Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-02 / 1. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — ÖNKORMÁNYZATOK 1992. január 2., csütörtök Önkormányzat buktatókkal Mesztegnyői mulasztások Szóbeszéd járja Mesztegnyőn — diktatúráról, áldemokráciáról, pénzügyi visszaélésekről. A tényekről Benkes László polgármesterrel és négy képviselővel beszélgettünk. NEMZETKÖZI SZINTEN IS Önkormányzatok együttműködése ÚJ tartalommal, új lehetőségekkel telítődtek az utóbbi években a testvérvárosi, -megyei, -községi kapcsolatok. Ismert vagy eddig egymás számára ismeretlen települések találtak, találnak egymásra. Szinte naponta érkezik hír újabb magyar és külföldi önkormányzatok kapcsolatfelvételéről. Talián József mondja: — Mesztegnyőn, sajnos, nem történt meg a rendszer- váltás. A régi vezetők újra bizalmat kaptak: a tanácselököt megválasztottuk polgármesternek, a tanácstitkárt pedig — más jelölt nem lévén — körjegyzőnek. Ezek az emberek azonban nem tudtak megváltozni, képtelenek a megszokott tanácsi ritmust demokratikus munkára átváltani. A polgármesteri hivatalnak nincs munkaterve, spontán dolgoznak, nem közölnek információkat a képviselőkkel. Nem tártnak egyenrangú partnernek bennünket; mindegy, hogy mi mit mondunk, úgy lesz, ahogy ők akarják. Ezt már a falu népe is észrevette, így aztán nem csoda, ha mindenféle mendemondák keringenek. Különösen, mióta az egyik pénzügyi vezető öngyilkos lett. . Terv és valóság e — Ez a haláleset hozta napvilágra a község pénzügyi gondjait — szövi tovább a történetet Kövesdi Tiborné. — Az akkor kezdett vizsgálatok derítették ki, hogy már az 1990-es év mérlege is hiányzik az intézményeknél. Nincs pénzügyi könyvelés, nincs anyag- kezelés, a vásárolt anyagok nincsenek beleltározva. Az intézményeknek fogalmuk sincs, hogy mennyi pénzt költöttek eddig, s mennyi van még a kasszájukban. Az iskolaigazgató októberben nem tudta megmondani, hogy decemberben tud-e fizetést adni a dolgozóinak. Mindenki annyi pénzből gazdálkodik, amennyiből akar, s ami talán a legfelháborítóbb, hogy az intézményeknek kiadott költségvetési terv sehol sem egyezik a képviselőtestület által elfogadottal. Hosszan vitatkoztunk, tépelődtünk, hogy hová mennyi pénzt adjunk, s a nehezen meghozott döntéseinket a polgármester és a jegyző egyetlen tollvonással, a tudtunk nélkül megváltoztatta. — Ez azért nem egészen így volt — veszi át a szót Benkes László, a polgármester. — Én nem tudtam róla, hogy a hivatal nem informálta a változtatásokról a képviselőket meghallgatom a falu lakosságának a véleményét, s azt a végső döntésnél figyelembe is veszem. A pénzügyi gondokról én is csak akkor szereztem tudomást, amikor a képviselők. S az, hogy nem támogattam már az első lépésektől a hibák felderítését, a felelősség megállapítását, csupán azzal magyarázható, hogy én mint korábbi vezető jobban látom az objektív akadályokat, amelyek miatt nem lehet olyan gyorsan végrehajtani a feladatokat, mint ahogy azt képviselőtársaim szeretnék... Előfordult például, hogy egy polgár- védelmi behívó két hétre kivonta a munkából azt a két dolgozót, akit ennek a feladatnak az élére állítottunk; de sorolhatnék több ilyen esetet is. A társközségek és a bizalom — Itt nem néhány hetes, hanem többhónapos a lemaradás — szól közbe Horváth Jenő. — Ezt nem lehet ilyen apróságokkal megmagyarázni. Jóval korábban megfogalmaztuk már azt a tizenhárom pontot, amelynek megvizsgálását kértük. Erre azonban mind a mai napig nem érkezett válasz. Ez a levél tartalmazza azokat az aggályainkat, melyet az összevont intézményellátó szolgálat (Öl- ESZ) munkájában tapasztaltunk. Mi is követtünk el hibát; utólag úgy látjuk, a képviselő- testület megválasztásakor rögtön el kellett volna készíteni a pénzügyi, gazdasági zárást, de mentségünkre legyen, hogy nem gondoltunk ilyen visszaélésekre. Amikor azonban rájöttünk, akkor nem tudtunk továbblépni, mert a polgármester és a körjegyző előbb el akarta tusolni, majd meg akarta akadályozni a felelősségre vonást. Ehhez jó segítséget kaptak a társközségektől, amelyek nem szavazták meg a döntéseinket. Fele- lősségrevonást, fegyelmit pedig csak valamennyi társközség egyetértésével lehet kezdeményezni. Én úgy látom, sok képviselőtársamban nincs meg a képviselői érettség, nem érzik át munkájuk súlyát. Sokuk szerint csak akkor kell fegyelmi tárgyalást kezdeményezni, ha kiderült, hogy sikkasztás történt. Az ő szemükben a könyvelés elmulasztása nem bűn. Ők megelégszenek azzal, hogy látszólag rendben mennek a dolgok, hisz a felsőbb szervek előtt azért mindig elszámoltak a falu pénzügyi dolgaival, csak nekünk nem tudnak mutatni egyetlen számlát sem. Nehéz a felelősség megállapítása a családi összefonódások miatt is. Ha egy valaki bukik, magával rántja a többit is, így aztán nehéz bármit is kideríteni. Kövesdi Tiborné folytatja: — Ezért maradnak a csupasz tények, az, hogy az Öl- ESZ-nek ma sincs fogalma, hogy anyagilag miként áll: április óta semmit nem könyveltek, a hozzá tartozó hat intézmény költségvetéséről semmilyen papír nincs, nem lehet tudni ki mennyit költött, hogyan vándoroltak egyik intézményből a másikba összegek. Az önkormányzat május végén határozatot hozott, mely szerint július elsejével az Öl- ESZ-t megszünteti, a Ga- meszt pedig átszervezi. Hiába döntöttünk azonban úgy, hogy a társközségek intézményei váljanak le Mesztegnyőről, az intézmények pénzügyi elszámolása nélkül ezt képtelenség megvalósítani. Az utolsó — botrányba fulladt ülésen — azt állította a polgármesteri hivatal, hogy az ÖIESZ-t hivatalosan sohasem bízták meg a pénzügyek kezelésével — bár ő intézte —, így felelősségre nem vonható. Az utódszervezeteként létrehozott gondnokság még nincs, ÖIESZ már nincs, így aztán senki semmiért nem felelős. Nem jutott volna azonban idáig az ügy, ha a polgármester és a jegyző jobban támaszkodott volna a képviselőkre, s képesek lettek volna a régi tanácsi stílust levetkőzni, észrevenni, hogy nem lehet mindent megetetni, elhitetni velünk. A polgármester vizsgálatot kért Benkes László: — Valamennyien tanuljuk az önkormányzást, s a tanulási időben bizony előfordulnak ilyen kis problémák, melyek természetes, hogy irritálják a képviselőket. De miután kiderültek a dolgok, magam is igyekeztem minél előbb tiszta vizet önteni a pohárba. A rend és a fegyelem embere lévén külső vizsgálatot kértem; ez hamarosan tisztázza a dolgokat. Mindenben egyetértek a képviselőkkel, csupán egyeztetési problémáink vannak. S mivel nekem nagyobb a tapasztalatom, jobban átlátom a dolgokat; ha nem is türelmesebb, de megértőbb voltam a problémák iránt. Belátom, ez talán hiba volt. Már az elején a sarkamra kellett volna állni, s nekem kezdeményezni a vizsgálatot. De ha némi késéssel is, úgy látom, ma már egy irányba haladunk a képviselőkkel, s hiszem, hogy hamarosan rend lesz a faluban. Úgy legyen! Széki Éva — Vajon hogyan, születnek az efféle kapcsolatok? Milyen szerepük van ebben a magyar külképviseleteknek? — A kérdéssel dr. Peisch Sándor kül- ügyminisztériumi helyettes államtitkárt kerestük föl, mint a nyugat-európai és az EK-hoz fűződő politikai kapcsolatok felelősét. Korábban a bonni nagykövetségen, követtanácsosként foglalkozott a testvérvárosi kapcsolatokkal. Tes tvérmegyék -városok — A demokratikus rendszer lényege a bizalom, s erre épülnek a kétoldalú politikai kapcsolatok is. E bizalom pedig az intézmények, szervezetek, de legfőképpen az emberek közvetlen kapcsolatában teljesedik ki. Ezért az ilyen kontaktusoknak korábban is, most pedig különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk. De nem holmi politikai turizmus megteremtése a cél, hanem az, hogy az egyes emberek kerüljenek közel egymáshoz. Ezért tartjuk szerencsésnek, ha hasonló karakterű városok, községek vagy azonos gazdasági profilú, kulturális adottságú, települések veszik föl a kapcsolatot. Ezek megteremtésében a Külügyminisztérium és a nagykövetségek is gyakorlati szerepet vállalnak — tájékoztatott a helyettes államtitkár. — Például? — Osztrák és olasz követ- ségi közreműködéssel született meg az Alpok-Adria Munkaközösség. A Baranya megye és Friuli Venezia Giulia tartomány kapcsolatában az olaszországi magyar nagykövetségnek vannak érdemei. A franciaországi külképviseletünk vállalt szerepet a Sze- ged-Nice, a Székesfehérvár- Belfort (Élzász), valamint a Sárospatak-Yerres közötti kapcsolatfelvételben. Pest megyét Valenciával a spanyol, míg Nógrádot Leirával a portugál nagykövetség hozta össze. Ez utóbbi most Vác és Torres Vedras között közvetít. Arccal Nyugat felé A bécsi nagykövetség kezdeményezésére 1991 nyarán alakult meg a Regionális Fórum, a nyugat-magyarországi megyék és az osztrák határmenti tartományok nem kormányzati szintű együttműködésének támogatására. (A jövő Európájának országait nem kizárólag államközi kapcsolatok fűzik egymáshoz. Ezért is rögzíti külön cikk az olasz, francia, spanyol államközi szerződésekben az ön- kormányzati együttműködés fejlesztését.) Különleges érdekeltségünk van a Hexagonale, az Alpok-Adria Munka- közösség keretében folyó regionális együttműködésben. — És a német kapcsolat? Hiszen erről Önnek személyes ismeretei is vannak. — Nagyobb arányban a nyolcvanas években jöttek létre a magyar és az akkori NSZK-beli települések szerződései. Szerepük volt ebben a Magyarországról kitelepített németeknek, akik nem üldözöttként, hanem magyarországi németként vállaltak közreműködést. Ezért is van a legtöbb testvérvárosunk Ba- den-Württenberg és Bajorország területén. Németországban úgy száz körüli a magyar kapcsolattal rendelkező település. És számuk ma is nő. Éppen a bonni nagykövet kereste meg Esztergom és Veszprém polgármesterét német partnert közvetítve. Pankow és Óbuda esetében a berlini hivatal volt aktív. Jelenleg szerveződik a kapcsolat- felvétel München és Budapest, valamint Schwaben bajor kerület és Csongrád megye között. Előkészületben van a Felső-Bajorország és Pest megyei kapcsolatfelvétel. Ennek keretében a német fél orvosi műszereket kíván ajándékozni a Pest megyei kórházaknak. Gazdasági előny is — Milyen új tartalmak járulnak manapság egy-egy ön- kormányzati, testvérvárosi kapcsolathoz? — A partnerség gyakran gazdasági vagy más előnyökkel is jár. Gyakorlata van a magyar önkormányzati munka segítésének, a külföldi példák, tapasztalatok átvételének. Svájc, Franciaország, Németország jelentős szerepet vállalt az önkormányzati ismeret- terjesztésben, olymódon, hogy az ottani települési önkormányzati szövetségek képzést indítottak magyar polgármestereknek, képviselőknek, államigazgatási szakembereknek. Hiszen a Nyugaton felhalmozódott tapasztalatoknak adaptálása nagy segítséget jelent a magyar félnek. — A Külügyminisztérium és a követségek ebben is partnerek? — Feltétlenül. Egyrészt azzal, hogy figyelemmel kísérik a fogadó országbeli helyzetet, a kisebb-nagyobb városok kommunális politikáját, s erről tájékoztatást adnak. Önkormányzati tanulmányutak előkészítésében, a programok egyeztetésében, a helyszíni segítségnyújtással is részt vesznek. De kezdeményező- leg vesznek részt a nagykövetségek a különböző önkormányzati szintű kulturális rendezvények, kiállítások szervezésében is. Számos gazdasági együttműködést is közvetítettek külképviseleteink. így teremtődött kontaktus Olaszország és kelet-magyarországi megyék között (konkrét eredményül a szarvasi Milky Way tejipari vegyes vállalat említhető). Ugyancsak a kelet-magyarországi, az alföldi régió együttműködési elképzeléseit közvetítettük spanyolországi befektetőknek. De e kapcsolat nem áll meg a beruházásoknál, Spanyolország sokat segített nekünk közös piaci tapasztalatainak átadásával. Joggal számíthatunk idegenforgalmi, államigazgatási ismereteikre is. Van olyan elképzelés, hogy például Szeged a spanyol kultúra bázisa lehetne, az egyetem spanyol tanszékével, kulturális intézettel. Legalább oly fontosak — És mi a helyzet az egykor szocialistának nevezett országokbeli testvérvárosokkal? — Nem hinném hogy megszakadtak volna a meglévő kapcsolatok. Csak most nem ezek a dominánsak. Ám ezek a partnerek legalább olyan fontosak, mint a nyugatiak. Hiszen hozzánk hasonló új politikai rendszert építenek. Kölcsönös érdekünk, hogy szomszédainkkal szót értsünk, s ebben a közvetlen kommunális kapcsolatok a bizalom erősítésével nagy szerepet játszhatnak. Oldhatják a görcsöket, amelyeket a nagypolitika nem képes. Kádár Márta Közép-Európában elsőként A füredi „tizenötök” Gondozási és diagnosztikai központ — A szociális étkeztetés is megoldódna Május óta látja el Kaposfüreden a körorvosi feladatokat dr. Heintz Tamás. Már a kaposvári idegosztályon töltött hónapok megérlelték benne az elhatározást: felkarolja az elesett, magatehetetlen embereket. Ott volt a „tizenötök” tanácskozásán, ahol — ahogy ő fogalmaz — a városrész gondolkodó emberei gyűltek össze a közelmúltban, hogy összefogjanak az idős, beteg emberekért. Olyanokért, akiknek nem feltétlenül kellene Szabásra vagy Lengyeltótiba kerülniük. Egy ápolói hálózat kialakításán dolgoznak. Megtanítanák a családtagokat arra, miként kell bánni a félig vagy teljesen béna emberekkel. Mert értük a körzeti orvos alig tehet valamit. Legfeljebb megírja a beutalót az „elfekvőbe", ahonnan vagy hazatér, vagy nem a módosabbak hozzátartozója. Ezt nem akarja a körorvos, aki elmondta: egy 67 esztendős magyaregresi férfi lassan visszanyeri járóképességét, mert összefogott érte a család. Egyik fia fizetés nélküli szabadságon van, s az ön- kormányzattól kapott ápolási díj mellett gondozza édesapját. Dr. Heintz Tamás — és ötletével rokonszenvezők — 15 ezer forintos induló tőkével hozták létre az Életút Alapítványt, amelynek számláját az igali takarékszövetkezet fiókjában kezelik. Az ide érkező összegeket egy gondozási központ létrehozására fordítanák. Az elképzelések szerint a rendelő melletti 1600 négyzetméteres területen épülne á komplexum. Lenne benne egy fekvőbeteg-bázis, ahova az ellátásra szoruló családtagokat egy külföldi út vagy a nyaralás idejére beszállítanák. Ott, helyben maradhatnának a betegek, akiket bármikor meg lehet látogatni. De csak éjszakára is fogadni tudná őket a központ. Kaposfüreden 11 értelmi fogyatékos él; rajtuk szintén segíthetne a központ, amely átmenetileg helyet adna a náthás, köhögő gyerekeknek, akik nem mehetnek óvodába, iskolába, s szüleik — az elbo- csájtástól való félelmük miatt — nem akarnak táppénzen maradni. Ezzel együtt nemcsak a 2,5 ezer lelkes településen oldódna meg a szociális étkeztetés; érdemes lenne bekapcsolódni a társközségeknek, Magyaregresnek és Somogyaszalónak is. Szeretnének egy családi játszóteret kialakítani, ahova az utcán csavargó srácokat is be lehetne csalogatni. Később kft-k működnének majd az alapítványon belül. Egy diagnosztikai központ szintén elkelne itt. Fitotéka, s modern konyha kapcsolódna az egészségmegőrzési programhoz. A centrummal szimpatizál az önkormányzat is, hiszen új munkahelyek létesülhetnének, és sok gond itt helyben megoldódna. A „tizenötökön” kívül — mint ahogy az kitűnt a december 20-i falugyűlésen — egyre többen bíznak abban, hogy a tervek valóra válnak, s Közép-Európában Kaposfüreden épülhet meg elsőként az egészségvédő, ápolási központ, amelynek kapuja mindig nyitva áll majd. Leginkább az idős és beteg emberek előtt. Lőrincz Sándor
