Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-15 / 12. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1992. január 15., szerda Ez maradt a kommunista világmozgalomból A bomlás „virágai” A minap még a világ első számú politikai mumusa a kommunista világmozgalom volt. Mi maradt belőle „az anyaország”, a szovjet birodalom összeomlása után? Meglepően kevés idő elteltével meglepően kevés. Az ok kettős. Nemcsak az eszmei világítótorony szűnt meg Moszkvában, hanem a sokat emlegetett „guruló rubel” is, erről egyébként a lassan felnyíló dossziékból egyre több látványos leleplezés lát napvilágot. A világmozgalomról már nem beszélhetünk, de a múlt foltokban tovább él. A bomlás virágai: a teljes megszűnés, az ortodox és reformista szárny harca, valamint az új néven történő átmentési kísérlet. Maga az SZKP megszűnt, de jónéhány köztársaságban léteznek utódpártok, erejük Közép-Ázsiában még számottevő. A lengyel párt maradványai két szocdem pártban élnek tovább, a keletnémet, a bolgár párt neve szocialistára változott. A hamburgi Welt fogalmazása szerint a magyar „kemény mag” maradt az eredeti MSZMP névnél, de erőt nem képvisel. A Csehszlovák Kommunista Párt megtartotta a nevét. A Román Kommunista Párt neve megszűnt, a politikai tartalom, azonban — ismét a Weitet idézve — megmaradt: „A régi rend sok funkcionáriusa a Nemzeti Megmentés Frontjában tűnt fel. ” A nyugatiak közül a holland és a dán kp feloszlott, a Francia Kommunista Párt vegetál, mások nevet változtattak, közülük a legjelentősebb az olasz. Nyugat-Európa egyik nagyhírű kommunista pártja, a spanyol az önfeloszlatásról tárgyal és számos kisebb párt működését egyszerűen lehetetlenné tette a Moszkvából csurranó pénzek teljes elapadása. Említésre méltó kivétel az osztrák párt, amely az államszerződés nyomán eltávozott szovjet megszállóktól hatalmas vagyont kapott és azt különböző üzleti tranzakciókban azóta is ügyesen kamatoztatja. A harmadik világ három még létező erődje, a három megmaradt állampárt a kínai, a koreai és a kubai. Különben a térségben végbement a nagy kijózanító ébredés a marxista Csipkeró- zsika-álomból: ez történt Angolától Mozambikon és Zimbabwén át egészen Etiópiáig. A tekintélyes hamburgi lap szerint csak a bolgár, az albán, a szerb és a montenegrói „élcsapat" tudott új néven, többé-kevésbé szabad választásokon is többséget szerezni. A többit néma csend övezi... Ferenczy-Europress Kikre gondol az orosz főügyész? Valentyin Sztyepankov oroszországi főügyész a 02-es Dosszié című permi újságnak adott interjújával nagy vihart keltett. Elmondta, hogy az augusztusi sikertelen államcsíny vádlottjainak vizsgálati anyagában olyan tények vannak, amelyeknek nyilvánosságra hozatala nemzetközi botránnyá dagadhat. — Nem áll szándékomban „talonban” tartani ezeket a tényeket. A „rendkívüli bizottsággal” kapcsolatos kérdésre válaszolva Sztyepankov kijelentette: — A Matrosszkaja Tyisina börtönben fogva tartott 14 személy sorsa megpecsé- teltetett, mert vétkességükhöz nem fér kétség. Rajtuk kívül azonban vannak mások is. Ezek a személyek viszont nagyon sokat veszthetnek. A KÖZEL-KELETI RENDEZÉSRŐL WASHINGTONBAN Kompromisszum — buktatókkal (Folytatás az 1. oldalról) Jichak Samir izraeli kormányfő tegnap elhangzott értékelése szerint haladás volt az előző napon Washingtonban megkezdődött kétoldalú arab-izraeli tárgyalásokon. — Izrael a nehézségek ellenére határozottan el van szánva a tárgyalások folytatására — mondta. Joszi Ahimeir, a kormányfő kabinetigazgatója csatlakozott azokhoz az illetékesekhez, akik cáfolták, hogy az izraeli küldöttség az autonómiára vonatkozó javaslatot adott volna át a palesztinoknak Washingtonban. — Semmiféle autonómiával kapcsolatos okmányt nem terjesztettek elő — jelentette ki. — Vasárnap kilép a kormányból az izraeli szélsőjobboldal két pártjának minisztere, ha kiderül, hogy a Washingtonban tárgyaló izraeli küldöttség a palesztinoknak felajánlotta az autonómiát a megszállt területeken — közölte tegnapi jádióinterjújában egyikük, Rehavam Zeévi, a Moledet Párt vezére, megállapítva, hogy így a koalíciónak már nem lesz többsége a parlamentben. — Mindent meg fogunk tenni az autonómiaterv megbuktatására, mert az csak egy Jasszer Arafat és a PFSZ vezette palesztin állam felállításához vezethet — mondta az arabok megszállt területekről történő tömeges eltávolítását hirdető (két mandátummal rendelkező) párt vezetője, aki tárcanélküli miniszter Jichak Samir kormányában. Megismételte a koalíció elhagyását tartalmazó fenyegetését Juval Nieman, a hárommandátumos Tehija Párt tudományügyi minisztere is. KÉRDŐJELEK Helyünk és súlyunk Beruházásvédelmi, gazdasági megegyezés aláírása Törökországban, tevékeny részvétel a jugoszláviai válság megoldását szorgalmazó diplomáciai tevékenységben, Jeszenszky Géza megbeszélései az újjáépítés feladataival küzdő Kuvaitban — igazán nem panaszkodhatnak „üresjáratra” a magyar külpolitika irányítói, még ha csupán az elmúlt egynéhány nap eseményeit vesszük is számba. Lehet-e esélyünk a közvetítésre abban a tragikus délszláv konfliktusban, amely déli szomszédunk véres polgárháborújához vezetett s amely az Európai Közösség, de még az ENSZ számára is kemény dió? A lépteket nyilvánvalóan nem téveszthetjük szem elől, tudnunk kell, hogy Magyarország lehetőségei a nemzetközi színtéren — nagyságánál, pontosabban kicsinységénél fogva — mindig is behatároltak maradnak. Ám sok tény mutatja, hogy mozgásterünk eléggé széles. így például a jugoszláv párbeszédnek Pécs adhatott otthont, hazánk két éven át a Biztonsági Tanács fórumán is ténykedhet, külügyminiszterünk a visegrádi Hármak nevében szólhat majd a Szovjetunió utódállamainak segélyezésével foglalkozó január végi washingtoni konferencián. Többet vállalni, mint amit adottságunk, súlyunk megenged? Ez hibás próbálkozás lenne. Ám — épp térségünk helyzetét ismerve — úgy is fogalmazhatunk: a visszafogottság sem lehet öncél. A magyar diplomácia jelenleg egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy ne az aktív cselekvés útját válassza. Szegő Gábor „ALKOTMÁNYOS ÁLLAMCSÍNY” ALGÉRIÁBAN Tankokkal a demokráciáért Tankokkal a demokráciáért, a szabad választások felfüggesztésével az alkotmányért — ez a furcsa képlete az Algériában a hét végén bekövetkezett eseményeknek. Bendzsedid Sadli elnök lemondása óta különleges hatalmi testület: a Legfelsőbb Biztonsági Tanács gyakorolja a tényleges hatalmat, a főváros és a nagyobb városok utcáin — igaz, meglehetősen diszkréten — harckocsik állnak, ejtőernyősök járőröznek. Az alkotmányos folyamatokat felfüggesztették: a parlamenti választások csütörtökre esedékes második fordulóját nem tartják meg, az elnökválasztást az alkotmányos rendelkezések ellenére nem írják ki. Az események államcsínyt mutatnak — ám azzal a furcsasággal, hogy a lépések mindegyike alkotmányos rendelkezéseken alapul, s a fordulat célja annak szervezői szerint a most formálódó szabad és demokratikus államrend megvédése. Az Algériai Felszabadítási Front, az FLN egypártrendszerű uralma már hosz- szú évekkel ezelőtt válságba jutott. Sadli elnök, akik 12 évvel ezelőtt került hatalomra, úgy vélte, hogy fokozatosan, demokratikus eszközökkel sikerül áttérnie a pluralista többpártrendszerre, az alkotmányos demokráciára, s megtette ehhez az első lépéseket, ám ezek nem hoztak gyors változást, sőt kiélezték az ellentéteket. A pártok megjelenésével nyíltan színre lépett ugyanis egy új, addig csak illegalitásban működő erő, az iszlám fundamentalizmus, s pártja, a FIS mindjárt győzelemmel kezdett az önkormányzati választásokon. A FIS nyíltan és egyértelműen „iszlám állam” megteremtését tűzte ki céljául az „iráni példa” alapján. Céljait aligha lehet demokratikusnak nevezni, pedig éppen a demokratikus átalakulás keretében tört előre. A FIS jó taktikával használta ki az országos elégedetlenséget, a hatalom képviselői, az FLN uralma elleni tömeghangulatot. A többi, valóban demokratikus célokat követő párt későn ébredt. Jól megmutatta ezt a választások december végén megtartott első fordulója. Nem fért hozzá kétség, hogy a FIS a második fordulóban esélyes a mandátumok kétharmadának elhódítására is. Ekkora többség kellene az alkotmány módosításához, az iszlám állam létrejöttének kimondásához. Sadli és az algériai vezetés többi tagja számára nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a folyamatot nem lehet feltartóztatni normális eszközökkel, de egy nyílt katonai puccs könnyen vezethetne véres polgárháborúhoz. Ezért kellett a választási folyamat félbeszakításához „alkotmányos” és a katonai puccstól eltérő eljáráshoz folyamodni. Ezt gyakorlatilag Sadli lemondása tette lehetővé. Igaz, ehhez még egy manőver kellett: a nemzetgyűlés feloszlatása. A nagy kérdés a FIS válasza: szerveznek-e tömegmegmozdulást? A szervezet két legfőbb vezetője börtönben van. Az sem világos, hogy vajon sikerül-e a kény- szerlépéssel ellensúlyozni a FIS iszlám demagógiájának befolyását a lakosságra. Az viszont világos, hogy az áttérés a demokratikus, pluralista rendszerre egyelőre megállt, s jövője attól függ, megin- dulnak-e a tankok Algériában. ÚJ JUGOSZLÁVIA SZÜLETIK? Történeti kronológia Szerbia, Montenegró (Crna Gora) és az Osztrák-Magyar Monarchia délszláv területeinek egyesülésével 1918-ban kikiáltották a Szerb-Hor- vát-Szlovén Királyságot. Első uralkodója I. Péter lett a Kara- gyorgyevics szerb dinasztiából. Áz új állam határait az első világháborút befejező Párizs környéki békeszerződések garantálták. 1921. január 1. — Új alkotmány lépett életbe, Pasic vezetésével új kormány alalkult, amely a szerb centrista és nacionalista törekvéseket támogatta, a horvátok ellenzékbe szorultak. Még abban az évben I. Péter halála után fia, I. Sándor került az ország trónjára. 1921. június 28. — Elfogadták az ún. Vidovdan-alkot- mányt. Ez az országot parlamentáris örökletes monarchiává nyilvánította, amelynek élén a Karagyorgyevics dinasztia állt. A szerb miniszter- elnök az alkotmányra támaszkodva megpróbált központosító politikát folytatni, de ezt a horvátok és a szlovénok elutasították. 1929. január 6. — Sándor király érvénytelenítette az alkotmányt, Zivkovic tábornok monarcho-fasiszta katonai diktatúrát vezetett be, a parlamentet és a pártokat feloszlatták, és cenzúrát léptettek életbe. Az ország új neve Jugoszláv Királyság lett. 1931. szeptember 3. — A király bejelentette a diktatúra megszűnését, az alkotmányos monarchia kinyilvánítását, új alkotmányt hirdettek ki, és a törvényhozást a két házból álló parlamentre ruházták. 1934. október 9. — A horvát nemzetiségű Ante Pavelic, az Usztasa Párt tagja Marse- ille-ben meggyilkolta I. Sándor királyt. (A 11 éves II. Pétert királlyá kiáltották ki.) 1939. augusztus 26. — Cvetkovic miniszterelnök megegyezett a horvát Macek- kel, és létrehozták a Horvát Autonóm Tartományt. 1941. március 27. — Katonai puccs Simovic tábornok vezetésével, megbukott Cvetkovic fasisztabarát kormánya. Pál régens lemondott, II. Péter lett a király. 1941. április 6. — A náci Németország megtámadta Jugoszláviát. 1941. április 10. — Horvát usztasák kikiáltották Horvátország függetlenségét. 1941. április 17. — Jugoszlávia feltétel nélkül kapitulált, Londonba menekült a kormány és a király. 1941. április 20-22. — Az olasz-német tanácskozáson feldarabolták Jugoszláviát. 1941. június 27. — A kommunista párt vezetősége Tito vezetésével megalakította a partizán főparancsnokságot, és júliusban fegyveres felkelést indított. 1942. november 26-27. — A partizánmozgalom Népi Felszabadító Hadsereggé szerveződött. A kommunista párt kezdeményezésére az antifasiszta politikai csoportokból létrejött Jugoszlávia Népi Felszabadító Antifasiszta Tanácsa (AVNOJ), I. kongresszusa Bihácson ülésezett. 1943. november 28 - december 1. — A teheráni konferencián Sztálin, Roosevelt és Churchill elismerte a Tito vezette Népi Felszabadító Hadsereget. 1943. november 29-30. — Az AVNOJ második jajcei ülése magát a legfelsőbb törvényhozó szervvé nyilvánította, megalakult az ideiglenes kormány funkcióját betöltő Nemzeti Felszabadító Bizottság, élén Joszip Broz Titóval. Új, demokratikus, népi Jugoszlávia megteremtését tűzték ki célul. 1944. június 16. — A londoni emigráns kormány Suba- sic vezetésével megegyezett Titóval az ideiglenes együttműködésben. 1944. október 20. — A szovjet hadsereg támogatásával a partizánok felszabadították Belgrádot. 1945. március 7. — Tito Su- basic részvételével megalakította az ideiglenes kormányt. 1945. május 15. — Jugoszlávia egész területe felszabadult. 1945. augusztus — Földreformot hajtottak végre. 1945. november 11. — Az általános, egyenlő és közvetlen választójog alapján, titkos szavazással megtartott választásokon az augusztus elején megalakult népfront jelöltjei a szavazatok 90,5 százalékát szerezték meg. (Folytatjuk) P. Z. Utazzon 1992-ben is a Kapos Volán Tours-szál: Olaszország, Bibione: 1 hetes üdülőprogramok 69 különböző apartmanházban májustól szeptemberig Spanyolország, Calella: A) 10 napos utazások autóbusszal — ebből 1 hét teljes ellátással 2 ágyas szállodai szobákban — a Costa Doradára, májustól októberig, a barcelonai olimpia idején is. Részvételi díj 16 100 — 30 500,- Ft/fő. Gyermekeknek 10 éves korig jelentős kedvezmény! B) Egyéni utazással 7830 — 20 830,- Ft/fő. Bécs, Tarvisio: 8 személyes Citroen mikrobusszal, igény szerint. Volán-bál 1992. február 1. 19 órától a Cser vendéglőben. Műsor, vacsora, tombola! Részvételi díj: 700,- Ft/fő. Valamennyi programra jelentkezés a Kapos Volán Tours Utazási Irodában: Utazási Iroda, Kaposvár, Dózsa Gy. u. 1/a. Tel.: 82/12-222, 10-342; Utazási Iroda: Nagyatád, Korányi u. 2. Tel.: 83/12-654; Utazási Iroda: Siófok, buszállomás. Tel.: 84/11-231; Utazási Iroda: Fonyód, vasútállomás. Tel.: 85/61-860. (209517)
