Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-15 / 242. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1991. október 15., kedd Amikor fegyverszünetet kértünk Beszélgetés Horthy Istvánnéval múltról és jelenről (Folytatás az 1. oldalról) — Erről később sem esett szó? — Nem. Emlékszem, azt mondta: „Téged kérlek, hogy csináld.” Valószínű azért, hogy a szomszéd szobából ne zavarják. Többen említették, hogy én a nyitott ajtónál álltam. Ez nem így volt, csukott ajtónál tárgyaltak. De hallottam az egész beszélgetést és amikor apósom közölte Vee- senmayerrel döntését, kimentem és jeleztem Ambrózynak, hogy a proklamáció indulhat. Legnagyobb meglepetésemre a szöveg Hlatky államtitkárral még a Várban volt, pedig már a rádiónál kellett volna lennie. És mivel ez rám lett bízva, mondtam, hogy azonnal vigyék le, mert ha Veesenmayer elhagyja a Várat, már nem lesz módjuk a rádióba menni. Ambrózynak, a jogásznak azonban még voltak bizonyos észrevételei, hogy a követtel való találkozás után még talán meg kellene kérdezni a kormányzó urat, hogy mikor hangozzék el a proklamáció? Én nem akartam ellentmondani, ezért javasoltam, hogy Hlatky azonnal menjen a rádióba, üljön a telefon mellett és eközben valószínűleg meg tudjuk kérdezni az apósomat. így is történt. Előttem ugyanis világos volt, hogy Veesenmayer azonnal intézkedni fog; megszállják a rádiót, hiszen nagy erők voltak Budapesten. S ha várunk, talán már a városba se lehet eljutni. Apósomat tehát megkérdezték, mire ő visszakérdezett: „Hát miért nem ment ki máris?!” Azt hitte, hogy a proklamáció már el is hangzott. „Horthy egyedül maradt” — Abban a helyzetben vagyunk, hogy az elvetélt kísérlet elemzését több forrásból is Ismerhetjük. Kádár Gyula vezérkari ezredes például azt írta, hogy „Horthy betartotta a lovagiasság szabályait a világ leglovagiatlanabb hadseregével szemben”. Fölmerült e vajon később, a kormányzó környezetében, hogy másként kellett volna csinálni, hogy voltaképpen elkéstünk? — Elsősorban azt kell mondanom, hogy Ő egyedül maradt. Ha lettek volna mellette, akik ugyanazt akarják, akkor talán másképpen történhettek volna a dolgok. Esetleg. Másodsorban tudni kell, hogy árulások sorozata érte. A vezérkar nem engedte tovább az utasításait, azokat, amelyeket korábban megbeszélt a hadtestparancsnokokkal. — Az emigrációban nem került szóba a kiugrás időpontja? — Arról, hogy előbb kellett volna megtenni, nem esett szó. Az események miatt valószínű korábban nem lehetett volna megtenni. Azért állította be Lakatos Géza vezérezredest miniszterelnöknek, mert úgy vélte, hogy bármi is történik, egy katonakormány együtt fog működni vele. Aztán kiderült, hogy sokan tétováztak. A lényeg azonban, hogy egyedül maradt. — Tudomása volt-e arról, hogy Portugáliában Horthy Miklósban fölmerült, hogy korábban más lépéseket kellett volna tennie? — Ez foglalkoztatta. De mindig arra a következtetésre jutott, hogy ő másképpen nem cselekedhetett. Mint hajóskapitány a hajóját, Magyarországot nem hagyhatja el. — Ön két lényeges mo- memtumot említett korábban, a szerepét illetően. Mi volt a második? — Október 15-én éjszaka jöttek hozzá, hogy fogadja el a német védőőrizetet. Apósom ezt határozottan megtagadta. Akkor engem Hívtak ki és arra kértek, hogy beszéljem rá. Én azt mondtam: Nagyon sajnálom, de nem beszélem rá, mert ha Így határozott, ezt így kell tudomásul venni. „November 4-én feladta” — Térjünk át egy másik október eseményeire. Keveset tudunk arról, hogy Horthy Miklós és családja hogyan élte meg Portugáliában az 1956-os magyar forradalom eseményeit? — Előre kell bocsátanom, hogy apósom a 88. évében is nagyon jó egészségben volt, rendszeresen járt a tengerhez az unokájával, István fiammal. Amikor meghallottuk a forradalom hírét, állandóan a rádiónál ült, az újságokat olvasta. Egy percig sem nyugodott, látszott, hogy minden hír nagyon érdekelte. Aztán amikor november 4-e bekövetkezett, lezárta a rádiót és többé ki sem nyitotta. Újságot nem vett a kezébe. Az eseményekről egyetlen szót sem szólt. Az anyósommal nem tudtuk, mi történt. Azt hittük, most már nem érdekli a külvilág. Én utólag jöttem rá, hogy november 4-én tulajdonképpen rádöbbent: minden reménytelen, már nem érheti meg, hogy a hazája szabad lesz. Holott addig rendíthetetlenül reménykedett Magyarország felszabadulásában. Azt hiszem, november 4-én feladta; kialudt benne a remény. Egy hónap múlva nem kelt föl az ágyból, nem tudtuk, mi baja. Megvizsgálták; a szíve, a tüdeje, minden szerve jól működött. Az orvos általános kimerültséget állapított meg. — Szeretném, ha röviden Horthy Istvánról is beszélhetnénk. Feltűnő, hogy a vele foglalkozó írások egyértelműen utalnak németellenességre. Ez önmagában is ellentmondásos, hiszen kormányzóhelyettesként vett részt a háborúban. Mennyire volt ismert ez a politikai magatartása? — Akik ismerték, tudták, hogy náciellenes, és hogy ezt nem is leplezte. Azt pedig a legelejétől nyilvánvalónak tartotta, hogy a németek nem nyerik meg a háborút. „Ha Horthy István nem hal meg” — Édesapjával is beszélt erről? — Igen. Előtte is többször mondta, hogy a németek elvesztik a háborút. Ehhez tudni kell, hogy erős angol-amerikai kapcsolatai voltak. Hosszú ideig dolgozott az Egyesült Államokban. És Angliában is számos jó barátja volt, magasabb politikai körökben is. Ezért mondták nekem, hogy az ő berlini dossziéja rosz- szabb, mint Ciano olasz külügyminiszteré, akit aztán ki is végeztek. így aztán érthető, hogy amikor kormányzóhelyettessé választották, 1942-ben, Németországból egyetlen gratuláló távirat sem érkezett, egyetlen szó el nem hangzott. — Tudjuk, a történelem sohasem ad választ arra a kérdésre, amely úgy kezdődik, hogy mi lett volna, ha... Most mégis megkérdezem, Ön szerint mi történhetett volna, ha Horthy István nem hal meg a fronton 1942-ben? — Azt hiszem, ha ő itt lett volna, a befejezés másképpen alakulhatott volna, hiszen sokkal fiatalabb volt. Azonban azt is el kell mondanom, hogy ez a másféle befejezés is megkérdőjelezhető, hiszen amikor 1942 nyarán Kijevben találkoztunk, kifejtette nekem, hogy ő itt többet tenni nem tud; hogy ki fog menni Amerikába vagy Angliába, de mi erről ne is tudjunk. Még azt is mondhatjuk, hogy áruló volt és elment. Mert segíteni itt már nem lehet, ez a háború el van veszítve. — A magyar közvéleményt még mindig foglalkoztatja Horthy István repülőhalála. Tud-e újabbat ezzel kapcsolatban? — Igen. Arra készülök, hogy közreadjak néhány dokumentumot. Amikor megjelent, elküldték nekem a Hogyan történt? című könyvet, amelyben összegyűjtöttek mindent a balesetéről. Hiányzik azonban néhány tény, ami most bukkant fel. Élnek ugyanis tanúk, akik már akkor jelentkeztek, vallomásukat azonban nem továbbították. Szabotázsok történtek. — Ön tehát azt mondja, hogy a balesetet szabotázs előzte meg? „Nem a pilóta hibázott” — Ez nem bizonyítható. A szemtanúk azonban átadták nekem a vallomásukat, aláírásukkal és megvannak a korabeli jegyzőkönyvek, három is. Ezek bizonyítják az akkori és a mai vélemények azonosságát. És ez nagyon fontos, mert mindig is azt tartottam, hogy ami történt, az nem az ő hibája miatt következett be. Egyetlen hibaként azzal érveltek, amiről velem Kijevben beszélt, két nappal a balesete előtt. Szeretném, ha ezek a dokumentumok jövőre, a haláleset 50. évfordulójára megjelennének. — Kimondható tehát, hogy nem a pilóta hibájáról van szó? — Kimondható. A tanúvallomásokból pedig következtetni lehet arra, hogy mi is történhetett. — Térjünk át az Ön magántörténelmére. Hogyan alakult az élete? — 1954-ben, férjhez mentem egy angol ezredeshez és elkísértem a különböző megbízatásaira is. Irakban például négy évet töltöttem. Angliában is éltünk, és végül Portugáliában telepedtünk le. Gazdálkodtunk. — Ez a világ legtermészetesebb dolga. Az előzmények ismeretében azonban azt kell mondanom, hogy talán mégsem... — Nos, ez azt jelentette, hogy vettünk egy farmot. Én gyümölccsel kezdtem foglalkozni, a férjem állattenyésztéssel. Először sertésekkel próbálkozott, de a különféle vészek miatt ezt abba kellett hagyni. Akkor szarvasmarhákat vásárolt, felhizlalta és így adta el őket. Nagyon jól csinálta, pedig katonaember volt. Nekem szerencsém volt a gyümölccsel. Portugáliában nem ismerték a málnát, én véletlenül hozzájutottam néhány dugványhoz. Ézzel kezdtem, s aztán később gyönyörű málnám volt májustól egész decemberig. Nagyon sokat dolgoztunk, de jól éltünk, mert mindent magunk termeltünk. — Bizonyára tudja, hogy viták voltak Horthy Miklós hamvainak esetleges hazahozatala körül. — Igen, hallottam. Mi ezt családi ügynek tekintjük és egyáltalán nem sietünk. — Végrendelkezés is említi, hogy mi történjék a hamvakkal? — A végrendelet erről nem szól, de nekem határozottan kifejezte az apósom azt a kívánságát: ha Magyarország még az én életemben felszabadul, vigyem haza a hamvait. „Kötelességem a rehabilitálást kérni” — Most hol tart az ügy? — Tárgyalunk. Jövőre, vagy azután kerülhet rá sor. Meg kell nézni a költségeket, a lehetőségeket. — Hol helyeznék el a hamvakat? — Természetesen és csakis a családi kriptában, Kenderesen. — Fontos Önnek érzelmileg, hogy Kenderesre látogasson? — Nagyon fontos. Már jártam is ott többször. — Hogyan érinti Önöket az itthoni rehabilitálás? — Csak annyit mondhatok, hogy kötelességemnek érzem a rehabilitálást kérni. Fiam, öt unokám és három dédunokám van. Beadtuk a kérést. — Elképzelhetőnek tartja, hogy a népes családból valaki haza is költözik? — Ezt most még nem tudhatom. Ugyanis jelenleg mindegyiknek megvan az érdeklődése a világban, de elképzelhetőnek tartom, hogy valamelyik leszármazottamat ide húzza a szíve. — Köszönöm a beszélgetést. Király Ernő Üzemavató Antall József miniszterelnök tegnap délelőtt Százhalombattán felavatta a Dunai Kőolajipari Vállalat új üzemét, a 6,1 milliárd forint beruházással épült reformálót. Az új létesítményben olyan komponens gyártására rendezkedtek be, amely a benzinhez keverve csökkenti az ólomtartalmat. Határleltár A határőrség az elmúlt kilenc hónapban 23 498 személy ellen intézkedett az államhatáron elkövetett jogellenes cselekmény miatt. Ez a szám 2,3-szerese a tavalyinak — derül ki a határőrség nemrég készült értékeléséből. Határsértést 84 ország állampolgára kísérelt meg; a legtöbben — 15 458-an — román állampolgárok voltak. Cserkész-almanach A Magyar Cserkészfórum hét végén rendezett első nagygyűlésén elhatározták, hogy kiadják az Ismerjük meg egymást és ismertessük meg magunkat a világgal című almanachot, amely tartalmazza majd a Cserkészfórumhoz csatlakozott szervezetek adatait, szervezeti feléépítését és levelezési címét. Székház a pártoknak Vagyonátruházási illeték- és tehermentesen veszik tulajdonukba a pártok a számukra kijelölt székházakat. Az erről szóló XLIV. törvényt a Magyar Közlöny legutóbbi száma közli. Az MDF a Bem tér 3. szám alatti, az SZDSZ a Mérleg utca 6., az FKGP a Belgrád rakpart 24., a Fidesz a Lendvay utca 28., az MSZP pedig a Köztársaság tér 26. szám alatti épületek kizárólagos tulajdonosa lett. A KDNP a Nagy Jenő utca 5. számú épületet kapta, ám az ingatlan 14/100-ad részét az FKGP birtokolja. A törvénnyel a kormány arra is felhatalmazást kapott, hogy az év végéig az MDF és a Fidesz részére további ingatlanokat juttasson, ugyanis e pártok „birtokainak” nagysága csak így lehet arányos választási eredményeikkel. A Parlamenten kívüli, 1 százaléknál jobb választási eredményt elért, így költségvetési támogatásban részesülő pártok — a rájuk voksoltak számától függően — 400-800 négyzetméter alapterületű ingatlanrészek tulajdonjogához jutnak Gázszünet! Értesítjük Siófok város, Siótól keletre lévő gázfogyasztóit, hogy 1991. október 16-án 12--16 óráig ismételt gázszünetet tartunk. A gázszünet megismétlésére az október 10-re meghirdetett, technikai okok miatt, sikertelen összekötési munka miatt, van szükség. A rajtunk kívülálló okok következtében megismételt gázszünetért elnézésüket kérjük. KÖGÁZ SM. Üzemigazgatósága Siófoki Kirendeltsége. ____________________ (149888) G YÓGYÍTÓ ÚJDONSÁG! A KÁDI-M Gmk, Kaposvár, Arany téri cipőboltjába most érkezett a világhírű Dr. Barnard olasz lábágyazott gyógypapucs Kínálunk még Foki-fonalakat gazdag szín- és fajtaválasztékban. (208556) A fekete özvegy Fekete özvegynek nevezik azt a nőstény pókot, amelyik párzás után megöli a hímet. Erről a rovarról kapta nevét egy dallasi fiatal nő, aki borzalmas fogadalmat tett: annyi férfival fekszik le, ahánnyal csak tud. Ezt nem szerelemből, haném bosszúból teszi. A húsz év körüli nő ugyanis AIDS-vírussal fertőzött. A betegséget egy férfitől kapta. Senki sem tudja ki ez a nő, hol lakik, hogy néz ki. A texasi férfiak rettegésben élnek. Annak ellenére, hogy ebben az államban az AIDS-vírus tudatos terjesztése bűnnek számít, a rendőrség teljesen tehetetlen. Amíg bizonyítható följelentés nem érkezik, addig a nyomozók nem mozdulhatnak. A fiatal nőről csak annyit lehet bizonyosan tudni, hogy C. J.-nek nevezi magát. A történet két évvel ezelőtt kezdődött, amikor Willis Johnson, a KKDA rádió lemezlovasa felkérte hallgatóit, írjanak neki leveleket szerelmi életükről. C. J. is a levélírók között volt. Keserű, gyűlölködő levelében megírta: bosszút akar állni a férfiakon. Később, egy reklámcélokból rendezett összejövetelen egy nő lépett oda Johnsonhoz és C. J. néven mutatkozott be neki. A disz- kós nem vette komolyan az ügyet. Ébben a hónapban aztán az Ebony című magazin is közölt egy levelet, amely csaknem szóról szóra megegyezett azzal, amit Johnson két évvel ezelőtt kapott. Johnson a rádióban felolvasta a levelet, és C. J. betelefonált. Mindenki hallhatta a mondandóját. Az irodákban leállt a munka, a gyárakban kiesett a szerszám az emberek kezéből. Futótűzként terjedt el Dallasban a gyilkos szándékú lány híre. Johnson úgy emlékszik vissza, hogy a nő, aki C. J-ként mutatkozott be neki, feltűnően csinos volt, hosszú hajú, fekete bőrű, „akit kevés férfi tudna visszautasítani”. C. J. a rádióban elmondta, ahogy hetente tervszerűen négy-öt férfival fekszik ágyba. Bár őt egy fehér férfi fertőzte meg, szeretőinek többsége fekete. Johnson kérdésére, hogy gondol-e a feleségekre, a gyerekekre, akik rajta keresztül szintén AIDS-vírust kaphatnak, C. J. azt válaszolta, ez sem érdekli. „Én is férjhez akartam menni, én is akartam gyerekeket”. Az interjú szeptember negyedikén volt, ebben ezt is mondta: „most kéthetes szabadságomat töltöm, de jövök haza Dallasba.” Azóta a város nem alszik. Sokan fo- gadkoznak, hogy ha rájönnek, ki rejlik a monogram mögött, megölik. Mások csak rács mögött szeretnék látni. Molnár Éva
