Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-07 / 261. szám
1991. november 7., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Budapest Szépség — a teremtés értelme ' WOLLODJA JENTSCH FOTÓIRÓL A Somogy Megyei Múzeum kamaratermében a svájci fo- óművész, Wollodja Jentsch kiállítása nyílt meg a napok- Dan. Mivel a kaposvári kiállító- ermekben viszonylag ritkán :alálkozhatunk külföldi művészek alkotásaival, érdemes ehet minden bemutatkozás, amikor egy másik ország, alapvetően más miliő gondolkodásmódjával, megközelítéseivel van módunk szembesülni. Különleges élmény ez a negismerkedés egy olyan nűvész esetében is, mint Wol- odja Jentsch, aki művészeté- aek minden „ízében” más szemléletet képvisel, mint a nálunk honos. Wollodja Jentsch még •endkívül fiatal (1963-ban szü- etett), de érett művészi fokon kidolgozott munkák kerülnek ki a keze alól. Kedves témaköre a portré, kiállításán több darabot is láthatunk e műfajból. Reklám- és divatfotósoknál magától értetődő cél a szép, esztétikus látványra való törekvés. Wollodja Jentsch is csodálatos átiratokat készít Az alkotó Mária szép nőkről, de ugyanígy átlé- nyegíti az olyan arcokat is, melyek az első pillanatban nem nevezhetők kifejezetten szépnek. E fotók éteri mozdulatlanságba nemesítik, mintegy felemelik a modellt a hétköznapok világából. A képek hangulatát jobbára a csönd, a letisztult, lecsendesült időnkí- vüliség határozza meg, és e kontemplativ nyugalomban jól érzékelhetők az apró, finom rezdülések, a félénkség, visz- szahúzódás, kitárulkozás vagy félszegség. A művész egészen különleges, fanyar hatást ér el a modell hűvösen távolságtartó, érdekesen titokzatos beállításával is, noha e portrék lényege mindig az emberközpontú élmény, érzékeny szellemiség marad. A portréfotókon kívül láthatunk sajátosan értelmezett tájképeket a kiállításon — többek között Kaposvárról is. A táj Wollodja Jentschnél szinte mindig az emberi civilizáció, az általa behatárolt környezet, illetve építészet részeként jelenik meg, és sohasem az önmagáért való szép természeti látványért. E pillanatnyi látleletek teljesen különböznek a megszokott képeslapfotóktól is. A művész ugyanis különleges érzékkel találja meg az utcasarkok, forgalmas vagy éppen félreeső helyek, eldugott kis utcák szellemét, a „genius locit”. Bensőséges lí- raisággal képes ábrázolni a leghétköznapibb szituációkat is. Nyitott terei bizonyos értelemben a klasszikus fotós tradíciók szellemében készülnek, és a művész személyessége egyfajta intimitást kölcsönöz a valóság értelmezésének. Wollodja Jentsch városképei így lágy fényű tájemlékek enyhén meditativ ízzel, e felvételek mégsem nosztalgikusak vagy édeskések. Intimitás és némi távolság- tartás, bizalom és fanyar elegancia, ködbefogó derengés és felvillanó fények ellenpárjaival dolgozik. A táj és idő egyaránt átírt, időtlen álomszerűségbe süpped. A vará- zsos atmoszférát egyfajta kvázi múlt megteremtésével, derengő fények, költői hangulatok, időnként szürreális hatású képzettársítások szövedékével villantja fel. Nálunk, Magyarországon szinte ismeretlen a táj és a városlátomások ilyen levegősen utópisztikus ábrázolása. Géger Melinda 5 Orvosok tapasztalatcseréje Egy hónapos tapasztalat- cserén vesz részt a Kaposi Mór kórház gyermekosztályán dr. Prohászka Imre, a Hargita megyei Csíkszereda kórházának orvosa. Ő az első képviselője annak a csoportnak, amelynek tagjai 1 éven át folyamatosan érkeznek a kórházba. Városunk orvosai ezzel egyidőben, Csíkszeredán tanulmányozzák a gyógyító munkát. Előadás vesebetegeknek A vesekő eltávolításának legújabb módszereiről tart előadást dr. Szporny Gyula urológus főorvos a Vesebetegek Somogy Megyei Egyesületének foglalkozásán. Az ismeretterjesztő eszmecserét 11-én, hétfőn délután 2 órakor tartja az egyesület a szak- szervezetek művelődési házában (Latinca-ház). Somogyi diáksiker Az Édes anyanyelvűnk nyelvhasználati verseny országos döntőjében Somogy megye gimnáziumait két tanuló képviseli. A siófoki Perc- zel Mór gimnáziumból Fodor Anikó 4/b. osztályos tanuló. Felkészítő tanára Bertalanná Kosza Rózsa. A kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumból Csanádi Péter 2/c. osztályos tanuló. Felkészítő tanára Mihályfalvi László. A Kreml katedrálisai Eltérő nézeteket vall az orosz orthodox egyház és a múzeumi hatóság abban a kérdésben, hogy mi legyen a moszkvai Kreml katedrálisai- val. A Kathpress osztrák hírügynökség moszkvai jelentése szerint II. Alekszíj pátriárka úgy véli, hogy a templomokat ismét át kell adni egyházi célokra, míg Irina Rodim- zeva, a Kreml állami múzeumainak igazgatónője ezáltal „veszélyeztetve látja a nemzeti és világkultúra kincseit.” Az értelmes rendről Kísérletek az iskolában (4.) avagy ki mit, mikor és miért tudhat Rendnek kell lenni, rendet kell csinálni! — halljuk egyre sürgetőbben az utca emberétől és a politikusoktól. Valószínű, hogy mindannyiukat az a vágy hajtja: a káoszból végre megszülessen egy homogén, átlátható, kiszámítható rendszer, amely garantálja a stabilitást, értelmet kölcsönöz a jövőnek. A rendtől és a rendcsinálástól azonban sok embernek borsódzik a bőre. Ők azok, akik már emlékeznek letűnt korok rendcsinálóira és tevékenységük következményeire. És ők azok, akik az oly hőn óhajtott szabadság és demokrácia megcsúfolásától félnek. Az erőszaktól, attól a rend- teremtéstől, amelybe belerokkanunk. Vagy van egy járhatóbb út is? Szabó István Oscar-díjas rendezőnk legújabb filmjének bemutatója kapcsán, az alkotás születéséről beszélgetett a tévé 1-es csatornájának riporterével. A művet profi rendező, dramaturg, világhírű művészek fémjelzik. Olyan emberek, akik alkotói nagyságukat nem lutrin, netán az egyes pártokhoz való hűségük eredményeként nyerték. „Csak” szakmailag és emberileg a „játszótéren belül” tudtak maradni. Nem sajnálták idejüket, tehetségüket, s képesek voltak felmérni, hogy az alkotói hierarchiában kinek az irányítását kövessék; a producerek és a közönség bizalmával nem lehet visszaélni. A film ígéret. Rendezőjét mégis gyerekként, kívülállóként kezelték a honi filmes szaktekintélyek. Nem közölték vele, hogy melyik nap lesz a premier. Mert ugyebár mi az, hogy egy rendező tudni akarja, mikor mutatják be a filmjét? Tessék csak kérem szépen várni! Várni és reménykedni, hogy illetékes urak, netán elvtársak — ki az, aki tudja már a releváns jelzőt? — értesítik a bemutató idejéről. Mert a film elkészült. Dobozba zárták, és attól kezdve önálló életet kezdett élni. Szülőatyja pedig, elszakítva édes gyermekétől, türelmesen várja mivé cseperedik a kicsike... Nem ismerem a filmforgalmazás, a bemutatók körüli bürokrácia útvesztőit. Nem tudom, hogy kik és hol, milyen alapon és milyen jogon döntöttek úgy, hogy egy alkotás jövőjét önkényesen ők irányíthatják. Azt azonban tudom, hogy a demokrácia alapja az a bizonyos, és oly sokat emlegetett szabadság, amely az értelmes ember felelősségének és döntési készségének eredményeként jön létre. A káoszból is. Mert bármilyen furcsán hangzik: az értelmes rend a káoszból születik. Ám az erőszakos rendteremtésből csak ismét káosz keletkezik. Bízzuk hát azokra a döntés jogát, akik tudják miként teremtsék meg a szabadság által megszült rendet. Várnai Ágnes Demográfiai hullám után Az oktatási reformot megelőző, megalapozó kísérletekről beszélgettünk sorozatunk korábbi írásaiban Vágó Irénnel, az Országos Közoktatási Intézet kutatójával. Jónéhány rendkívül fontos kérdést körüljártunk, beszéltünk az iskolai önállóságról és a piacosodás gondjairól. Amiről eddig nem esett szó: mi követi az általános iskolákban levonult demográfiai hullámot? — Jó néhány évig szenvedtek az általános iskolák a „túlnépesedéstől” — mondja Vágó Irén. — Nem egy iskolában előfordult, hogy akár negyven gyereket is össze kellett zsúfolni egy-egy osztályban, s mert volt munka bőven, nem kellett elbocsátani pedagógusokat sem. Most fordult a kocka, a középiskolák válogathatnak a gyerekek között és az általános iskolák vezetőinek feje fő, hogyan töltsék fel az osztályokat. Azokon a nagy lakótelepeken, ahol a demográfiai hullám kezdetére iskolák sora épült, most jó ha egy-két osztályra elegendő gyereket be tudnak iskolázni. Megindult a versenyfutás a tanítványokért, s ebben a versenyben azok kerülhetek az élre, akik az átlagnál többet, jobbat tudnak nyújtani. A szülők nagy része ma már azt is megnézi, hogy milyen állapotúak a tantermek, tiszta-e a konyha és milyen szakköri programot kínálnak a csemetéknek a délutáni órákra. — Számos helyen hirdetik a kilencedik osztályt. Mi indokolja, hogy az általános iskolák igyekeznek megnyújtani a tanítási ciklust? — Tulajdonképpen azok a foglalkoztatási gondok, amelyekről az előzőekben szóltunk. Es még valami: a kilencedik osztályt főleg azoknak a gyerekeknek ajánlják, akiknek maradtak némi „pótolni valóik” az előző nyolcból. A kilencedik esztendő tulajdonképpen a hiányzó ismereteket korrigálná, hogy még a szakmunkásképző iskolákba se kerüljenek írni-olvasni-számolni alig tudó gyerekek. Ez a pótév alkalmas lehet arra is, hogy bizonyos praktikus ismeretekkel is felruházzák a gyerekeket. És az ilyen iskolákból a pedagógusokat sem kell elbocsátani. — Miért éppen a tanárokat kímélje a mai munkanélküliség ? — A tanár soha, egyetlen iskolában sem lehet felesleges munkaerő! Most végre hatékonyabbá lehetne tenni az oktatást, kisebb csoportokban lehetne foglalkoztatni a gyerekeket, jobban lehetne igazodni a képességbeli különbségekhez. Élni kellene a tálcán kínált lehetőséggel. És azt se feledjük: ez az állapot csak átmeneti, az apály után mindig dagály jön! Péhl Gabriella
