Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-28 / 252. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1991. október 28., hétfő VETÉLÉSEK ÉS HAJHULLÁS A „titokzatos erő” nyomában Épülő kamarai kapcsolatok Szilágy megye Somogyhoz közeledik Híre kelt a suttogó híradóláncon, hogy Mike és Kadarkút községekben ismeretlen okok miatt terhességmegszakadások, hajhullások fordultak elő. Némelyek tudni vélik, hogy a Mike határában lévő halastavakból származó halak fogyasztása okozta a vetéléseket, mások titokban épített szovjet rakétabunkerokról tettek említést. Mindenki csak hallott valamit, konkrétumot senki sem állított. A kadarkúti benzinkút melletti italboltban kezdtük az érdeklődést, de a csodálkozó tekintet, majd a tömör egyszerűséggel fogalmazott „marhaság” felkiáltás tovább indított. Mikében Brandtmüller János polgármester tájékoztatott. — A Népszabadságban leírtakról csak annyit, hogy valóban volt Mikében két vetélés, de ekkora ügyet keríteni belőle háttértanulmány és orvosi szakvélemény nélkül felelőtlenség. — A szovjet hadsereg raké- tás alakulatai viszont több ízben megfordultak ebben a térségben. Lehetett itt valamiféle titkos bázisuk? — Tény, hogy évente két-három alkalommal a község határában tanyáztak pár napig. Önjáró, vélhetően gyakorló rakéták voltak. De három éve már nem jött erre senki! — A mikei határban, a Ri- nya folyásában egy füzérnyi halastó található. Ebből többet a Balatoni Halgazdaság üzemeltet. Rinyaszentkirályon a flibolra gyanakodtak, illetve az átlagnál magasabb halfogyasztásra. Okozhatta ez itt a sorozatos vetélést? — Éveken keresztül erdészeti vegyszerraktáros voltam. Jól ismerem a flibolt is. Szerves-foszforsavészterként használata engedélyhez kötött. Érdekes, hogy sehol máshol az országban nem történt hasonló! — Mi a véleménye az esetről? — A település jó híréről, esetleg megélhetéséről van szó. A megyei tiszti főorvos úr elrendelt egy vizsgálatot ebben az ügyben, a képviselő-testület pedig tiltakozásképp hivatalos állásfoglalásban kéri a felelőtlen kinyilatkoztatások kivizsgálását. A háttérsugárzás alig mérhető — A Népszabadságból értesültünk az „eseményről” — válaszolta kérdésünkre dr. Koncz Gábor megyei tiszti főorvos. — A tisztiorvosi hivatal szakemberei másnap kimentek a helyszínre, érdeklődtek a történtekről és megnézték a mikei erdőnek azt a részét, ahol a lakosok közül többen katonai objektumot sejtettek. Ilyet azonban nem találtak, csupán annak a nyomát látták, hogy itt szovjet alakulatok nyaranta kitelepülési gyakorlatot hajtottak végre. Sátrakban éltek és volt egy helikopterleszálló betonplacc. A szemtanúk szerint harci járműveken szállították ide a — soha ki nem lőtt — gyakorló rakétákat. A biztonság kedvéért a Baranya megyei tisztiorvosi hivatal sugáregészségügyi szakembereit kértük fel a háttérsugárzás mérésére. Megállapították, hogy a sugárszint az országosan megengedett természetes háttérsugárzás körüli, illetve annál alacsonyabb. Tehát bizonyossággal állítható, hogy semmiféle nukleáris szennyezés nem történt. A tisztiorvosi hivatal és a község egészségügyi szakdolgozói érdeklődtek a terhes asszonyok életmódjáról, táplálkozási szokásairól, illetve foglalkozási viszonyairól. Mint kiderült, a nyolc nőből ketten fogyasztottak halat, s permetezőszer sem okozhatta vetélésüket. Teherbeesésük ideje 1990. október és 1991. április között volt, vetélésük pedig az idén április és július közé tehető. Közös tényezőre nem leltek munkatársaink, ám anynyi biztos, hogy ebben az idő- intervallumban egészséges gyermekek is születtek. 500 tonna termés, a szövetkezet léte forog veszélyben. Dodonka József 1985 óta elnöke a mikei termelőszövetkezetnek. Ezen a középsomogyi homokon igazán csak a burgonyával érdemes foglalkozni, hisz más növénykultúrát eredményesen szinte lehetetlen termeszteni. — 500 vagonnyi idei termésünk fele vetőmag, fele étkezési burgonya. Óriási presztízsveszteség és anyagi csőd lehet a következménye az ilyen felelőtlen híresztelésnek — mondta a szövetkezet elnöke. — Van tudomása a titokzatos szovjet objektumokról? — Mint minden valamirevaló mezőgazdasági szakvezető, keresztül-kasul ismerem a határt. Amióta itt dolgozom nem láttam, nem tapasztaltam semmi arra utalót. Amióta felröppent a hír, egy volt juhászunk, most gépkocsivezetőnk emlékezetében felvillant egy települési hely a rajta található betonozott területtel. Győződjenek meg róla személyesen. Az eldugott betonplacc Helyenként úttalan utakon billeg a terepjáró. Az elmúlt napok esőzéseit már a homok is alig nyeli el. Strublics János a hajdani gyakorló vonulások emlékét idézi. Hamarosan egy erdei tisztásra érünk, amelyet pár éve betelepítettek csemetékkel. A térdigérő aljnövényzetből alig látszik ki az összerepedezett 16 x 18 méteres lebetonozott terület. Egyik szélén a homokot ki(Fotó: Gyertyás László) kaparva 18 centiméteresre taksáljuk vastagságát. Ez tehát a titokzatos bunker? Vagy valami más? Elképzelhető, hogy a hatalmas monstrumok ezen a betonlapon álltak két-három napig, hogy a homok meg ne süllyedjen alattuk. Vagy a kilövési helyzet imitálásához kellett az egyenletes terep? Mindenesetre a közvetlen környezet flórája és faunája mégcsak nem is sejteti egy esetleges atomsugárzás nyomait. De higgyünk inkább a műszereknek. A műszer nem mozdul — A polgárvédelmi parancsnokság Mike és Kadarkút térségében két műszerrel mérte a sugárzást — mondta Frank Dezső, a megyei ön- kormányzat környezetvédelmi főmérnöke. — A Geiger-Müf- ler számlálókat már Kaposváron bekapcsolták, s folyamatosan mérték a háttérsugárzást. Mikénél az országosan megengedett 35 egységgel szemben alig mozdult ki a mutató: 1 -2-ig lendült, tehát szinte alaphelyzetben ketyegett a műszer. Mint megtudtuk, az orosz csapatok csak 1-2 napot töltöttek itt, az ideiglenes telephelyükön, aztán a gyakorlat után elmentek. A sugárzásmérő műszerrel teljesen a földközelben tapogatták le a tisztást, valamint az erdőirtást, ám sem sugárszennyezésre, sem pedig betonbunkerre utaló nyomokat nem találtak. A falubeliek által emlegetett „titokzatos erő” nem volt felfedezhető... Mészáros Tamás Tamási Rita (Folytatás az 1. oldalról) Ennek egyik legjobban bevált módszere a gazdasági, kereskedelmi kiállítások szervezése. A bukaresti nagy őszi vásárt most október 10-17 között már a kamara szervezte új módon, új szellemben, — s hozzátehetjük — igen nagy sikerrel. Őszi vásárok a korábbi rendszerben is voltak, csakhogy akkor fényképeken, makettokon keresztül találkozhattak egymással a cégek, az üzletemberek. Most a hazaiak épp úgy, mint a külföldiek, Japántól amerikáig, termékeikkel, áruikkal mutatkoztak be. Érthető, hogy igen nagy volt a látogatottság, más feltételei voltak az üzleti tárgyalásoknak, a kapcsolatok kialakításának. — Úgy tudom, hogy önök keresték meg ezév nyár elején a Somogyi Kereskedelmi és Iparkamarát. Milyen szándékkal? — Mint említettük, az újrakezdés szakaszában vagyunk, és alapvetőnek tartjuk, hogy betöltsük a híd szerepét a kereskedők, a gazdálkodók között. Szándékunkat csupán az motiválta, hogy ismerjük meg egymást, tudjunk egymás törekvéseiről, kölcsönösen tisztában legyünk a helyzettel, az adottságokkal, hiszen ez az első láncszem ahhoz, hogy gazdasági értékeket is teremtő együttműködések jöhessenek létre. — Hogy ez mennyire nem csupán szavakban megnyilvánuló szándék volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a közelmúltban Zila- hon közös kiállítást és üzletember találkozót szervezett a két kamara. — A magunk részéről igen hasznosnak és eredményesnek tartjuk ezt a rendezvényt, akkor is, ha a mi belpolitikai helyzetünk, a határviszonyok miatt jónéhány magyar cég visszalépett a bemutatkozástól. Akik viszont ott voltak, azokkal érdemi tárgyalásokat tudtunk folytatni, és úgy ítéltük meg, hogy ezt a gyakorlatot feltétlenül tovább kell vinni. Meggyőződésünk, hogy a kölcsönös, részletes ismeret vé- gülis konkrét eredményeket hoz. Nálunk a törvények most messzemenően támogatják a privatizálással párhuzamosan a külföldi tőke bevonását, a vegyes vállalatok létesítését. Vagyis a hosszútávú együttműködéseknek is jó feltételei vannak. Jó példa erre például az, hogy nálunk egy vegyes vállalatötévigadómentességet élvez, míg ez a kedvezmény egy román cégre nem vonatkozik. A vegyes vállalat alapításának is egyszerűek a jogi feltételei, arról nem beszélve, hogy képzett nyereségükből is teljesen önállóan gazdálkodnak, nincs semmiféle állami beavatkozás. — Vannak már vegyes vállalataik? — A mi kamaránknak hatszáz tagja van, közülük hét már vegyes vállalat. De hétről hétre újabb cégek bejegyzése, privatizációja történik meg, ami zöld jelzést ad a további gazdasági kapcsolatok kialakításához. — Ez a mostani, kaposvári látogatás milyen célt szolgál? — Amit a nyáron elkezdtünk, azt folytatni szeretnénk. Eredetileg hosszabb időre szándékoztunk jönni, bővebb ismereteket szerezni, de a körülmények sajnos csak afféle villámlátogatásra adtak ezúttal módot, konkrétan csak a Kaposvári Villamossági Gyárat tudjuk felkeresni. Ám ez a rövid idő is alkalmas arra, hogy újabb megállapodást kössünk. — Mi a témája ennek? — Együttműködve a somogyi kamarával rövidesen Kaposváron szeretnénk zilahihoz hasonló kiállítást és üzletember találkozót szervezni. Tekintettel az idei évből visszalevő idő rövidségére, Christ Miklós barátunkkal - mert a kapcsolatok barátságokkal is járnak -, úgy tárgyalunk, hogy előreláthatóan a jövő év elején kerül erre sor. Bízunk benne, hogy kis lépésekkel sikert hoz majd a két megye kamarai kapcsolata. — Köszönöm a beszélgetést! Vörös Márta ÍGY LÁTJA A MINISZTER A vidék iparának jelene A vállalkozások megítéléséről, a vidéki ipar helyzetéről és speciális gondjairól nyilatkozót Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter. Válságban a nagyipar? — Az év utolsó hónapjai következnek. Hogyan ítélhető meg a magyar ipar idei teljesítménye? — Áz első kilenc hónap adatai alapján igen érdekes kép rajzolódik ki. Az iparnak — az úgynevezett szocialista nagyipar örökségébe tartozó — része nyilvánvalóan válságban van. Tehát: a bányászat, a kohászat, a nehéz- vegyipar, a nehézgépgyártás. Ez nem öröm, kivált nem az ott dolgozóknak, de természetes folyamat. Nyugat-Európa ezen átesett már a 70-es évek második felében. Az iparnak egy másik része — a kis- és közepes vállalkozások — azonban gyökeret vertek, és ha nem is gond nélkül, de elég jól prosperálnak. — Az év első háromnegyedében mennyi új vállalkozás kezdte el munkáját? — Nagyon nehéz erre pontosan válaszolni, mert a cégbíróságok nem képesek lépést tartani a cégbejegyzésekből adódó feladatokkal. De nem járok messze az igazságtól, ha föltételezem, hogy körülbelül húszezer vállalkozást jegyeztek be az elmúlt tizenkét hónapban. Tehát van fellendülés. — Végülis, Ön hogyan gondolja: melyik a fontosabb az ország számára, a nagyipar vagy a kisvállalkozások sorsa? — Egy egészséges gazdaságban mind a kettő egymás mellett létezik, sőt ilyen volt a két világháború között, de már az első világháborút megelőző években is a magyar gazdasági szerkezet. Volt egy pár nagy cég, a Herz és a Pick szalámigyárak, az Orion, amelyek világcégek voltak. És volt húsz, negyven vagy talán ennél is jóval több, akár kétszáz ezer vállalkozás, amolyan „Kovács és Társa” cég, amely a helyi piacra gyártott. Azt hiszem, újra ez a struktúra fog kialakulni nálunk. Tehát meglesz a helye a monstrumoknak — a Tungsram például most amerikai tulajdonban nagyon jól működik—, ugyanakkor tízezrével születnek új vállalkozások, amelyekből — legalábbis egy részükből — komoly vállalkozás fejlődik, másik részük viszont meg fog bukni. Kiemelkedni a „gyarmati” sorból — A vidéki ipar fejlődni fog, vagy óhatatlanul lemarad? — A vidéki ipar egy része — ezt meg kell mondanom — gyarmat volt. A budapesti központú vállalatoknak kihelyezett fióküzeme, amelyet a fővárosi törzsgyár a legtöbb esetben — tisztelet a kivételnek — nem látott el kutató-fejlesztő és marketing egységekkel. Ezért, amikor önállósulni kíván egy ilyen egység, szemben találja magát azzal az ellentmondással, hogy nincs elég szakembere. Most derül ki, hogy nem igazából a nullára leírt állóeszköz a fő gond, hanem az, hogy nincs főkönyvelő, nincs marketing-szakember, nincs bankhoz értő munkatársuk. Szorgalmazom, hogy a vidéki egységek lehetőleg váljanak le, de ugyanakkor világosan látom, hogy sok esetben nincsenek meg ennek a gazdasági feltételei. Egyébként — sajnos — az a valódi tendencia, hogyha egy vállalat bajba kerül, először a vidéki gyáregységeiben kezdi az elbocsátást. Emiatt sokkal nagyobb a munkanélküliség az ország ipari területein, mint például a fővárosban. — Ha jól tudom, a statisztika erre az évre 300 ezres munkanélküliséget jelez. Növekszik-e majd ez a tömeg? — Az első kilenc hónap alatt 250-260 ezer a bejegyzett munkanélküliek száma, s azt kell sajnos mondanom, hogy ez a szám az év végéig nőni fog. Hiszen nagyon sok olyan nagyvállalatunk van, amelyik elvesztette a piacát, és a munkásokat még nem bocsátotta el, hanem álláspenzt fizet vagy vár valamire. így ez a 300 ezres szám valószínűleg reális. Jövőre javul a foglalkoztatás Azonban nagyon sok területen a válság mélypontjához jut az év végéig, ami annyiból jó hír, hogy ott, ahol csődbe jut a cég és átalakul, ott már tovább nem tud csökkenni a termelés, és ennek függvényében a foglalkoztatás. így nem számítok arra, hogy ennek az évnek az ilyen természetű gondjai jövőre megismétlődjenek. Ilyen mértékű termelés-visszaesés és foglalkoztatási gond tehát már nem várható 1992-ben. — Engedjen meg egy személyes kérdést: mitől fáj most a miniszter feje? — Nekem a legtöbb gondot nem az ellenzék okozza, nem is a kiszámítható nehézségek sorsa, hanem az, ha nem látok törekvést. Ha nem látok igyekezetét. Sok vállalati vezető belenyugszik abba, hogy összeomlott a keleti piac. De- hát ezt évekkel ezelőtt — 1989-ben már mindenképpen — előre lehetett látni. Azt hogy „kitör a béke”, azt lehetett érezni. Tehát a hadi célokra termelő vállalatok vezetői igenis felelősek azért, hogy nem készítették elő az új termékszerkezetet. Azt, hogy hozzánk is be fog törni a világpiac, és itt versenyezni kell, azt lehetett előre tudni. Ha valaki nem készült fel erre, az egyszerűen lusta. Rájuk haragszom és őket tényleg — míg nem változik a magatartásuk — ellenségnek tekintem. (MTI-Press)
