Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-12 / 214. szám
1991. szeptember 12., csütörtök 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS CIVIL RUHA HELYETT: REVERENDA Jel az emberek között Fotó: Lang Róbert Reverendában jár, vállán tarisznya, nyakában kereszt. A kaposvári Balsai Tamás Istennek ajánlotta életét. A győri hittudományi főiskola másodéves hallgatójával arról beszélgettünk, miért szegődött az Úr szolgálatába. — Nem jártam kiskoromtól kezdve templomba. Tizenhárom éves voltam, amikor egyik osztálytársam mesélte, hogy hittanra jár. E néhány mondatos beszélgetés tette a bogarat a fülembe, s elmentem a Szent Imre templomba. Pázmány atyával és a templomban szolgáló Adél és Lívia nővérrel hamar megértettük egymást, hiszen ők mindhárman a fiatalok nevelésének szentelték életüket. Megtérésről nemigen beszélhetek. Bennem ezidőtájt nem volt hitetlenkedés vagy kételkedés. Bizalommal voltam a megszerzett hitbeli ismeretek iránt. Rendszeresen jártam ministrálni, egy év múlva elsőáldozó lettem. Ekkor jutott először eszembe, vajon milyen pap válna belőlem. S lehetnék-e egyáltalán Isten felszentelt szolgája? Az atyától megkaptam az Újszövetséget, mondván: ebből keressek választ kérdéseimre. Ekkortól még inkább tudatosodott bennem, hogy pap leszek. — Ez az elhatározás együttjárt a világi élettől való eltávolodással? — Nem szakadtam el a világi élettől. Úgy relém, minden fiatalnak, aki kapcsolatba került Istennel, komolyan kell foglalkoznia azzal, hogy milyen fetadatra hívja az Úr. Családot alapítson-e, vagy a mennyek országáért önként lemondjon erről. — Milyen előzményei voltak mindennek? — Az élelmiszeripari szak- középiskolában kezdtem, majd a Munkácsában folytattam, de a Táncsicsban érettségiztem. Közben elkezdtem a kántorképzőt, ám előbb meg kellett tanulnom énekelni, harmóniumon játszani. Hen- key Zoltán volt a segítőm. Dolgoztam a cukorgyárban, közben kántorgyakornokos- kodtam Mosdóson, majd főállásban láttam el ezt a felada- ■ tot. % Megszereztem a jogsit, elvégeztem a hitoktatóképzőt, és elvállaltam két idős néni gondozását is. A négy év alatt — úgy érzem —, megértem... — Kántorként volt-e némi rálátása a lelkészi hivatásra? — Bepillanthattam az egyházmegyés papok életébe. Felfedeztem: nagy elszántság kell ahhoz, hogy az ember úgy tudjon szolgálni, hogy ne roppanjon meg a felelősség súlya alatt. Ekkor voltam először szerelmes. Azt latolgattam: civil kántorként és hitoktatóként isrszolgálhatnám Istent, de az Úr házáért való „buzgóság” nem tudott eltéríteni... A vidéki papok sokszor emberfeletti áldozatot kívánó munkájától kicsit megszeppentem, ám bíztam abban, hogy a ferencesrendi élet letisztázza majd bizonytalanságomat. Jelentkeztem Budapestre, a Magyarországi Ferencesrend Kapisztrán Provinciájába, ahol egy évig jelölt voltam. Ezután lehettem csak a győri főiskola hallgatója. — És ez azt jelentette, hogy elkötelezettsége erősödött... — Igen. A ferences-jelöltség volt életem legszebb de legnehezebb 12 hónapja. Tudatosodott bennem, hogyan kell cölibátusban élnem, s a rendben pedig a közösség, a testvéri szeretet öröme mellett néha emberi gyengeséggel magyarázható feszültséget is megtapasztaltam. Most, hogy június közepe óta a nyári szünidőt töltöm, hiányoznak kispap-társaim. 21-én utazom vissza, s karácsonyig nem jövök már haza. Tanulok, és részt veszek a főiskola lapjának, a Mécsesnek a szerkesztésében. — Milyen a kapcsolata a kaposvári fiatalokkal? — Mivel a Szent Imre templom közösségében nőttem fel, ezek a szálak megmaradtak. Ott éreztem meg igazán a fiatalok tiszta, egészséges lelkű- letét, s azt, hogy erre a kincsre vigyázni kell. Fontos a személyes kapcsolattartás a családokkal. Érdekel, hogy milyen élettérben (de)formálódnak a gyerekek. — Járhatna civilben is, de ön ragaszkodik a reverendához. Mindig tekintélyt és tiszteletet parancsol a papi ruha? — Bár látom, hogy az egyházat és annak tagjait — netán tudatlanságból — elég sokan támadják, néhány tinilány visongását leszámítva, hála Istennek nem ért semmilyen inzultus. A ferences lelkiségnek egyik fő motívuma a szent ruha viselete. Nem hivalkodni ^akarok, hanem bizonyos érte- t lemben jel szeretnék lenni. Ezt *r sokan érzik, amikor az utcán megállítanak a fiatalok és az idősebbek. Őszintén beszélgethetünk mindenről..., és ez jólesik. Nekünk, erőseknek, az a feladatunk, hogy a gyengéket támogassuk. A Szentírás* megadja az útmutatást ahhoz, hogy a Jézus Krisztusba vetett hitben eljussunk az üdvösségre. Lőrincz Sándor Kalandra fel! Félelem és gátlás nélkül a dian Hubbard módszere Kaposváron Ismét megérkezett hozzánk egy nem mindennapi terápiás módszer. Szülőatyja, L. Ron Hubbard kalandos életű amerikai lélekgyógyász, húsz éve próbálja metódusát a világon ismertté tenni. Hubbard úr sohasem volt professzionista a gyógyító szakmában, sőt egész életében kereste a neki megfeleő foglakozást, életcélt. Kísérletező kedvében akadt rá arra a módszerre, amely — vélhetően — Európában is tömegeket vonz majd. Az agykontroll megtanított bennünket arra, hogy tudatosan befolyásoljuk pszichénket és mások cselekedeteit is kontroll alatt tartsuk. A diane- tika valami hasonlót ígér, csak más módszerrel és más „csomagolásban”. Mi is Hubbard úr módszerének lényege? Nem kevesebb, mint hogy elménk működését egy olyan kontroll alá kívánja helyezni, amely feloldja a múltban elszenvedett negatív élményeinket és immár a megtisztított ráció segítségvei juttat el bennünket a célhoz. Vagyis azt kívánja garantálni, hogy mindannyian bátor, céltudatos, gátlásoktól mentes emberek legyünk. Hogy miképp? A módszer ez esetben sem sajátítható el automatikusan. ' Kell hozzá az úgynevezett auditor, aki a beszéd segítségével képes az embert azokhoz a múltbéli emlékképekhez visszavezetni, melyek fájdalmas nyomokat hagytak az egyénben. Melyek — s ki tudja mi, miért jó! — gyakorta megakadályozzák abban, hogy cselekedetei egyenes vonalú, célratörő mozgásként működjenek. Ha lefordítom és hétköznapi nyelven értelmezem a hatását, rá kell, hogy döbbenjek: egy rendkívül haszonelvű és ugyanakkor kissé veszélyes metódust ismerünk meg benne. Hogy miért? Nos, az életünk során felhalmozódott negatív élmények a védekezés és a túlélés stratégiájának részeként is működnek. Nem véletlen hát, hogy a kisgyermek időben megtanulja: ha tűzhöz közelít megégeti a kezét. Igaz, hogy bátrabban fog felnőttként harcba szállni, s ha kell életét is áldozza egy nemes, vagy annak vélt ügyért, ám az is lehet , hogy csupán megég... Az egészségesen működő pszihének tehát nincs szüksége a „törlésre”. Hogy mégis kinek használhat a dianetika? Tán azoknak, akiket kórosan gátol a múltban elszenvedett élmények jelenlevősége. Akiket megbéklyóz, akiknek tettvágyát, normális életvitelét gátolja az, hogy nem tud megszabadulni élményeitől. Nekik szüségük van a segítségre és a kollektív terápia azt is Ígéri, hogy az emléknyomok törlése után új, ám mégis a veleszületett tulajdonságok megőrzésével válunk tettrekész emberekké. Olyanokká, akik arra is képesek, hogy környezetükből kiszűrjék azon személyek hatását, akik mintegy rátelepednek életükre, és ezáltal megkeserítik mindennapjaikat. A dianetika módszere sokat ígér. Kérdés, hogy ki, mire és hogyan használja fel, mert minden tudás birtoklása kétélű fegyver. Higgyük, hogy a jobbik fél győzedelmeskedik! A kapsovári Kilián művelődési központban az L. Ron Hubbard Egyesület tanfolyamot indít. Aki megtisztulásra, netán kalandra vágyik ezeknek tudatában jelentkezhet a kurzusra. Várnai Ágnes Szántódpuszta - Győr - Nagycenk Széchenyi ünnepségek HÁROMNAPOS EMLÉKÜLÉS SOMOGY 16 MILLIÓ FORINTOT KAPOTT Szakképzés új tartalommal A tavaszi nagy megemlékezések után most szeptemberben országszerte folytatódnak a Széchenyi István születése 200. évfordulójával kapcsolatos ünnepségek. Az őszi ünnepségek egyik központi helye lesz a Szántódpusztai Idegenforgalmi és Kulturális Központ. Szeptember 20-án (pénteken) délután Széchenyi István emlékülést rendez Somogy megye Idegenforgalmi Hivatala, a Szántódpusztai Tudományos Bizottság és az Országos Honismereti Szövetség. Dr. Kanyar József elnöki megnyitója után a „Nemzettudat és hazaszeretet Széchenyi eszmerendszerében” címmel Pozsgay Imre ismert politikus és egyetemi tanár tart előadást. Több megemlékezés is elhangzik Széchenyi István életéről, munkásságáról, így például a balatoni gőzhajózásról. Takáts Gyula Kossuth-díjas költő „Széchenyi” című versét olvasa fel. Ezt megelőzően Győrött a Széchenyi István Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán három- napos emlékülésen áldoznak a legnagyobb magyar emlékének. Ezen elsősorban a közlekedés fejlesztése terén kifejtett munkásságát méltatják. Az országos megemlékezési sorozat szeptember 20-án és 21-én Nagycenken zárul. Göncz Árpád köztársasági elnök mond ünnepi köszöntőt. Nemzetközi lovas verseny, folklór műsor színesíti a programot. Erre az ünnepségre hívták meg a balatoni hajózás mai képviselőit is. A világ minden részén élő népes Széchenyi család több mint 100 leszármazottja is részt vesz a nagycenki megemlékezéseken. Cs. I. Hazánk gazdasági felemelkedésének egyik döntő feltétele a szakképzés korszerűsítése a szükséges strukturális és tartalmi változások bevezetésével, s nem utolsósorban a nagyobb anyagi támogatás biztosításával. Tavaly módosították és rugalmasabbá, korszerűbbé tették a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Álaprói szóló törvényt; a Munkaügyi Minisztérium augusztus 21-én létrehozta a szakképzési államtitkárságot, s a tervek szerint decemberben a parlament elé kerül a szakképzési törvény. 1990-ben a Szakképzési Alap számlájára befolyt 1,7 milliárd forintot visszatérítésekre és a központi pályázatok finanszírozására használták fel. Az idei 1,2 milliárd forintból 400 milliót különítettek el a visszaigénylések fedezésére, a pályázatokra 800 millió forint maradt. Ennek 40 százalékát központi, 60 százalékát pedig decentralizált — megyei és fővárosi — pályázatokra fordítják. Pécsi Oszkárt, a Somogy Megyei Munkaügyi Központ főelőadóját kérdeztük: — A pályázatokra szánt összegből mennyit kapott megyénk? — Az Országos Képzési Tanács a szakképzésben tanulók létszámának arányában döntött az összegekről. Megyénk 16 millió forintot kapott. — Kik döntenek majd a megyei pályázatok sorsáról? — A Somogy Megyei Munkaügyi Tanács mellett megalakított szakképzési szakértői bizottság, amelynek tagjait a munkavállalók, munkáltatók és az önkormányzatok delegálják. Ez a bizottság írja ki a pályázatot s határoz a beküldési, valamint az elbírálási határidőről. — Kik pályázhatnak? — Azok a szakképzési hozzájárulásra kötelezett, tehát vállalkozási nyereségadót fizető gazdálkodó szervezetek és középfokú szakoktatási intézmények, amelyek a tanulók gyakorlati oktatását végzik s vállalkoznak új gyakorlóhelyek létesítésére vagy a meglevők bővítésére, tárgyi feltételeinek fejlesztésére. — Milyen programmal célszerű pályázni? — Olyannal, amely egyrészt hozzájárul a gazdasági szerkezetváltáshoz igazodó középfokú szakoktatás struktúrájának fejlődéséhez, az igényeknek megfelelő új szakok, szakmák gyakorlati oktatási feltételeinek a megteremtéséhez, másrészt segíti a privatizáció, illetve a súlyos gazdasági helyzet miatt megszűnő gyakorlati oktatási helyeket pótló létesítmények kialakítását. De célszerű olyan programmal is pályázni, amely biztosítja a gyakorlati oktatás keretében a számítástechnika, az elektronika szakmai alkalmazását, a korszerű szervezési, gazdálkodás-ügyviteli eljárások, illetve a természet és az épített környezet védelmével összefüggő ismeretek elsajátítását. — A pályázatnak mit kell tartalmaznia? — A pályázó adatain és a tervezett beruházás megnevezésén, költségvetésén, a telepítés helyén és ütemezésén kívül az igényelt támogatás felhasználásának célját, indoklását, s a jelenlegi helyzet főbb jellemzőit is fel kell tüntetni. Természetesen tartalmaznia kell az igényelt összeget, a tervezett vagy már meglevő egyéb támogatásokat, és az érintett tanulók számát, szakmai összetételét. A pályázaton nyertes szervezetekkel a támogatás feltételeiről szerződést köt a Munkaügyi Minisztérium. Végül Pécsi Oszkár elmondta, hogy ez a támogatási forma évek óta jogos igénye volt a szakképzésben dolgozóknak. A szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Álaprói szóló törvény módosítása lehetőséget ad az egész középfokú szakoktatásnak, hogy közvetlenül támogatást kaphassanak a gazdálkodó egységektől, illetve hogy maguk is pályázhassanak akár a központi, akár pedig a megyei Szakképzési Alapra. Különösen értékes, hogy a speciális szakiskolák részére is megvannak ezek a lehetőségek, hiszen ezek a pár éves iskolák jelentős szerepet vállal azoknak a gyerekeknek a képzésében, akiket az általános iskola elvégzése után egyéb középfokú oktatási intézménybe nem vesznek fel. Tamási Rita
