Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-07 / 235. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — KARAVAN — EXPO 1991. október 7., hétfő A Kaposhús külföldön Nemcsak az áru minősége, a külcsín is fontos A Kaposhús Kft a volt Ka­posvári Húskombinát egyik egysége. Több termék kifej­lesztésével foglalkozik — bel­földi és külföldi forgalmazásra —, legfontosabb feladata azonban az export. A hatalmas csarnokokban tisztaság és rend van; az ame­rikai partnerek folyamatosan ellenőrzik az itteni munkát. Az áru minősége sem hagyhat kívánnivalót maga után. A feldolgozáshoz modern gépek állnak rendelkezé­sükre, s ezek variálhatók. Az amerikai konzerv — az alap­anyagtól a késztermékig — számítógép vezérelte gépso­rokon halad végig. Az itt végzett fizikai munka megterhelő: a dolgozók két- óránként a kialakított pihe­nőkben ülhetnek le egy kis időre... A kft-nek is sok a kintlevő­sége, nehézségek náluk is vannak. Az ügyvezető igazgató első helyettese, az exportüzem ve­zetője, Gyenese István el­mondta, hogy Amerika és Nyugat-Európa területére szállítanak termékeikből. — Amikor az új szelek kezd­tek fújni s megkezdődött a kft-vé alakulás — mondta —, a belföldi kereskedelem ellá­tója a Knakk lett, mi pedig ex­portra termeltünk. A két üzem között a belkereskedelemben ellenérdekek alakultak ki. Ha a Knakk például párizsit gyár­tott, mi pedig parizer-jellegű terméket, természetesen a sa­játját részesítette előnyben ér­tékesítéskor. A belkereskedelmi tevé­kenység hiánya miatt annak idején nem sok eredményt si­került elérni. Az exportüzemnek saját lá­bára kellett állnia; ekkor került oda Gyenese István. Azóta több termékük is díjat nyert. — Ki kellett fejlesszük a belkereskedelem csíráit. Az elmúlt két évben próbálkoz­tunk új árukkal; ilyen a töltött sertésláb is, amelyet az 1990. évi OMÉK-ra neveztünk be. E megmérettetésen való részvé­tel egyik feltétele volt annak, hogy az országban is elterjed­jen ez a termék. Somogyból mi voltunk az egyetlen díjazott. Kétféle ké­szül a töltött sertéslábból: kol­bászhúsos és bőrkés. Gondoltak arra is, hogy hó­nap vége felé már kevesebb pénzük van az embereknek. A találó nevű „Sokadika” kol­básznak az elődje Szovjetuni­óban készült, belföldön a Ka­poshús Kft gyártja ezt a ter­méket. E kolbász nagy előnye az, hogy vákuumcsomagolása folytán hosszabb ideig tárol­ható. Akár feltétként, akár önmagában is kiadós étel le­het egy-egy családnak, sütve vagy főzve. A terméket kiváló árunak minősítették. Amit a Kaposhús Kft-nél gyártanak, mind hosszú sza­vatosságú termék. Ügyelni kell a csomagolás minőségére — arra, hogy a küllem is nyu­gati színvonalú legyen. Fontos számukra, hogy a belső pia­con is biztosítsák a keresletet áruik iránt. Étvágyhozónak álljon itt egy recept a „Sokadika” kolbász felhasználásáról! „Sokadika” hagymás tejfölben A felengedett kolbászt (50- 60 dkg) kisebb darabokra vág­juk. Egy fej hagymát megtisztí­tunk, apróra vágunk, és olajon megsütjük. Amikor a hagyma megsült, meghintjük liszttel (egy evőkanál), kicsit még to­vább sütjük, majd tejfölt adunk hozzá (2,5 dl). Az előkészített szószt 3-5 percig még főzzük, paradi­csomlét adunk hozzá (egy evőkanál), valamint ízlés sze­rint fekete borsot és sót. Bele­szórjuk a kolbászdarabokat, és az egészet óvatosan össz­emelegítjük. Köretként burgo­nyapürét, főtt rizst vagy maka­rónit adhatunk hozzá. T. K. Konténerközpontok a Balatonon Távközlésfejlesztés Készülék már van, a vonalra még várni kell Szebbnél szebb és egyre praktikusabb telefonkészülé­kek között válogathatunk, csak a vonalra kell még várni, de már nem sokáig — tudtuk meg Patonai Győzőtől, a Táv­közlési Vállalat megyei üzem­vezetőjétől. Siófokon megala­kult a Balatel Rt, s ezzel meg­kezdődhet az itteni gócköz­pont fejlesztése. Ez az első alkalom, amikor idegen tőke bevonásával fej­lesztenek. 1993-ig egy ezer­vonalas konténerközpontot te­lepítenek Balatonlellére, Bala- tonbogláron pedig már jövőre kétezerrel több előfizetőt kap­csolhatnak be. Rövidesen el­készül a kéthelyi automata központ is, 250 készülék tulaj­donosának örömére. Nagyba­jom térségét ugyancsak jö­vőre korszerűsítik IRT-rend- szerrel. Ez azt jelenti, hogy kapos­vári hívószámokat kapnak az ott lakók. Közvetlen tárcsá­zással hívható az év végétől Simonfa, Szenna és Juta, il­letve a környékük. Az idei fej­lesztések a lakosság támoga­tásának köszönhetők. A somogyi hírközlés tovább­fejlesztéséhez szükséges, hogy 1993-ig elkészüljön a kaposvári központ bővítése. A digitális rendszer lehetővé te­szi, hogy Nagyatád, Barcs és Csurgó térségében is automa­tahálózat épüljön ki. A távköz­lés szakemberei büszkék arra, hogy az idén bekötötték az egymilliomodik előfizetőt. A dolog szépséghibája, hogy a háború előtt már félmillió tele­fon volt az országban. Az elmúlt negyvenhat év­ben csak megduplázták a ké­szülékek számát. Tény azon­ban, hogy felgyorsult a hírköz­lés fejlesztése. Ez persze nem vigasztalja a vonalra váró 3700 kaposvári családot. Az idén és jövőre csak ezren jut­hatnak telefonhoz, 1993 után azonban már senkinek sem kell vonalra várnia. Nagy Jenő Kérdőjelek Csak a hiteles sajtó lehet szabad A sajtószabadságról folyó igen sokszínű, heves, olykor in­dulatos vita a sajtószabadság egyik legszembeötlőbb bizonyí­téka — állítják sokan, és nem is alaptalanul. De van az érem­nek másik oldala is. Vajon az a körülmény, hogy szinte nap nap után nyíltszíni összeütközések tárgya a sajtó önállósága és függetlensége, nem arról tanúskodik-e, hogy távolról sincs minden rendben? A sajtószabadság érvényesítése minden politikai párt prog­ramjának egyik sarkalatos tétele. Miért van akkor szükség arra, hogy a már meglevő szervezetek mellett új tömörülések és új dokumentumok jöjjenek létre a tájékoztatás szabadsá­gának védelmére? A kérdésre kérdéssel lehet leginkább vá­laszolni: nem arról van-e szó, hogy a nyílt tájékoztatás szó­szólói szerint a pártok túlságosan „rá akarnak telepedni” a tömegtájékoztatás gépezetére? De lehet-e kellő törvényi-parlamenti háttér nélkül sikeresen megvívni ezt a csatát? Égyesek szerint ehhez elegendő az alkotmány, mások viszont törvényt szeretnének látni. Abban azonban mindenki egyetért, hogy a sajtószabadság ne a róla szóló cikkekben kapjon megerősítést, hanem annak minden építőelemében: a tényeket pontosan, a véleményeket szaba­don kifejező, okos, szép írásokban, műsorokban. Mert sza­bad csak a hiteles sajtó lehet. P. T. Országos konferencia polgármestereknek A Belügyminisztérium októ- berban újból megrendezi a polgármesterek országos kon­ferenciáját. A rendezők szakí­tottak a múlt évi első tanács­kozás gyakorlatával, s már nem egy helyszínen várják a mintegy 3200 polgármestert, hanem a nyolc köztársasági megbízott működési székhe­lyén. Az adott régióhoz tartozó megyék helyi önkormányzata­inak polgármesterei mindenütt megvitatják majd az önkor­mányzatok egyéves működé­sének tapasztalatait, és az önkormányzatok pénzügyi helyzetét, illetve az 1992. évi költségvetés várható alakulá­sát, valamint az egyes ágaza­tok és az önkormányzatok te­vékenységével összefüggő kérdéseket. Az első konferenciát októ­ber 4-én rendezték Győrött, az érintett három megye polgár- mestereinek részvételével. Kisorsolták az autót, a gazdája még ismeretlen Bezárta a kapuit Karaván-expo TAVASSZAL JÖN A KÖVETKEZŐ Mintegy tízezer ember várta tegnap délután a Kara­ván-expo „főterén” azt a sorso­lást, amelynek a fődíja egy Peugeot 205-ös gépkocsi volt. A közjegyző előtt megtartott hivatalos sorsoláson Tóth Re­náta, egy három év körüli kis­lány a 4058-as sorszámú be­lépőjegy tőszelvényét emelte a magasba. Ám mindhiába. A jelenlévők hiába nézték meredten belé­pőjegyük sorszámát, a nyerő valaki másnál volt. És másnál van még most is, de hatvan nap áll még rendelkezésére, hogy nyereményét átvegye a Karaván tüzép telepén, amivé mára visszavedlett az első kaposvári vásárváros. Véget ért hát az első somo­gyi expo. De mi is volt itt öt napon keresztül? Volt itt ké­rem minden. Volt először is 97 kiállító. Elsősorban Kaposvár­ról és a környékről, de voltak néhányan a megye távolabbi részeiből, és még néhányan Pécsről illetve Budapestről. Megkötöttek jónéhány üzletet. Ezek közt volt komoly, több évre szóló megállapodás és alkalmi vásárlás egyaránt. Voltak üzletemberek az USA-ból, Svédországból, Ausztriából és Lengyelor­szágból is. Vásárlók pedig a megye minden szegletéből, és nyugodtan állíthatom, senki sem ment el üres kézzel. Leá­razások, akciók, sorsolások, végkiárusítások és ajándéko­zások mind-mind a vásárlók kegyeit keresték, és meg is ta­lálták. Akadt olyan cég, amely az öt nap alatt nyolcszázezer forintos forgalmat bonyolított le, annyit, amennyit egyébként két hónap alatt. Ha a becslé­seknek hinni lehet, az öt nap alatt közel harmincezren for­dultak meg a Karaván-expón. Csak belépőjegyet több mint húszezret adtak el, és egy jegy mind az öt napra érvé­nyes volt. Igaz, sokan többet is vettek, a várható nagy nye­remény miatt. Szóval nagyon jól sikerült ez a kiállítás, job­ban, mint azt a szervezői, ren­dezői a legmerészebb álmuk­ban képzelték volna. így van? — kérdeztük Bé­kés József vásárigazgatót és Murányi Ferencet, a Karaván kft vezetőjét, az expo házi­gazdáját. — Valóban nem számítot­tunk ekkora sikerre, nagyon örülünk, hogy bárki akit meg­kérdeztünk csak pozitívumo­kat mondott. Pedig voltak hi­bái is a szervezésnek, de mindössze 32 napunk volt arra, hogy összehozzuk. A ki­állító cégek segítsége nélkül nem is sikerült volna ezen a színvonalon. Az pedig, hogy a Somogyi Hírlap kiemelten ke­zelte a rendezvényt, a megye legtávolabbi csücskéből is idevonzotta az embereket. —Úgy tudom, már a követ­kező expón gondolkodnak. — Valóban, ha minden igaz, májusban ismét találkozunk ugyanitt a kiállítókkal és az ér­deklődőkkel.— mondta Murá­nyi Ferenc. Addig azonban rengeteg a tennivaló. Már megvásároltuk az expo mel­letti területet a Mavadtól, ahova egy hatalmas parkolót építünk, valamint egy diszkont áruház tervei is körvonalazód­tak már. A kiállítások idején természetesen mindez vásári célokat szolgál majd. A Karaván expo tehát véget ért, de jövőre ugyanitt találko­zunk. Negyven kilométer tapéta A vásár azért vásár, hogy minden egy helyen, s lehető­leg a napi árnál olcsóbban be­szerezhető legyen. Ehhez az alapelvhez tartotta magát a Banelli Tapéta-kft is, amely több mint negyven kilométer­nyi áruval töltötte meg a stand­ját. A harmincféle tapéta és a gigantposzterek iránt nagy volt az érdeklődés. Igaz, eb­ben közrejátszott az is, hogy harminc százalékkal olcsóbb volt a vásáron, mint a boltban. Mivel a stand előtti sor csak nem akart apadni, Banelli Ár­pád úgy döntött, ezt az akciót az expo után is folytatja. A két kaposvári boltban, a Honvéd és az Irányi Dániel utcában e hét végéig tovább tart az ol­csóság. Mivel az árak 190 fo­rintnál kezdődnek, a véko­nyabb pénztárcájú vásárlók is megtalálják számításukat, de akinek van 800 forintja egy te­kercs tapétára, a legjobb mi­nőséget viheti haza. Nem csoda, hogy mire zárt a vásár, az oda kivitt negyven kilomé­terből jó, ha Toponárig elér a maradék. A gyógyító varázstű Az akupunktúrás gyógyításnak Magyaror­szágon is egyre több a híve az orvosok és a be­tegek körében egyaránt. Sokan csak azért ódzkodnak e távol-keleti módszertől, mert fél­nek a tűszúrásoktól, még akkor is ha tudják, fájdalmatlan. Az új „csodagép”, a varázstű, — amit az expón Jakab József kadarkúti vállal­kozó mutatott be — ellentétben a nevével — tű nélkül dolgozik. Ez az akupunktúrás készülék fülön keresztül vizsgál és gyógyít ötvenféle be­tegséget. A fülbe helyezett kis érzékelő megál­lapítja a betegséget, majd automatikusan kivá­lasztja a hozzá tartozó akupunktúrás pontokat, és oda hat erősebben. A vásár öt napja alatt több százan tették próbára hitetlenkedve ezt a hazánkban most debütáló készüléket, s kilenc­ven százalékuk elismerte: a gép által adott di­agnózis helytálló. Egy kezelés időtartama egy hét, ezalatt naponta kétszer fél órára kell be­kapcsolni a gépet. A kínai találmány egyébként a világ sok ré­szén már befutott, az 1989-es világkiállításon minden díjat elnyert. Ha itt, a Karaván-expón is lett volna díjkiosztás, ez a „zsebkórház” minden bizonnyal a díjazottak közt lett volna. Akinek nem sikerült a vásáron kipróbálnia, Kadarkúton Jakab Józsefnél bármikor érdek­lődhet. Az Expóról tudósított: Varga Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom