja, akit könnyen elcsábított, s akivel már tizennyolc hónapja megosztja az ágyát, azzal a rossz hírrel fogadja, hogy teherbe esett és meg akarja tartani a gyereket. Ann Murphy, ez a huszonkét éves ír lány, a legidősebb a nyolc fiú és lány között — a család többi tagja nyomorúságos körülmények között él Dublin szegény- negygedének egyik szociális bérlakásában — úgy néz erre a gazdag playboyra, mint egy mesebeli királyfira, aki az Ezeregyéjszakából lépett elő. A playboy kereket old arra a puszta gondolatra, hogy családot kellene alapítania vele, hisz semmi kedve feladni a kalandos életet és a nőknél aratott sikereket. Nizarr tehát kapva kap az alkalmon, hogy eltűnjön Murphy életéből, miután nagy jelenetet rendezett, amiért az nem hajlandó megszakítani a terhességet. Az öccse által Berlinben megszervezett találkozón jelen van egy szíriai összekötő tiszt, aki meghívja, hogy látogassa meg Damaszkuszban a központjukat. „Á legjobbakat hallottuk magáról” — jelenti ki a rejtélyes küldött. Nizarr 1986 januárjában repül Kelet-Berlinből a szíriai fővárosba. „Az étteremben várják önt” — közli vele érkezésekor a Dzsala szálló portása. Hindavi minden nehézség nélkül felismeri azt az embert, akit meg kell szólítania, mert a berlini megbízott kellőképpen tájékoztatta: jól megtermett, sportos termetű, vidám férfi, aki elmélyedt a Tisrin, a szíriai Batth párt lapja olvasásában. Haled Dandasnak hívják, s a rezsim hírszerző szolgálatának kopója, aki felhajtja a legalkalmasabb jelölteket a legkülönbözőbb olyan munkákra, amelyeket maga a szolgálat nem tud elvégezni. Dandas időről időre a közvetítő szerepét is betölti a hírszerzés és az ügynökök között.
