Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-07 / 235. szám
1991. október 7., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Fotó: Kovács Tibor „Poszterizált" világunk Kiállítás a Gallery Edition gyűjteményéből REPULES A REKORDOKÉRT Színház a felhők felett A poszterművészet egy feltörekvő, ám a valódi műkincsekről csak álmodozó réteg otthonába „költözött”. A tágas családi házak megnövekedett falfelületein erdőrészletek, tengerpartok jelentek meg. Az óriás poszterok később a panelházak sivár szobáiban is teret nyertek, s a távolibb, emberibb vidékre való vágyódást éppúgy szimbolizálták, mint azt, hogy gazdájuknak telik az eddig csak újgazdagok által beszerezhető luxusholmira. A mamut képek erős színei, a szűk térhez viszonyított túl- méretezettségük a természet felé való nyitás helyett vizuálisan is a bezártság érzését növelték. A poszter tömegcikké vált, még mielőtt a maga műfajában művészetté érett volna. És most ismét megjelent a poszter. Méreteiben megszelídülve, tartalmában a valódi alkotások színvonalára emelkedve. A kaposvári Együd Árpád Városi Művelődési Központban a Gallery Edition neves holland nyomdatársaság kollekciója kapott helyet. A Posztergaléria Nagy- és Kiskereskedelmi B. T. közvetítésével 35 „poszterizált” alkotás került paravánra. Akinek azonban kevésnek hat e látnivaló, az tovább válogathat az ugyancsak ott elhelyezett gyűjteményben. A Gallery Edition — a mesterségbeli tudást reprezentálva — csodálatos katalógusban is kínálja „áruit”. A poszterok művészi kivitelezése és tartalma igazi közönségcsalogató. A fekete-fehér, fekete-vörös fotók témája önmagában is fél siker. Egy szép női test, egy reprezentatív arc, a férfi és a nő alakjának együttes megjelenése a nyugati divatmagazinok fotóit idézi. Kim Anderson svéd fotóművész bájos, a húszas évek stílusában megkomponált gyermekfotói biztos sikerre számíthatnak. Talán nem olyan népszerűek, ám visszafogottságukkal, pasztellszíneikkel és romantikus kompozícióikkal Rosina Wachtmeister olaj-textil alkotásai a leginkább figyelemre méltóak. Walter Lindener geometrikus és Leonore Zimmermann napsugaras világa megnyerő. Profi fotósok, tehetséges grafikusok és festők alkotásai jelennek meg itt poszter formájában. A műfaj kedvelőinek mindössze azt ajánlanám, hogy a nekik tetsző alkotást megfelelő, környezetbe helyezzék. Úgy, hogy a poszter ne státusszimbólum, hanem szerves része legyen környezetük kultúrájának. A vásárral egybekötött kiállítás szombatig tekinthető meg. (Várnai) A szépség és szerelem istennője, Aphrodite mondásai között tartják számon Cipruson: aki nem hisz a csodákban, nem érdemli meg az istenek támogatását. Aki hisz: csodákra képes. Százegyné- hány magyar hitt a színház és a repülés közös csodájában, s amit elnyert, a rekordok sorozatának egyedülálló élménye, amely méltán követel helyet magának a Guinnes-rekordok 1991-1992-es kiadásában. Hernádi Gyula Csillagszóró című groteszk krimijének bemutatásával pénteken lezajlott a világtörténelem bizonyítottan első légi premierje (1. rekord). Ami ezzel együtt jár: a szervezőknek sikerült produkálniuk a világ eddigi legdrágább színházjegyét, majd 40 ezer forintért (2.). Feszültség órákig A „váratlanul” kirobbant légi dráma, a világ első nyilvánosság előtt előre meghirdetett repülőgép-eltérítése (3.) „örömére” a légikisasszonyok még az utasok szokásos nyugtatgatását szolgáló bevezető borok és üdítők kiosztását is „elfelejtették” (4.). A konkurens „fősztyui” szerint ez a takarékosság tudatos konspiráció volt, mert először a nemzetközi légiforgalom történetében mindenki abban volt érdekelt, hogy az utas minél nagyobb feszültségben töltse a Budapest és Larnaka közötti órákat (5.). Az utazás lebonyolításában a Malév mellett egy másik, eddig ismeretlen légitársaság is bekapcsolódott, ami azért igazán szenzáció, mert e társcég főfoglalkozásként színház (6.). Sőt, az Arizona színház az első a világ teátrumai közül, amelyik repül is, ha kell (7.). Vitathatatlanul premier, hogy egy repülő személyzete egyszerre két kapitánynak engedelmeskedett: Mihály Ká- rolynak, aki a Malév és John Smith, alias Kovács Istvánnak, aki az Arizona-Lines színeiben parancsnokolt. (8.). Első ízben fogadtak egy repülőtéren színészt kizárólag a nemzetközi gépek kapitányának kijáró, megkülönböztetett udvariassággal (8.): Kovács művész úrnak ugyanis nem jutott ideje, hogy a légiparádé után átöltözzék, és teljes gépparancsnoki díszben szállt ki Ciprus földjére (9.). „Semmi nem elég” Hernádi Gyula csapongó fantáziájával ebben a darabjában szemmel láthatóan és füllel hallhatóan először az évezredek során egymás mellé ültette Jézust, Buddhát és Konfuciuszt (10.), ami önmagában is világcsúcs. Hernádi telefonbeszélgetést teremtett Krisztus és II. János Pál pápa között (11.), filozófiai eszmecserére hozta össze Konfuciuszt Teng Hsziao-pinggel (12.), s Buddhát csevegésre hívta meg a dalai lámával. (13.). Ráadásként éppen Rhodosz szigete felett felrepítette az utasok közé Szokratészt (14.), hogy igazságot tegyen ott, ahol istenek és emberek együtt sem jutnak épeszű megoldásra. Ez a görög bölcs hozta magával a gépre a világ legerősebb robbanóanyagát, ami egyetlen pillanat alatt elpusztíthatná az egész emberiséget, ha nem éppen egy görög bölcs kezében volna (15.). Hernádi ez alkalommal minden idők leghumánusabb írójának bizonyult, mert „a leggonoszabb gonoszok”, a színikritikusok elpusztításától is eltekintett, abból a nagyon is érthető okból, hogy „ha róluk van szó, kár a robbanóanyagért” (16.). 10 300 méter magasan kapta meg rendezői végbizonyítványát Pintér Gábor, az újvidéki színművészeti főiskola hallgatója, akinek a Csillagszóró volt a diplomamunkája (17.). Djuro Draskovics a világ legeslegelső olyan színházi bizottságának elnöke, aki magasan a felhők felett „ítélkezett” (18.). Ami a Hernádi Co. légikalózait illeti: hétfőre virradóra, hazafelé a Larnaka-Budapest járaton kerültek minden feltűnést. Kiszivárgott hírek szerint következő akciójukra készülnek: a darab pénteki premierjére az Arizona Színházban, a világtörténelem első földi színházi bemutatójára, amit légi premier előzött meg (19.). Világcsúcs Kétségkívül Cipruson működik a világ legoptimistább szállodalánca, a Sunotels, amely abban a hitben hívta meg egy Boeing teljes utasgárdáját, hogy a jövőben té- len-nyáron magyar turistákkal lesz képes megtölteni ötcsillagos limasszoli szállodáját (20.). Hitelesíthető rekordok, hiszen a Guinness-cég szabályainak megfelelően, külön-kü- lön valamennyihez adottak a szükséges bizonyítékok: szemtanúk, fotók, tv- és filmfelvételek, videók és újságcikkek. Mindez együtt összesített világcsúcs. Huszonegy! Kocsis Tamás PANZIÓ LETT SASS ERZSIRE HÁZA Borjádon — ahol Petőfi Sándor 1845-ben Sass Erzsikéék- nél vendégeskedett és négyökrös szekéren utazva választott csillagot — panziót nyitott egy vállalkozó, mégpedig a Sass-kúria egyik tágas épületében. A 85 házas kicsi faluban gyönyörű szőlődombok húzódnak az utca fölött, a kertek alatt pedig a Sió folydogál. A nemrég újjáépített ház is düledezett már, amikor Molnár János megvásárolta, s rengeteg fizikai munkával, sok pénzzel helyreállította. A neve „Méhes” panzió. Most kirándulók keresik föl rendszeresen Borjádot és a Sass-kúriához tartozó méhest, ahol Petőfi versét írta. // Őszi nap a parkban Összkari ének és születésnapi köszöntő Díszhangverseny Kaposváron Kórusok a Kossuth téren Fotó: Gyertyás László Csendben, magányosan ülök a kisváros központjában, a park egyik padján. Évszázados, ritka fák alatt. Szeptember végi ragyogó napsütésben kellemes, langyos meleget hozó déli szél suhan át a sétányokon. Sétáló, beszélgető párok, pádon ülő szerelmesek, vadgesztenyét gyűjtő gyerekek és nyugdíjasok népesítik be a parkot. Úgy látszik, az idén bő termést hoztak a vadgesztenye-matuzsálemek. Ezt a gyakori koppa- násokból és az üresen maradt tüskés héjukból is meg lehet állapítani. Egy farmernadrá- gos tíz év körüli fiú a hatalmas fa törzséhez támasztott kerékpárján levő kosárba gyömöszöli a fénylő, sötétbarna termést. — Mire költöd az érte kapott pénzt? — kérdeztem. — Valószínű, hogy egy részén fagylaltot veszek; a többiért pedig takarékbélyeget. Új bicajra gyűjtök... Az idős házaspárnak szemmel láthatóan nehezére esik a sok hajladozás, de azért komótosan gyűjtik ők is a gesztenyét. — Megéri most felszedni, telik az időnkből — mondják —; elég szépen fizetnek érte az átvevőhelyen. Az ára pedig jól jön a hét végi bevásárláskor, mert hamar elfogy a kevéske kis nyugdíj... Nézelődöm, gondolkodom, a délutáni meleg napsütésben álmosság vesz erőt rajtam. A parkba újabb járókelők jönnek. Többen leülnek, megpihennek egy kicsik a padokon, élvezik a fák barnás-sárgás levelein át is beszűrődő kellemes napsütést. Csodálatos ez az őszi nap, igazi, meleg nyárutó. A kisvárosi élet a szokásos módon zajlik. A közeli zeneiskolából kiszűrődő hegedű hangját a felsivító tűzoltókocsi riasztója nyomja el. Aztán egy hangosítókocsi hozza a járókelők tudomására, hogy megérkezett a „világot járó, híres, nagy attrakciókat tartogató nagycirkusz”, amelynek előadásaira mindenkit várnak. Én meg csak ülök, szemlélődöm... Élvezem a szép, őszi napot, egy hatalmas gesztenyefa alatt. Dorcsi Sándor Nem mindennapi ötlettel rukkolt elő szombaton a Kórusok és Zenekarok Somogy Megyei Egyesülete, valamint az SMK. Együtté- neklésre és -muzsikálásra hívta Somogy kórusait, zenészeit. A kaposvári sportcsarnokban 1600 gyermek és felnőtt lépett közönség elé délelőtt, hogy Kodály és Bartók szellemében ünnepelje a zenei világnapot. A résztvevőket dr. Riez Ferenc, a megyei ön- kormányzat főtanácsosa, majd dr. Tóthpál József, a Magyar Zenei Kamara titkára üdvözölte. Mindketten örömmel szóltak a példaértékű — és minden bizonnyal hagyományteremtő — eseményről, amelyet tizenhárom szponzor támogatásával szerveztek. Női-, férfi- és vegyeskarok váltották egymást s csillantották meg repertoárjuk egy-egy gyöngyszemét. Ezúttal a bemutatkozás, a muzsikával kötött jegyesség bizonyítása és nem a versengés volt a cél. Különösen érződött ez a népdalcsokrok tolmácsolásában, a Kodály-, Bárdos- és Karai- feldolgozásokon. Nagy taps kísérte a kaposvári Kisfaludy és a Zrínyi általános iskola kórusának formabontó, közös műsorát. Csakúgy, mint a Liszt Ferenc Zeneiskola ifjúsági vonószenekarának és a szimfonikus zenekarnak a bemutatkozását. Bátran állítom: tobzódtunk a zenei élményben. Itt volt ba- latonkeresztúri női karával és az Igricével Tengeréi Győző, eljött a csurgói Cantemus-szál Peperő Gyula, a somogyjádiak énekét furulyaszó kísérte; a nagyatádi 1. sz. iskola tanulói és a Jubilate kórus emlékezetes percekkel ajándékozta meg a közönséget. A kaposvári Kodály Zoltán Általános Iskola kórusain kívül fellépett a Gárdonyi, a Berzsenyi, a Honvéd utcai, a II. Rákóczi Ferenc iskola vegyeskara, a Munkácsy és a Táncsics gimnázium kórusa. Nagy ovációval fogadták a szőcsénypusz- tai asszonykórus népdalait, és értő fülekre talált a kaposvári Cantus kamarakórus, valamint a Vikár vegyeskar éneke is. A díszhangversenyen Zákány/'Zso/f Liszt-díjas karnagy a 80 esztendős Nyakas Józsefet köszöntötte. A pécsi tanárképző főiskola nyugalmazott tanárát, a kaposvári zeneiskola volt igazgatóját boldog embernek nevezte, hiszen tevékeny évei során ezreknek adhatta át a zene melegítő és világító erejét. Nyakas József több mint egy évtized után ismét fellépett a karnagyi dobogóra, hogy néhány népdalt vezényeljen a gyermekkórusok összkarának. Ugyanezt tette a Kossuth téren folytatódó hangversenyen is, ahol Szabados Péter, Kaposvár polgármestere köszöntötte a megye énekeseit. A délutánba nyúló műsor a felnőttkórusok összkari számával és Kodály-Berzsenyi Magyarokhoz című művének előadásával zárult. A díszhangverseny minden pillanatában érezhettük Nemesik Béla igazát: „Szálljon a dal, a magyar dal / A csillagos égig! / Hallja meg az, aki boldog, vagy a szíve vérzik. / Isten- előtt, ember előtt / Hirdesse fennszóval: / Nem hal meg a magyar dal, / Míg magyar tanító van. ” Lörincz Sándor
