Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-25 / 225. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDAS AG 1991. szeptember 25., szerda PARTOK — PÓLUSOK Az már a választások előtt is nyilvánvaló volt, hogy az érdekek és nézetek sokfélébbek, mint a pártok. A célokról, ám méginkább az azokhoz vezető útról vallott nézetek egy-egy párton belül is eltérőek. Ezek a különbségek akkor még nem törtek felszínre, hiszen pártjuk választási sikere érdekében nagyon is különböző felfogású, vérmérsékletű és politikai kulturáltságú emberek is készek voltak csak arra tekinteni, ami összeköti őket. Azóta eltelt másfél év, s a parlamenti pártokon belül is egyre több jelét láthatjuk a pólusok szétválásának. E folyamatokról kértük három párt, illetve a függetlenek egy-egy parlamenti képviselőjének véleményét. Ma és a következő három napon dr. Gaál Antal (MDF), Horn Gyula (MSZP), Király Zoltán (független) és dr. Páris András (SZDSZ) nyilatkozatát közöljük. Dr. Gaál Antal (MDF): Politikai érdemekért senki sem várhat előnyt — Egy párt parlamenti frakcióját, kivált ha 164 tagú, mint az MDF-é, többféle módon lehet differenciálni. Kezdettől ismert a „kereszténydemokrata”, a „népi nemzeti” és a „nemzeti liberális” irányok tagozódása. Valóban lehet azonban úgy is csoportosítani a képviselőket, hogy vannak a „mérsékeltebbek” és a „radikálisabbak”. Abszurdum is lenne, ha 164 ember mindenben egységes nézeteket yal- lana. Ha az utóbbi csoportosításból indulunk ki, úgy gondolom ebben semmi új nincs. Eddig is voltak és ezután is lesznek a frakción belül mérsékeltebb és radikálisabb felfogású képviselők. Csupán most a Kónya-„program” ráirányította a figyelmet ezekre az eltérésekre. —A történést követő első nyilatkozatában lényegében egyik csoporthoz sem sorolta be önmagát... — Nem egyszerűen „diplomatikus” akartam lenni. Az akkori parlamenti ülésen napirend előtti felszólalásomból kitűnhetett, hogy egyetértek a „26-ok” által deklarált elvek zömével. — Mégsem csatlakozott a Jakitelki platformhoz”... — Nem, mert meggyőződésem, hogy a demokrata fórum politizálásának ez az elkülönülés nem segít hanem árt. Az MDF-nek megvan az az erős és egészséges magja, amelyik az egész frakció munkáját a követelményeknek megfelelővé teszi különplatformok létrejötte nélkül is. Elfogadom, hogy az MDF egész eredeti programja és működése kiegyensúlyozottabb, nyugod- tabb politikai erőt mutatott, mint ez a képbe nem illő tanulmány. — Tapasztalata szerint kik azok az MDF-tagok, akik most kiáltanak leszámolást? Talán olyan emberek, akik személyes életükben még nem tapasztalják a rendszerváltozástól általuk remélt előnyöket? — Ezt a megfogalmazást nem tudom teljesen elfogadni, ám látni kell — és talán ezt a legnehezebb most az emberekkel megértetni — hogy éppen a rendszerváltozással olyan társadalmi körülményt akarunk teremteni, ahol mindenkinek magának kell megküzdenie — egyenlő esélyekkel — anyagi és egzisztenciális elismeréséért. Akik ebben külső segítségre várnak, azokat bizony csalódás éri. Politikai érdemekért senki sem várhat magasabb beosztást vagy bármiféle helyzeti előnyt. Még olyanokkal szemben sem, akikről azt tartja, hogy azoknak vele szemben volt jogtalan előnye. Polgári demokráciában ezt az esélyegyenlőséget mindenkinek el kell fogadnia. Bíró Ferenc (Folytatjuk) Piacgazdasági szempontok és állampolgári jog Átalakítják a DRV-t (Folytatás az 1. oldalról) — Minden regionális vállalat, így a Dunántúli Regionális Vízmű átalakítása is folyamat, s ennek több eleme van. Nyilvánvaló az a politikai szándék, hogy az önkormányzatok minél nagyobb feladat- és hatáskört kapjanak, s azokat a vízműveket, amelyek esetében ez indokolt és lehetséges az önkormányzatok tulajdonába kell adni. Állami tulajdonba kizárólag a regionális rendeltetésű művek maradnak. Ebben a régióban, a DRV hatásterületén felmértük a műveket, konzultáltunk a vállalatokkal. Van egy tervezet, amelyet egyeztettünk a vállalatok vezetőivel és az érintett önkormányzatokkal is megvitatjuk. Ezért jöttem Kaposvárra. Készül az új koncepció — Kaposvár lakossága is ismeri, hogy a vízellátás fő bázisa a fonyódi gerincvezeték. Ezt terveink szerint regionális rendeltetésű műként kezeljük, hasonlóképpen a Balaton körül húzódó vezeték- rendszerrel. E kérdésben még nincs végleges és egyértelmű minisztériumi álláspont. Igyekszünk az önkormányzatokkal a legszélesebb körű egyeztetés révén kialakítani a koncepciót. Teljesen egyértelmű: a regionális vállalatok, illetve e megyei vállalatok között a víz átadása-átvétele, a lánckereskedelem feloldódjék, indokolt egy sokkal részletesebb, jobban előkészített új díjrendszer kialakítása. Tudjuk, hogy azok az ivóvíz- és csatornahasználati díjak, amelyek jelenleg vannak, magasak. Hogy mennyire, az a megközelítéstől függ. Nem nálunk a legdrágább a víz, de ha azt a magyar jövedelmekhez viszonyítjuk, akkor az első ötben vagyunk. Érzékelem, hogy ez milyen szociális feszültségeket kelt. Joggal meg lehet kérdezni: az egészséges ivóvízhez való jog, az nem alapvető állampolgári jog-e? Erre azt lehetne mondani, hogy igen. Ennek szellemében fogalmazódott meg az önkormányzati törvény is, előírva, hogy 1994-ig egészséges ivóvízzel kell ellátni az ország minden lakosát. Az ehhez szükséges pénz azonban csak korlátozottan áll rendelkezésre. — Egyre többen jutnak olyan anyagi helyzetbe, hogy nem tudják megfizetni az egészséges ivóvizet. Mi lesz velük? A szegények is szomjasak — Teljesen indokolt, hogy a legszegényebbek is olcsón, megfizethető áron jussanak hozzá a vízhez. Látni kell azonban, hogy az előállítás költségeit meg kell téríteni valakinek. Ez a költség egyre növekszik. Közismert, hogy a költségvetés most készül, s nincs végleges döntés arról, hogy mekkora lehet a fogyasztói árkiegészítés mértéke. Az ivóvíz- és csatornadíj azonban politikai kérdés is. Mint ilyet, föltétlenül politikai fórumra kell vinni. A szakemberek kötelessége előkészíteni az új díjrendszer változatait, hogy politikusok, az önkormányzatok képviselői és a kormányzat, a parlament eldönthesse, melyik új rendszert lehet bevezetni jövő januárban. — Miért nem lehet országosan egységes díjat bevezetni? — Az egységes díjrendszer mellett is szólnak érvek. így az, hogy az ország minden lakosa, településtől függetlenül hozzájuthasson az egészséges ivóvízhez. Csakhogy ez a elv ellenkezik a piacgazdálkodás szemléletével. Ugyanis, ahol például 150 forint egy köbméter víz előállítási költsége, ott indokolt-e 35—40 forintért adni? Az egységes díjrendszer ráadásul csak alacsony árszinten vezethető be, amely viszont jelentős fogyasztói árkiegészítést igényelne a költségvetésből. Ha például 25 forint lenne az ivóvíz ára, akkor a budapestiek szóvá tehetnék: a 11-12 forintos tényleges önköltség helyett miért fizetnek ennyit. Ézért van szükség széleskörű társadalmi egyeztetésre még októberben-novemberben. — Említette a piacgazdaság szempontjait, mint árképző tényezőt. Közel a Balatonhoz azt is tudjuk, hogy a magas önköltségért nem elsősorban a DRV a felelős, hiszen a nyári csúcsra épült műveket * szezon után is költség terheli. Ha a Balaton nemzeti kincs és bevételei az ország költségvetését gyarapítják, e jövedelem költségeit miért a környék lakóinak kell megfizetni? Kifizesse a révészt? — A Balaton ügye összetett. Be kell ismerni, hogy az ivóvíz- és csatornadíj jelenleg régi és elavult. A regionális vízművek vállalati egységáron adják át vizet a városi és a megyei vizművállatoknak. Ezt a feszültséget érzékeljük. Azt szeretnénk, hogy ne vállalati egységáron, hanem műven- kénti önköltségi áron adják. Az előkészítő számításokat már elvégeztük. A balatoni vízdíjakról még nincs végleges .állásfoglalás. Néhány héten belül minisztériumi kollégiumi értekezlet tárgyalja az új díjrendszer kialakítását, benne a Balaton ügyét is. Politikai megítéléstől függ, hogy a Balaton, mint országosan kiemelt körzet központi támogatásban részesüljön. Az viszont kérdéses, hogy rendelkezünk-e ehhez anyagi forrásokkal. — Milyen esélye van az országosan egységes díjrendszer bevezetésének? — Éjre most nem tudok válaszolói. Úgy ítélem meg, hogy ez túlzottan megterhelné a költségvetést. Ebben pedig csak a parlament dönthet. — Köszönöm a véleményét. Lengyel János HIÁNYZIK AZ ÉRDEKELTSÉG Kihasználatlan falusi hús székek (Folytatás az 1. oldalról) A hússzékek közül negyvenhat önkormányzati, öt üzemi és kettő magántulajdonban van — mondta dr. Bánáti Henrik, az Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás igazgatója. — Legtöbb helyen kapacitásuknak még töredékét sem használják ki, alkalmi jeleggel üzemelnek. Pedig, ha minden feltétel adott, mód lenne rá, hogy a hússzékeket közvágóvá minősítsük és ezt követően ott már bérvágást is vállalhatnak. — Milyen az épületek állapota? — Az egészségügyi és a technikai föltételek adottak, ezekkel csak kevés helyen lenne gond. Gyakorlatilag a tulajdonos szándékától függ minden. Jó lenne, ha több ön- kormányzatnál, üzemnél meglátnák a hússzékekben. rejlő lehetőségeket. Ha átminősítjük, az engedély egyben a húsforgalmazásra is jogosítana. Persze nem akárhol: csak olyan kereskedelmi egységekben, ahol ennek adottak a föltételei. — Ma mégis a hatósági vágóhidak végéről beszélnek. — Ez egyrészt a hús iránti kereslet csökkenésének, másrészt az érdekeltség hiányának köszönhető. Vállalkozói szellemet kellene teremteni, mint ahogy a megyében erre több helyen már akad is példa: Somogysárdon és Igáiban magánvágóhíd üzemel, Mer- nyén az önkormányzat adta bérbe a hússzéket. A megye egyik „jó példáját”, a mernyei vágót kerestük fel. Az épület a falu közponjától nincs messze. Kívülről talán taszító szürkeségével, sáros udvarával, belül azonban fegyelem és tisztaság uralkodik. Mindkét vállalkozó, Dömös István és Zsinkó László is tősgyökeres mernyei. Tizenegy éve — amióta az épület áll — itt dolgoznak, május óta saját gazdálkodók. Volt olyan hét, amikor 170 disznót és tizenöthúsz marhát vágtak. — Kezdjük megtalálni a piacunkat — mondják. — A megyében azóta megismerték a munkánkat. Tudják, hogy a boltokba csak friss húst, csak olcsón és kizárólag jó minőségben szállítunk. Partnerünk többek közt a kaposvári húsáruház is. Vannak saját üzleteink, Magyaratádon, Mernyén, Mocsoládon és Igáiban a hét egy-egy napján tartunk húskimérést. — A vállalkozás tehát sikeres. — Most már nem mi megyünk partnereket keresni, hanem hozzánk jönnek. Bővítjük a létszámot, igaz erre szükség is van. Fél öttől sokszor este kilenc-tíz óráig dolgozunk. Május óta nem volt megállás. B. Zs. Guttmann-unoka Brazíliából 94. ŐSZI BNV Az idei vásáron 418 ország mutatkozik be hazánkon kívül. Közülük sokan — mint Németország, Ausztria és Lengyel- ország — már régóta állandó vendégeknek számítanak a BNV területén, de most is érkeztek olyan országokból kiállítók, akik először mutatkoznak be Magyarországon. Az idén debütáló országok egyike Brazília, ám ezt a tengerentúli országot magyar üzletemberek képviselik. Flanschburg Andrással a Brazil-Magyar Kereskedelmi Kamara elnökével beszélgettünk a terveikről és a jövendő együttműködési lehetőségekről. — Közel egy éve alapítottuk meg a Brazil-Magyar Kereskedelmi Kamarát. Az alapítók többsége volt magyar állampolgár, de mára, a már több mint hetven tagot számláló kamaránkban, mi magyarok kisebbségben vagyunk. Ezt azonban egyáltalán nem bánjuk. A célunk ugyanis közös, a magyar-brazil gazdasági együttműködés fellendítése. Tulajdonképpen ez az oka annak, hogy eljöttünk a vásárra. Tíz brazil nagyvállalat képviselője, tulajdonosa próbál a BNV ideje alatt is üzleti kapcsolatokat keresni. Van köztünk farmernadrággyáros, játék- és edénygyáros, de egy precíziós csavarokat gyártó cég is. Az üzletemberekkel egyidőben egy hivatalos brazil küldöttség is tárgyal Magyar- országon, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában. A brazíliai magyar üzletemberek között vannak néhányan, akik volt családi vállalkozásokat szeretnék újból beindítani. Egyikük éppen Ranschburg úr, az ő nagyapjáé volt a híres Guttmann-cég, az elszakíthatatlan nadrágok gyártója. — Három éve tárgyalok már a Centrum áruház vállalattal, hogy visszakaphassam a volt üzletünket, a jelenlegi Verseny áruházat. Ügy fest, a tárgyalások zsákutcába jutottak, de akárhogy is, lesz még Guttmann áruház Budapesten. Addig is, már ebben az évben megjelennek a Gutt- mann-nadrágok a magyar üzletekben. Cégem, a Staroup farmernadrágokat gyárt elsősorban, de elkezdjük a régi technológia alapján a szövetnadrágok gyártását is, a Hun- garotexszel közösen. A tárgyalások során szóba kerültek olyan termékek, amire Brazíliának szüksége volna, de amelyeket Magyar- országon nem állítanak elő illetve nem termelnek. — Mi nem csak Magyarországgal kívánunk kereskedni, hanem a többi volt szocialista országgal is. De kell egy híd, egy összekötő és erre jelen pillanatban Magyarország a legalkalmasabb. Sajnos, egyelőre kevés segítséget kapunk itthonról. Információkra lenne szükségünk, hisz pontos adatok nélkül az üzleti világban nem lehet dolgozni. Az első feladat tehát az információs csatornák kiépítése, s akkor jöhet az üzlet. V. O.
