Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-13 / 10. szám
1992. január 13., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖRKÉP 3 Tisztújító közgyűlés az ügyvédi kamarában Ismét dr. Csákabonyi Balázs a megyei kamara elnöke A barcsi Dráva Tej Kft a különféle tejtermékeken kívül trappista sajtot is gyárt; havonta ötszáz mázsa sajt készül az üzemben. A legnagyobb mennyiséget Budapestre szállítják a három Skálának, valamint a Fehérvár Áruháznak. (Gyertyás László felvétele) Csokonai vers- és prózamondó verseny Bogiári siker A jogállamiság megteremtésével jelentősen megnőtt a védőügyvéd szerepe a büntető és polgári perekben; ezért is szentel a társadalom a korábbinál nagyobb figyelmet mindannak, ami az ügyvédi tevékenységgel kapcsolatos. Felgyorsult a munka a somogyi ügyvédeket tömörítő kamarában is, amely szombaton már a harmadik közgyűlését tartotta. A megyei bíróság nagytermében megjelent kollégákat és vendégeket — a Megyei Bíróság elnökét, a megyei főügyészt, a megyei főkapitányt és a büntetésvégrehajtási intézet vezetőjét — dr. Fekete László, a kamara titkára köszöntötte. Megállapította: a 103 tagból 80 megjelent, tehát a közgyűlés határozatképes. Ennek elsősorban azért volt jelentősége, mert tisztújításra is sor került. Előtte dr. Csákabonyi Balázs, a kamara elnöke ismertette az elnökség beszámolóját. Idézte azokat a jogszabályokat, amelyek alanyi jogon teszik lehetővé az ügyvédi tevékenység gyakorlását. Lehetővé tették, hogy minden kellő felkészültségű ügyvéd kérje kamarai bejegyzését, s ha elutasítanák ezt, akkor bírósághoz fordulhat. Az elnök tájékoztatta hallgatóságát arról, hogy az augusztusi közgyűlésen döntöttek az ügyvédi vagyon felosztásáról. A munka lényegében nagyobb zökkenők nélkül be is fejeződött. 1991. július 18. előtt a megyében 5 ügyvédi munkaközösség — néhány kirendeltséggel — működött; ez év január 1-jétől a kamarához tartozó területeken 103 ügyvéd — 77 egyéni ügyvédként, 26 pedig tíz irodában elosztva — dolgozik. Az elnök őszintén szólt a szorongásról is, amelyet az új helyzet okoz: egyebek melllett az ügyvédek számának növekedése, a fizetőképes kereslet hiánya, az ügyvédeket is sújtó anyagi terhek növekedése, az úgynevezett pártfogói és büntető kirendelések számának jelentős emelkedése, a méltatlan díjazás. — Az ügyvédek is vállalkozók — mondta dr. Csákabonyi Balázs. — Ennek ellenére a törvény még mindig kötelezi őket társadalmi munkára. Például a kirendelésekre vonatkozó előírása anyagi téren diszkriminatív, sérti a versenysemlegesség elvét. Az elnök az ügyvédség fegyelmi helyzetét megnyugtatónak tartotta, ám ennek ellenére nagy teret szentelt az ügyvédek ügyfelekhez, partnerekhez fűződő viszonyának és magatartásának értékelésére. Hangsúlyozta: fontos, az ügyfél őszinte tájékoztatása az ügy jellegéről, bonyolultságáról, az irodalmi tájékozódás szükségességéről, a bizonyítási és végrehajtási nehézségekről. Az ügyvéd az ügy első bírája. Sohase ígérjen eredményt, ne mondjon ki axiómákat, hanem esküjéhez híven teljesítse kötelességét. Elhangzott több, a jövőre vonatkozó javaslat is. Az elnökség egyebek mellett szorgalmazza az úgynevezett nyári törvénykezési szünet bevezetését, amely jelentősen megkönnyítené a bíróságok, ügyvédek és ügyfelek dolgát. A beszámolót követően dr. Kaszás József, az ellenőrző bizottság elnöke számolt be a kamara gazdálkodásáról. Azt rentábilisnak és szabályszerűnek minősítette. A közgyűlés elfogadta a beszámolókat, valamint a Halda segélyalap megszüntetésére előterjesztett javaslatot. A Halda feladatkörét a már bíróságon is bejegyzett új alapítvány veszi át. A közgyűlés a kamara elnökének — titkos szavazással — ismét dr. Csákabonyi Balázst választotta meg. Az elnökhelyettes dr. Je- gesy András, a titkár dr. Fekete László lett. Az elnök a 11 tagú elnökség nevében megköszönte a bizalmat, és azt ígérte, hogy az ügyvédség egyetemes érdekeinek megfelelően munkálkodnak. A Somogy Megyei Művelődési Központ kamaraterme adott otthont szombaton a Csokonai Vitéz Mihály országos vers- és prózamondó verseny megyei döntőjének. A 33 jelentkezőből — sajnálatosan — csak 21 résztvevő mutatta be tudását az ítészek előtt. Az eredményhirdetés után Király Erikával, a verseny győztesével és Soós Melinda második helyezettel beszélgettünk. Arcukon már nyoma sem volt a megmérettetés okozta feszültségnek, a „küzdelem” előtti lámpaláznak. Király Erika, a balatonbog- lári általános iskola nyolcadikos tanulója naponta 20 kilométert kerekezik otthonából, Irmapusztáról. Csokonai rövid verseiből adott elő egy összeállítást. — Első osztályos koromtól kedvelem a verseket; főként Radnótit, Vácit és Byront szeretem — nyilatkozik szinte fel- nőttes komolysággal. — A magyartanárom Horváthné, Ildi néni. Igen nagy segítséget azonban dr. Klujber Lászlótól kaptam; hetente kétszer jártam Kaposvárra a tanár úrhoz. A „fellépésnél” nekem azok a legnehezebb pillanatok, amíg a zsűri elé kerülök, aztán elmúlik a lámpalázam. — Én a szereplés közben izgulok — mondta Soós Melinda, a siófoki Perczel Mór Gimnázium bájos harmadikosa. — Most is mindenem remegett, míg Csokonai Dorottyájából mondtam egy részletet. Melindának tanára, Berta- lanné Kószó Rózsa mellett édesanyja volt a legnagyobb segítsége, aki fiatalabb korában országos szavalóversenyt is nyert. A két kislányon kívül Béres Ferenc és Sárközi Angéla jutott a Csokonai verseny országos döntőjébe, amelynek szintén Kaposvár ad majd otthont. — Az egyik szemem sír, a másik meg nevet — mondta Máté Lajos rendező, aki az amatőr művészeti mozgalmak kiváló ismerőjeként a zsűri elnöke volt. — Nagyon örülök, hogy ennyien jelentkeztek a versenyre, s ezek a fiatalok szinte kivétel nélkül nagyon szépen beszéltek. A síró szemem viszont azt látta, hogy eléggé felkészületlenül érkeztek, nem mindig értelmezték jól a verseket. Úgy érzem, hogy jobban kellene őket támogatni, segíteni. Tamási Rita Helyi adóról döntöttek Szorosadon Szorosad hátrányos helyzetű, elmaradott kis település a Koppány völgyében. Sok idős ember lakik itt, s a cél csak az lehet, hogy apró lépésekkel csökkentsék a világtól való lemaradást. A május óta önálló község képviselő-testü- lete legutóbbi ülésén alkotott rendeletet a magánszemélyek kommunális adójának ez évi bevezetéséről. Az adó kivetésének célja az, hogy a helyi erőforrások bevonásával a gazdasági önállóságukat is erősítsék. Közvetlen kapcsolatok Csökkkenti egyes termékek fogyasztói árait a barcsi áfész. Januárban harmincféle iparcikket és élelmiszert árusít boltjaiban olcsóbban, mert közvetlenül a gyártóktól szerzi be — nagykereskedelmi hálózata révén. így lehetőségük van arra is, hogy a különböző közvetítői díjakat kiiktassák. Olcsóbb lesz a liszt, a sör és az étolaj is a határ mentén. Szegedi Nándor AII. világháborús emlékmű tervéről szavazott Kaposvár Kaposvár megyei jogú város önkormányzata kuratóriumot alakított a II. világháború áldozatai emlékművének megvalósítása érdekében. A város művészeti és szellemi életének képviselőiből álló testület a hét végén bontotta föl azt az urnát, amelyet a hét pályázó szobrász alkotásai bemutatásának színhelyén, a megyei könyvtárban helyeztek el. A lakosság ugyanis szavazhatott, melyik tervet szeretné megvalósítva látni Kaposváron a Jókai ligetben, az elképzelés szerinti kegyeleti helyen. A legtöbb szavazatot Bors István Mun- kácsy-díjas szobrászművész kapta Égberagadás című tervére. SZÉGYENLŐS SZEGÉNYEK, „SZEGÉNY GAZDAGOK” (l.) Messze a fénytől A siófoki szociálpolitika elemzését rendszerint a „fény-árnyék” kontraszttal szokták kezdeni. Kétségtelen, az átlag magyar állampolgárnak Siófokról először a szállodasor jut eszébe. Ez érthető. Csakhogy „a Balaton fővárosának” vannak — például a Bajcsy-Zsilinszky úton túl — elhanyagolt, közműtelen részei is. Siófokhoz tartozik továbbá a nem éppen világvárosi színvonalú Kiüti, valamint a még egészséges ivóvízzel sem rendelkező töreki városrész. De szép számmal élnek még lakók — családok — az úgynevezett Szőlőhegyen is, enyhén szólva nem megfelelő élet- és lakás- körülmények között... Makacs hittel Tavaly márciusban alakult meg a Családsegítő Központ Siófokon dr. Baráth Borbála vezetésével, aki már évek óta az említett „árnyoldalon” jár, de makacsul vallja: az emberi szolidaritás és a következetes gondozói tevékenység esetenként csodákra is képes. — Családvédelemmel foglalkozom 16 éve — mondja. — 1976-ban egy szakmailag igényes járási hivatalba kerültem, s megismertem a külső-somogyi községket Törökkop- pánytól Szőlőskislakig. Van tehát viszonyítási alapom. Sok embert ismertem meg. Mintegy 2800-3000 úgynevezett „adminisztrált” ügyfelem volt, ezenkívül 3-4 ezer olyan ember, aki csak „beesett” hozzám a hivatalba jótanácsért, egyebekért. Később „lakásügyes” lettem a városi tanácsnál. Akkor már bizonyos nyitottság érvényesült ebben a munkában. Miután az első tanácsi bérlakás-névjegyzék a kifüggesztés után megjelent a Somogyi Hírlapban is, sok kollégám jósolta, hogy „ki fognak emelni” az íróasztal mögül. Az új lakásügyi társadalmi bizottság már olyan demokratikus módon végezte igen kényes feladatát, hogy a névjegyzékre mindössze három-négy bejelentés érkezett, de egy sem személy ellen. Ez az elosztás nagyon súlyos társadalmi igazságtalanságokat próbált akkor enyhíteni, 15-20 éve embertelen körülmények között élők jutottak lakáshoz. A családsegítő központ, valamint az átmeneti szállás létrehozására egy 1989 júniusában elnyert pályázat adott lehetőséget. 1991. március elsején jött létre a központ, majd április 1-jén megnyílt a szállás is. „Nehéz fiú” a szálláson — Az utóbbi — a Sió utca 31-ben — nyolc férfi befogadására alkalmas, s meglehetősen kemény szabályokkal működik. Jelenleg öt lakója van. Hárman negyven év alattiak, van egy nyugdíjasunk, aki szociális otthonbeli elhelyezésre vár, s egy „siófoki nehézfiú”, akivel már többször keményen összezördültünk. De hát ez is benne van „a pakliban”, akárcsak az, hogy az általunk patronált 15 éves lány az első napon meglopta család- gondozóját, az úgynevezett krízis-otthon vezetőjét. Pedig ezt az otthont éppen az ő elhelyezése végett hoztuk létre nagy erőfeszítéssel, hogy ne kelljen állami gondozásba vétetni. Ez egy kétszobás lakás a Koch Róbert utcában, amelyet bérelünk, odatelepítettünk egy egyedülálló pedagógus nőt, s négy-öt lányt helyezhetünk el nála. Saját erőből, mindenféle engedély nélkül, a rendkívüli segélykeret terhére hoztuk létre, s az idén, pályázat révén szeretnénk legalizálni. Tavaly különböző természetbeni adományokat is kaptunk, májusig biztonságos a léte, de bízom abban, hogy egy pályázat majd lehetővé teszi, hogy több éves távlatban gondolkodjunk felőle. Ez a férfiszállás ellentéte. Az átmeneti szállás nem otthont ad, csak elhelyezést, a krízis-otthonnak azonban nemcsak a neve „otthon”, létrehozásának az a célja, hogy az otthonban a családmodell nélkül élők megtanuljanak családban élni. „Szenvedélyesen tiltakozom” Minden csalásegítő központnak, pontosabban az ott dolgozóknak tisztában kell lenni azzal, hogy a településen melyek a feszítő gondok. Más válságkezelés szükséges a Bala- ton-parton, más Szabolcsban vagy az Alföldön. — Én szenvedélyesen tiltakozom az ellen, amikor valaki a szociálpolitikát, illetve a családsegítést pusztán a segélyezésben látja. Az ennél lényegesen összetettebb dolog. Nem véletlenül szoktuk mondani, hogy a családsegítő szolgálat olyan team, amelyben együtt dolgozik a pszichológus, a pedagógus, a logopédus, a gyógypedagógus, az ideggyógyász, a jogász meg a szociálpolitikus vagy szociológus azért, hogy valaki az ő segítségükkel, mégis önállóan lépjen ki egy bizonyos „kátyúból”. Nos, a mi „csapatunk” egyelőre nagyon leterhelt. Van egy pszichológusi státuszunk, de ez nem elegendő. Jelenleg részmunkaidős szakemberrel dolgozunk, s pillanatnyilag „úgy kapunk levegőt”, hogy Pestről jár le egy szu- pervizor körülbelül kéthetente. Olyan emberre is szükségünk lesz, aki kifejezetten csoportterápiával foglalkozik, a többi között párterápiával és szexuálpszichológiával. A pszichológuson és az eseti megbízásokat vállaló szupervizoron kívül két, gyermekekkel foglalkozó gyógypedagógusunk van, aki a vonzáskörzetben is dolgozik. (Megjegyzem, eléggé elkeserítő hírek jönnek a város vonzás- körzetéből gyógypedagógiai, de szociálpolitikai szempontból is.) Ahhoz képest, hogy szervezetten június óta állunk rendelkezésre (akkor készült el az épületünk), eddig kétezer ügyfelünk volt. Természetesen sokan jöttek csupán felvilágosításért, tanácsért, de nem szűkölködünk bonyolult esetekben sem. 1991 augusztusától működtetjük az úgynevezett szociális információt, ahol a kolléga — a pszichológus után — a legjobban megterhelt. A hajléktalanok ösz- szes adminisztrációját is ő végzi. (Folytatjuk) Szapudi András
