Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-10 / 187. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 1991. augusztus 10., szombat Művésznemzedékek — együtt Somogyi műhelyek A kaposvári nyár nem várt kiemelkedő kulturális rendezvénye a Somogyi műhelyek címmel megrendezett képző- művészeti seregszemle, amely hírt ad a somogyi műtermek gazdag terméséről. A kiállítás létrejöttét szorgalmazó Kaposvár Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, valamint Somogy megye önkormányzata, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Somogy Megyei Képzőművészek Egyesülete lelkes támogatókra talált tizenkilenc szponzorban, akik a díjakról gondoskodtak. A Somogy Megyei Múzeum földszinti kiállítótermeiben kapott helyet a bemutató. ígéretes a kezdeményezés, megdőlni látszik az a régi keletű szemlélet, hogy a megye- székhelyen a nyáron nem érdemes nagyszabású kulturális programot szervezni. A somogyi műhelyek nem csak azt igazolják ezen a tárlaton, hogy szívesen fogadták a kezdeményezést, hanem azt Honty Márta tűzzománca Ungvári Károly festménye is bizonyítják képző-és iparművészeink: folyamatosan dolgoznak, újabb és újabb alkotásokkal kívánják gyarapítani kultúránkat. Seregszemle a javából a Somogyi műhelyek című kiállítás, hiszen nem hiányzik szinte senki sem a kiállítók sorából. Arra is felfigyelhetünk, hogy a hatvanas évek elején Kaposváron letelepedett fiatal művészgeneráció, és a mellettük kiteljesedett Weeber Klára szobrai idősebb nemzedék mellett a legfiatalabbak is szárnyat bontottak. Több nemzedékűvé vált Somogy képzőművészeti élete — adja hírül ez a nyári tárlat is. Bors István különtermet kapott, a rendező ügyesen ismerte fel, hogy a Háború, a Státuszszimbólumok, a Szarkofág, a Kétoldalas relief nemcsak egybetartozó kisplasztikák, hanem az életmű keresztmetszetét érzékeltetik. Csiszár Elek bő terméséből nemcsak a bogiári kápolnákba jutott az egy hete megnyílt kiállításra, hanem a Somogyi műhelyek című tárlaton is jelentős helyet foglalnak el képei, amelyek egyre követVörös András festménye Szabados János grafikája kezetesebben fejezik ki a festő sajátos világát. A Kaposváron indult hatvanas évek nemzedékének a munkássága, úgy hiszem, most is etalon. Szabados János új grafikái a megújulás újbóli lehetőségét villantják föl. Nemcsak a nézőnek, (azt hiszem ez is új vonása ennek a kiállításnak), hanem maguknak a művészeknek is tanulságos ez a kiállítás, mivel van mondanivalójuk egymásnak is. Honty Márta négy csodálatos tűzzománc képpel örvendezteti meg a látogatót, Weeber Klára két Micsoda madara láttán a néző fölszabadultan akár nevethet is, hiszen a humor jegyében fogant alkotások állnak előtte. Két művész kozmikus látomásai néznek egymással szembe a második teremben. Ungvári Károly letisztult világával ütközik Dancs Erika felfokozott, plakátszerű képi megoldása. A gyakorlott tárlatlátogató örömmel fedezi föl Gáspár András, Papp Sándor Gábor, Czinkotay Frigyes képeit, rég láttunk már Ruisz-ké- peket, most kettővel is találkozhatunk. Gera Katalin kedves kisplasztikái lírai hangulatúak. A grafikák sorából kiemelkednek Ország László munkái, amelyek a Magyar katonák a háborúban címet viselik és érzékletesen fejezik ki azt a sorsot, amelyben részük volt a második világégésben. Termékeny évek jellemzik Horváth János festőművész munkásságát is, siófoki önálló kiállítása mellett erre a bemutatóra is küldött újabb műveiből. A megújulás út eresése talán Kertész Sándornál jelentkezik a leglátványosabban. Korábbi motívumainak fölhasználásával a nagyobb teret kívánja uralni hasonló színvilággal. Két „ művészpalánta” is bemutatkozik a Somogyi műhelyek című kiállításon. Leitner Sándor oldalán Leitner Barna mutat hasonlót, mint a festő apa, Szabados János festő az ifjabb Szabados János szobrásszal szerepel együtt. Friss tehetség a megyébe nemrégen letelepült Jancsikity József grafikus, akinek a munkái frissítőleg hatnak. A fiatal, de már beérett nemzedéket Harangozó Ferenc, Bátai Sándor képviseli. Horányi Barna Arcok a nyugati magyar irodalomból: HATÁR GYŐZŐ A bölcsesség titka Ahhoz, hogy az ember a lét teljességét a maga valójában élhesse meg, a politika és az érték, az ármány és tudás erdejében kell barangolni, az életben élni és arról elmélkedni. A politika buja erdejében csapdák és vadak leselkednek rá, gyakran megtépázva sikerül csak a fényre jutnia. A tudás erdeje is kusza utakkal teli, de tiszta az aljnövényzet, egyenesek a fák és vadak sehol. Ahhoz, hogy az ember a lét teljességét a maga valójában élhesse meg, egyre teljesedő, tökéletes tudásra kell törekednie. A reneszánsz polgár azért volt minden kor emberénél boldogabb, mert mindennapjait az értékes életnek szentelte, az életben élt és arról elmélkedett. így könnyebben viselte el, ha a politika „rongykomédiájának” vétlen szereplője lett. Magyarul európai Határ Győző, mikor 1956-ban úgy döntött, hogy elhagyja a magyar hazát, túl volt már jónéhány börtönéven, túl a rendszerek kiszámíthatatlan politikai leckéin, túl a csapdákon, túl a tisztesség aljas megtépáztatá- sán, vagyis túl mindenen. Amikor Londonba települt, az elhagyott helyett építgetni kezdte az új hazát, Hongriuscule-t, a kis Magyarországot. Versekből, könyvekből, fényképekből, levelekből: apró emlékek sokaságából. Aztán a születő művek „kis-Ma- gyarország” eleven részei lettek; magyarul európaiak. Bár írásai nem hordoznak tipikus, szembetűnő magyar jegyeket, az életmű mély rétegeiben mégis ott működik a „magyarság-élmény”: „vi- selős vagyok a szülőfölddel, amely nem enged el”. Határ Győző bölcsen felül tudott emelkedni minden apró politikán, „szerencsétlen kegyvesztett”-ként is tudta a történések igazi okát és győzött „egyszemélyes forradalma”. A nyugati magyar irodalom mindenes bölcse lett, akit tisztelettel említ népi és avantgarde, hívő és hitetlen, koros és fiatal Melbourne-től New-York-ig, Rómától Münchenig egyaránt. A Más alkotója Határ Győző költő, aki dolgát az időre bízza. Kihasználja a költészet minden lehetőségét: újjá és újat teremt. Gyermekként játszik, incselkedik a szóval, megzabolázza a tajtékzó ritmust, majd máskor „hujgatva” röp- teti, hogy aki olvassa-hallgatja „szim-szám-szeme” is szikrát fog. Mulattatja a verselés, ugyanakkor soraiban ízlelhetjük az életet. Határ Győző író, akitől az olvasó ne várjon hagyományos elbeszélést, regényeket. Az ő írásművészete a Más, ahol a cselekmény fonala kiszámíthatatlan, meghökkentő, ahol a leírásokban hang, szín, mozdulat egyaránt exponált rész-egész, ahol a szűkszavú párbeszédek szabdalt kuszaságából épp úgy épül a szerelmesregény, a pamflett, a fantasztikus novella, mintha olvastukkor a szavak tengerében fürdenénk. Izmusoktól mentes, különös és hiteles Határ Győző epikája, stílus és cselekmény mesteri egymásbaöltése. A Más. Határ Győző drámaíró, aki utazásra hív bennünket. Istennel és Sátánnal, a világ teljességében kalauzol, ahol angyalok veszik körül az embert, de mögöttük alattomosan a gonosz leselkedik. Az író bízik Istenben, de tudja a „bűnöknek mindhalálig-meg-nem-bánásá”-t. Drámái erről szólnak: A teljességről, az élet misztériumáról. Határ Győző filozófus, akiben összeér Bergson, Wilde, Rabelais, Platon és Arisztotelész. Úgy beszél a létről, mintha a zsíroskenyér receptjét diktálná nekünk. Az életre tanít életével, hisz így élhette túl. Akire figyelnünk kell Határ Győző művész, akit nem érdekel a politika, mert tudja, hogy „az egyik verőember olyan, mint a másik, egyik emberséges hóhér olyan, mint a másik, egyik géppisz- tolyos őrtorony olyan, mint a másik, és a diktatúrák irodalomrendőrei között sincs sok különbség. ” Határ Győző olyan európai magyar ember, akire büszkén figyelnünk kellene és közben ellesni bölcsessége titkát. Gülch Csaba
