Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-15 / 12. szám
SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDAS AG 1992. január 15., szerda ADÓSPÓROLÓ Vagyon-e vagyon? Bármennyire is fölkészültünk az adózásra, mindig becsúszhat valami gikszer. Vagy elfelejtettünk valamit, vagy arra jövünk rá, hogy elvétettük a számolást. A helyzetet tovább nehezíti a mostani adóbevallás. Mit tegyünk? Ha hibáztunk, ne essünk kétségbe! A legrosszabb taktika, ha csöndben maradunk és arra spekulálunk, hogy az adóhivatal úgysem vesz észre semmit. Nem valószínű ugyanis, hogy túljárhatunk a komputerek „eszén” — viszont nincs szükségünk a kínos magyarázkodásokra és esetleg a büntetésre... A legjobb, ha azonnal kiváltunk egy új adóívet és „önrevíziót” hajtunk végre. Magyarán: újra kitöltjük a papírt, és korrigáljuk az adatokat. Most már remélhetőleg helyesen. Az adóíven van egy kis rubrika, ezen jelezhetjük, hogy az előző adóbevallást érvénytelennek tekintjük és kérjük az adóhivatalt: ezt tekintse érvényes adóbevallásnak. Ha mindezt megtettük még a március 20-i határidő előtt, semmi bajunk nem esik. A törvényes határidő előtt végül is megtettük a kötelességünket. A határidő után viszont a hivatal hajlamos a késedelem után járó büntetéseket kiróni. Azt hiszem, még ezzel együtt is jobban járunk, mintha megvárnánk azt, hogy az adóhivatal emberei jelentkezzenek. Az 1992. év üde színfoltja lesz a vagyonbevallás. Az adózó polgárok jelentős részét érinti ez a dolog. A hivatalos személyek egybehangzóan fogadkoztak, hogy a va- gyonbevallásnak nem lesz semmiféle negatív következménye. Másfelől azonban nyilvánvaló, hogy a vagyon- bevallásnak csupán egyetlen célja lehet: az tudniillik, hogy néhány év múlva újból megvizsgálják vagyoni állapotunkat és megnézzék, hogy az eltelt évek jövedelme igazolja-e gyarapodásunkat. Máskülönben miért csinálnák? Nomármost: senki sem szívesen vallja be a hivatalnak összes vagyonát. Most azonban valószínűleg az a leghelyesebb, ha saját érdekünkben, a jövőre is gondolva, mindent felírunk. Az efféle adóbevallásoknak van persze egy szépséghibájuk. Nem tudják kezelni a családi vagyonokat. Nyilvánvaló, hogy egy-egy család vagyonának jelentős része ingatlanban, nagy értékű tárgyakban van. Ezek névhez kötöttek. A ház, a telek, a nyugati autó, a műhely, a föld — mindez a család valamelyik tagjáé. Van azonban a családi vagyonnak olyan része is, amely nem kapcsolható szorosan egy-egy névhez. A készpénz, a jeligés betétkönyvek, a bemutatóra szóló értékpapírok, kötvények, részvények tulajdonképpen az egész család tulajdonát alkotják. Ha hirtelen szükség van rájuk (például a család valamelyik tagja súlyosan megbetegszik), akkor nem számít, hogy ki váltotta ki a betétkönyvet vagy az értékpapírt. Ez a vagyon a családé. Tovább bonyolódik a helyzet, ha időközben a családban változás áll be. Haláleset, válás — vagy új családtag születése, házasság. (A fiatalok készpénzt, értékpapírt is kaphatnak nászajándékba.) A legjobb az volna, ha létezne a vagyonbevallásban „családi vagyon” fogalom. Ez azt jelentené, hogy az illető érték a családon belül mindenkié. Sajnos, legjobb tudomásunk szerint nem lesz ilyen. Természetesen nem biztathatom arra a kedves olvasót, hogy egy-egy pénzösszeget többször is valljon be, a család minden tagjára vonatkoztatva. Ez törvényellenes volna. De azt már nyugodtan tanácsolhatom, hogy mielőtt vagyonbevallási készítenénk, gondoljuk végig a család közép távú terveit: feltehetően kinek, mikor, milyen formában lesz szüksége pénzre, mit szándékozik vásárolni a következő 3- 4-5 évben. És a meglevő mobil eszközöket úgy „osszuk le”. S ne felejtsük el a jövőben sem: mindenről kérjünk számlát, s ezeket a papírokat gondosan őrizzük meg — akár évekig — saját érdekünkben. Sós Péter János A tilosban parkolók elszállítását az ATSW vállalta Zsúfolt a kaposvári belváros A kaposváriak mindig szép nagy belvárosi térről álmodtak. Ez ugyanis minősíti a belvárost, és levezeti a központban összezsúfolódó járművek áradatát. A Kossuth és a Széchenyi tér összekapcsolásával alkalom kínálkozott volna egy ilyen — üzletekkel is körülépített — tér kialakítására az Ady Endre és Kont- rássy (Latinka) utca közötti, eléggé lepusztult városrész szanálásával. Ám a Kapos szálló hatvanas évekbeli felújításával ez a lehetőség is ugrott. Kialakult viszont a szűkös városközpontban egy olyan — úgyszólván minden kaposvári és idelátogató által elmarasztalt — forgalmi rend, amelyet egyetlen szóval lehet igazán jellemezni: tömegnyomor. Ez a karácsonyi ünnepek körül érte el tetőfokát, amikor a környékbeli falvak lakói közül sokan a bécsi üzletek helyett a kaposvári boltokat választották. A megyeszékhelyen ekkor ért először a belváros felé csordogáló kocsisor vége, a volt Mártírok teréig. Megvárja-e a kaposvári önkormányzat a közlekedési csődöt, vagy változtat a jelenlegi helyzeten? Brassói Péter, a kaposvári önkormányzati hivatal műszaki irodavezetője: — Magunk is részesei voltunk a közlekedési dugónak, és ez csak megerősített bennünket elhatározásunkban, hogy változtatni kell. — Több olvasónk javasolta: ajánljuk az önkormányzatnak, hogy a Kossuth-szobrot helyezze a tér közepére, és alakítson ki körforgalmat... Járható út lenne ez? — Ebben véglegesen nem lehet állást foglalni. Az biztos, hogy a környezet érdemi változtatása nélkül a szobor mellett nem lenne elég hely a biztonságos közlekedésre... — Akkor mi a megoldás? — A megoldás: ki kell tiltani a forgalmat az Ady Endre utcából. Ezután ugyanis eléggé folyamatossá válhat a forgalom a fő irányban: a Zárda és Fotó: Király J. Béla a Noszlopy Gáspár utcában. Ez azonban csak az egyik föltétele a belvárosi tömegnyomor megszüntetésének. A másik: a ma szinte áttekinthetetlen parkolás megrendsza- bályozása. Ennek megvalósítását szolgálja a városközpontban a fizető parkolók kialakítása. Felülvizsgáljuk és újra rendezzük az áruszállítást. Szerződést kötöttünk a Kaposfüreden települt osztrák-magyar céggel, az ATSW-vel a tilosban parkoló és hibás járművek gyors, korszerű elszállíttatására. — Mikorra várhatók a forgalmi változások? — Az Ady Endre utcai 1-es, 2-es, valamint a Teleki utcai tömbrekonstrukció terveinek elkészülése után, lehet, hogy még az első félévben. Természetesen az ezzel kapcsolatos tervek csak a képviselő-testület jóváhagyása után valósulhatnak meg. Szegedi Nándor Élen a Caola Megőrizte vezető helyét a magyar kozmetikai piacon a Caola. Továbbra is a hazai piac 40-45 százalékát birtokolja annak ellenére, hogy a belföldi konkurencia és a külföldi kozmetikai cégek megjelenése miatt csökkent a kereslet termékei iránt. Újabb rt Az állami szanálásokra, a cégek pénzügyi rendbetételére hozták létre a Szanáló Szervezetet. Ez most részvénytársasággá alakult át, mintegy 40 millió forintos alaptőkével. A Reorg Rt — a felszámolások folytatása mellett — tevékenységi körét különféle szolgáltatásokkal is szélesíteni kívánja. Segít a testület Tanácsadó testület segíti a Magyar Viscosagyár vezetését, illetve munkáját. A félévszázados nyergesújfalui gyárban a természetes anyagokhoz igen hasonló tulajdonságú textilipari alapanyagot termelnek. EGY ULTIMÁTUM MARGÓJÁRA Szöknek a kisgazdák ? Antall József szemlátomást nem ijedt meg a kisgazda-ultimátumtól. A vasárnapi tévéinterjúban azt is világossá tette: nem veszi komolyan a nagyhangú fenyegetőzést. Szerinte Torgyán Józsefnek esze ágában sincs kilépni a kormánykoalícióból. Ezt egyébként már a kisgazda nagyválasztmány jónéhány küldötte is döbbenten ismerte fel, amikor a Torgyán-hívők lelkesült hangzavara közepette elgondolkodott arról, mi is történik valójában. Semmi új nem történik. Torgyán folytatja a „kinn is vagyok, benn is vagyok” című komédiát. Tavaly júniusban Torgyánt a „Ki velünk .az MDF-kor- mányból” jelszóval választották pártelnökké. A kisgazda- pártnak a kárpótlási törvény miatt csalódott tagjai tőle várták a párt tekintélyének megerősítését. A „megalkuvó” Nagy Ferenc után Torgyán keménységét, a kisgazda-érdekek hajthatatlan képviseletét ígérte. Ézt erősítette meg a novemberi kongresszus is, amely új koalíciós tárgyalásokat követelt, s ellenkező esetben — újból — kilátásba helyezte a kisgazdák kilépését a kormánykoalícióból. A sajátos, keményen képviselt kisgazda érdekek azonban, mihelyt zárt ajtók mögötti tárgyalásokra került sor, sokkal szelídebb magatartás váltotta fel. A kisgazda-érdekek ott már lényegében csak arra korlátozódtak, hogy a miniszterelnök a Torgyánhoz hű emberek közül válasszon „játékosokat” csapatába. Tény, hogy Antall kormányában a pártot olyanok képviselik, akik — mint Kiss Gyula munkaügyi és Nagy Ferenc József tárcanélküli miniszter — a párt „Torgyán előtti” vezetői voltak. Másfelől az is igaz, hogy az alkotmány szerint a miniszter- elnök diszkrecionális joga, hogy megválogassa munkatársait. S legalább ilyen nyomós érv, hogy a kisgazdapárt parlamenti frakciójának kétharmada — harminchárom képvielő — ezt legalábbis tudomásul vette, amikor a novemberi kongresszusi határozat ellenére szilárd és megbízható támogatást nyújtott a kormánynak. Antall József ezt a maga részéről azzal honorálta, hogy decemberben a Pásztor Gyula, Oláh Sándor és Ómolnár Miklós által vezetett csoport számára lehetővé tette, hogy a kisgazdák eddigi legnagyobb politikai és gazdasági sikerét produkálják. Rövid tárgyalás után Kupa Mihály pénzügyminiszter nem- csakhogy visszavonta korábbi elképzelését a mezőgazda- sági kistermelők adókedvezményének eltörléséről, hanem azt is elfogadta, hogy a kedvezményt a korábbi családonkénti 500 ezer forintról személyenként 750 ezer forintra emeljék fel. Ezek után persze már nem kellett attól tartani, hogy a kisgazda képviselők nagyobbik csoportja nem szavazza meg az adó- és költségvetési törvényeket a parlamentben. Ezzel egyszersmind bizonyítani lehetett azt is, hogy a „csendes, komoly" kisgazdák eredményesebb tárgyalópartnerek, mint a „hangos követelőzők”. Ennél több is kiderült azonban a decemberi maratoni szavazási menetekben. Nevezetesen az, hogy Torgyá- néknak sincs más lehetőségük, mint támogatni a kormányt. Eltekintve a pártelnök, valamint a többszörösen megsértett volt miniszter, Gerbo- vits Jenő előre bejelentett demonstratív ellenszavazatától, a Torgyán-féle frakció eleget is tett ennek a követelménynek. És mivel így történt, legalábbis kétséges a hitele annak, amikor nyilvános beszédeiben hevesen ostorozza „a nemzetet romlásba döntő” költségvetést. Úgy tűnik, a kormánnyal, sőt a miniszterelnök személyével szembeni vádakat, a hangos követelőzést egy messzebbre tekintő taktika részeként kell értékelni. Ennek talán az lehet a célja, hogy rákényszerítse a kormányfőt: szakítson ő, mondja fel ő „gálád módon” a kisgazdákkal kötött szövetséget. Ha pedig ez nem történne meg, Torgyán József akkor is, a kormánykoalíció tagjaként is harcos ellenzékiként érkezhessen el az új választásokhoz. Hajdú András A TAKARÉKSZÖVETKEZET NEM OTP Tervezik a hálózati összeköttetést A takarékszövetkezeteknél — eltérően az Országos Takarékpénztártól — egyelőre nem változnak az átutalási betétszámla feltételei. Tóth Tibor, az Országos Takarékszövetkezeti szövetség titkára elmondta: az országban működő mintegy 1800 takarék- pénztári fiók egy részénél már korábban gépesítették a számlakezelést, s ezeken a helyeken már áttértek a napi kamatszámításra. Hogy ez hogyan terjed el a 261 takarékszövetkezetben, az attól függ, hogy milyen anyagi fedezetet tudnak teremteni a gépesítésre. Ám figyelembe kell venni azt is, hogy a takarékszövetkezetekben korántsem jelent akkora gondot a havi kamatszámítás, illetve a napi kamatszámítás közötti differencia, mint az Országos Takarékpénztárban, mert . a tapasztalatok szerint a takarékszövetkezetekben elsősorban betétgyűjtésre használják fel az átutalási betétszámlát. A takarékszövetkezet tervei között most mindenekelőtt az szerepel, hogy megpróbáljanak hálózati összeköttetést teremteni az egyes egységek között. A jelenlegi gyakorlat ugyanis az, hogy pénzt befizetni vagy kivenni csakis abban a takarékszövetkezeti egységben lehet, .ahol az illető ügyfél számláját kezelik. Most dolgozzák ki azt a rendszert, amelynek révén megteremthető a konvertálás az egyes takarékszövetkezeti fiókok között. Ennek érdekében 300 ezer adatot dolgoznak fel, többek között a számlavezetésről is. A takarékszövetkezetek csatlakozni kívánnak az Országos Takarékpénztár készpénzkímélő módszereihez, ehhez szükséges a számítógépes összeköttetés is. Ä takarékszövetkezetekben nem terjedt el még az ügyfélkártya sem, mindössze a nyúli takarékszövetkezet győri kirendeltségében hozták ezt forgalomba. Ä kártyával itt a pénzfelvevő automatáknál készpénzhez juthat az ügyfél, s több áruházzal is megállapodást kötöttek, hogy fizetési eszközként elfogadják. Bár a készülékek fölszerelése meglehetősen drága — a legutóbbi 6 millió forintba került —, a takarékszövetkezetek tervezik, hogy további fiókokban bevezetik az ügyfélkártyát. M. G.
