Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-11 / 9. szám

1992. január 11., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖRKÉP 3 Lassú felzárkózás Az önkormányzati törvény adta teljes önállósággal — pénz és szakapparátus hiányában —, a képviselő-testület nem tud mit kezdeni. Ezt erősítette meg. dr. Ruff Flórián polgármester is, aki sikerként könyvelte el működésük első évében a talponmaradást. A helyhatósági választáso­kat követően, a 950 lakosú Bábonymegyer 1969. július 1-jétől Tabhoz tartozott, csak 1991. február végére tudta szakembergárdáját az állami­gazgatási feladatok elvégzé­sére fölállítani, majd a falu fej­lődése érdekében — a helyi véleményeket figyelembe véve — a célokat megfogal­mazni. A képviselő-testület tavaly 19 millió forinttal gazdálkodha­tott. Siker, hogy pályázat útján a vízműépítéshez 4,2 millió fo­rintot, felújítási támogatásra (polgármesteri hivatal, iskola és óvodaépület) 1,4 milliót, míg Tabtól tehó-befizetés cí­mén 760 ezer forintot kaptak. A költségvetés elkészítését követően látták már, hogy je­lentősebb fejlesztésekre nem gondolhattak. A működtetés szempontjá­ból nehézséget okozott, hogy az általános iskolában ala­csony a létszám, és az állami támogatás — amely 2,4 millió forintot tett ki —, még ugyan­ekkora összeggel az önkor­mányzatnak a saját költségve­tés terhére ki kellett egészí­teni. A településen megoldották az óvodáskorú gyerekek elhe­lyezését. A beruházásra for­dítható pénzből 200 ezer forin­tot fordítottak a hivatal felújítá­sára, 500 ezret az egészsé­ges ivóvíz beruházásának ter­vezésére — míg a kivitele­zésre —, melyet a dombóvári Épker Kft végez — az állami támogatás mellé, az önkor­mányzat is 4,2 millió forintot tett le. Kiemelt fontosságú fel­adatának tekintette az önkor­mányzat a gondoskodást. Támogatásra, segélyezésre (kiskorúak rendkívüli segélye­zése, időskorúak támogatása, házi szociális gondozás, la­kásfelújítás, étkeztetés stb.) 1,2 millió forintot különítettek el. Az év folyamán gondot je­lentett (még ma is), hogy a volt székhellyel tovább nem rendeződött a vagyonmegosz­tás, bár az utóbbi időben a békés megoldás jelei is mu­tatkoznak. Bábonymegyer a jószomszédi viszony megtar­tásával korrekt módon kívánja a vagyonmegosztást végre­hajtani. Lakossági adót nem vetet­tek ki. (Ezt az idén sem terve­zik.) A múlt év októberében ugyanis a vízműtársulat meg­alakulása után — megkezdték a község több utcájában az ivóvíz-gerincvezeték és a gépház építését. A lakosság érdekeltségi egységenként 50 ezer forinttal járult hozzá ehhez. A község idei céljai — figye­lembe véve a várható állami támogatás öszegét — sem le­hetnek nagyok. Elsőrendű fel­adat — szerződés szerint 1922. augusztus 31-ig — a vízmű befejezése. Ez azért is jelent komoly feladatot az ön- kormányzatnak, mert az ere­detileg számításba vett 20 százalék vízügyi alap (3,6 mil­lió forint) csaknem biztos már, hogy nem áll a község rendel­kezésére. A gondot tovább növeli, hogy — mivel nem az OTP a számlavezető bankjuk — a kedvező kamatú hitelt csak a számlavezető bank (MHB) ga­ranciája alapján kapják meg. Csakhogy ez négy százalékos kezelési kamatot von maga után, ez pedig Bábonyme- gyernek a 11 milliós hitel ese­tében nem kis összeg. Ez az összeg szintén az önkor­mányzatot terheli. A községben a két KPM ke­zelte szilárd burkolatú úton kí­vüli, többi (mintegy 6 kilométer hosszú) rossz minőségű földút ősztől-tavaszig alig járható. Ezért elsődlegesen a megyeri temetőhöz vezető Béke utcát, illetve a bábonyi részen a vízműtelephez vezető Hu­nyadi utcát kellene , szilárd burkolattal ellátni. Ám ez egyenként a legegyszerűbb kivitelezéssel is 4-5 millió fo­rintba kerül. Erre viszont az önkormányzatnak nincs pénze. Marad tehát a realitásokon alapuló lassú felzárkózás. Már ez is valami! A cikk megírása és leadása óta az OTP a hitelt a vízmű­társulatnak folyósítja. (Krutek) Patikusok próbálják kitalálni, hogy mi a neve és mire való Gyógyszerdömping a menekülteknek Egy hónapja tizenkét órás megfeszített munka — Ma már az előírásoknak megfelelően (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Paál Tamás, az Orszá­gos Gyógyszerészeti Intézet igazgatója azonnal betiltotta a felhasználásukat, és úgy dön­töttünk, hogy megpróbáljuk azonosítani, feldolgozni a ké­szítményeket. Csak a számí­tógép igénybevételével tudtuk elvégezni ezt a sziszifuszi munkát. Gyógyszerészeink és asszisztenseink egy hónapon át napi 12 órát dolgoztak. Kiderült: a készítmények 90 százaléka a legkorszerűbbek közül való és Magyarországon jórészt ismeretlen még. ígére­tet kaptunk francia szakmai segítségre is, de ez nem érke­zett meg. Magunkra maradva az Or­szágos Gyógyszerészeti Inté­zet támogatásával eddig 1067 fajta gyógyszer adatait dolgoz­ták fel alfabetikus sorrendben, valamint hatástani besorolás­ban. Körülbelül még ugyan­ennyi feldolgozását kell elvé­gezniük. Szerencsére azóta már ér­kezett lista kíséretében is gyógyszer. A legutolsó éppen tegnap. A mennyiség jelentős, de a mindössze 9 fajta ké­szítményt a céloknak megfele­lően válogatták össze. Jó ré­szük azonban Magyarorszá­gon még nem törzskönyve­zett. Más részük olyan értékes gyógyszer, amelyet például a Hungaropharma is csak igen kis mennyiségben és ritkán tud beszerezni. — Óriási az orvosok fele­lőssége, mert nekik kell alkal­mazni majd — a hatásmecha­nizmusok ismerete nélkül — ezeket a gyógyszereket a tá­boron belül az országos tiszti főgyógyszerész engedélyével. A válogatást dr. Alpár Györgyéé gyógyszerész, osz­tályvezető irányításával vég­zik, és eddig 150 kilogramm összekevert, illetve lejárt gyógyszert szanáltak ki. A szállítmányok sorban ér­keznek tovább. A gyógysze­részek pedig annak tudatában folytatják önzetlen munkáju­kat, hogy tudják: az orvosság olykor méreg is lehet. Várnai Ágnes Tíz gyógyszerész és asszisztens fáradozik önzetlenül a me­nekültek megsegítéséért Fotó: Kovács Tibor Felújítják a postahivatalt A lóerő a lóerő Huszáros törzsőrmesterek Tabon a Kossuth Lajos utca 13. szám alatt található a pos­tahivatal. Utcai frontját most korlátokkal zárták el a közle­kedők elől. A tetőn szakembe­rek dolgoznak. Patakfalvi János, a hivatal vezetője mondta: — A kétszin­tes épületre ráfért már az a több millió.forintos rekonstruk­ció, amely még a múlt évben kezdődött. Bár az épületet ál­landóan bővítették a hozzá kapcsolódó fűtés korszerűtlen maradt. A Boda Gyula építési vállalkozóval kötött szerződés alapján már bővítették a fűtés- rendszert. A Pécsi Postaigz- gatóság építési osztálya azzal a céllal rendelte meg a hivatal felújítását, hogy az állagme­góvásról gondoskodjon, illetve az ott dolgozóknak városi munkakörölményeket és -föl­tételeket teremtsen. A tető már évek óta beázott. Most a kedvező időjárást kihasználva kezdték el a tetőszerkezet cseréjét. A teljes rekonstruk­ció befejezése a nyár elejére várható, ez azonban a hivatali munkát nem zavarja. (Folytatás az 1. oldalról) Szabó János és Angyal László törzsőrmestert pénte­ken a Nádasdi utca legvégén értük utol, amint Néró, illetve Rámenős nyergében csende­sen poroszkáltak az út mellett. — Muszáj volt egy kicsit erre eljönni velük — mondta Szabó János —, mert nagyon idegesek lettek a sok kutyától. Még a lovaknak is szokni kell ezt az új feladatot, nemcsak nekünk. A lovakat egyelőre úgy bér­lik a Pannon Agrártudományi Egyetem Lovasakadémiájától. Néró és társa eddig csak a lo­vaspályán és a lovardában „teljesített szolgálatot”, nem csoda, ha még ijedősek. De ők nem mondhattak ellent, amikor erre a feladatra kijelöl­ték őket. — Mi sem — nevetett An­gyal László. Nem igazán akadt önként jelentkező, így minket is „kiválasztottak”. Senki sem lovagolt még közü­lünk, persze hogy tartottunk tőle. De most már nem bá­nom. A kijelölés után az egye­temen tanultak a lóval bánni a törzsőrmesterek, majd „profi” lovasrendőri kiképzést kaptak Budapesten, ahol már jó ideje dolgozik egy ilyen szakasz. Miután kellőképpen meg­szokta egymást ló és lovasa, megkezdődött az igazi munka, úgy tetszik a lakosság legna­gyobb megelégedésére. — Bármerre jártunk ezen a héten, mindenütt örültek ne­künk az emberek. Ez nem csoda, hisz ahol mi dolgo­zunk, oda eddig nemigen ment ki járőr. Gyalog nincs ér­telme, autóval pedig nem le­het. Emiatt persze a betörések és lopások száma megnőtt. Előlünk már nem lehet elfutni. Az igazság persze az, hogy ennek az első járőrpárnak in­kább csak demonstratív jel­lege van, lássák az emberek hogy van ilyen, tudatosodjon bennük, hogy bárhol bármikor megjelenhetnek, olyan helye­ken is, ahol eddig még nem járt rendőr. Ha a tervek sze­rinti három-négy lovas- rendőr-járőr dolgozik már Ka­posváron, akkor tudnak majd igazán hatékonyan működni. Addig is egy lószállító utánfu­tót vásárolnak. Ennek az lesz az előnye, hogy az egyetemről nem két óráig tart az út a hely­színekig, hanem pár perc, így egy nap még ők ketten is ké­pesek bejárni az összes ve­szélyeztetett környéket. Az új munka persze sok többletfe­ladattal jár. A nap végén a lo­vakat ápolni, etetni kell, és ez természetesen a lovas feala- data. De úgy látszik nem bán­ják. — Szívesen csináljuk, és már nem nagyon szeretnénk visszakerülni autóra. Egy hét alatt is kiderült, hogy szükség van ránk, tekintélyünk van, szóval jó dolog lovasrendőr­nek lenni. Varga Ottó Nyereséggel zárta az évet a KW Új szellemű munkásgyűlés Siófokon (Folytatás az 1. oldalról) A hírközlési szakág nevé­hez fűződik a Bicske és az or­szághatár, valamint a Kecs­kemét és országhatár közötti ptikai kábel fektetése. Szerencsére a MATAV a postai vállalkozókon kívül má­soknak is esélyt adott a hírköz­lés fejlesztésében való rész­vételre, és a KW jól tudott élni a lehetőséggel. A kedvező piaci körülmé­nyek mellett a sikerhez jelen­tősen hozzájárult a vállalaton belül végbement szemléletvál­tás is, amelynek lényege: megszüntették a tröszttől örö­költ úgynevezett „nagyka­lap-rendszert”, s minden rész­leg csak az általa nyújtott tel­jesítmény alapján részesülhe­tett (részesülhet) a javakból. A munkásgyűlésen az igaz­gató szakágakra szólóan is­mertette: ki mit tett le az asz­talra, mennyiben járult hozzá a vállalat eredményéhez. Az elismerést és kritikát sem nél­külöző munkásgyűlést ez az őszinte értékelés különböz­tette meg leginkább a korábbi évek általánosságok szint­jén mozgó munkásgyűléseitől. Az igazgató nem hagyott kétséget afelől, hogy az idén tovább javítják a munkamo­rált, a vállalat jó hírnevét. Lét­számcsökkentést nem tervez­nek, ám azoktól, akik nem nyújtják a tőlük elvárható tel­jesítményt, meg fognak válni. Egy huncut vasat sem fizetnek a mínusz előjelet „kivívott” te­vékenységért. Azt vagy sze­mélycserékkel feljavítják vagy felszámolják. Már a januári bérfejlesztéskor, amely átla­gosan 20 százalékos lesz, ki-ki a múlt évben nyújtott tel­jesítménye alapján számíthat a boríték vastagodására. Nem kevesen lesznek, akik semmit sem kapnak. Bebizonyoso­dott: követelményállítással és teljesítménnyel tudja elérni a vállalat az évi 150-160 millió forint nyereséget, amely a ki­egyensúlyozott fejlődéshez szükséges. — Olyan tőkeerős vállalattá akarunk válni — mondta az igazgató —, amely átmeneti nehézségek esetén is talpon tud maradni. Az idei évet egyébként nem csak a dolgozók elé állított kö­vetelmények jellemzik, hanem a külföldi munkák fokozottabb felfuttatása és 'vállalása is. Horváth Tibor szerint ugyanis a KW tevékenységét első­sorban a nemzetközi piacokon kell kiszélesíteni. Ez a fenn­maradás és fejlődés legfőbb biztosítéka. A jelenlegi külföldi munkák erre megadnak min­den alapot, hiszen mind Né­metországban, mind pedig Tengizben jól szerepel a KW. Többszöri sikertelen próbál­kozás után decemberben végre közelebb került a há­ború miatt megszakadt kuvaiti kapcsolat fölelevenítése, amely nemcsak a távoli arab országban maradt mintegy 70 millió forint értékű eszköz visszaszerzését, hanem újabb piacokat is ígér. A KW — jelentette ki az igazgató — privatizációval is számol, ezt azonban nagyon óvatosan kezelik. Óvatos­ságra inti a vezetést a privati­zációs törvény hiánya, és az eddigi spontán vagy előpriva­tizáció sokhelyütt beköveke- zett kudarca is. Ezért elsősorban az úgyne­vezett önprivatizációra vállal­koznak. Miközben folyamato­san megteremtik az egyes üz­letágak jogilag is önálló mű­ködésének föltételeit, megőr­zik a KW rugalmas vállalko­zókészségét. Maguk keresik a partnereket. így elkerülhetik, hogy mások kénye-kedvének tegyék ki a vállalatot, és eleté- rítsék eredeti céljaitól. A gyűlés kemény munkát és a jól teljesítőknek anyagi bol­dogulást Ígért. Mindent egy­bevetve ezért is sugárzott el­sősorban optimizmust. Szegedi Nándor Barcsi tervek Barcsnak is lesz sétálóut­cája — erről határozott nem­régiben a barcsi városi ön- kormányzat. Az új korzó és dísztér mellett a városköz­pontban egy 2000 négyzetmé­ter nagyságú üzletház építé­sét is szeretnék befejezni még az idén. Szil emlékezik Átadták Somogyszil máso­dik világháborús emlékművét, amellyel a falu lakói az áldoza­tokra emlékeznek. Az emlék­művet a lakosság gyűjtéséből hozták létre, s érdekesség, hogy még Amerikából is ér­keztek adományok. Rajzkiállítás Hagyományos évi rajzkiállí­tását hétfőn nyitja meg a ka­posvári Táncsics gimnázium a városi művelődési központ­ban. A 13 órakor kezdődő megnyitón közreműködik a középiskola kamarakórusa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom