Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-07 / 235. szám

1991. október 7., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Fotó: Kovács Tibor „Poszterizált" világunk Kiállítás a Gallery Edition gyűjteményéből REPULES A REKORDOKÉRT Színház a felhők felett A poszterművészet egy fel­törekvő, ám a valódi műkin­csekről csak álmodozó réteg otthonába „költözött”. A tágas családi házak megnövekedett falfelületein erdőrészletek, tengerpartok jelentek meg. Az óriás poszterok később a pa­nelházak sivár szobáiban is teret nyertek, s a távolibb, emberibb vidékre való vágyó­dást éppúgy szimbolizálták, mint azt, hogy gazdájuknak te­lik az eddig csak újgazdagok által beszerezhető luxushol­mira. A mamut képek erős színei, a szűk térhez viszonyított túl- méretezettségük a természet felé való nyitás helyett vizuáli­san is a bezártság érzését nö­velték. A poszter tömegcikké vált, még mielőtt a maga műfa­jában művészetté érett volna. És most ismét megjelent a poszter. Méreteiben megsze­lídülve, tartalmában a valódi alkotások színvonalára emel­kedve. A kaposvári Együd Ár­pád Városi Művelődési Köz­pontban a Gallery Edition ne­ves holland nyomdatársaság kollekciója kapott helyet. A Posztergaléria Nagy- és Kis­kereskedelmi B. T. közvetíté­sével 35 „poszterizált” alkotás került paravánra. Akinek azonban kevésnek hat e látnivaló, az tovább vá­logathat az ugyancsak ott el­helyezett gyűjteményben. A Gallery Edition — a mester­ségbeli tudást reprezentálva — csodálatos katalógusban is kínálja „áruit”. A poszterok művészi kivite­lezése és tartalma igazi kö­zönségcsalogató. A fekete-fe­hér, fekete-vörös fotók témája önmagában is fél siker. Egy szép női test, egy reprezenta­tív arc, a férfi és a nő alakjá­nak együttes megjelenése a nyugati divatmagazinok fotóit idézi. Kim Anderson svéd fo­tóművész bájos, a húszas évek stílusában megkompo­nált gyermekfotói biztos si­kerre számíthatnak. Talán nem olyan népszerűek, ám visszafogottságukkal, pasz­tellszíneikkel és romantikus kompozícióikkal Rosina Wachtmeister olaj-textil alko­tásai a leginkább figyelemre méltóak. Walter Lindener ge­ometrikus és Leonore Zim­mermann napsugaras világa megnyerő. Profi fotósok, tehetséges grafikusok és festők alkotásai jelennek meg itt poszter for­májában. A műfaj kedvelőinek mindössze azt ajánlanám, hogy a nekik tetsző alkotást megfelelő, környezetbe he­lyezzék. Úgy, hogy a poszter ne státusszimbólum, hanem szerves része legyen környe­zetük kultúrájának. A vásárral egybekötött kiállí­tás szombatig tekinthető meg. (Várnai) A szépség és szerelem is­tennője, Aphrodite mondásai között tartják számon Cipru­son: aki nem hisz a csodák­ban, nem érdemli meg az is­tenek támogatását. Aki hisz: csodákra képes. Százegyné- hány magyar hitt a színház és a repülés közös csodájában, s amit elnyert, a rekordok soro­zatának egyedülálló élménye, amely méltán követel helyet magának a Guinnes-rekordok 1991-1992-es kiadásában. Hernádi Gyula Csillagszóró című groteszk krimijének be­mutatásával pénteken lezajlott a világtörténelem bizonyítot­tan első légi premierje (1. re­kord). Ami ezzel együtt jár: a szervezőknek sikerült produ­kálniuk a világ eddigi legdrá­gább színházjegyét, majd 40 ezer forintért (2.). Feszültség órákig A „váratlanul” kirobbant légi dráma, a világ első nyilvános­ság előtt előre meghirdetett repülőgép-eltérítése (3.) „örömére” a légikisasszonyok még az utasok szokásos nyugtatgatását szolgáló beve­zető borok és üdítők kiosztá­sát is „elfelejtették” (4.). A konkurens „fősztyui” szerint ez a takarékosság tudatos kons­piráció volt, mert először a nemzetközi légiforgalom tör­ténetében mindenki abban volt érdekelt, hogy az utas mi­nél nagyobb feszültségben töltse a Budapest és Larnaka közötti órákat (5.). Az utazás lebonyolításában a Malév mel­lett egy másik, eddig ismeret­len légitársaság is bekapcso­lódott, ami azért igazán szen­záció, mert e társcég főfoglal­kozásként színház (6.). Sőt, az Arizona színház az első a világ teátrumai közül, amelyik repül is, ha kell (7.). Vitathatatlanul premier, hogy egy repülő személyzete egyszerre két kapitánynak engedelmeskedett: Mihály Ká- rolynak, aki a Malév és John Smith, alias Kovács István­nak, aki az Arizona-Lines szí­neiben parancsnokolt. (8.). Első ízben fogadtak egy repü­lőtéren színészt kizárólag a nemzetközi gépek kapitányá­nak kijáró, megkülönböztetett udvariassággal (8.): Kovács művész úrnak ugyanis nem ju­tott ideje, hogy a légiparádé után átöltözzék, és teljes gép­parancsnoki díszben szállt ki Ciprus földjére (9.). „Semmi nem elég” Hernádi Gyula csapongó fantáziájával ebben a darab­jában szemmel láthatóan és füllel hallhatóan először az évezredek során egymás mellé ültette Jézust, Buddhát és Konfuciuszt (10.), ami ön­magában is világcsúcs. Her­nádi telefonbeszélgetést te­remtett Krisztus és II. János Pál pápa között (11.), filozófiai eszmecserére hozta össze Konfuciuszt Teng Hsziao-pinggel (12.), s Budd­hát csevegésre hívta meg a dalai lámával. (13.). Ráadás­ként éppen Rhodosz szigete felett felrepítette az utasok közé Szokratészt (14.), hogy igazságot tegyen ott, ahol is­tenek és emberek együtt sem jutnak épeszű megoldásra. Ez a görög bölcs hozta magával a gépre a világ legerősebb rob­banóanyagát, ami egyetlen pil­lanat alatt elpusztíthatná az egész emberiséget, ha nem éppen egy görög bölcs kezé­ben volna (15.). Hernádi ez al­kalommal minden idők leghu­mánusabb írójának bizonyult, mert „a leggonoszabb gono­szok”, a színikritikusok elpusz­tításától is eltekintett, abból a nagyon is érthető okból, hogy „ha róluk van szó, kár a rob­banóanyagért” (16.). 10 300 méter magasan kapta meg rendezői végbizonyítványát Pintér Gábor, az újvidéki színművészeti főiskola hallga­tója, akinek a Csillagszóró volt a diplomamunkája (17.). Djuro Draskovics a világ legesle­gelső olyan színházi bizottsá­gának elnöke, aki magasan a felhők felett „ítélkezett” (18.). Ami a Hernádi Co. légikaló­zait illeti: hétfőre virradóra, hazafelé a Larnaka-Budapest járaton kerültek minden feltű­nést. Kiszivárgott hírek szerint következő akciójukra készül­nek: a darab pénteki premier­jére az Arizona Színházban, a világtörténelem első földi színházi bemutatójára, amit légi premier előzött meg (19.). Világcsúcs Kétségkívül Cipruson mű­ködik a világ legoptimistább szállodalánca, a Sunotels, amely abban a hitben hívta meg egy Boeing teljes utas­gárdáját, hogy a jövőben té- len-nyáron magyar turistákkal lesz képes megtölteni ötcsilla­gos limasszoli szállodáját (20.). Hitelesíthető rekordok, hiszen a Guinness-cég szabá­lyainak megfelelően, külön-kü- lön valamennyihez adottak a szükséges bizonyítékok: szemtanúk, fotók, tv- és film­felvételek, videók és újságcik­kek. Mindez együtt összesített világcsúcs. Huszonegy! Kocsis Tamás PANZIÓ LETT SASS ERZSIRE HÁZA Borjádon — ahol Petőfi Sándor 1845-ben Sass Erzsikéék- nél vendégeskedett és négyökrös szekéren utazva választott csillagot — panziót nyitott egy vállalkozó, mégpedig a Sass-kúria egyik tágas épületében. A 85 házas kicsi faluban gyönyörű szőlődombok húzódnak az utca fölött, a kertek alatt pedig a Sió folydogál. A nemrég újjáépített ház is düledezett már, amikor Molnár János megvásárolta, s rengeteg fizikai munkával, sok pénzzel helyreállította. A neve „Méhes” pan­zió. Most kirándulók keresik föl rendszeresen Borjádot és a Sass-kúriához tartozó méhest, ahol Petőfi versét írta. // Őszi nap a parkban Összkari ének és születésnapi köszöntő Díszhangverseny Kaposváron Kórusok a Kossuth téren Fotó: Gyertyás László Csendben, magányosan ülök a kisváros központjában, a park egyik padján. Évszáza­dos, ritka fák alatt. Szeptem­ber végi ragyogó napsütésben kellemes, langyos meleget hozó déli szél suhan át a sé­tányokon. Sétáló, beszélgető párok, pádon ülő szerelme­sek, vadgesztenyét gyűjtő gyerekek és nyugdíjasok né­pesítik be a parkot. Úgy lát­szik, az idén bő termést hoz­tak a vadgesztenye-matuzsá­lemek. Ezt a gyakori koppa- násokból és az üresen maradt tüskés héjukból is meg lehet állapítani. Egy farmernadrá- gos tíz év körüli fiú a hatalmas fa törzséhez támasztott ke­rékpárján levő kosárba gyö­möszöli a fénylő, sötétbarna termést. — Mire költöd az érte kapott pénzt? — kérdeztem. — Valószínű, hogy egy ré­szén fagylaltot veszek; a töb­biért pedig takarékbélyeget. Új bicajra gyűjtök... Az idős házaspárnak szemmel láthatóan nehezére esik a sok hajladozás, de azért komótosan gyűjtik ők is a gesztenyét. — Megéri most felszedni, telik az időnkből — mondják —; elég szépen fi­zetnek érte az átvevőhelyen. Az ára pedig jól jön a hét végi bevásárláskor, mert hamar el­fogy a kevéske kis nyugdíj... Nézelődöm, gondolkodom, a délutáni meleg napsütésben álmosság vesz erőt rajtam. A parkba újabb járókelők jön­nek. Többen leülnek, megpi­hennek egy kicsik a padokon, élvezik a fák barnás-sárgás levelein át is beszűrődő kel­lemes napsütést. Csodálatos ez az őszi nap, igazi, meleg nyárutó. A kisvárosi élet a szokásos módon zajlik. A kö­zeli zeneiskolából kiszűrődő hegedű hangját a felsivító tűz­oltókocsi riasztója nyomja el. Aztán egy hangosítókocsi hozza a járókelők tudomá­sára, hogy megérkezett a „vi­lágot járó, híres, nagy attrak­ciókat tartogató nagycirkusz”, amelynek előadásaira min­denkit várnak. Én meg csak ülök, szemlélődöm... Élvezem a szép, őszi napot, egy hatal­mas gesztenyefa alatt. Dorcsi Sándor Nem mindennapi ötlettel rukkolt elő szombaton a Kó­rusok és Zenekarok So­mogy Megyei Egyesülete, valamint az SMK. Együtté- neklésre és -muzsikálásra hívta Somogy kórusait, ze­nészeit. A kaposvári sportcsarnok­ban 1600 gyermek és felnőtt lépett közönség elé délelőtt, hogy Kodály és Bartók szel­lemében ünnepelje a zenei vi­lágnapot. A résztvevőket dr. Riez Ferenc, a megyei ön- kormányzat főtanácsosa, majd dr. Tóthpál József, a Magyar Zenei Kamara titkára üdvözölte. Mindketten öröm­mel szóltak a példaértékű — és minden bizonnyal hagyo­mányteremtő — eseményről, amelyet tizenhárom szponzor támogatásával szerveztek. Női-, férfi- és vegyeskarok váltották egymást s csillantot­ták meg repertoárjuk egy-egy gyöngyszemét. Ezúttal a bemutatkozás, a muzsikával kötött jegyesség bizonyítása és nem a versen­gés volt a cél. Különösen ér­ződött ez a népdalcsokrok tolmácsolásában, a Kodály-, Bárdos- és Karai- feldolgozá­sokon. Nagy taps kísérte a kaposvári Kisfaludy és a Zrínyi általános iskola kórusának formabontó, közös műsorát. Csakúgy, mint a Liszt Ferenc Zeneiskola ifjúsági vonósze­nekarának és a szimfonikus zenekarnak a bemutatkozá­sát. Bátran állítom: tobzódtunk a zenei élményben. Itt volt ba- latonkeresztúri női karával és az Igricével Tengeréi Győző, eljött a csurgói Cantemus-szál Peperő Gyula, a somogyjádiak énekét furulyaszó kísérte; a nagyatádi 1. sz. iskola tanulói és a Jubilate kórus emlékeze­tes percekkel ajándékozta meg a közönséget. A kapos­vári Kodály Zoltán Általános Iskola kórusain kívül fellépett a Gárdonyi, a Berzsenyi, a Honvéd utcai, a II. Rákóczi Ferenc iskola vegyeskara, a Munkácsy és a Táncsics gim­názium kórusa. Nagy ováció­val fogadták a szőcsénypusz- tai asszonykórus népdalait, és értő fülekre talált a kaposvári Cantus kamarakórus, vala­mint a Vikár vegyeskar éneke is. A díszhangversenyen Zá­kány/'Zso/f Liszt-díjas karnagy a 80 esztendős Nyakas Józse­fet köszöntötte. A pécsi tanár­képző főiskola nyugalmazott tanárát, a kaposvári zeneis­kola volt igazgatóját boldog embernek nevezte, hiszen te­vékeny évei során ezreknek adhatta át a zene melegítő és világító erejét. Nyakas József több mint egy évtized után is­mét fellépett a karnagyi dobo­góra, hogy néhány népdalt vezényeljen a gyermekkóru­sok összkarának. Ugyanezt tette a Kossuth téren folyta­tódó hangversenyen is, ahol Szabados Péter, Kaposvár polgármestere köszöntötte a megye énekeseit. A délutánba nyúló műsor a felnőttkórusok összkari szá­mával és Kodály-Berzsenyi Magyarokhoz című művének előadásával zárult. A díszhangverseny minden pillanatában érezhettük Nem­esik Béla igazát: „Szálljon a dal, a magyar dal / A csillagos égig! / Hallja meg az, aki bol­dog, vagy a szíve vérzik. / Is­ten- előtt, ember előtt / Hir­desse fennszóval: / Nem hal meg a magyar dal, / Míg ma­gyar tanító van. ” Lörincz Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom