Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-03 / 206. szám
1991. szeptember 3., kedd SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖRKÉP 3 Vesz ön szovjet tiszti sapkát? Lehetett volna kézigránátot is... Nyitva a bazár Ha nem látom, nem hiszem, egy kék szegélyű repülős szovjet tiszti tányérsapkát Siófokon egy bazárban potom 2250 forintért vesztegetnek. Nagy az érdeklődés iránta. Persze azért nem veszik, mint a cukrot, de a német turisták sorban állnak érte. Nők, férfiak, gyerekek próbálják fel és úgy fényképeztetik magukat. Egykori tulajdonosa talán éppen a közeli sármelléki repülőtéren a legújabb MIG-en repült vele. — Nem sok egy kicsit ennyi pénz, egy katonasapkáért? — kérdezem az eladót. — Miért lenne sok? — hangzik a válasz. — Jó párat eladtam már belőlük. Ha nem is kapkodnak érte, hanem csak felpróbálják, abban is van üzlet, mert rendszerint valamit ezért vesznek tőlem. Akik élelmesek voltak sokat kerestek a kivonuló orosz katonákon. Mérgükben mindent eladtak, ami mozdítható volt a laktanyában. Mi tisztességes kereskedők vagyunk, csak ártalmatlan holmikat vettünk meg tőlük. Nem úgy mint mások. Mert eladták a kivonuló sorkatonák, no meg a tisztek a fegyvert is, géppisztolyt, pisztolyt, lőszert, de még kínáltak kézigránátot is. Sok bűn- cselekményt fognak még elkövetni az oroszoktól megvásárolt fegyverekkel elhiheti nekem. Újabb vendég érkezik. Két ezerforintost mutogat a csinos eladónak, s tört magyarsággal mondja: ennyi van, több nincs, adja, vagy nem adja. Megkapta. Cs. I. Már második éve bálázzák fel a szalmát a kiskorpádi szakosított sertéstelep és a tagság igényeinek megfelelő mennyiségben a Kossuth termelőszövetkezetben. A kombájnokat szecskázóadapterrel szerelték föl, így a felesleges szalmát szervesanyag utánpótlásként már a tarlóhántáskor a talajba juttatják. A szaktelepre mintegy 1000 körbálát és 10 ezer kisméretű, hagyományos szalmabálát szállítanak a szomszédos táblákról, a háztáji igények kielégítésére pedig 80 darab körbálát és mintegy 6 ezer hagyományos szalmabálát készítettek. (Fotó: Lang Róbert) Konferencia Kaposváron KORUNK KÉRDÉSEI Erkölcsről, vallásról, filozófiáról, nevelésről (Folytatás az 1. oldalról) Bevezető előadásában Ormos Mária akadémikus, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektora fogalmazott meg néhány, a szakterületén felmerülő, erkölcsi, etikai kérdést. — A XX. századi európai és világtörténetben olyan problémákkal találkoztam, — mint a nácizmus, fasizmus kérdése — amelyeknek legmélyebb gyökerei sokszor és nagyon is kapcsolatban vannak az erkölcsi, etikai kérdésekkel, a társadalmi morállal — mondta. A folyamatos fejlődésfelfogású történelemszemléletet kísérő gondolatai, a korunk változásában fellelhető kérdésekre keresték a választ. A morális felvetések megítélésének változásai, a történelmi személyiségek, a tömeg szerepének erkölcsi megítélése és egy sor, ehhez kapcsolódó kérdés előlegezte a gondolatot: mi is az etika egyáltalán? Ormos Mária ragyogó logikával és gondolatisággal felépített bevezetője pillanatok alatt megteremtette a konferencia jó légkörét. Dr. Szigeti Jenő professzor a Nemzetközi Vallásszabadság Társaság elnökségének tagja a kegyesség és megértés fogalomkörének kutatója, az: Igaz-e, hogy a Biblia az európai kultúra alapja? felvetésre kereste a választ. A negyedszázada lelkipásztorként is tevékenykedő tudós az Oktatáskutató Intézetben egy éve folyó munkájának eredményeiről számolt be. Kérdésfeltevései főként arra irányultak, hogy miként lehet a felekezet- semleges bibliaoktatási modellt a magyar társadalomba beilleszteni. A plenáris ülést az erkölcsfilozófiával és az erkölcsi nevelés témájával foglalkozó szekciók munkája követte. Az érdeklődők számára is nyitott tanácskozás ma plenáris üléssel zárul. (Várnai) Folytatódik a csetepaté Somogyországbeli ki kicsoda Nagy hullámokat vert a hír: megint válság van a Somogy- országnál. Sorra kértek szót az érintettek, s ezekből a nyilatkozatokból kiderült: nagy volt a békétlenség a szerkesztőségben, s körülötte. Megtudtuk már, hogy Szigetvári György nem tulajdonos, csak - társ. A magát tulajdonosnak nevező Császár Vilmosról utóbb dr. Ilkei Csaba állítja, hogy csak képviselte a tulajdonost, aki nem más, mint a saját felesége. Szombati számunkban Császár sorjázta Ilkei hibáit, most fordul a kocka, s dr. Ilkei Csaba írja le, hogy milyennek látta Császárt, s közben — ha mellékmondatokban is — dicséri Szigetvári Györgyöt, aki ugyancsak vasárnap küldte el telefaxon szerkesztőségünkbe reflexióját, s benne cáfolja, hogy illetményt és kreditkártyát kapott volna az országgyűlési képviselő a kft-tól. A „kölcsönautót” viszont senki nem tagadja. Szigetvári azt is bejelenti, hogy folytatja az „országtönkretevők és hamis próféták elleni harcot”. Lapunk viszont — azzal, hogy minden érdekeltnek szót adott — az alább következő két levéllel lezártnak tekinti a Somogyország körül zajló csetepatéról szóló beszámolókat. Dr. Ilkei Csaba: Átlátszó és szánalmas politikai provokáció Tekintettel arra, hogy nyári szabadságomat a műtőasztalon, a kórházban és a betegszobában töltöttem, csak utólag a Somogyi Hírlapból és telefonüzenetekből értesültem a Somogyország szerkesztésében és kiadásában bekövetkezett méltatlan és indokolatlan, ízlésemmel és felfogásommal ellenkező változásokról, továbbá a politikai provokációnak számító híresztelésekről. (Rögtön előrebocsáj- tom: az önmagát a Pannon Magazin Kft és az általa kiadott Új Somogyország egyszemélyi (?) tulajdonosának nevező Császár Vilmos csaknem egy hónapja nem vette a bátorságot, hogy a szemembe nézzen.) Ameddig csak az új és a távozó főszerkesztő, Fodor Tamás és Hadnagy Zoltán polemizáló nyilatkozatait, valamint Szigetvári György fölmentett kiadó megjegyzését olvastam (augusztus 29. és 30. Somogyi Hírlap: „Megint válság van a Somogyországnál” és „Megtettem, amit meg lehet tenni”), addig csupán a következők jutottak eszembe. Mostanában mind több lapnál fordul elő olyan politikai irányváltás, szerkesztőségi átrendeződés, melyet a pénz világa diktál, s egy új tulajdonos vagy kiadó teljhatalmú cézárként jelenik meg. Természetesen független, polgári mezben, eltakarva a mögötte lévő politikai erők szándékát. Gyakran kizárólag pénz kérdése: meddig marad fenn egy újság, ha valaki tartósan állja a veszteséget, akkor akár évekig is. Az eladott példányszám nem mérvadó, ha terjesztési hibák miatt a lap el sem jut az emberekhez, vagy ha az elszegényedő olvasó kénytelen lemondani egyébként színvonalas lapjáról. Ha egy lap radikálisan csökkenteni akarja a direkt politizálást és helyette könnyed, szórakoztató bulvárjelleget kíván ölteni, akkor ehhez elegánsan sok sikert illik kívánni, majd minősíti az eredmény. De ha ezt abból a nemesen ellenzéki hagyományokkal bíró Somogyország- ból akarja csinálni valaki, amelynek minden eddigi erénye a kritikus, valóságfeltáró politizáláshoz kötődik, akkor az feladja a lap múltját, karakterét, s az értéket alárendeli az. üzletnek, illetve az a mögötti politikai érdekeknek. Ezt én mindig elleneztem, most sem támogatom, mert noha újságot írni és politizálni sokféleképp lehet, de egyféleképp soha: gyáván és langyosan. Aztán azt olvastam: „Menesztették dr. Ilkei Csaba tanácsadót”, s következtek Császár Vilmos átlátszó és nívótlan szemrehányásai. Meneszteni csak azt lehet, aki állásban van, státuszban, szerződésben. Soha semmilyen munkaviszonyban nem voltam a Somogyországgal, megbízás és kötelezettségvállalás nélkül segítettem három évtizedes szakmai tapasztalataim alapján. A lap alapításától kezdve, 1988-89 telétől bejártam a szerkesztőségbe, írtam, publikáltam, ötletet adtam, szakmai véleményt mondtam. Anélkül, hogy honoráriumot vettem volna (akár forintban, vagy márkában) fel. Ha valaki átnézi a Pannon Magazin Kft, vagy elődje könyvelését, meggyőződhet erről. Akárcsak arról, hogy a kiadók nem szoktak kreditkártyát kiutalni. Kocsim nincs, barátaim szoktak kisegíteni, így használtam rövid négy hónapig a kft által önként felajánlott egyik járművet. Ennyit a tényekről. Akkor hát honnan ez a nevetséges és szánalmas erőlködés a rutinos befeketítésre? Amikor egy extraprofitot hozó üzletkötéssel, a csombárdi kastély megvételével Császár Vilmos megjelent Somogybán, tőkeerejére nemcsak az ingatlan- és kastélyüzlet nagymenői kapták fel a fejüket. A Pannon Magazin Kft több tucat tevékenységi köréből a legszerényebbnek kínálkozott a válságba jutott Somogyország megmentésére. A német tulajdonos asszonynak világosan megmondtuk — s ő ezt meg is értette —, hogy a lap az idén még veszteséges lesz, némi nyereség csak jövőre várható. A tulajdonos képviseletében intézkedő Császár első türelmetlensége ezzel volt kapcsolatos, amikor — távollétemben — a múlt héten úgy tette fel a kérdést: vagy megszünteti a lapot a ráfizetés miatt, vagy mennie kell a három azonos politikai platformon levő embernek, akik a kritikai hangvétel mellett tartottak ki. Annak ellenére is, hogy Császár Vilmos a jelek szerint olyan régi, ma jelentős gazdasági és egyéb pozícióban lévő vezetőkkel akar üzletet kötni, tartósan együttműködni Somogybán, akiknek szemében már régóta szálka a következetes rendszerváltás elmaradását bíráló Somogyország, tehát tisztogatni kell minden áron. Császár második hibája több volt, mint türelmetlenség. Egyszerűen nem tartotta be a tulajdonos jelenlétében tett ígéretét, ugyanis többen arra kérték: tekintettel arra, hogy a lapszerkesztéshez nem ért, a politikában fajsúlytalan, morálisan — múltja miatt — erősen támadható, ne avatkozzon be a Somogyország életébe, kizárólag a német tulajdonos (aki a felesége) pénzügyi érdekeit képviselje. Amúgy is leköti őt fő tevékenységi köre: a szombathelyi Poseidon és Agamennon Kft tulajdonosa, a KONSUM Bank részvényese stb. Ennek érdekében igen korrekt tárgyalásokat folytattunk Landsbergben Helene Guggemos asszonnyal Szigetvári György társaságában. Mégis, Császár önkényesen és ellentmondást nem tűrően minden területen átvette az irányítást, ami megalázó helyzeteket teremtett a tiszteletben megőszült Szigetvári György számára, engem pedig arra kényszerített, hogy júliustól ne tegyem be a lábam a szerkesztőségbe. Tanulni csak jobbtól szoktam, s különbözőképp értelmezzük a barátság fogalmát. Császár kellemes társasági csevegő, nagy bohém, gáláns vendéglátó, kihívóan szeret reprezentálni. És múltjából adódóan kiválóan ért a lejáratáshoz, a dezinformáláshoz, azok legrafináltabb módszereihez. Profi. Elkerülhetetlen, hogy emlékeztessem az olvasót arra, amit tavaly nyáron több országos lap hosszasan megírt: Császár Vilmos a letűnt rendszer titkosrendőrségének az NSZK-ban lelepleződött ügynöke volt, lll/ll-es elhárító, aki krimibe illő eseményeket produkált, börtönbe került, átmenetileg terrorista listára... Hazatérése után jelentkezett a sajtóban és fórumot is kapott ahhoz, hogy bebizonyítsa: külszolgátati tevékenységének voltak kellőképpen nem értékelt gyümölcsei is. Ezen szándéka mindig úgy futott zátonyra, hogy csak ígért, de nem produkált dokumentumokat. Igazságérzeténél gyakran erősebbek voltak indulatai, dühkitörései, ilyenkor elragadta haragja, fantáziája és bosszúvágya. Hiába óvtam az alaptalan vádaskodástól, attól, hogy gyenge pillanataiban bizonyítékok nélkül jóvátehetetlenül pálcát törjön emberek fölött. Fenyegetései megalázóak. Fájdalom — de nem vigasztaló —, hogy az utóbbi hónapokban Császár Vilmos nálamnál fontosabb civil és nem civil személyiségeket is gyanúba kevert, ezen ügyek tisztázásával a hatóságok foglalkoznak. Kételyeimről magam tájékoztattam időben a legilletékesebbeket. Sajnálom, hogy ilyesmivel kell töltenem időmet, s még inkáb azt, hogy Császár emberi pillanataiban, felhőtlen beszélgetéseinkben alaptalanul bizakodtam: a múlt már nem kísért. Sajnos itt van. Kihívóan és arrogánsán. Szigetvári György: „az igazság mindig igazság marad” Ez év tavaszán az újság megmentése érdekében az addigi szellemiség folytatásának hangsúlyozásával alapítottuk meg a Pannon Magazin Kft-t, amelynek csak egyik tevékenysége lett volna a lap finanszírozása. Császár úr anyagi támogatást így adott, de sem mint tulajdonos, sem mint ügyvezető abban nem kívánt részt venni, így a kft német tulajdonosa Helene Guggemos asszony lett, Császár úr pedig az ő megbízottja, személy szerint én kisebb összeggel ugyan, de tulajdonos lettem, ezek az adatok a cégbíróságnál bárki számára megtekinthetők. Amiben Császár úrnak igaza van, az az, hogy a szakítás valóban elkerülhetetlen volt, mert a lap átalakítása az eredeti szellemmel teljesen ellentétes, az új és a régi gazdasági hatalom érdekeinek megfelelő bulvárlappá történő átalakítás távol áll az eredeti hitvallástól, ezt én vállalni nem tudom, bár tisztán értem, hogy ez a váltásszándék kiknek az érdekét szolgálja. Kár, hogy Császár úr nem említette a lap terjesztésével, előállításával, hirdetéseivel kapcsolatos tapasztalatait, a posta félelmetes szerepét, a tiltást és az egyéb nehézségeket. Nem tudom vállalni Császár úr azon nézetét sem, hogy „az igazság olyan dolog, amely mindig időpont és nézőpont kérdése”. Nálam az igazság mindig igazság marad, helytől és időtől függetlenül, legfeljebb kiderülése lehet évtizedek kérdése. A kft ügyvezetőjeként kijelentem, hogy dr. Ilkei Csaba részéről sem 50 000 forint illetményt, sem honoráriumot, sem kreditkártyát soha nem adtunk és nem utaltunk ki, erről a kft könyveléséből bárki meggyőződhet. A leghatározottabban visz- szautasítani vagyok kénytelen azon állítást, hogy én Ilkei doktor politikai áldozata lennék, mivel állásfoglalásom kialakításában soha nem igényeltem mások kényszerét. Az „átkos" rendszerben betöltött, szakmai elismerés alapján elfoglalt állásomra való hivatkozás sem kényszeríthet arra, hogy az akkori és jelenlegi országtönkretevők és hamis próféták elleni harcomat feladjam, ez hitvallásom, és meghátrálni semminemű fojtoga- tás sem tud kényszeríteni.
