Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-12 / 214. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDAS.AG 1991. szeptember 12., csütörtök MEGKEZDŐDÖTT A VADÁSZIDÉNY A magyar mérleg Az Észtországgal, Lettországgal és Litvániával létrejött megállapodás nyomán 151-re emelkedett a hazánkkal dip­lomáciai viszonyban levő országok száma. Somogyi Fe- renctől, a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkárától arról érdeklődött a Ferenczy-Europress munkatársa, hogy mit takar ez az önmagában impozáns adat; hogyan tagozó­dik a magyar diplomácia külföldi hálózata? — A differenciálás ezen a téren fontos követelmény, és — kis ország lévén — hazánk esetében már csak azért is szükségszerű, mert anyagi eszközeink meglehetősen kor­látozottak — mondja az állam­titkár. — Külképviseleteink szintjét és állományát tehát ahhoz kell igazítanunk, hogy milyenek a fogadó országgal fennálló politikai, gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi és egyéb kapcsolatok, s milye­nek a fejlesztés lehetőségei. Ami a szinteket illeti: érdekes­ség, hogy nemzetközi kontak­tusok egy korábbi szakaszá­ban a „nagyköveti-követi” szint volt a megkülönböztetés egyik fő formája. Napjainkra azon­ban a követi lépcsőfok csak­nem teljesen „elkopott”, a kü­lönbségtételnek ez a módja gyakorlatilag megszűnt. A kapcsolatok hierarchiájában az első a nagykövet vezette nagykövetség, s közvetlenül utána következik az olyan nagykövetség, amely ideigle­nes ügyvivő irányításával mű­ködik, s nagyköveti posztra egy — rendszerint valamelyik szomszédos országban — hasonló rangban tevékeny­kedő diplomatánkat akkreditál­juk. Nos, a Magyar Köztársa­ság jelenleg 72 országban tart fenn nagykövetséget; közülük 70-et nagykövet, 2-t (Koreai NDK, Dél-afrikai Köztársaság) ideiglenes ügyvivő vezet. — További változat, hogy a fogadó országban nincs nagykövetség, de akkreditált nagykövet látja el a képvisele­tet. Végül, hogy van ugyan diplomáciai kapcsolat, de nincs sem nagykövetség, sem akkreditált diplomatánk az adott országban. Hazánkat je­lenleg 57 partnerországban akkreditált nagykövet képvi­seli, 22-ben pedig csak a dip­lomáciai kapcsolat megléte fémjelzi viszonyunkat. Meg­jegyzem, hogy ez utóbbi kate­góriába zömmel olyan távoli, kis országok tartoznak, ame­lyekkel az érdemi együttmű­ködésnek, földrajzi vagy egyéb objektiv okokból, hi­ányzanak a feltételei. A kép teljességéhez tartozik, hogy Strassbourgban az Európa Tanács, Brüsszelben az Eu­rópai Közösség, továbbá New Yorkban az ENSZ, Genfben és Bécsben több, szintén nagy hatósugarú nemzetközi szervezet, valamint Bécsben a 35-ök, illetve a leszerelési tárgyalások fóruma mellé akk­reditálva működik magyar képviselet. Ezenkívül 14 or­szágban főkonzulátusunk is tevékenykedik. A külvilág bu­dapesti jelenlétéről pedig any- nyit: fővárosunk 62 nagykö­vetségnek, 7 egyéb képvise­letnek — köztük az Európai Közösség képviseletének — és 3 konzulátusnak ad otthont. Negyvennyolc ország akkredi­tált nagykövete révén tartja fenn a diplomáciai kapcsola­tokat. — Igaz, Magyarország az elsők között létesített diplo­máciai kapcsolatot a balti ál­lamokkal, de máig sem dekla­rálta, hogy hivatalosan elis­merte, elismeri őket. Ez az ak­tus miért maradt el? , — Tény, hogy ez a kitétel az ide vonatkozó dokumentu­mokban nem szerepelt. Egy­szerűen azért, mert a nemzet­közi érintkezés gyakorlatában elfogadottá vált: a diplomáciai kapcsolatfelvétel nemcsak egyenértékű, hanem bizonyos értelemben több is, mint a puszta elismerés. Egy ország vagy országcsoport elismeré­séből nem következik automa­tikusan a diplomáciai viszony megteremtése. A diplomáciai kapcsolat létesítése eleve fel­tételezi, hogy a felek elismerik egymást, méghozzá nemcsak az egyszerű tudomásul vétel szintjén, hanem a közvetlen kapcsolatépítés készségével és szándékával. Nota bene: éppen az előzőekből adódóan az „elismerés”, mint önálló dip­lomáciai aktus — csakúgy, mint az említett "követségi, követi szint” — egyre ritkáb­ban alkalmazott formula a nemzetközi életben. (Folytatjuk) Bajnok Zsolt Létkérdés a kiadások csökkentése MILYEN EZ AZ ADÓRENDSZER? Hamarosan a parlament elé kerül az 1992. évi adórendszerre vonatkozó törvényjavaslat, amelynek már több változata is kiszivárgott. Az adórend­szer problémáiról nyilatkozott Koltay Jenő, a Magyar Tudományos Akadé­mia Közgazdaságtudományi Intézeté­nek igazgatója, akinek szakterülete az adóztatás. — Bizonyos elvonásokat növelő ten­denciát építettek be a költségvetésbe. A személyi jövedelemadó átlagos szintje például a bevezetéskor, 1988-ban még csak 11 százalék volt, de az idén már 20 százalék fölött lesz. Úgy tűnik, mintha a költségvetés összeállításakor meghatá­roznák a kiadásokat, s ezekután az adó­tömeget, majd az ennek eléréséhez szükséges adókulcsokat és -sávokat egyszerűen ebből vezetnék le. Egyetért ezzel a megítéléssel? — Valóban létezik ez a bizonyos beépí­tett tendencia. A nagy elvonási rendsze­rek — a társadalombiztosítás és az adók — ma a magyar GDP-nek több mint hat­van százalékát központosítják. A kötelező elvonások összessége progresszíven emelkedő. Ez már önmagában magya­rázza a növekvő tendenciát. Az infláció természetesen még rátesz erre. Nyuga­ton ezek a hatások akkor érvényesülnek, ha a konjunktúra túlfűtött. A magasabb adósávba csúszás pedig közgazdasági­lag indokoltan visszafogja kissé ezt a túl­fűtöttséget. Ma az adórendszer nem a túl­fűtöttséget fékezi, hanem a zsugorodást gyorsítja. Sőt a zsugorodó gazdasági tel­jesítmény nem csekély részét ki kell szi­vattyúzni a gazdaságból, az adósságtör­lesztés miatt. — Hogyan értékelhető mindezek függ­vényében a mai magyar adórendszer? — Kialakításakor egy ma már kevéssé alkalmazott, régi nyugati mintát követtek. Ennek jellemzői: magas progresszivitás, magas marginális kulcsok, amelyek ala­csony szinten, nem sokkal az átlagjöve­delem felett lépnek érvénybe. — Hogy áll a kiadási oldal? — Véleményem szerint a magyar költ­ségvetés igazi problémái nem a bevételi, hanem a kiadási oldalon találhatók. Egy újra fellángoló adóvita csak elterelné a fi­gyelmet a kiadási oldalról. A GDP köz- pontosítása túlságosan magas, s ráadá­sul ez nem is egyeztethető össze a piac- gazdasággá alakuló gazdaság követel­ményeivel. Még mindig él az a logika, hogy a megszokott kiadásokhoz meg kell teremteni a bevételeket. — Milyen megoldást javasol? — Az elvonások súlyát csökkenteni kel­lene, egyidejűleg megváltoztatva ezzel szerkezetüket is. A társadalombiztosítás ténylegesen is önállósításra vár. A befolyt adók felhasználásában pedig a központi „államtól” a helyi „állam” felé mozdulnék el. Pillanatnyilag ugyanis úgy áll a hely­zet, hogy a gazdasági racionalitás, a mél­tányosság áldozatul esik a még nagyobb költségvetési deficit megakadályozására tett lépéseknek, azaz a lyukak betömé­sének. Ami önmagában persze helyes is, mert a deficit növekedése tovább gerjesz­tené az inflációt. Csakhogy a lyukak be­tömése is gerjeszti az inflációt. A kiadási oldalon kell mindenképpen változtatni. — Mind az állami, mind a magánválla­latok adóbefizetései elmaradnak a terve­zettől. Ezen igazán nagyot a költségvetés bukik. Mire kell felkészülnünk? — Ma már biztosan állítható, hogy a pi­acgazdaság lassabban épül ki, mint aho­gyan a régi leépül. Ez pedig adóelmara­dással, adóhiánnyal jár együtt. Ez azután még inkább sürgeti a kiadási oldal meg­változtatását. Ezzel szemben a politikai döntéshozók egyre újabb kötelezettsége­ket vállalnak, azaz egyáltalán nem úgy néz ki, hogy csökkennének a költségve­tési kiadások. H. T. A TŰNÉL KFT. ajánlata!!! Megnyitottuk TABON a Kossuth L. u. 49. szám alatt a TŰNÉL— BARKÁCS boltunkat. Kínálunk Önnek: — számítástechnikai eszközöket — híradásipari alkatrészeket — különféle huzalokat és kábeleket. Nyitva tartás: keddtől péntekig 8—17 óráig, szombaton 8—12 óráig Tel.: (84)20-011/33-as mellék! Ezt a boltot Önöknek nyitottuk! Nézzen be hozzánk! Váljak tisztelt vásárlóinkat! s____________________________________ (146172)--------4 ö A lámpabolt Siófokon A I egyre bővülő választékkal I várja az új lakásba költöző- I két, lakásfelújítókat, üzlet- , tulajdonosokat (speciális I I II világítótestekkel is). I Cím: Siófok, Budai Nagy A. ' u. 2. (a Hitelbankkal szemben, I az új tapétabolt mel lett) ^Telefon: (84)12-401 (3457/a)j A Somogy Megyei Településtisztasági és Kertészeti Vállalat Fonyódon üzlethelyiségeket alakít ki a Piactér mellett, a Béke u. 2. szám alatti irodaépületében, a leendő bérlők igényeinek figyelembevételével. Az építés előtt várjuk az érdeklődőket Siófok, Mártírok u. 5. szám alatt ill. a (84)13-144,13-909-es telefonszámokon 1991. szeptember 30-ig. (208065) PRIMATEX svájci—magyar kft. értesíti Somogy megye használtruha­kereskedőit, hogy megnyitja DEPO-ját Pécs, Pellérdi u. 55. sz. alatt. (6. sz. főúton. Mecsek Trade Áruház mellett). Árubemutatóval egybekötött vásár nyitása szép-, tember 16., hétfő de. 9 óra.. (3467) Nem csak a szarvasbikák bőgnek... CSÖKKEN A KÜLFÖLDI ÉRDEKLŐDÉS A szarvasbika bőgése a va­dászember fülének a leg­szebb muzsika. Főként igaz ez, ha a vadásztársaságának a léte függ ettől a hangtól. Márpedig amióta drasztikusan csökkent a vadhús felvásár­lási ára, minden társaságnak a szarvasbőgésre érkező nyu­gati vendégvadászok adják a bevétel zömét. Idén azonban, mintha csökkenne a kereslet a híresen jó minőségű somogyi szarvasbikák iránt. Somogybán harmincöt terü­lettel rendelkező vadásztársa­ság működik, ezek összesen több mint 250 szarvasbikát ajánlottak föl külföldi bérvadá­szoknak. Ez a szám megfelel a korábbi években tapasztal­taknak, ám időarányosan ed­dig jóval kevesebb bika került terítékre, mint az elmúlt szezo­nokban. — Ennek oka az is, hogy jó­val később kezdődött a bőgés, mint régebben — mondta Si­mon Pál megyei vadászati fő­felügyelő. Általában augusz­tus 20.-a után már megkezdő­dött a bőgés, de idén ez nem így volt, most, szeptember második hetében álltak csak be a bikák a tehéncsapatok mellé, és most kezdődik az igazi nász. Ez megnehezítette a korán érkező vendégek va­dászatát, akiknek száma amúgy is csökkent. Csehszlo­vákiában, Lengyelországban és főként Romániában keres­nek új lehetőségeket a fiatal nyugati vadászok, akiknek nem számít, ha nincsenek lu­xuskörülmények, mint a ma­gyar vadászházakban. Ráa­dásul, baráti beszélgetések során úgy hallottam, hogy az árak ott alacsonyabbak. Nagy gond ez, hisz ez az a pénz, Egy trófea Nagysallérból Fotó: Gyertyás László amiből fedezhetik a társasá­gok a vadkárokat. Márpedig a gazdaságok anyagi helyzete sem rózsás, minden fillérre szükségük van, így az eddig ímmel-ámmal felmért vadká­rokat most keményen behajt­ják a vadásztársaságokon. Az újvárfalvai Széchenyi vadásztársaságnál ezen a hé­ten már telt ház lesz a va­dászházban. Huszonöt bikát adtak el eddig, a tervezett harminc helyett, ám terítékre még csak három került. Sok vendég nem is akar nagy bikát lőni, hisz az meglehetősen drága mulatság, kisebbekre várnak, ami miatt eredményte­lenné válhat a vadászat. — Nálunk ilyen gond nincs, egyszerűen csak később kez­dődött a bőgés, később jön­nek a vendégek — mondta a vadásztársaság elnöke Báli Gyula. Ami az árainkat illeti, természetesen a nagyobb, érmes trófeák jóval drágáb­bak, de egyelőre még ezekre is van kereslet. Egy háromki­lós agancs 990 német már­kába kerül, de egy 11 kilós már 13 ezerbe. Ez persze magában foglalja a bírálat és az érem árát is. A területünkön az idén legalább 15-18 érmes bikára számítunk, melyekből öt aranyérmes. A bírálat procedúrája is le­egyszerűsödött Somogy me­gyében. A megyei trófeabíráló bizottság immár mint orszá­gos hatóság működik, vagyis az agancsokat nem kell Bu­dapestre vagy Keszthelyre vinni, itt helyben megkaphat­ják a vadászok a minősítést és az érmeket. V. O.

Next

/
Oldalképek
Tartalom