Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-27 / 278. szám

1991. november 27., szerda SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 „Tanulnunk kell a színházat” Beszélgetés a Csíkszeredái Figura Stúdió rendezőjével Siker volt Fenyvesen és Máriafürdőn Benkóék a tévében is Mise Nyíregyházán — Falumentés Sajógalgócon A X. Országos Színház Ta­lálkozó zsűritagjaként ismer­hettük meg a kolozsvári ma­gyar színház igazgató-rende­zőjét, Tompa Gábort. Vele kö­zölt riportunkban elhangzott, hogy erdélyi színinövendékek is vendégeskednek a találko­zón, akik közül a minap Bo- csárdi László járt újfent a Csiky Gergely Színházban. Rendezésében, a Csíkszere­dái Figura Stúdió produkciója­ként láthatta a közönség Alf­red Jarry Übü királyát. A Figura Stúdió hatéves amatőr működés után ;— már a változásokat követően — kérelemmel fordult a művelő­dési tárcához, és egy eszten­deje minősítették át hivatásos színházzá. A társulat nagy­részt műszaki értelmiségiek­ből állt össze, szerény fizeté­süket a megyei prefektúra biz­tosítja. Összesen huszonné­gyen vannak, ebből tizenhár­mán játszanak, a többiek min­denesek. Színházépületük nincsen, két termet bérelnek a gyergyószentmiklósi művelő­dési házban. Most tárgyalnak arról, hogy a társulat átköl­tözne Csíkszeredára. — Mik voltak az első teen­dőik a színházteremtés kap­csán? — Tavaly októberben tartot­tunk tehetségkutatást, s en­nek köszönhetően a megma­radt négy tag mellé felvettünk még kilencet. Azzal kezdtük, hogy „tréningeztünk", dolgoz­tunk fél évig, anélkül, hogy da­rabot is kihoztunk volna. Ké­sőbb már kényszerített az idő, így megcsináltuk az Übüt. Ez egy 87-es előadásunk felújí­tása. Ezt követte egy gyer­mekműsorunk, színpadra állí­tottuk Lázár Ervin A kisfiú és az oroszlánok című mesere­gényét. — Nehéz feladat lehetett néhány éve magyar amatőr- színházat csinálni Erdélyben. — Ehhez tudni kell, hogy Romániában magyar amatőr- színházi mozgalom nem na­gyon volt, elvétve akadt né­hány egyetemista csoport. Gyergyószentmiklós, ahol mi éltünk, távolesett azoktól a szervektől, akik megakadá­lyozhatták volna működésün­ket. így tudtunk abban az idő­ben Ubüt játszani, ami megle­hetősen abszurd volt. De át­csúszott, elnézték. Aztán egy bizonyos ponton túl már nem játszhattuk, mert kezdett sű­rűsödni körülöttünk a levegő. — Tompa Gábor azt me­sélte ezekről az időkről, hogy a templom és a temető mellett a színház volt szent az embe­reknek. — Valóban, néha papoknak is éreztük magunkat. Azt hi­szem soha nem lesz még egyszer akkora szükség a színházra, mint akkor volt. Ma már nem járnak az emberek sehova. Sem Kolozsváron, sem Marosvásárhelyen. A Ceausescu-diktatúra állóvizet hozott létre, amiben mindenki figyelt a színházra, mert örök­kön mozgott. Most, hogy min­den mozog, a színházat nem veszik észre. Hiába vergődik és kapálódzik. — A diktatúrában mindig egyértelmű a színház dolga. A Ceausescu-rezsim megdön­tése óta miről szól az élet? — Most, hogy bárhol és bármit eljátszhatunk, borzasz­tóan fontossá vált a szakmai továbblépés. Tanulnunk kell a színházat, mint ahogy az éle­tet is. Bocsárdi László jelenleg másodéves színházren- dező-hallgató, Tompa Gábor tanítványa. Balassa Tamás Benkó Sándor neve határon innen és túl egyaránt ismert. Rendkívül sokoldalú egyéni­ség, nemcsak előadóművész, a csaknem 35 éve működő népszerű Benkó Dixieland Zenekar vezetője, hanem a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosgépek Tanszékének adjunktusaként egyetemi ok­tató és sikeres vállalkozó is. Sokirányú elfoglaltsága el­lenére a külföldi meghívá­sokra és a fővárosi fellépések mellett országos turnékra, vi­déki koncertekre is mindig ma­rad ideje. — Mit jelent az ön számára a vidéki közönség? — Úgy gondolom, hogy minden zenekar létkérdése a közönséggel való állandó és jó kapcsolat. Számunkra a kö­zönség nemcsak Budapest 2 millió lakosát jelenti, hanem a vidéket is, az ország egészét. Az együttesnek évente 250- 300 fellépése van. Ennek le­galább felét Magyarországon teljesítjük, s ebből megközelí­tőleg 90 a vidéki fellépés. Hagyományai vannak a nyári tatai és szegedi dixie­land fesztiváloknak. A BMV Dixieland Fesztivál helyszíne a diósgyőri várban volt. Egy fa­lumentő program részeként került sor a Benkó Dixieland Band műsorára Sajógalgócon, a néhány házból álló kis falu­ban. Újdonság a Balaton kör­nyéki nyári dixieland fesztivá­lok sorozata: Balatonfenyve- sen, Máriafürdőn, Csopakon. A nyíregyházi Dixiéland Fesz­tivál amerikai sztárokkal a Nyírségi Ősz rendezvénye. Zenei érdekességnek a „Crihstmas Mass” (Karácsonyi mise) ige-liturgia bemutatásá­nak lehet tanúja a közönség Nyíregyházán december 23-án. — Hallhatnánk a miséről egy kicsit bővebben? — A hagyományos egyházi liturgiák és a New Orleans-i muzsika között a mise kap­csán igyekeztünk kapcsolatot találni. Mi számos esetben játszot­tunk ilyen misén: a hagyomá­nyos néger vallási dalokat ját­szotta a zenekar. Most az utolsó hangig komponált, méghozzá önálló mű — Benkó szerzemény — az egész mise. Nagyon komolyan vettük az egyházzal való együttműkö­dést, és azt is, hogy ez való­ban ökumenikus ige-liturgia legyen, és több egyház elvá­rásának feleljen meg. A tervek szerint a művet fel­vételről a televízió is közvetíti. A zenei anyagot pedig hang­lemezen rögzítjük, tehát a ka­rácsonyi újdonságok között már remélhetőleg találkozhat­nak vele a zenei érdekességet kedvelők. Mérő Éva Nemzetközi Bulgakov­konferencia Mihail Bulgakov születé­sének 100. évfordulója al­kalmából nemzetközi konfe­rencia kezdődött hétfőn Bu­dapesten, a Szovjet Tudo­mány és Kultúra Házában a* ház és az ELTE filológiai tanszékének rendezésében. Ebben az évben a világ számos országában meg­emlékeztek a nálunk is nép­szerű szovjet-orosz író cen­tenáriumáról — az angliai Nottinghamben, Moszkvá­ban, szülővárosában, Kijev- ben, Párizsban rendeztek konferenciákat, ünnepsége­ket —, így a mostani buda­pesti rendezvény a centená­riumi év záró eseményének tekinthető. A négynapos konferenci­ára, amely a Művelődési és Közoktatási Minisztérium valamint a Szent-Györgyi Albert Alapítvány támogatá­sával jött létre, az író mun­kásságának több jeles kuta­tója érkezik: a Szovetunió- ból többek között Marietta Csubakova, Alekszandr Nyi- lov, Anatolij Grubin iroda­lomtörténészek, de Olasz­országból, Angliából és Ka­nadából is várnak vendége­ket. xxx Bulgakov 1916-ban or­vosi diplomát szerzett, né­hány éves magánpraxis után azonban az írói pályát választotta. írásai miatt a szovjet hatalom éveiben rengeteget támadták, szár­mazása miatt osztályellen­ségnek tartották és sokáig nem publikálhatott. Nálunk elsősorban A Mester és Margarita című művéről is­mert. A regény színpadi válto­zatát, valamint a Kutyaszív című kisregényből készült darabot nagy sikerrel ját­szották több hazai színház­ban. Iparművészeti tárgyak — kisiparosoktól, vállalkozóktól Karácsonyi előzetes A megannyi szép tárgy lát­tán az ajándékozás ünnepére is gondolhattam, hiszen las­san el kell gondolkodni azon, szeretteinket mivel lepjük meg a közeledő ünnep estéjén. A kaposvári Pellérdi Gyuláné színes, különleges karácsonyi képeslapjai meg is erősítették bennem, itt az ideje, hogy úgy nézegelődjek, mit választa­nék... Igaz, hogy nem olcsóak azok a képeslapok, amiket otthon kézzel fest, „agyusztál” Pellérdi Gyuláné, de ritka kül­deményként nagy örömet ké­pes szerezni a címzettnek. Még kis díszes masni is van a festett karácsonyfás-gyertyás üdvözlőlapon. Biztos, hogy „tartós”, egy Ausztráliát is megjárt, majd a címzett isme­retlen postai intézkedéssel Kaposvárra visszaérkezett sé- rületlen példány bizonyítja. A Közúti Szolgáltató Ipar­testület Kaposváron rendsze­resen megrendezi a kisiparo­sok, vállalkozók termékeinek, dísztárgyainak iparművészeti zsüriztetését. Ami nem csak megmérettetést jelent, hanem azt is, hogy silány, netán gics- cses termékek lehetőleg ne kerüljenek a vásárló kezébe. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus mintegy egy évti­zede foglalkozik a kisiparosok, a vállalkozók munkáinak zsű­rizésével, Kaposvár igénye pedig példaerejű — hallottuk hétfőn a termékminősítőn a kaposvári Iposz-székházban a budapesti szakemberektől. Je­lentősen átalakult az, amivel jelentkeztek a kisiparosok, a vállalkozók. Egyrészt jobban figyelnek a vásárlói szán­dékra, ezt fejezi ki, hogy meg­jelentek a káprázatos, uszá- lyos esküvői ruhák is a minősí­tésen, másrészt gondolnak a kispénzűekre is. Szép szám­ban láttunk ajándéknak is tet­sző díszes, divatos konyhai viseleteket, amelyek bizo­nyára megfizethető áron ke­rülnek majd a piacra. Kará­csony előtt terveznek is vásárt Kaposváron az Iposz égisze alatt a megyei múzeum épü­lete előtt a sétáló utcában. És természetesen szívesen készítenek babákat, bábokat, filcfigurákat is a kisiparosok, ezek közkedveltek és — uram bocsá! — még ízlésesek, ked­vesek is lehetnek. Tetszettek a tapolcai Mjadok Csabáné karácsonyi csengői is, ame­lyek az egykori festett kerá­miaórák díszeit idézték. No és a legnagyobb szenzációt, azt hiszem a zsűri is így látta, Jambrek Liza kaposvári ke­ramikus kerámia szob­rocska-csoportjai jelentették. Villon-versekre kell gondol­nunk nézésük közben, a plasztikus jelenetek humoro­sak, kedvesek és — tegyük hozzá, igényesek, művésziek. A hagyományokat ellenben hiányoltuk. Csupán Flaska Pé­ter balatonfenyvesi bőrdísz­műves igényes munkái képvi­selték a kismesterségeket. Nem szerepelt egyetlen fafa­ragás, népi kerámia sem a termékminősítőn. Ez azért is elgondolkodtató, mert So­mogy — úgymond — ezeknek a hazája. Ezek szerint: csak volt. Horányi Barna

Next

/
Oldalképek
Tartalom