Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)
1991-12-21 / 299. szám
1991. december 21., szombat 4 SOMOGYI HÍRLAP — ÜNNEP ELŐTT Es ön hogy tölti? Van aki dolgozik, van, aki szórakozik Híres embereket kérdezett az Atlantic Sajtószolgálat arról, hogyan töltik az ünnepeket. Szemben azokkal, akik elsősorban nem is az ajándékozásnak örülnek, hanem a pihenésnek, a mi interjúalanyaink egytől egyig dolgozni fognak, kivéve Sztevanovity Zoránt. — Mi azok közé tartozunk, akik minden ünnepet duplán ünnepiünk meg, a magyar és a szláv naptár szerint. így aztán nálunk mikulástól január 6-ig zajlik a karácsony. Az ajándék-rendelés nálunk nem divat, de elejtett megjegyzésekből következtetni tudunk rá, hogy ki mit szeretne. Bár főzni szeretek, feleségem, Éva készíti az ünnepi lakomákat. Mivel most fejeztem be a nagylemezemre épülő kon- certkörutat, pihenünk ünnepeken. Nyilvános helyekre amúgy sem gyakran járunk, de idén még a szilvesztert is otthon töltjük, mert ha sok helyre megyünk, sehol se vagyunk igazán. Az újévi fogadalmakban nem hiszek, nem érzem a dátum misztikumát. Amit december 31 -ig nem tudtam megcsinálni, arra január 1-jén sem leszek képes. Jeszenszky Géza külügyminisztert annak a kormánygépnek a fedélzetén kaptuk „interjúvégre”, amely Brüsz- szelből, az EK társulási szerződés aláírásáról hozta haza a magyar kormányküldöttséget. — Nagyon szerettem volna egy kis hóesést és még nem mondtam le róla. A család egyetlen szenvedélye a sízés. Az időjáráson kívül azonban a parlamenttől is függ, hogyan alakulnak az ünnepek. A költségvetési vitára gondolok. De mindenképpen testedzés az ünnepi program, mert arra van a legnagyobb szüksége egy politikusnak, aki soha nem annyit alszik és nem annyit eszik, amennyit szeretne, hanem az egyikből kevesebb, a másikból több jut neki. Egerszegi Krisztina olimpiai bajnoknő a szentestét a legszűkebb családi körben tölti Budapesten. Az ünnep második és harmadik napján a család Pest környéki vikendházá- ban köszönti a nagymamát. — Bár nagyon kevés az időm, még ilyenkor se megyek moziba vagy színházba. A két ünnep között folytatom az edzéseket, sőt szilveszter napján is megtalálhatnak az uszodában. Január elsején Ausztriába utazom, magaslati edzőtáborba. Anyunak szoktam segíteni a főzésben, de lelkesebb vagyok, amikor enni kell. Imádom a sztéket. És utálom a karácsonyi vásárlást, szeretek gyorsan túl lenni rajta. Ami a saját ajándékaimat illeti, lassan bontom ki a csomagokat és szeretem a szép ajándékokat — kapni. Szegváry Kati, a Stúdió '91 szerkesztő műsorvezetője a december 30-i adásra készül. — A két ünnep között dolgozom, mert a műsor természetesen a szilveszterről szól. Csupa kulturális eseményről. Kovács József újévi koncertjéről, Farkasházy Tivadar kabaréjáról és természetesen az esztendő utolsó nagy premierjéről, a Madách Színház Kabaré c. musical-bemutatójáról. Főzésre szánom minden fennmaradó időmet, mert Péter fiam kamasz, és rengeteget eszik. Karácsonyra pulykát rendelt. Az ünnepeken otthon leszünk, végre, telefonok nélkül, kettesben, és jól kibeszélgethetjük magunkat. Szilveszterkor nem szeretek elmenni otthonról, mindig utolsó pillanatban döntök, ha egyáltalán elmegyek. Utálom, hogy kötelező jókedvűnek lenni. A karácsonyban viszont az a jó, hogy a szeretetről szól, még akkor is, ha a felnőttek manapság már főleg csak a gyerekeket szeretik, a gyerekek meg egymást. Básti Juli, a Katona József Színház tagja szilveszterkor a a Madách Színházban játszik. Sally Bowles szerepére szerződött, a Kabaréba. — Szeptember eleje óta feszített tempóban próbálunk, közben esténként játszom a színházamban is. Mellette semmit sem tudtam vállalni, csak azt az elhatározást, hogy legalább a karácsonyt családi körben töltöm. A Két ünnep között kezdődnek a nyilvános főpróbák és szilveszterkor van a bemutató, tehát nem kérdés, hogy hol fejezem be 1991-et... Forró Tamás már tudja, hogy egy öltönyt és egy bélelt ballont hoz a Jézuska: ő választotta ki az ajándékokat, s a felesége az ajándékozó. Üzletemberként jó éve volt, riporterként közepes, polgárként rossz évnek könyveli el 1991-et. — A Privát Profit sikere mellett örülünk a HER című angol nyelvű lapunknak, s a mi érdekeltségi körünkbe került a Világgazdaság is. Bánt, hogy ebben az évben szétverték a Rádiót, ahol minden fontos volt, csak a műsor nem, s folyik a hatalmi harc. Ebben rosszul érzem magam. Riporterként elégtételnek számít a Nap Tv, mert országossá vált, nagykorú lett, függetlenül a jövőjétől. Polgárként elszomorít, hogy akik megszerezték a hatalmat, úgy tűnik, nem tudnak felülemelkedni kisszerű, önös indulataikon, s az átmenet nem áll másból, mint elszámolásból és leszámolásból. Ebben a jómódú és a szegény ember egyaránt rosszul érzi magát. Az ünnepeket a gyerekekkel töltjük és hála istennek, jó nagy a család. Sasvári Sándor, akit két színház is ideálisnak talált, hogy rá ossza Jézus szerepét, december 23-án a Szupersztár címszerepét játssza. — A karácsonyt ugyanúgy szeretem, mint gyermekkoromban. 24-én délelőtt kimegyek a lovamhoz, délután meglátogatom a legjobb barátomat, este pedig a legszűkebb családdal töltjük az ünnepet. Minden évben elmegyek az éjféli misére. Még mindig bízom benne, hogy sikerül találnom egy gyökeres fát, amit aztán, amikor elmúltak az ünnepek, ki tudok ültetni a kertbe, hogy tovább éljen. (Atlantic Sajtószolgálat) Bibliai tájakon — ma Jeruzáslem, Názáret, Betlehem — a Szentföld. A világon sehol sem várják jobban azt az üzenetet, amelyet egykor Betlehemből tettek közhírré: békesség van a Földön. De nincs béke az Olajfák hegye alatt. Názáret az evangéliumokban gyakran szereplő galileai város. Itt adta hírül az angyal Máriának Jézus születését, aki itt élt és nevelkedett 30 éves koráig. Názáret, ezerkilencszázki- lencvenegy évvel később. A turistabuszok eltorlaszolják a szűk kis utcát, amely a Kihirdetés templomához vezet. A hagyomány szerint itt tudatta az angyal Máriával, hogy fia fog születni. A templom előtti téren a zarándokok angolul, németül, portugálul, lengyelül, magyarul, japánul beszélgetnek. De mielőtt bejutnának a templomba vagy József műhelyébe, Fejszál előtt kell elhaladniuk. Az arab Fejszál előtt. Egy kőhajításnyira született és nőtt föl attól a helytől, ahol a keresztények számára minden elkezdődött. Most fából faragott jászolt árul a téren. Ó, bibliai Názáret! Már a rómaiak is vért ontottak néhány, a kopár hegyeken meghúzódó házért. Azután az arabok, a kereszteslovagok, a törökök, még Napóleon csapatai is. Fejszál elődei mindegyikükkel megcsinálták a maguk kis üzletét. Es ma? Öntözőcsatornás zöldségföldek, szarvasmarhafarmok, az állatok boxokban, gyümölcsöktől roskadó datolyapálmák. Bet Shean után már úttorlaszok, katonák, határőrállomás vár. Átengednek, ha megszállt területen vagyunk. 700 ezer palesztin él itt, 1967 óta izraeli ellenőrzés mellett. Jerikó előtt, a kősivatag közepén, a buszmegálló betonépülete romokban: bombatalálat érte. Az út tovább Jeruzsálemen keresztül vezet. Jeruzsálem, Izrael fővárosa, három vallás szent városa. Az Olajfák hegyén (melynek lábánál, a Get- szemáni kertben fogták el Jézust) palesztin gyerekek állnak az út mentén. Legtöbbször az Intifada szót ismétlik, amely megszabadulást, az iga lerázását jelenti. Betlehem, Jeruzsálemtől 7 kilométerre délre fekszik. Mi- keás próféta már 700 évvel Jézus Krisztus világra jövetele előtt Izrael majdani uralkodójának születési helyéül jövendölte meg. A Születés temploma előtti tér, délután. A szuvenirokat árusító bódék vasrácsokkal körülvéve, a palesztin kereskedők sztrájkolnak. Már kilencedik hónapja. A tetőkön izraeli katonák posztóinak. A rendőrőrhelyeket három méter magas acélrácsok védik. A sziklabarlang, a Születés temploma alatt. Ahol 2000 évvel ezelőtt a jászol állt, ma aranyba foglalt csillag jelzi a helyet. Az olajlámpák égnek, tömeg, zsúfoltság, vakuk villannak, emlékképek készülnek. Imádkozásra, csendes áhítatra ma alig alkalmas a környezet. Egy civil az altemplomban titokban azt figyeli, nem rejtettek-e el bombát a szent helyen. S közben készülnek a karácsonyi éjféli mise tv-közvetíté- sére. Mert 1991. december 24-én innen vár béke-üzenetet a világ. SZERÉNY ÜNNEP Pattognak a szikrák szerte a fa körül. Gyerekeinkkel együtt énekeljük a „Kiskarácsony, nagykarácsony”... kezdetű dalocskát. Ők aztán újabb és újabb csillagszórókat gyújtatnak vetem. Maradéktalan örömük, fel- szabadultságuk átragad rám is. Igaz, csak addig, amíg ki nem adom a vezényszót: gyorsan az ágyba! Míg ők a szobájukban „alszanak" az „apu-jézuska" ne- kiáll kicserélni a csillagszórókat, hogy holnap újakat lehessen gyújtani. Tekerem le az elszenesedett, kiégett drótokat s közben eszembe jut: mibe is került ez a karácsony? Jóval többe mint a tavalyi, hogy a két téllel ezelőttiről ne is beszéljünk. S milyen lesz a jövő évi, ha ugyan lesz? — Fúj! — mondom magamnak. Ostoba, anyagias alak vagy, képtelen arra, hogy átadd magad a legtisztább, legnemesebb érzéseknek? — De hogyan? — folytatódik a belső vita. — Ha közben állandóan itt kísért a „nem elég” és a „hogyan tovább árnyéka". Hiába a sok munka a még több szorgalom és a „csináld magad, úgy olcsóbb”, mégis mindig kevesebb jut. — Ja barátocskám, túlságosan hozzászoktál a jóléthez. Ünnepi asztalaid mindig extrákkal voltak tele. Az ajándékozás örömét a bőkezűség látszatával tetézted. Ne csodálkozz hát, ha elszaladt a szekér. — De, hát a hétköznapok, szürke robotját épp ez teszi mássá, különbbé, hogy vehetünk a bőség kosarából. Még ha csak egy parányit is. S ha ezt még megtetézzük az egymás iránti figyelmességgel, örömet szerzünk a másiknak, úgy válik teljessé. — Csakhogy te a figyelmességet kemény forintokban érted. Nem akarsz kevesebbet adnifnint az elmúlt alkalommal, acélét pedig mindig csak drágább lesz. így önmagad építette zsákutcába jutsz. Ne csapd be magad! Verd ki a büszkeséget abból a konok magyar fejedből és valld be, magadnak is, másoknak is: a szerény ünnep is ünnep és a kis ajándék sem jelent kisebb szeretetet. Mert, ha így folytatod, a legszebb dolgok is kényszerű kölöncöt fognak jelenteni a számodra. Mikor idáig jutottam, egy kéz ért a váltamhoz. Megfordulok. Feleségem csimpaszkodik, s borul a nyakamba. Boldog Karácsonyt! — mondja és megcsókol. — Tudod, barátom — mondom magamnak —, mégis igazad van. Boldog karácsonyt! Horváth János Öregek egymás között Havas, zúzmarás esőt csap arcomba az északi szél. Csúszós az úttest, a járda. Lassan lehet csak közlekedni. Ilyenkor legjobb a meleg szobában. Már akinek van... Tabon a városi önkormányzat képvi- selő-testülete augusztusban döntött arról, hogy a kihasználatlan korszerű bölcsőde egy részét átalakíttatja öregek napközi otthonává, idősek napközi klubjává. A tágas otthont — amelyben összenyitható társalgó, ebédlő, fürdő, pihenő van — a szeptemberi átadás óta egyre többen igénybe veszik. Karácsonyi ének hangja szűrődik ki a társalgóból, aztán Havasi Pista bácsi „Karácsony” című saját versének elmondásával töri meg a csend. Köszönti az időseket Farkas István a város polgár- mestere is; szeretetről, melegségről, az együvé tartozásról, egy boldogabb, szebb öregkor szükségességéről beszél. Könny gurul több arcon is végig, amikor az 1. számú általános iskola 7/c osztályos tanulói karácsonyi népszokásokból összeálított műsorral kedveskednek. Legalább 50-60 idős, a munkában megfáradt tabi és térségbeli lakos üli körül a terített asztalokat. Javában tart a vígság, amikor Balázs István- nét, a klub vezetőjét és egyik gondozóját arról kérdezem: mit kínálnak itt az öregeknek? — Olyan körülményeket, ahol az idősek közösségben tölthetik szabad idejüket. Van színes televíziónk, de lemezeket is hallgathatnak. A nők kötnek és beszélgetnek, a férfiak kártyáznak, sakkoznak, politizálnak... Újság még nem jár hozzánk, de jövőre már az is lesz. Különféle programokat tervezünk: kirándulásokat, közös névnapokat, szalonnasütést... Van mosógép és centrifuga is; a beadott ruhát a gondozónők kimossák, és tisztán adják vissza. Délben meleg ebédet biztosítunk, a jövedelemhez mért áron. Özv. Pavelka Istvánná 76 éves, 1964 óta nyugdíjas. Dolgozott a Horizontnál, a Videotonnál, az áfész édesipari üzemében. A bölcsődétől ment nyugdíjba. — Öt gyermekem van. Közülük ketten Székesfehérváron, ketten Tabon, egy pedig Pétfürdőn lakik. Jó a kapcsolatom velük, de mind dolgoznak, így napközben egyedül vagyok. En pedig szeretem a közösséget. A vígkedélyű Havasi István 1975-ben a nágocsi termelő- szövetkezetből ment nyugdíjba. — A kisebbik fiamnál lakom most Tabon — mondja. — Ilyenkor télen sok a szabad időm, így gyakran látogatom a klubot. Sokat viccelődünk, „elbolondozunk”. Sokat jelent ez a klub, az itteni szeretet és gondoskodás, a barátok. Krutek József
