Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-14 / 11. szám
1992. január 14., kedd SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖRKÉP 3 LEGROSSZABB A HELYZET TAB TÉRSÉGÉBEN Egyre több a munkanélküli Havonta 1 OOO-rel nő az állástalanok száma Somogybán A megenyhült időben is vágják a nádat Balatonberény térségében. A sárszentmihályiak a balatonszentgyörgyi telepre szállítják — feldolgozásra. (Fotó: Gyertyás László) Kedvezmény a fűtésdíjra Egy nyolcad helyett egytizenkettedet — Január 31-ig várják a rászorulókat Rózsavölgyi István, a megyei munkaügyi központ igazgatója tegnap tájékoztatón összegezte, hogyan alakult tavaly Somogybán a munka- nélküliség. Elmondta: december végén 13 ezer 200 munkanélkülit regisztráltak, 3,5-szörösét, mint az 1990. év hasonló időszakában. A munkanélküli-ráta 9,4 százalékos, az 1991 januári 2,4 százalékkal szemben. A növekedés okai között szerepel a gazdasági recesszió, ennek a termelésre és értékesítésre kifejtett hatásai, a keleti export visszaszorulása a megyében működő vállalatoknál. Legkritikusabb a helyzet a gyáriparban, élelmiszeriparban, a könnyűiparban és a mezőgazdaságban. A múlt év vége felé növekedett a létszámleépítések száma a mezőgazdaságban. Legrosszabb a helyzet Tab térségében, ahol 21 százalékos a munkanélküliség. Marcaliban a keresőképes lakosság 14 százaléka nem tud munkahelyet találni. Hasonlóképp Barcson is. Romlik a helyzet Csurgón és Nagyatádon. Az adatok önmagukért beszélnek: a munkanélkülieknek több mint a fele férfi. Az állástalanok 17 százaléka középfokú végzettséggel rendelkezik, 3,5 százalékuk felsőfokúval. Átlagosan 7060 forint a járadék összege. Kétszáz ember már 300 napnál több ideje él járadékon... Több mint száz somogyi településen a fejletlen infrastruktúra miatt nem tudnak bejárni az emberek dolgozni, nincs lehetőség munkahelyek teremtésére sem e vidékeken. A regisztrált munkanélküliek 30 százaléka 25 év alatti, 68 százalékuk 25 és 55 év között van. A pályakezdő munkanélküli fiatalok száma augusztus óta folyamatosan nő. A munkaerőpiac beszűkülése, a leépítések legfőképpen nekik okoznak gondot, hiszen nem rendelkeznek megfelelő rutinnal. Tavaly 100 munkanélkülire jutott 3 szabad álláshely: a több mint 13 ezer munkanélkülivel, szemben mindösze 394 üres állás volt. A munkaügyi központ segítségével majdnem 1000 munkanélküli végzett el különböző tanfolyamokat, mások közhasznú munkákat láttak el. Lehetőség a munkanélküliek számára a vállakozóvá válás is. Munkahelyteremtés során közel 500 ember tudott elhelyezkedni. A részmunkaidős foglalkoztatásra is jelentős volt az igény. Mi várható 1992-ben? Az agrárágazatban bekövetkező változások - mondta az igazgató — erősen éreztetni fogják hatásukat megyénkben. Még nem látható előre, milyen mértékű lesz a létszámfelszabadulás. A Balaton szerencsés közelsége miatt ismét érvényesülni fog április, májustól a szezonalitás létszámfelszívó hatása. A privatizáció még korlátozott mértékben kap csak szerepet. Az év második felében várhatóan 23- 25 ezer (!) lesz a munkanélküliek száma Somogybán, s a 18-20 százalékot is elérheti a ráta. A foglalkoztatási törvény jelentős kedvezményt biztosít a pályakezdőknek. A végzettség megszerzése után, ha a pályakezdő nem tud elhelyezkedni, másfél évig segélyben, járadékban részesülhet. Egyébként a törvény szigorításokat is eszközölni kíván, mert sok munkanélküli nem tesz meg mindent az elhelyezkedése érdekében... Tóth Kriszta A kaposvári önkormányzat és az IKV vezetése átlag 1500 forint kedvezményt adott a távhőközlési díjak fizetőinek. Többen érdeklődtek, miért épp ennyi a kedvezmény, és hogyan jut el a lakossághoz. Erről a következőket mondta Halas Ernő üzemvezető. — Tavaly október óta az úgynevezett évi rendelkezésre állási díjat — az eddigi gyakorlattal szemben, amelyben a hathónapos fűtési idényre volt elosztva — tizenkét hónapra osztja föl az IKV, ezzel is enyhíteni próbálja a lakosságra a téli hónapokban háruló terheket. A rendelet értelmében azonban a 1991 októberétől decemberig tartó időszakra az éves rendelkezésre állási díj egynyolcadát kellene a lakosságnak befizetnie, mivel annak az évnek az első felében még a hathónapos volt a felosztás. Ezt csökkentette az önkormányzat és a vállalat vezetése az éves díj tizenket- tedére. Ez egy 50-60 négyzetméteres lakásnál havonta körülbelül 500 forint megtakarítást, a három hónapra tehát mintegy 1500 forintot jelent. Azoknak, akik nem fizették ki ezekre a hónapokra a fűtésdíjat, ennyivel csökken a tartozásuk. Azoknak pedig, akik eddig rendesen fizették, a következő esedékes számlánál jóváírják, tehát ennyivel kevesebb fűtésszámlára kell számítaniuk. — Többen érdeklődnek arról, hogy mit jelent a rendelkezésre állási díj? — A távfűtés díja két részből tevődik össze. A mindig változó hődíjból és egy állandó, egész évre megállapított rendelkezésre-állási díjból. Ez utóbbi elnevezése félrevezető: szó sincs arról, hogy azt jelentené, ezért a pénzért megyünk ki, ha hívnak. Ide többek között a villamos energia költsége, a víz költsége, a dolgozók bére stb. tartozik, — A legszorultabb helyzetben lévők milyen segítséget kaphatnak? — Az önkormányzat továbbra is gondoskodik a közvetlen segélyezésről. A támogatási kérelmek benyújtási határidejét január 31-ig meghosszabbították. Akiknek tehát a szociális helyzete indokolja — nyugdíjasok, nagycsaládosok, azok a családok, amelyek nettó jövedelme 8 ezer forint alatt van — még mindig jelentkezhetnek támogatásért. A támogatás 12 ezer forintig terjedhet, s az összeget az IKV egyszámlájára, a támogatott fűtési díjának csökkentésére utalja át az önkormányzat. N. L. Önvédelmi reflex Répáspusztáról máskor talán egy év alatt sem küldtek annyi levelet a kaposvári ön- kormányzatnak, mint ameny- nyit az utóbbi néhány hétben. A tiltakozási hullámot az önkormányzati hivatal műszaki igazgatójának, és a Kaposvári Városgazdálkodási Vállalat igazgatójának a szemét elhelyezésével kapcsolatos lapunkban megjelent nyilatkozata indította el. Arról volt szó, hogy keresik egy új szemétlerakó helyét, s a tanulmány három, a megyeszékhelytől nem túl távoli települést jelölt meg; közöttük volt Répáspuszta is. Az ottaniak első riadt érdeklődésére az önkormányzati hivatal szakemberei elmondták: aggodalomra nincs ok, egyelőre csak tanulmányterv szintjén van a leendő szeméttelep. És a telepet nem olyannak kell elképzelni, mint amilyen a jelenlegi kaposvári: a cél a szemét feldolgozása. S a megvalósításig sok víz lefolyik még a Kapóson. Legutóbbi információnk szerint az az álláspont erősödik, miszerint mégis csak a város közelében kell megoldani a szemét elhelyezését. Az ember azt hinné, hogy a megnyugtató szavak után a kedélyek is csillapodnak. Pedig ezután indult csak el a levéláradat. Nem kell ezen csodálkozni: az emberek már annyit csalódtak a különféle ígéretekben, hogy nem köny- nyen hiszik el a jót sem. (Vagy tán éppen azt nem?) Kialakultak az önvédelmi reflexek: addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Ha valamit létrehoztak, s bebizonyosodott róla, hogy még sem olyan veszélytelen, mint állították, már nehéz megszabadulni tőle. Jobb tiltakozni és megakadályozni. A répáspusztai eset tanulsága megint csak az, hogy bármilyen távoli is egy elképzelés, az érintetteket tájékoztatni kell, csak ezzel lehet a hivatalos szó hitelét visszaszerezni. Az állampolgárnak tapasztalni kell, hogy összhangban van a szó a tettel. Szegedi Nándor SZÉGYENLŐS SZEGÉNYEK, „SZEGÉNY GAZDAGOK” (2.) Konstancia nővér rendtársai Úgy hírlik, nem mindig azok az igazi szegények, akik az önkormányzat támogatását igénybe veszik. — Ezt jó néhány éve tudják a város vezetői is, azért kezdeményezték az úgynevezett szociálpolitikai felmérést — mondja dr. Baráth Borbála. — így akartuk (akarjuk) megkeresni azokat a nehéz anyagi körülmények között élőket, akik sohasem voltak ügyfeleink. Kérni szégyen, vélik sokan. Őket fel kell kutatnunk. Ők azok, akik a városi konyhára sem lépnek be, ezért meg kell oldanunk, hogy otthonukban kapják meg az ételt, s azt is, hogy a nehéz helyzetben levő kismama vagy a beteget ápoló család éthordóban vihesse haza. Milliomos az utcán A városi konyha megnyitása ellen (Fő utca 200.) a környékbeliek közül sokan tiltakoztak a polgármesteri hivatalnál. Bizonyos rétegek „szépérzékét” ugyanis sérti, hogy a Szabadság térre, a víztorony tövébe települt a családsegítő központ. — Ők egyelőre nem hajlandók tudomásul venni, hogy a családsegítő központ azért is sokarcú intézmény, mert időnként nemcsak szegények, hanem milliomosok is rászorulnak. Jól érti... Akadnak milliomosok, akik szegényebbek a legszegényebbeknél. Mert van-e annál „nyomorúságosabb” dolog, amikor a két-három lakással, üdülővel, nyugati kocsival rendelkező család 13-14 éves gyermeke már másodszor kísérli meg az öngyilkosságot... Vagy amikor egy-egy idős embert, aki a család vagyonát megalapozta, a „tej- ben-vajban fürösztött” örökösök az utcára löknek... Sorohatnám az elképesztő példákat. Engem megdöbbent, ha egy siófoki polgár nem akarja látni a Fő téren a rongyos ruhás embereket fogadó intézményt, ugyanakkor az nem zavarja, ha rongyos embereket lát a kukában kotorászni. Engem az utóbbi zavar. Válasz helyett pénz A városi konyha, amely e hónapban nyílik meg, két apáca felügyelete alatt áll majd. Mindennap 12-től két óráig látogathatják a rászorulók. — Három évvel ezelőtt, még tanácsi dolgozóként kerültem kapcsolatban a Szent Ferenc szegénygondozó Mária-nővérek magyarországi tartományfőnöknőjével — mondja dr. Baráth Borbála. — A rend magyar alapítású, és kifejezetten szegény- gondozásra jött létre 1927-ben. Az ő szegénygondozó módszereiket, „stílusukat" nagyon nagyra tartom; a rendet alapító atya már akkor ökumenikusán gondolkodott, a felekezeti hovatartozás nem érdekelte, ha elesett embert látott. A nővérek most is ebben a szellemben végzik munkájukat. 1989 őszén egy Erdélyből menekült ápolónő került a siófoki kórházba, aki segítséget kért 16 éves kislánya számára. Elmondta, hogy lánya Esztergomban az egészség- ügyi szakközépiskolában tanul, csakhogy a költségeit ő nem bírja fizetni, így az apácák tartják el. Az anyuka közvetítésével jutottam el az akkor 71 éves tartományfőnöknőhöz, Ambrus Margithoz, szerzetesi nevén Konstancia nővérhez, akinél „hivatalosan” elhelyeztük a kislányt. Ettől kezdve kapta a rend a rendszeres nevelési segélyt és a családi pótlékot. Majd levelet írtam a minisztériumba, s a gyermekvédelmi főosztálytól kértem segítséget a nővérek, illetve a noviciátusban velük dolgozó 18-20 éves lányok számára. A levélre választ nem kaptam, de két hét múltán Esztergomban megkeresték a rendet, majd egy idős asszonytól örökölt ház kolostorrá alakításához 1,5 millió forintot kaptak a nővérek. Nem ápolónők Siófokra ' telepítésük végett 1989-ben kezdett levelezni a megbízott tanácselnök a rendfőnöknővel, s még ez év novemberében két nővér érkezett a városba. — A megállapodás szerint öten jönnek majd ide, de egyelőre még nincs számukra megfelelő lakóhely. Eddig mintegy hetven környezettanulmányt készítettek, gyalog járva végig a területet. Emellett felvállalták Siófok legöregebb állampolgárának ápolását is, aki magányosan, nehéz körülmények között él. Hangsúlyozom: a szegénygondozás nem azonos a betegápolói munkával. A nővérek egyébként 60 éven felüliek, nem rakható elviselhetetlen teher a vál- lukra. Ezt azért mondom, mert amikor ide kerültek, elindult egy olyan „hullám”, hogy sikk lenne velük idős, ám jómódú hozzátartozókat ápoltatni. Nos, én ezt megakadályoztam; a rend alapelveivel is ellenkezik. Meggondolandó viszont egy olyan szerzetesrend letelepítése, például az irgalmasoké, akiknek kifejezetten a betegápolás a feladatuk. így szélesíteni lehetne a szociáis ellátást. Szociális alapítvány Küldtek pályázatot a foglalkoztatási alaphoz, a munkaügyi minisztériumhoz, s az 523. számú szakmunkásképző intézettel közösen — ugyancsak pályázat révén — december 16-án beindítottak egy intenzív angol nyelvű számítógép-kezelői kurzust. 26 állás nélküli, érettségizett fiatal szakképesítését teszi lehetővé. — Sokat töprengek, miként lehetne megszervezni a szociális foglalkoztatást is. A városban és körzetében mintegy 350-400 azoknak a száma, akik iskolai végzettségük, egészségügyi állapotuk, koruk miatt a szokványos munkahelyi közösségben nem dolgozhatnak. Az ő foglalkoztatásukat szeretném szintén pályázat révén megszervezni. Nos, a már említett „finnyás” rétegnek is tudomásul kell vennie: ahhoz, hogy ne lásson nyomort, pénzre van szükség. Ezért próbálkozunk a városi szociális alapítvánnyal is. Az egész intézményrendszer átszervezésére, a rokon intézmények egy helyre telepítésére lenne szükség, hogy igazán hatékonyan dolgozhassunk. Ezért is lesz óriási jelentősége a városi szociális alapítványnak. A Hitelbanknál vezetett számlán már majdnem egymillió forint van. Ha összejön a 2,5 millió, esetleg sikerrel pályázhatnak egy európai jóléti szolgáltatásokat támogató alapítvány-lánchoz is. Szapudi András
