Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-13 / 215. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDAS AG 1991. szeptember 13., péntek Elsőbbség Európának Viharos változások zajlanak szőkébb és tágabb környezetünkben, s úgy tűnik, azzal kell számolnunk, hogy a következő évek is mozgalmas, váratlan eseményekkel tarkított időszakot hoznak a nemzetközi életben. Ilyen körülmények között különösen fontos, hogy külkapcsolataink hogyan alakulnak, s hogy megvannak-e azok a külpolitikai tájékozódási pontok, amelyek nemcsak az eligazodást, hanem a következetes kapcsolatépítést, nemzetközi pozícióink megőrzését és erősítését is elősegítik. Ki marad a cukrospikszisben? Viszaadta megbízását a Kaposcukor Rt elnöke — A dolgozók nem engedik elmenni — A mögöttünk levő korszak egyik legfőbb tapasztalata-, hogy hazánk korábbi egyoldalú kapcsolatrendszerét mielőbb minél több lábon álló, minél szélesebb körű kontaktusokká kell átépíteni — mondja Somogyi Ferenc külügyminisztériumi államtitkár, amikor a magyar külpolitika fő törekvéseiről, meghatározó céljairól kérdezem. — Világos, hogy hiba volna a korábbi féloldalasságot más előjelű féloldalassággal fölváltani. Ennek jegyében kívánjuk régebben nem funkcionáló, de hagyományos kapcsolatainkat újjáéleszteni, újakat kialakítani, s természetesen a környező országokhoz fűződő viszonyunk minden pozitív elemét megőrizni. — Mindennek alapján a magyar külpolitikában prioritása van tágabb otthonunk(Folytatás az 1. oldalról) Korábban a Szovjetunió csaknem egymillió hektoliter bort és pezsgőt vásárolt, s az NDK piaca is igényt tartott 500-600 ezer literre. A Szovjetunió fizetési nehézségei az újabb exportszállításoknak nem kedveznek, hiába kötött a Magyar Borkereskedők Egyesüléséhez tartozó három vállalat magánjogi szerződéseket szovjet partnereivel 140 millió dollár (!) értékben bor szállítására, ebből a mai napig semmi nem valósult meg, mivel a fizetési feltételekben nem sikerült megállapodni. Hiába kérték a magyar kormány segítségét fizetési garancia biztosítására, érdemi döntés nem született. A hajdani NDK piacára meg betörtek a nyugatnémet területek borkereskedői, megkötve előttünk a jó üzleteket. A Magyar Borkereskedők Egyesületének és a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetségének együttes sajtótájékoztatóján arra hívták fel a figyelmet, hogy minden nap nak, Európának. Igaz, hálátlan és nem is szerencsés az országok valamiféle fontossági sorrendbe állítása, hiszen az Európán kívüli országokra — teszem azt az Egyesült Államokra vagy Japánra — sem mondhatjuk, hogy jelentéktelen partnerek számunkra. Ellenkezőleg... — mégis az európai kapcsolat — és intézményrendszerbe való integrálódás a magyar külpolitika egyik legközvetlenebb és legkézzelfoghatóbb feladata. — Ilyen szempontból Európa fogalomkörébe soroljuk természetesen az Európa Tanácsot és az Európai Közösséget is. Utóbbival, mint ismeretes, a társulási szerződésről folyó tárgyalások most várakozásainknál több nehézséget hozó szakaszban vannak. Jómagam mégis bízom abban, hogy — mindkét fél kifekésedelem a borexport megindításában egymillió dolláros veszteséget jelent. Ezért sürgetően szükséges az export hitelgaranciák biztosítása a kormányzati szervek részéről. Ellenkező esetben fennáll annak á veszélye, hogy a kistermelők — akik a hazai szőlőültetvények 80 százalékán jezésre juttatott szándéka alapján — belátható időn belül megszületik és életbe is léphet a megállapodás. Ennek jelentőségét aláhúzza, hogy a tulajdonképpeni cél — miként arra egy már egyeztetett szövegrész is utal — az Európai Közösségben való teljes jogú tagságunk elősegítése. — Integrálódásunk szempontjából fontosnak tartunk olyan intézményeket is, mint például az Európa Unió vagy a NATO. Ez utóbbi idesorolása egyébként azt is érzékelteti, hogy biztonságpolitikai koncepciónk szerint az európai együttműködést és integrációt nem kirekesztő értelemben, hanem amerikai jelenléttel, az európa-atlanti érték- és érdekközösség alapján látjuk megvalósíthatónak. — Külpolitikánk fő elemeinek meghatározásakor természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy például kereskedelmi, külkereskedelmi kapcsolatainkban az egyesült Németország egyértelműen az első helyen áll. Hozzá kell tenni, hogy már a rendszerváltozás előtti periódusban különleges szerep jutott a német relációnak, gazdálkodnak — a tőkén hagyják a szőlőt, s majd ott rothad el, mert a borászati üzemek képtelenek átvenni tőlük a termést, önmaguknak meg nincs elegendő tárolóhelyük. Ez a helyzet pedig már veszélyezteti a drága pénzen telepített szőlőültetvények további sorsát is. nemcsak gazdasági szempontból, hanem abban a tekintetben is, hogy a határmegnyitás, a német állampolgárok kiengedése a két ország kapcsolatain túlmutató, európai jelentőségű lépés volt. — Nemzetközi tevékenységünkben tehát ez a reláció kiemelkedő helyet foglal el. A legutóbbi egy-két évben bekövetkezett változások ugyanakkor a korábbinál nagyobb mozgásteret is adnak a kapcsolatok fejlesztését célzó törekvéseknek. Tudomásul kell persze vennünk: a német egyesítéssel együttjárt az is, hogy a német tőke jelentős részét lekötötte a volt keletnémet területek problémáinak megoldása, s gondokat okozott a korábbi ma- gyar-NDK kapcsolatok tradicionális formáinak megszűnése. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy hosszú távon is nagyon ígéretesek és — a kölcsönös szándékok szerint — adottak a lehetőségek a két ország együttműködésének kiteljesítésére — fejezte be nyilatkozatát Somogyi Ferenc. További intézkedéseket is szükségesnek tartanak a termelők és a feldolgozók, nevezetesen a hazai fogyasztás növelését, mert míg az Európai Közösségek országaiban az egy főre jutó éves átlagfogyasztás 40 liter körüli, Franciaországban és Olaszországban pedig 70 liter feletti, addig nálunk alig haladja meg a 25 litert. „Vissza kell nyerni az emberek bizalmát és meg kell tanítani őket a kulturált borfogyasztásra” — fogalmazott Nagy András, a Magyar Bor- kereskedők Egyesületének elnöke. Azt azonban már a tudósító teszi hozzá, hogy bármenynyire szeretne kulturáltan elfogyasztani egy éttermi ebéd vagy vacsora közben egy-egy palack bort, ha 280-360 forintot kérnek érte a másodosztályú vendéglőben. Ugyanazt a boltban esetleg 116-ért megkaphatja, s kénytelen keserű szájízzel megállapítani, hogy étteremben csak ásványvizet szabad fogyasztani. (Folytatás az 1. oldalról) Még nincs egy esztendeje, hogy a Kaposvári Cukorgyár az osztrák érdekeltségű Ág- rana International Rt-vel közösen részvénytársaságot alapított, de ez már a második olyan eset, amikor az igazgatót valamilyen formában támadják. Tavaly ősszel az akkori főmérnök, Ház László kifogásolta az első számú vezető hozzáértését és munkáját, most pedig a két osztrák igazgató elégedetlen az elnökkel. Mi történt most? Tisztázatlan hatáskörök — Az eltelt egy év során többször felhívtam igazgatótársaim figyelmét arra: anélkül, hogy tisztáznánk az irányítási területeket, a jogköröket és a felelősséget, nem lehet dolgozni. Az Agrana jogásza — akinek feladata lett volna ezeknek a szabályzatoknak az elkészítése — nem tett érdemi lépéseket. Végül megúntuk a tétlenkedést, és elkészítettük mi a tervezeteket. Az igazgatóság júliusban megtárgyalta mindkét szabályzatot, és ígéretet tett arra, hogy augusztus elsején hatályba lépnek, amennyiben a jogászuk is igent mond rá. Ehelyett a cég jogászától kaptam egy minősíthetetlen hangnemű levelet, amelyben diktatórikus vezetési módszerekkel vádolt. Olyanokat írt, hogy úgy látszik, nem vagyunk képesek itt Magyarországon túllépni az elmúlt negyven év vezetési, irányítási módszerein és más ehhez hasonló rágalmakat. Ezeket válaszomban határozottan visszautasítottam, és kértem, járuljanak hozzá egy rendkívüli közgyűlés összehívásához. — Ennek lett volna a témája az ön lemondása. — Pontosan. Azt válaszolták, nagyon sajnálnák, ha ezt a kérésemet fenntartanám, kérték, fontoljam meg. Ugyanakkor a rendkívüli közgyűlés összehívásához elvben megadták a hozzájárulásukat. Ezek után összehívtam a gyár vezetőit és velük is közöltem az elhatározásomat.A szakszervezeti bizottság titkára összehívta a tagokat és a nem szakszervezeti tag dolgozókat, tárgyaltak az igazgatókkal, s a megbeszélések után egy levelet juttattak el hozzám. A dolgozók nem akarnak változást Ebben a levélben az áll, hogy a dolgozók nem tudják elfogadni a megbízása visz- szaadását az igazgatótól, s kérik, vonja vissza a lemondását. Hány dolgozó véleményét tükrözi ez a levél? — kérdeztük Tavalyi Lajost, a szaksze- vezeti bizottság titkárát. — A gyár 588 dolgozójából 403-an szakszervezeti tagok. A tizenkét bizalmi visszajelzése alapján tíz munkaterületen a dolgozók döntő többsége egyetért a levélben megfogalmazottakkal. Százalékos arányt nem tudok mondani, hiszen szavazás nem volt. — Maradt még két terület. Ők hogy szerették volna? — Áz alkalmazotti állományról van szó. Közöttük ebben a kérdésben megoszlottak a vélemények, ám a többség még így is velünk értett egyet. Természetesen vannak, akik az igazgató távozását szeretnék, mint ahogy már egy évvel ezelőtt is amellett foglaltak állást. Igaz, ezt később visszavonták. — Egyszóval: a levélben foglaltakkal a gyár dolgozóinak többsége egyetért? — Döntő többsége. Ezt felelősséggel állíthatom. Ez a lojalitás mindenesetre dicséretes, főként, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a romló pénzügyi, gazdasági helyzet megszüntetése érdekében készült válságkezelő programban létszám- csökkentésekről is szó esik. — Az is igen érdekes, ahogy a két igazgató fogadta ezt a tervezetet — mondta Kováts Imre. — Ennek az első pontja ugyanis azt tartalmazza, hogy a cukorrépa fel- vásárlási árát csökkenteni kell, egyeztetve a termelőkkel. Erre azt írták, hogy ez ellentmond az eddigi területnövelő politikámmal, bizonytalanságot okozok a termelők körében. Holott ennek éppen az a lényege, hogy velük együtt át kell vészelnünk ezt a dekonjunktúrát, mert egyedül, kü- lön-külön mindketten tönkremehetnénk. Az osztrák álláspont szerint a minimumra kellene csökkenteni a feldolgozást és a raktáron levő cukor eladásából kell tovább gazdálkodnunk. Ezzel azonban évekre — ha nem mindörökre — tönkretennénk a kaposvári gyár működőképességét. Négyezer tonna cukor — Ennek az egész dokumentumhalmaznak úgy látom a lényege végül is az, hogy önt teszik felelőssé a rossz gazdasági helyzetért, s ennek az oka a cukorvásárlás, illetve a túlzott répaterület-növelés. — Könnyen meg tudnám ezt cáfolni. Dokumentum van arról, hogy az osztrák fél kérésére megkerestük az illetékes minisztériumokat az ügyben, hogy az Agrana tőkeapportként behozhasson a vállalkozásba 15 ezer tonna cukrot! Ezek után nekem négyezer tonnát vetnek a szememre? Hogyan vádolhatnak azzal, hogy túlléptem a hatáskörömet, amikor sehol semmi nem rögzíti, mi is tulajdonképpen az én hatásköröm!? Az osztrák igazgatók nem tudnak folyamatosan részt venni a termelés és a gyár irányításában, hiszen nem Magyarországon élnek. Azzal, hogy egyikük hetente egyszer eljön, nem tud átfogó képet nyerni a munkáinkról, így pedig nehéz objektív véleményt alkotni, s főként értékelni. Ráadásul értékelni csak a felügyelő bizottságnak van joga, amely működése szintén megkérdőjelezhető. — De most dolgozni fog, hisz az ön ellen felhozott vádakat nyilván kivizsgálják. — Valószínűleg ez lesz, s ennek az eredményét az október 14-i közgyűlésen ismertetik velem. Az egyik napirendi pont ugyanis „igazgatósági tag visszahívása” címet viseli, így, név nélkül. Lehet hogy rólam van szó? Ennyit lehet tudni egyelőre a cukorgyárban kialakult helyzetről, talán a közgyűlés feloldja a bizonytalanságot. Erre szükség is van, mert a kampány már elindult, dolgozni kell, ami ilyen körülmények közt nem könnyű. Varga Ottó Polesz György KANIZSA NAPOK '91 Már tavaly felmerült annak ötlete, hogy Kanizsán rendezzenek kiállítással egybekötött, többnapos rendezvénysorozatot, és ezzel mintegy felelevenítsék a város évszázados kereskedelmi hagyományait. Dél-Zala központja a trianoni béke- szerződések után vesztette el kereskedelmi központ szerepét. A határok megváltozásával megszűnt az a vonzáskörzet, gazdasági élettér, amelynek ékes bizonyítéka, hogy már a múlt század első felében készült népszámláskor több mint 200 ezer környékbeli — Kaposvártól Csáktornyáig — termelő vallotta legfontosabb piacának a kanizsai vásárt. Nemcsak a hagyományok tisztelete, hanem a megváltozott körülmények között a város új lehetőségei is adták az apropót a Kanizsai Közéleti Klubnak, hogy belevágjon az idei Kanizsa Napok szervezésébe. Tavasszal alapítványt hoztak létre, amely a városban működő vállalatok, vállalkozók, magánszemélyek adományaiból tekintélyes összeggel gyarapodott. Az alapítvány szervezői jó partnerre találtak a helyi önkormányzatban, és szervezési segítségükkel, no meg jó pár kanizsiai polgár áldozatos munkájával, szeptember 13-14-én sor kerülhet az első Kanizsa Napok rendezvénysorozatra. A rendezvénysorozat legfontosabb eseménye nyilvánvalóan a kiállítás és vásár, ám a szervezőknek gondjuk volt a „szellemi javak” bemutatására is. Pénteken öt művészeti kiállítás nyílik, bemutatva a Kanizsán élő, dolgozó művészek munkáit. A tárlatok sorából külön kiemelendő a Magyar Groteszk '91 kiállítás, amit a városi képtárban láthatnak az érdeklődők. A művészeti rendezvények hosszú sorából kiemelkedik a Benkó Dixi- land Band vasárnap 15.D0-kor kezdődő koncertje a Hevesi Sándor Művelődési Központban, Pénteken este Vári Éva sanzonestje — Edith Piaf emlékre — 7 órakor, szintén a művelődési központban. A Pécsi Akadémiai Bizottság nagykanizsai munkacsoportja és a TIT közösen szervez helytörténeti konferenciát pénteken délután. Szombaton Fábián Ernő kovásznál (Erdély) történész Kisebbségek Európában címmel tart előadást. A test igényeire is gondoltak a rendezők. A kispályás labdarúgó-tornától kezdve a teljesítménytúrán keresztül az amatőr teniszversenyig a vállalkozóked- vűek kipróbálhatják erejüket, ügyességüket. A három nap legfontosabb eseménye természetesen a vásár, ahol naponta 10-18 óráig tekinthetik meg az érdeklődők a több mint 60 — többségében kanizsai — cég bemutatóját az Olajbányász Sportcsarnokban. A szervezők több ezer érdeklődőre számítanak, remélik azt, hogy a Kanizsa Napok szlogenje valósággá válik: „Kanizsa bemutatkozik! Mutatkozzon be Kanizsán!” Nagy Imre Bajnok Zsolt Szüret előtti gondok a bortermelésben 5 és félmillió hektoliter új borral számolnak
