Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-13 / 215. szám
1991. szeptember 13., péntek SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA, EGÉSZSÉGÜGY 5 A 33. orvosnapok Siófokon (Folytatás az 1. oldalról) Kronberger professzor, akit számos nemzetközi orvoskongresszus szervezőjeként is ismernek, egy olyan csodálatos új varróanyagot mutatott be, amelyet a gyomor-bél traktus műtétjénél használhatnak, s amelynek minőségét eddig nem múlta felül egyetlen használatban levő varróanyag sem. Furka professzor azt is elmondta: debreceni intézetében lehetőség van arra, hogy a fiatal orvosok kísérleti állatokon végzett műtétek során tanulják meg a varrás technikáját. A tanulás szükségességét húzta alá Kronberger profesz- szor is, amikor a kézi varrás technikájának elsajátítását helyezte előtérbe. Ezzel kapcsolatban merült fel a kérdés: létezik-e ideális varróanyag és mennyire befolyásolja egy műtét kimenetelét. — 37 féle karakterisztikum- nak kell, hogy megfeleljen egy-egy varróanyag — mondta Furka professzor. — Ez azt is jelenti, hogy az ideális még nincs meg. A kérdés megoldásához pénz kell. És nemcsak a matériára, hanem a tanítómesterekre is. A mi intézetünkben minden évben rendezünk továbbképzést ebből a témából, és óriási az érdeklődés. Ugyanakkor most kaptam meg az utasítást, hogy felére kell csökkente- nem a medikusok gyakorlati képzését. Miképp döntsék arról, hogy a csoport melyik fele maradjon le az oktatásról...? — Flogy mekkora jelentősége van a varróanyagnak, arra egyszerű példával válaszolok: ha valaki csülköt eszik, ahhoz egy kis kenyér is szükséges. A varróanyag a mi mindennapi kenyerünk. A csülök a nagy- menü, de ha nem eszünk hozzá kenyeret, elrontjuk a gyomrunkat. — Elszomorítónak tartom azt, hogy az ötvenes években létrehozott kísérleti sebészeti (Fotó: Kovács Tibor) intézeteknek elsikkadt a jelentősége — kapcsolódott a beszélgetésbe Rozsos István kandidátus, a kaposvári kórház sebészetének főorvosa. — Ha nem állna rendelkezésünkre az állattenyésztési kar a kutatások és kísérletek megvalósításában, akkor mi sem végezhettük volna el azokat a jelentős műtéteket, melyek az utóbbi 10 évben szép eredményeket hoztak. Az is nehézséget okoz, hogy jó varróanyagot már csak Debrecenből tudunk beszerezni. Furka professzor pedig a léptranszplantáció egy új módszerének kidolgozásával tavaly Milánóban arany érmet nyert. Ez bizonyítja, hogy a nehézségek ellenére utat tör magának a tudomány. Az orvosnapok másik fő témája a környezeti ártalmak hatása volt. Nobuyuki Hotta és Yasuko Kojo egy kis japán település ipari szennyeződésének ártalmairól szólt. Több éves kutatásuk során az arzénnak az emberi szervezetben való felhalmozódását vizsgálták. Dr. Nagy Gyulától, a kaposvári kórház bőrgyógyászatának főorvosától megtudtuk: Magyarországon főként a tiszántúli településeken fordul elő nagyobb mennyiségben az arzén, s főleg a talajvízben koncentrálódik. Egészségkárosító hatása nehezen és későn ismerhető fel. A főorvos ezt kutatja, ugyanis egyes szerek okoztak már nehezen felismerhető arzéneredetű megbetegedéseket. A 33. somogyi orvosnapok szervezője, dr. Prievara Ferenc Tibor kandidátus elmondta: több cég, mint például az Injektor Környezetvédelmi Tervező és Szolgáltató Kft és a Hoffmann Laroche budapesti képviselete támogatta rendezvényüket, amelynek szakmai színvonalát a jövőben is szeretnék biztosítani. Várnai Ágnes Egészségkárosító életvitelünk Meditáció a 606-os kórteremben A kórterem nyitott ablakán frissítő fuvallat szökött be. Szobatársaim közül néhány még alszik (a délben kapott nyugtatok hatására), mások üres ágya pedig jelzi, hogy az erkélyen vagy a társalgóban beszélgetnek. Lapozom az újságot, s megakad a szemem Az új ellátórendszer című íráson. Az egészségügy reformjával, annak tervezetével foglalkozik. Érdeklődve olvasom, hiszen közvetlenül érintő kérdést feszeget. „Egészséges népnek lehet csak jövője” — írja, mert így határozza meg a kormányprogram az egészségügy előtt álló feladatokat. A terjedelmes írás sok mindennel foglalkozik, taglalva hazánk lakosságának egészségi állapotát. Ezt ugyanis sok tényező befolyásolja, köztük az egészségkárosító életvitel is. Ez biztosan igaz. Naponta meggyőződhetem róla, hogy talán az egészségünkkel törődünk a legkevesebbet. Addig nem is gondolunk rá, amíg el nem ér valami baj. Sok mindennel mérgezzük magunkat: mértéktelen dohányzással, alkohollal; helytelen az étrendünk is. Azt hinnénk, hogy egy ki- sebb-nagyobb műtét gyökeresen megváltoztatja az embert, s kerülni kezdi az egészséget károsító tényezőket. Pedig legtöbbször nem ezt teszi. A két lábát érszűkület miatt elveszítő középkorú férfi — akinek arcára ült a már szinte elviselhetetlen fájdalom — az erős csillapító után tolókocsijába ülve a folyosóra vonszolja magát, és már a cigaretta után matat. Rágyújt, nagyokat szippant... Kezelőorvosa meglátja, s erősen korholja. Falra hányt borsó a sok jó tanács. Hiszen naponta elfüstöl egy doboz cigarettát. A másik beteget szinte öt- percenként elkapja egy erős köhögési roham. Ő is gyakori látogatója volt annak a helyiségnek, ahol dohányozni szabad. Egy ötven év körüli, borostás arcú férfi magas vérnyomás miatt nem kerülhetett a kijelölt időpontban érfestésre. A kórteremben viszont egyre a feketekávét emlegette (csakhamar be is szerezte), ami pedig minden bizonnyal nem használ vérnyomásának. S még dohányzással is tetézi a bajt... A példákat vég nélkül sorolhatnám. Öljük, pusztítjuk magunkat — amellett, hogy sok más tényező is közrejátszik egészségünk romlásában. Egészségesek, betegek egyaránt megfogadhatnák — és be is kellene tartaniuk —, hogy legalább mi ne ártsunk magunknak tudatosan. Orvosok, egészségügyi szakdolgozók ezrei fáradoznak azon, hogy enyhítsék szenvedéseinket; mi pedig mit sem törődve intelmeikkel, fittyet hányunk útmutatásuknak. Nem kellene ezen egy kicsit elgondolkodni? És tenni is valamit annak érdekében, hogy ne így legyen?! Hiába fáradozik az egyik fél, ha másként cselekszik a másik. Mert addig hiába írja a kormányprogram, hogy „az egészség a társadalom (és minden tagja) számára alapvető érték, védelme össz- nemzeti ügy...” Ezt minden egyes polgárnak magáévá kellene tennie. Necsak az egészségügyi rendszer újuljon meg, hanem vele együttgondolkodásunk, életvitelünk is! Dorcsi Sándor FILMJEGYZET A „Vadállat” tudománya Van egy film, amely tud valamit a tűzről. Valami félelmetes, misztikus dolgot. Valami hihetetlent és érthetetlent. Fel- foghatatlant és lehetetlent. Nevezetesen azt, hogy él. Hogy lélegzik, zihál, eszeveszetten és idegesen rohan rá mindenre, és válik miatta minden a lángok martalékává. Kevesen tudják róla, hogy oxigén hiányában kihúnyna a fény a szemében. Hogy ilyenkor sebzett vadként húzódik vissza, csendesen pislákolva a feketére festett falak tövében. És vár. Majd a szabadulás elementáris erejével robban ki a megnyíló ajtórésen. A középkorú férfi — lakásának ajtaján szeretett volna belépni, mint szokott — íves röppálya végén Porschéjének szélvédőjében talál megnyugvást. Testét a felismerhetetlenségig megégette a „ Vadállat". Az irónia nem igazán méltó jekcióztak. És nem lett olcsó hülyéskedés. Már a történet kezelése is figyelemre méltó; a sztoriba ültetett kellő mennyiségű és minőségű csavar kellemes adagolásban kerül a néző elé. A téma egy nagy tűzoltó-hagyományokkal rendelkező család fejének tragikus halálára épül, természetesen bevetés közben, kisebbik fia (William Baldwin) szeme láttára. Ő is, nemkülönben fivére (Kurt Rüssel) apja nyomdokába lép, és felveszi a harcot a „Vadállat”-tal. Ám bátyja nyomására abbahagyja. Egy tűzeset-vizsgáló szakember (Robert De Niro) mellé szegődik. Gyanús gyilkosságsorozat nyomára bukkannak... Ron Howard igényesen válogatott színészgárdáját az eddig említetteken túl még egy név színesíti. Donald SutRon Howard Backdraft (ellenhuzat), Lánglovagok című „szuperprodukciójához”, mégsem állhattam meg e hangnemet. Tán, mert a jelenetre kitűnően alkalmazható. A teljes alkotásra viszont korántsem. Howard ugyanis több szempontból (nyelvemen van a filmtörténeti jelző, de...) jelentős mozit hozott létre. Olyat, amelybe — amellett, hogy élvezhető és izgalmas — némi misztikus töltetet is inherland neve. Epizódszerepében maradandó élmény forrása, csakúgy, mint Kurt Rüssel tűzoltóhadnagya. A bámulatos kép- és hanghatások eszközei által feltett kérdések csak imitt-amott nyernek teret, nincs idő a gyönyörködésre. A mozi száguldásából csak a vászon világán túl remélhető megállás. Addig semmiképp. Balassa Tamás Lesz-e pénz a kultúrára, tudományra? Van mecénás, de kevés Újabban gyakran találkozhatunk e két szóval: mecenatúra és szponzorálás. Ez nem véletlen, hanem egy napjainkban végbemenő folyamat szükségszerű következménye. Ugyanis az állam meglehetősen gyorsan és látványosan vonta meg a kulturális és tudományos élet korábbi színvonalú támogatását. — Ki a mecénás? Mit jelent a mecenatúra és a szponzorálás? — kérdeztük dr. Vigh Bélától, a Magyar Reklámszövetség etikai bizottságának elnökétől, aki közel 20 éve foglalkozik reklám különböző elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Például: Soros és Ludwigék — Mecénás az, aki erkölcsi és szakmai indítékból, pénzbeni vagy természetbeni nagy adománnyal járul közérdekű célok megvalósításához. A mecenatúra, a mecénási tevékenység jellemzője, hogy az adományozó gazdasági érdekét közvetlenül és közvetve sem szolgálja. Napjaink mecénásainak tekinthetők például Soros György vagy az acheni Ludwig-házaspár — Irene és Peter Ludwig — akik létrehozták a budapesti Ludwig Múzeumot, az állandó kortárs egyetemes és magyar művészetet bemutató tárlatot. A szponzorálás gazdasági feltételekhez kötött anyagi támogatás, amely közvetve — esetleg közvetlenül is — reklámcélokat szolgál, népszerűsítő, image-erősítő szerepe van, de nem egyszer termékreklám is kifejeződik általa. A támogatottak köre lényegesen bővebb a mecenatúránál, mert a kulturális, sport és egyéb célok mellett kiterjedhet másfajta rendezvények, műsorok támogatására is. Mit kap pénzéért a szponzor? A szponzorálás azért is vált napjainkban az arculatbővítés egyik legfontosabb eszközévé, mert a nagy vállalatok — különösen a nemzetközi cégek - sokszor az eredeti termékskálájuktól egészen távol álló termékeket — például cigaretta mellett fehérneműt vagy szeszesital mellett üdítőitalt — is gyártanak, illetve forgalmaznak. — Miért most nőtt meg az igény mecénások és szponzorok iránt Magyarországon? — A fejlett ipari országokban az állami és társadalmi, szakmi támogatási források között a súlyponteltolódás már évtizedek óta bekövetkezett. Hazánkban viszont a gazdasági szerkezet átalakulásának kezdetén, vagyis átmeneti állapotban vagyunk, az állami források elapadóban, a társadalmi források viszont még csak kibontakozóban vannak. Az egyensúlyi állapot létrejöttéhez még hosz- szú évek szükségesek, a kulturális, sport és egyéb közérdekű tevékenységek pedig mindinkább társadalmi támogatásra szorulnak. Tekintettel arra, hogy a vagyonos polgári réteg Magyarországon még vékony, a mecenatúra széles kibontakozására sokáig nem lehet számítani. Ezzel szemben a gazdasági érdeket szolgáló szponzorálás fokozott térnyerését várhatjuk. Ezt az utóbbi évek fejlődése már igazolta — állítja dr. Vigh Béla. Átdolgozzák a reklámetika „ törvénykönyvét” Hazai pénzintézeteink, hitelintézeteink többsége úgy tűnik, nem tér ki a támogatási feladatok elő!. Egy-egy bank, biztosító neve mind gyakrabban tűnik fel a színházi előadások, sportesemények, kulturális rendezvények plakátjain, verseskötetek címlapján, hirdetve az anyagi és szellemi értékek egymásra találását, és persze a bőkezű támogatót is reklámozva. A pénz- és művészvilág között az egyszeri vagy kampányjellegű támogatások mellett lassan kialakulni látszik egy állandó kapcsolat is. E célt szolgálják a különböző alapítványok. Mind a pénzintézetekre, mind pedig a jelentős, nagy alapítványokra egyaránt jellemző, hogy egyben mecénásoknak, de főleg szponzoroknak is tekinthetők. — A reklám etikai kérdéseivel foglalkozik a Magyar Reklámetikai Kódex. A szponzorálás léte bizonyára szükségessé teszi az etikai szabályozást... — Valóban, e területén is szükség van etikai szabályozásra. Célszerűnek látszik, hogy a jogszabályok csak a legtágabb kereteket állapítsák meg, míg a részletekre vonatkozólag a fejlett ipari országokban már jól bevált szakmai önszabályozásnak van helye. Ezért a Magyar Reklámszövetség a „Magyar Reklámetikai Kódex” 10 éve megjelent első kiadásának előkészületben levő, bővített és átdolgozott változatában már részletekre menően kitér a szponzorálási tevékenységre. Többek között az eddiginél sokkal részletesebben kívánja például az elektronikus (televízió, rádió) és az egészségügyi felvilágosítást szolgáló reklám etikai követleményeit is szabályozni. Mérő Éva
