Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-13 / 215. szám

1991. szeptember 13., péntek SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖRKÉP 3 Jövőre búzahiány várható A gabonakrach a kukoricával Hazai árak — nyugati színvonal Meinl-csemegeáruház Kaposváron tetőzik (Folytatás az 1. oldalról) Október elseje előtt egyet­len mázsa búza sem hagyja el az országot, mert akkor nyílik meg az első akkreditív. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy október végén, november ele­jén lehet a szállítmányokat bevagonírozni. Igen ám, de eközben megkezdődik a kuko- * rica betakarítása, a tárolóhe­lyek pedig tele vannak. Persze addig ebből pénzt sem látnak a gazdaságok, márpedig pénz nélkül nincs ta­lajelőkészítés, nincs műtrá­gya, nincs növényvédő szer. Késik a kukorica betakarítása, a helyére nem lehet búzát vetni úgy, hogy abból jó ter­més legyen. Es ami a legfon­tosabb, ingyen vetőmagot sem adnak, a vetés ideje pe­dig elérkezett! Tény, hogy a gazdaságok ebben az évben a tavalyinak mindössze ti­zenöt-húsz százalékát igé­nyelték vetőmagból. Mindezek a tények így együtt azt vetítik előre, hogy jövőre búzahiánnyal kell szá­molni! Hasonlóan borúlátásra ad okot a somogyi gazdáknak az idei kukoricatermés értékesí­tésének kérdése. A GMV 15-25 ezer tonna körüli meny- nyiséget tud megvásárolni, márpedig Somogybán idén mintegy félmillió(l) tonna terem! De hát minek is kellene a ku­korica? Az állatállomány A falusi postás, ha jól végzi munkáját, közmegbecsülés­nek örvend. Ő a település „mindenese”, hozza az újsá­got, viszi a leveleket, feladja a lottót, mindennap üríti a posta­ládát. Ily módon segíti a hely­béliek összeköttetését a külvi­lággal, legyen félméteres hó, vagy mindent kiszárító tűző napsütés. Ha a levelek időben érkeznek, az mindannyiunknak természetes, ha késik a várva várt küldemény, akkor — mégha nem is tehet róla — mindig a Posta a hibás. Ko­vács László neve nemcsak fa­lujában, Kisbajomban, hanem a környéken mindenütt isme-, rősen cseng. Harminc éve hordja az újságot, viszi a leve­leket. Most nyugdíjba vonult. A hírről a község lakói levélben értesítettek bennünket, kérve emlékezzünk meg postásuk­ról, aki majd egy emberöltőn keresztül mindennapos ven­dég volt a házaknál. Várták jöttét, hozta a „somogyit” lehe­tett bármilyen az időjárás, vál­lán elmaradhatatlan táskájá­val mindig megjelent... Otthon felesége mutatja kollégái ajándékát, mellyel nyugdíjba vonulása alkalmából lepték meg. Furcsán telnek az első nyugdíjas napok. Szokatlan a tétlenség annak aki naponta járta az útjait, s mindig az em­berek közt volt. Évekig minden hajnalban a kutasi postahivatalba járt a le­velekért. Visszaemlékezik kemény telekre, amikor a ki­lométereket térdigérő hóban gyalog kellett megtennie. Leg­többször alkonyodott mire végzett a kézbesítéssel. Volt nagymértékű csökkenése kö­vetkeztében nincs igény a tá­pokra. Az exportra pedig gondolni sem érdemes, mindössze 50 ezer tonnányira van valós igény. Ez könyörtelen valóság — összegezték a jelenlévők — amit sajnos a tárca nem ismer el, legalábbis, a jelek erre utalnak. Sok „elvi” exportlehe­tőséget tényként könyvelnek el, s az csak később derül ki, a felajánlott árat hajóra rakva érti a megrendelő, ami száz forinttal is megnövelheti a termelő költségét. De ez még a jobbik eset, mert sokszor a hasonló ajánlatok mögül hi­ányzik a fizetőképesség. A termelők végül is abban megegyeztek, hogy ez így to­vább sokáig nem mehet, hisz sok téeszben már arra sincs pénz, hogy a gázolajat meg­vegyék a kombájnokba. Csak azt nem tudták kitalálni, mit tehetnének ellene? Kvóta- rendszerre lenne szükség, és arra, hogy legyen egy garan­tált ár, mert csak ez biztosít­hatja a rendszer működőké­pességet. Ez az, ami nem raj­tuk múlik. Az azonban igen, hogy összefogjon a gabona­vertikum, és közösen keres­sék a megoldás lehetőségeit. Csak nehogy nálunk is trakto­rok állják el az utakat! V. O. az erdősházban, a szomszé­dos Kálistapusztán a Posta-malomban... Nem sokat helyettesítet­ték,szabadságra is alig ment. A táppénz ismeretlen fogalom volt számára. Mondja: Hévízre és Zalakarosra munkahelyi beutalóval jutott el. • A Bognár család két gyer­mekén kívül három állami gondozottat fogadott örökbe. Ha nehezen is, de becsülettel felnevelték őket. Már két uno­kájuk Van. A család élete elvá­laszthatatlan volt a postai szolgálattól. Gyakran kopog­tattak ajtajukon a falubeliek, kérve: intézzen el Kutason va­lamit, adja fel a pénzt, hozzon lottót. Most nyugdíjba vonult, de otthon alig találni. A család jól ismeri az okot és már nem is kérdezik. Tudják a választ: „csak itt az utcában beszélget­tem el egy kicsit.” Csillogó, új berendezés, színes emblémák, reklámok és zsúfolásig teli polcok fogad­ják a betérőt Kaposváron, a Rippl-Rónai téri (a Somogy Áruház melletti) újjáépített ABC-áruházban. Kék-fe- hér-piros uniformisban eláru­sítók sürgölődnek, hogy mie­lőbb az óhajunknak megfelelő áruhoz jussunk. A termékek legtöbbje ugyanaz, mint bár­hol másutt, az összkép azon­ban más. A nyugati üzletek sokat emlegetett légkörébe csöppen a vásárló. A német rendszeretet, a skandináv tisz­taság, a francia báj és udvari­asság jelent meg a felújított üzletben, amit úgy nézünk, mint a városba érkező vidéki rokon. A „várost” itt az osztrák Julius Meinl cég képviseli, amely nemrég a Csemege vál­lalattal közösen megalapította a Csemege-Julius Meinl Ipari és Kereskedelmi Rt-t, s egyik első teendője volt a kaposvári üzlet teljes felújítása. Ház! Zoltán, az rt elnök ve­zérigazgatója elmondta: az európai hírű Meinl cég Auszt­ria két legnagyobb üzletháló­Szükség van olyanokra, akik jelzik, ha egy szervezet 'eltávolodik az eredeti elképze­léseitől — nyilatkozta Beke Kata képviselő, akinek jelen­tős szerepe volt az MDF Prog­ram Platform megalakításá­ban. Dr. Gaál Antal, Somogy megye MDF-es képviselője két héttel korábban, napirend előtti parlamenti felszólalásá­ban több kérdésben is a mos­tani platformhoz közelálló vé­leményének adott hangot. Te­lefonon kérdeztük: mi a véle­ménye a platform megalaku­lásáról? — A két héttel korábban el­hangzott beszédemhez való kapcsolódási pont talán az le­het, hogy a napirend előtti fel­szólalásomban felhívtam a fi­zata közül az egyik, s e név Magyarországon is garancia arra, hogy a vásárlók nem­csak mindent, hanem min­denből a legjobbat találják üz­letében. A cég otthon a bank- tevékenységben is érdekelt: minden ausztriai áruháza egyszersmind bankfiók is. Magyarországon kívül Ju­goszláviában, Lengyelor­szágban és Csehszlovákiá­ban vannak érdekeltségeik. Megtudtuk, az osztrák cégnek 51 százalékos a részesedése gyeimet arra: a politikai elit az elmúlt 15 hónap alatt távol ke­rült a társadalomtól, s már en­nek működőképességét is ve­szélyezteti. Kifejtettem azt is, hogy e távolság csökkentésé­ben nagy szerepe lenne a poli­tikai elitnek, benne a parla­mentnek. Az MDF, mint kor­mányzó párt frakciójának a szerepe különösen meghatá­rozó. Természetesen az el­lenzéket sem mentem föl, mert részben szintén okozója a távolság kialakulásának. Áz ellenzéknek konstruktív politi­kát kell követnie. Ebben a helyzetben a frakciókból való kilépések, az átülések, új pár­tok alapítása, a túlzott han­goskodás mind-mind pótcse­lekvést jelentenek. Most több­a részvénytársaságban, s nagy összegeket kíván költeni további áruházak átalakítá­sára. Legégetőbb feladatnak az üzletek technikai eszközei­nek korszerűsítését tartják. A kaposvári áruház felújítá­sáról az elnök vezérigazgató elmondta: az eladótér bővíté­sére nem volt lehetőségük, vi­szont kicserélték a berende­zését, s 15 millió forint értékű árukészlettel nyitottak. Werner Ziegler, a Meinl magyarországi képviselője ről van szó. Az MDF-nek és valamennyi párt frakciójának új" arculatot kell kialakítani. Változtatva az eddigi magatar­táson. Nekünk kell megtenni az első tépést a társadalom felé. — A platformalapítók úgy érezték, hogy felszólalásom több ponton kapcsolódik a Program Platformhoz. Erről beszélgettünk is. Kifejtettem, hogy mindezek ellenére nem leszek tagja a platformnak, mert más utat tartok járható­nak. Nem a frakción belüli újabb csoportok elkülönülését, hanem a frakció működésé­nek javítását kell szorgal­mazni. Ez sokkal hatásosabb, bár jóval nehezebb feladat. (Lengyel) (Fotó: Lang Róbert) elmondta: nemcsak a keres­kedésbe, hanem a gyártásba is szeretnének bekapcsolódni Magyarországon. Beszélt a reklám jelentőségéről, s arról, hogy ezt még nem igazán is­merték fel nálunk. Egy megszépült áruházban vevő és eladó jobban figyel egymásra. Reméljük, így lesz ez itt is — és nemcsak ji nyi­tás utáni napokban. N. L. Tisztes szolgálat A szakma rangját emelte,, hogy kinevezték a tiszti-fő­gyógyszerészeket, és ezzel megkezdődött a szolgálat kié­pítése a megyékben. So­mogybán dr. Kapolka Pál tette le a hivatali esküt dr. Surján László népjóléti miniszter előtt, és hivatalosan szeptember 6-a óta látja el feladatait. Dr. Kapolka Pál maga is gyógyszerészcsaládból szár­mazik, és a pályázatot meg­előzőén a Somogy Megyei Gyógyszertári Központ vezető szakfelügyelője volt. Most, hogy tiszti-főgyógy­szerésszé nevezték ki, mindez hatósági jogkört is ka­pott. Feladatai közé tartozik pél­dául a megye gyógyszerésze- tének problémáit orvosolni, a szakmai felügyeletet, a ké­szítmények és a gyógyszer­anyagok analitikai vizsgálatát ellátni. Dr. Kapolka Pál elmondta, hogy a tiszti-főgyógyszerész kifejezés azt jelenti: állami tisztséget visel. Függetlenül dolgoznak az önkormányzatoktól és a gyógyszertári központtól. Szakmai felügyeletüket az or­szágos tiszti főgyógyszerész, illetve a népjóléti miniszter látja el. Somogybán 69 patika, 5 in­tézeti (így kórházi) gyógyszer- tár van. A most kiépülő tiszti-gyógyszerészeti szolgá­latnál 4 kiválóan képzett gyógyszerész és 2 analitikus asszisztens dolgozik majd, természetesen az eddig is használt korszerű laboratóri­umok segítségével. Dr. Ka­polka Pál elmondta, hogy a megyében korábban is magas színvonalú szakmai munka folyt, így az átállás is köny- nyebb lesz. A több mint két­százéves gyógyszerészkép­zés után a mostani változás további rangot ad e hivatás­nak. A tiszti-főgyógyszerész egységes szakmai követel­ményeket állít az állami és a magánpatikák elé, javítani akarja az eszközellátottságot és előkészíteni a privatizációt. V. Zs. Szeptemberi nyár a Balatonon Jól jártak azok a hazai és külföldi nyaralók, akik a szep­tember elejét választották ba­latoni kirándulásra, üdülésre. Egészen 12-ig tombolt a késői nyár. A strandokat ugyan bezár­ták de mindkét parton egész héten át lehetett napozókat látni a vízpartokon. Még vi- szonyag sűrűn járnak a ha­jók, a kompok. Több kikötőből indulnak a nosztalgia hajók, lehet vitorlá­sokat bérelni. Egyszóval, ha jelentősen is csökkent az ide­genforgalom, de azért nem halt ki még a tópart. A krónikásnak csak az nem fér a fejébe, hogy miért nem ismerik már végre meg sok vendéglátóipari helyen, lega­lább így utószezonban, a tisz­tességes haszon fogalmát. Miért kell elkérni egy átlagos helyen este két deci fehér bo­rét és egy kis fröccsért pél­dául 140 forintot, amit termé­szetesen még borravalóval is ki kell egészíteni. Siófokon, a Fő utcán, a Sió csatorna közelében van egy borozó, ahol az augusztusi főszezonban sem tolongtak a vendégek. Most szeptemberben még inkább nem. Nem is lehet rajta csodálkozni. A folyó bo­rok literjéért — balatonfüredi rizling, tihanyi szürkebarát, ti­hanyi cabernet — nemes egyszerűséggel 300 forintot számolnak most az utósze­zonban is. Egy félliteres tokaji száraz szomorodniért 400, az édesért 500, az aszúért pedig kerek ezer forintot kérnek. Téved az, aki arra gondol, legalább valami falatot olcsón lehet kapni. Ugyanitt a nyír­ségi gombóctéves 100, a sima húsleves 80, a bogrács- gulyás 130 forintba kerül. Aki megenged magának egy két­személyes hidegtálat, annak 560 forintot kell leszurkolnia. Ihat kis üveg sört is potom 125 forintért. Vannak persze azért olyán helyek is mindkét parton, ahol nem rabolták ki a vendégeket. A siófoki Kálmán Imre ven­déglőben és cukrászdában, ahogy szeptembert írtak, máris csökkentették az ára­kat. Itt bukkantam a legjobb fagylaltra, amit főznek és ízei a békebeli időkre emlékeztet­nek. Az árak és a vele párhuza­mosan nem nyújtott szolgálta­tások színvonala miatt sokan távoztak az idei nyáron is ke­serű szájízzel a Balaton part­járól, külföldiek és belföldiek egyaránt. Ilyen tapasztalatok birtokában még csak jósolni sem lehet, hogy mi várható a jövő évben. Cs. I. Táska nélkül évek terhével A politika távol a társadalomtól Dr. Gaál Antal nem tagja az MDF Program Platformjának

Next

/
Oldalképek
Tartalom