Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-21 / 17. szám

1992. január 21., kedd 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS A Márffy-kastély Fotó: Gyertyás László Ahol érték a pedagógus Pusztakovácsi holnapok CSÖNDÖR JÓZSEF: ÉRTELMISÉG NÉLKÜL MEGHAL A FALU Az évszázados fákkal, növényritkaságokkal teli parkban száraz avart, letört gallyakat égetnek. Odébb a Márffy (Bo- gyay) kastély csatornáit tisztítják. Az ezerlelkes Pusztako­vácsiban ilyenkor télen sem áll meg az élet. A rendezett por­ták, közterületek arról árulkodnak: a pusztakovácsiak ad­nak környezetükre. Csöndör József polgármes­ter is rendszerető ember, s mindent elkövet, hogy még szebb legyen a falu. Az idén is ötvenezer forintért rendel vi­rágokat, hogy a házak előtt s az ablakokban virítsanak. A te­lepülésre érkezők, vagy azon keresztülhajtok érezzék: gon­dos emberek laknak itt. Pusztakovácsi az önkor­mányzati választások előtt székhelyközség volt, s ez meghatározta fejlődésének ütemét. Az alapellátás intéz­ményei itt voltak, de amikor leváltak a társközségek, a na­gyobb létesítmények működ­tetési gondokkal küszködtek. Mivel Somogyfajsz önálló is­kolát hozott létre, a korábbi 160 gyerekből 99 maradt. Fel­szabadult több tanterem, így az iskolaépületbe költözött az óvoda, a könyvtár és az idő­sek klubja is. Korábban élet zengte be a 600 négyzetméteres kastélyt a négyhektáros park közepén. Most csak az állagmegóvásra futja. Hasznosítására több el­képzelés van. Lehetne például szociális otthonként működ­tetni. Az önkormányzat állami normatíva igénybevételével akarja üzemeltetni. 16-20 helybeli kereshetné itt a ke­nyerét. Ha akad egy pénzes vállalkozó, annak is szívesen odaadnák. Kell a faluban az új munkahely. Körülbelül negy­ven pusztakovácsi lakosnak nincs állása. Elsősorban szakképzetlen fizikai dolgo­zóktól váltak meg a munkálta­tók. Van köztük 18 éves és nyugdíj előtt álló is. Jelenleg tízen végeznek közhasznú munkát. Az önkormányzati kezelésben lévő közterülete­ket, épületek környékét tartják tisztán. 8000 forintos minimál­béren foglalkoztatják őket. Ebben az évben 15 embernek akarnak kenyérre valót adni. Már elküldték pályázatukat a munkaügyi központba. A polgármestert terveiről kérdezem. — Azt hiszem reálisak és anyagilag megalapozottak — mondja. — Jelenleg stabil gazdasági alapon állunk, meg­felelő tartalékkal. Célunk az, hogy az önkormányzati intéz­mények (oktatási, egészség- ügyi, szociális és kulturális) zavartalanul működjenek, és az ott dolgozókat is kellőkép­pen meg tudjuk becsülni anyagilag. A pedagógusok év eleji fizetése 50-60 százalék­kal magasabb a tavalyi januá­rinál. A múlt évben 15 havi bért kaptak. A kezdő pedagó­gus alapbére nálunk 14 500 (!) forint. Meglepődök szavain, hi­szen a krónikás ritkán hall ilyet. A polgármester észreve­szi csodálkozásomat s meg­jegyzi: — Tudja, én a tanulócsopor­toknál egy bizonyos karcsúsí­tást tartok indokoltnak. Nem feltétlenül fontos, hogy 60 diák 4 napközis csoportban tanul­jon. Reális, a szakmai munkát nem veszélyeztető csoportpk létrejöttét szorgalmaztam. És természetesen hozzáértő, jól megfizetett munkaerőt alkal­maztunk. Én tősgyökeres kovácsi va­gyok, és azt vallom: ide kell hozni az embereket. Nálunk letelepedő értelmiségre van szükség. Különben a telepü­lés halálra van ítélve. Ezért fi­zetjük meg a pedagógusokat. Tudjuk, elég bajuk van; lega­lább filléres gondjaik ne le­gyenek... Pusztakovácsi önkormány­zata minden építkező fiatalnak 100 ezer forint kamatmentes kölcsönt ad 10 évre. Tavaly hatan jelentkeztek érte. Azok, akik fennálló kölcsönük felét önerőből kifizetik, a másik felét hozzáteszi az önkor­mányzat. Ezt az összeget hat év alatt kamatmentesen kell visszafizetniük. Az idén a rossz járdát leaszfaltozzák és egy kilométeres szakaszon újat építenek. Az utak karban­tartására, kátyúzására másfél milliót fordítanak. Temetői élőkért kialakítására 400 ezer forintot szánnak. A polgármes­ternek régi álma teljesülne, ha megépülne egy tornaterem. Reális vágynak tartja ezt a tes­tület is. Csöndör József másik „szí­vügye”: a Pusztakovácsiból elszármazottakkal való kap­csolattartás. Tavaly novem­berben avatták a II. világhábo­rús emlékművet. Avatására másfél százan sereglettek össze az ország minden ré­széből. Az egykori pusztako­vácsiak örömmel jöttek — jönnek. Visszahívja őket az ősi fészek. Lőrincz Sándor Tv-néző Szajna-parti magas-szőke Ha a párizsi nevezetes helyekről megemlékező útiköny­vekben nem is lelik, azért — arrajártukban — mindenképpen tekintsenek meg egy Szajna-parti látványosságot; előrelát­hatóan egy uszályon tartózkodik, és ha a reggeli órákban közelítenek, minden bizonnyal früstökölni látják majd. Ám vigyázzanak, film- és fotófelvételeik kivitelezésekor ne zök­kentsék ki a magas, szőkét! Még zavarában felemás cipőt húz... Van rá egy fogadásom, hogy ennyi segítség után ke­vesebben tippelnek a Notre Dame-ra, mint a gallkakasos nemzet világhírű komikusára, Pierre Ftichardra, akiről a Ma- v gyár Televízió kettes csatornája vasárnap este sugárzott há­romnegyed órás portréműsort. A kérdéseket — a Stúdió (immár) 92 kitűnő műsorvezetője, színházi dramaturg és remek Boris Vian-fordító —, Vinkó József szegezte az eny­hén borostás franciának, akit mindjárt a beszélgetés elején kért fel cipellője kamera elé tárására. Kezdésnek nem rossz, s a folytatás — Pierre Richard filmekben szerzett pofonjai­nak hozzávetőleges számlálása — egyre inkább mutatott egy kellemes, bensőséges háromnegyed óra irányába. Merthogy ő, mint vallotta, az életben nemigen tér el a róla készült harminc film alkotta képtől, meglehetősen szórako­zott és esetlen. Két gyermek édesapja, akik egyben a leg­jobb visszajelzéseket szolgáltatják neki. Alright, ahogy az inglismenek mondogatják, rendben. De miben jelent egy­szeri és különleges élményt a portré? Nem minden kérdésre van válasz életünkben, ám erre akad. Merthogy Vinkó — Doncsó Sándor kamerája előtt — képes nyújtani valamit, képes „történet" lenni a riport alanyának. Mire ő, a nagy Pi­erre kinyílik, „idegenvezet” a hajótaton, orgonához ül a ze­nesarokban, emlékezetből rögtönöz az egykori kabarétréfá­ból. Mindezt úgy, hogy a film Pierre Richard oly arcát mu­tatja, ami történelem. Ami érték. Amiért érdemes volt a ma­roknyi stábnak a „nagynevű” bank kizárólagos támogatásá­val átzötykölődni fél Európán. Uram bocsá' még hozhat is — részben zárolt költségvetésű — nemzeti televíziónk konyhá­jára valamicskét. És akkor már kétszeresen megérte. Balassa Tamás Tovább látogatható a Ruisz-kiállítás Vasárnap be kellett volna zárnia Kaposváron a megyei múzeum nagytermében ren­dezett Ruisz-kiállításnak. Mi­vel az érdeklődés olyan nagy volt az ismert festőművész al­kotásai iránt, az intézmény úgy döntött: január 26-ig meg­hosszabbítja a kiállítás látoga­tási idejét. Géger Melinda művészettör­ténésztől, az életműkiállítás rendezőjétől megtudtuk, hogy a múzeumot régi tanítványok sora kereste fel telefonon az ország különböző pontjairól, azt kérve: hadd maradjon még fenn a gazdag anyag, hadd lássák minél többen. A nyolc­vanhét festmény, grafika tehát várja még látogatóit. Idáig naponta százan vagy még annál is többen tértek be a múzeumba, hogy megnéz­zék Ruisz-mester munkáit. Ez a látogatási szám csúcsot je­lent; általában csak a regioná­lis vagy országos tárlatok — groteszk kiállítás, dunántúli tárlat — vonzanak ekkora kö­zönséget. Ruisz György életműkiállí­tása után ef Zámbó István képzőművész február 8-án mutatkozik be. L. S. J. Derogy — H. Carmel Szupertitkos Izrael A damaszkuszi 33-60-68-as nem válaszol 2 Nizar és testvére a 70-es évek derekán ■ esküdtek fel arra, hogy megbosszulják szüleik házá­nak elpusztítását és „annyi zsidó vért ontsanak ki, amennyi csak lehetséges”. Nizar azzal kezdi, hogy önkén­tesként belép dr. Vádi Haddad Népi Front Palesztina Felsza­badításáért szervezetébe. Kü­lönböző arab folyóiratok tudó­sítójának adja ki magát, s vándorutakat tesz Európában, hol más terroristacsoportok zsoldjában, hol pedig a kábí­tószer-kereskedelem résztve­vőjeként. így hát tíz évig tartó illegális tevékenység után összefog a testvérével, hogy létrehozzon egy olyan klánt, amely tudását felkínálja a leg­többet ígérőnek. 1985-ben felvirradt ezeknek a családi vállalkozásoknak, amelyek je­gyeztetik szolgálataikat a me­rényletek világbörzéjén, hol a már jól működő terrorista szervezetek, hol pedig az ilyen akciókat szívesen mani­puláló államok — így Kadhafi Líbiája, Asszad elnök Szíriája A zsidó állam titkos diplomáciájá­nak kulisszatitkait tárja fel a fran- :ia-izraeli szerzőpáros. Részleteket közlünk az Akadémiai Kiadónál meg- elent könyvből. és nemsokára Khomeini Iránja — titkosszolgálatai javára. Ezek a klánok a költségtérítés címén busásan megfizetett szolgáltatások mellett nem ve­tik meg a kábítószerből szár­mazó hasznot sem, mert a kábítószer-kereskedők gyak­ran ugyanazokat a csatorná­kat használják, mint a fegy­verkereskedők. Valóban ideá­lis eszközt jelentenek a nacio­nalista vagy forradalmi moz­galmak számára, valamint a totalitárius államok számára is, amelyek a terroristák köz- beiktatásával próbálják meg­zsarolni az úgynevezett impe­rialista hatalmakat. A Hin- davi-klán megosztja Európá­ban a feladatokat. Nizar, a fő­nök Londonban telepedik le a család egy részével. Testvére, Házi berendezkedik Nyu- gat-Berlinben, ahol kapcsola­tot tart Wolf keletnémet ügy­nökeivel. Avni, az unokatest­vér Génitől lefelé Olaszor­szággal foglalkozik. A két testvér 1985 augusztusában elutazik Tripoliba, s felkínálják szolgálataikat a líbiai kém­szervezetnek, amely azt köve­teli tőlük, hogy tegyenek bi­zonyságot képességeikről. „Ezen ne múljék!” — válaszol­ják kórusban és keresik a kellő alkalmat, hogy megmutassák, mire képesek. Április 5-én a levegőbe röpítik a nyugat-ber­lini La Belle diszkót, amelyet elsősorban amerikai katonák látogatnak: 2 halott, 100 se­besült. Az amerikai kémelhárí­tásnak azonban sikerült le­hallgatnia a Tripoli és a ke­let-berlini líbiai nagykövetség közt lezajló különös telefon- beszélgetéseket és megfej­tette azokat az üzeneteket, amelyek rávilágítottak arra, hogy a líbiai titkosszolgálatnak szerepe volt a merényletben. Az Egyesült Államok úgy érzi, hogy ezzel túlcsordult a pohár, s ez alkalommal nem hajlandó lenyelni a békát: tíz nappal a nyugat-berlini diszkotéka fel- robbantása után megtorlás­ként gyilkos légitámadást zú­dít a líbiai hadsereg bengázi és tripoli támaszpontjaira. Időközben a Hindavi-klán egy még ígéretesebb pénzfor­rásra talált. 1985 decemberé­ben kapcsolatba lép Libanon­ban Abu Musza ezredessel, Arafat egykori helyettesével, aki szakított főnökével és Szí­riái ellenőrzés alatt a PFSZ vezetőjének első számú ellen­fele lett. Abu Musza, aki olykor együttműködik Abu Nidallal továbbítja a klán ajánlatát a Szíriái hírszerzésnek, amely újoncokat keres, akiket kiké­pezhet a Bekaa völgyében. Házi, aki visszatért berlini rejtekhelyére, még ennek a hónapnak a végén telefonál a bátyjának, hogy meghívja egy rendkívül fontos megbeszé­lésre a néhai német főváros keleti részében. Ez a hívás nagyon is jól jön Nizar szá­mára. Nincs ellenére, hogy tá­vozzék Londonból, ahol a Hil­ton egyik fiatal alkalmazottja, akit könnyen elcsábított, s aki­vel már tizennyolc hónapja megosztja az ágyát, azzal a rossz hírrel fogadja, hogy te­herbe esett és meg akarja tar­tani a gyereket. Ann Murphy, ez a huszonkét éves ír lány, a legidősebb a nyolc fiú és lány között — a család többi tagja nyomorúságos körülmények között él Dublin szegény- negygedének egyik szociális bérlakásában — úgy néz erre a gazdag playboyra, mint egy mesebeli királyfira, aki az Ezer­egyéjszakából lépett elő. A playboy kereket old arra a puszta gondolatra, hogy csa­ládot kellene alapítania vele, hisz semmi kedve feladni a ka­landos életet és a nőknél ara­tott sikereket. Nizarr tehát kapva kap az alkalmon, hogy eltűnjön Murphy életéből, mi­után nagy jelenetet rendezett, amiért az nem hajlandó meg­szakítani a terhességet. Az öccse által Berlinben megszervezett találkozón je­len van egy szíriai összekötő tiszt, aki meghívja, hogy láto­gassa meg Damaszkuszban a központjukat. „Á legjobbakat hallottuk magáról” — jelenti ki a rejté­lyes küldött. Nizarr 1986 janu­árjában repül Kelet-Berlinből a szíriai fővárosba. „Az étteremben várják önt” — közli vele érkezésekor a Dzsala szálló portása. Hindavi minden nehézség nélkül fel­ismeri azt az embert, akit meg kell szólítania, mert a berlini megbízott kellőképpen tájé­koztatta: jól megtermett, spor­tos termetű, vidám férfi, aki elmélyedt a Tisrin, a szíriai Batth párt lapja olvasásában. Haled Dandasnak hívják, s a rezsim hírszerző szolgálatá­nak kopója, aki felhajtja a leg­alkalmasabb jelölteket a leg­különbözőbb olyan munkákra, amelyeket maga a szolgálat nem tud elvégezni. Dandas időről időre a közvetítő szere­pét is betölti a hírszerzés és az ügynökök között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom