Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-01 / 178. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP 1991. augusztus 1., csütörtök Harmatos harmatgombák Ha egy üzlet nem megy, akkor másikat kell keresni — mond­ják a somogyudvarhelyi Metalloplasztik Kft-nél. A betonelemek gyártására berendezkedett üzem ugyan még ma is gyárt szennyvízelvezető csöveket, járdalapokat, útburkolatokhoz kü­lönleges formájú idomokat, de ezekre egyre kisebb a kereslet. Ezért is határozták el, hogy újabb vállalkozásokba fognak. Kényszerből még seprűt is gyártottak. A legnagyobb vállalkozá­suk: harmatgombát termesztenek exportra. A környékből ösz- szevásárolt szalmabálákon megtermelt gomba egyrészét fris­sen exportálják, miig a többit a napon, hagyományos módon szárítják, s ezzel a környékbeli asszonyoknak munkalehetősé­get is adnak. N. J. Gyertyás László felvételei Autóval Jugoszláviában - Ljubljanából Zágrábon át Belgrádba Betongúlák és útakadályok Lassan mozognak Szlové­niában a jugoszláv néphadse­reg járművei. Óránként 20 és 40 kilométeres sebességgel — erről győződhetett meg a hét elején dél körül az a sok száz autós, aki a hadsereg Szlovéniából kivonuló jármű­oszlopai közé szorulva, csak lépésben haladhatott a Ljubl­jana és Zágráb közötti úton. A szlovén fővárosban nem látni katonai mozgást. A 330 ezer lakosú Ljubljanában már csak az útkereszteződések mellett glédába állított, vasúti sínekből készített útakadályok és betongúlák emlékeztetnek a június végi, július elejei fe­szült napokra. A város egyébként éli meg­szokott életét. Nagyon nagy a forgalom, az üzletekben semmi jele áruhiánynak, vagy annak, hogy felvásárlási láz ütötte volna fel a fejét. Szerbi­ától és Bosznia-Hercegoviná­tól eltérően itt, Szlovéniában és Horvátországban még benzinhiány sem sújtja a gép­kocsi-tulajdonosokat. A szlovén főváros egy ős­régi illír-kelta település helyén áll. A rómaiak Emona néven lakták ezt a helyet, majd a várhegyen szlávok telepedtek le, s később Habsburg-fenn- hatóság alá kerültek. A telepü­lés Laibach néven a Krain hercegség fővárosa lett. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesésekor, 1918-ban került ki Bécs fennhatósága alól Szlovénia s vele fővárosa, amely aztán a szerb-hor- vát-szlovén királyság része lett. Ljubljana és környéke még ma is őrzi az osztrák ha­tás jegyeit, a szlovén főváros­ban számtalan olyan polgár­ház maradt fenn a XV-XVII. századból, amely akár Bécs- ben vagy Budapesten is áll­hatna. Ljubljanában nagyon sokan megértik a németül beszélő idegent, de „azt sem lehet el­adni”, aki angolul beszél. A Ljubljanából keletre ve­zető autópálya a lecsapolt ljubljanai mocsarakon keresz­tül sűrű fenyveserdőkön át kanyarog olyan dombvidék felé, amely a magyar megfi­gyelőt a zalai-somogyi domb­ságra emlékezteti. Az út menti falvak, a dombtetőkre épült katolikus templomok egészen más képet mutatnak, mint például Szerbia vagy Bosz­nia-Hercegovina vidékei. A szlovén-horvát határig több elágazásnál is ott állnak a szlovén rendőrség és a terü­letvédelem fegyveresei, de nincs igazoltatás vagy ellen­őrzés. Már csak egy helyütt látni egy szétrombolt útaka­dály kiégett, rozsdás roncsait; a forgalom egészen Zágrábig zavartalan. A 870 ezer lakosú Zágráb­ban is hatalmas a gépkocsi- forgalom. A horvát főváros többsávos útjain a közleke­dési lámpák már nem bírják a hatalmas autóáradat szabá­lyozását, ezért a legtöbb he­lyen rendőrök irányítják a gépkocsikat. Zágrábban is ugyanaz a helyzet, mint Ljub­ljanában: csak az utak men­tén, az útkereszteződéseknél készenlétbe állított útakadá­lyok, betongúlák garmadája jelzi, hogy a horvát főváros a legrosszabbra is felkészült. Zágráb már a korai közép­korban is lakott volt, majd Szent László magyar és hor­vát király 1094-ben püspök­séget alapított itt. A főtéren (Kapi Tel) levő székesegyház körül alakult ki Zágráb püspöki székhelye, amelyet még ma is Kaptolnak hívnak. A gricnek nevezett dombbal szemben alakult ki Gradec, a polgárok és nemesek városa. Mindkét városrészt feldúlták a tatárok, majd Kaptol és Gradec oly­annyira rivalizáltak egymás­sal, hogy szabályos háborút Is vívtak emiatt. Csak 1850-ben egyesítették a dóm- és a pol­gárvárost, amelyet az osztrá­kok Agramnak hívtak. Zágráb rengeteg történelmi neveze­tességet kínál a látogatóknak. A Kaptolban áll például a Dom Sveti Stjepan (a Szent Ist- ván-dóm), amely 108 méter magas neogótikus tornyaival Kelet-Európa egyik legrégibb gótikus épülete. A dóm építé­sét már a XI. században el­kezdték, a tatárok azonban le­rombolták, és csak a XVIII. században tudták az építést befejezni. Gradec városrész központjában emelkedik Zág­ráb egyik jelképe, a Márk-templom, amelyet a XIII. században építettek. A horvát fővárosból autópá­lya indul Belgrád felé, s ez az­tán Eszék alatt közúttá szűkül. Ezen a területen a legnagyobb a közúti ellenőrzés, a horvát rendőrség és a nemzeti gárda fegyveresei minden útelága­zásnál ott állnak, az Eszék és környéke felé igyekvőket ala­posan átvizsgálják. Az a vidék ma Jugoszlávia legforróbb pontja, ahol hadüzenet nélküli háború folyik a szerb és a hor­vát fegyveresek között. Szá­mos megfigyelőnek az a vé­leménye, hogy Horvátország­nak ezen a vidéken nem a fal­vak lakossága, a különböző nemzetiségű települések la­kosai közöttiek az összecsa­pások, hanem más területek­ről „átvezényelt” vagy „beszi­várgott" osztagok próbálkoz­nak az ott élő különböző nem­zetiségek között összecsapá­sokat provokálni. A jugoszláv sajtóban már nem egy olyan hír látott napvi­lágot, hogy horvátok lakta fal­vak ellen indítottak volna tá­madást szerbek lakta falvak, il­letve fordítva. De olyan hírek is voltak, amelyek szerint — általában éjszaka — ismeret­len fegyveresek jelentek meg az egyik falu határában, s tü­zet nyitottak a szomszédos fa­lura, majd a szomszéd falu irányából megismételték a provokációt. Csak remélni le­het, hogy a horvát és a szerb lakosság összeugrasztásának ezek a kísérletei nem járnak komolyabb következmények­kel. A horvát-szerb határ kör­nyékén már nem sűrű a rend­őri ellenőrzés, az utazó csak akkor tudja meg, hogy Szerbi­ában jár, amikor a gépkocsiját megállító rendőrök sapkáján nem a horvát címert, hanem a vörös csillagot pillantja meg. Az ellenőrzés gyors és udva­rias, a Belgrádig hátralevő, va­lamivel több mint 100 kilomé­teren már semmiféle ellenőr­zés nincs. Néhány nap alatt csaknem 2 ezer kilométert tettünk meg Jugoszláviában a Belgrád­Csacsak-Titovo-Uzsice- Dubrovnik-Split-Rijeka-Ljubl- jana-Zágráb-Belgrád útvona­lon, Szerbiában, Bosz­nia-Hercegovinában, Horvát­országban és Szlovéniában. Mindössze háromszor állítot­tak meg bennünket, soha és sehol semmiféle akadályba nem ütköztünk. Csak remélni lehet, hogy hamarosan minden útvonalon és egész Jugoszláviában is­mét zavartalanul utazhat majd minden jugoszláv állampolgár és minden külföldi. Keller Tivadar Az Áfor nem akar mártírokat Éjszaka nehezebb Benzinkutasok közérzete Kaposváron Éjszaka volt. A néptelen benzinkúthoz begördült egy autó. A vezető kiszállt és nyomban előkapott egy hosz- szú tőrt... A kútkezelő tekintete rémül­ten követte minden mozdula­tát. Önkéntelenül hátralépett, amikor az autós á tőrt ma­gasba lendítette, majd feldo­bott egy műanyag flakont és egy könnyed mozdulattal le­nyisszantotta a tetejét, hogy a tankba önthesse a tartalmát. A kutas megkönnyebbülten sóhajtott, mert látta, nem őt akarják megtámadni... — Az a tőrrel hadonászó autós én voltam. Egy jugo­szláviai benzinkútnál viselked­tem egy kicsit könnyelműen. Akkoriban történt ez, amikor a kétütemű autókhoz külföldre is magunkkal vittük a benzinbe való olajat, — mondja SomodI Imre, a mindig kedélyes kút­kezelő az Áfor 75-ös, jobbol­dali tankállomásán. A már ne­gyedszázada a cégnél dol­gozó csoportvezető még meg­jegyezi: gyakran eszébe jutott a jugoszláv kútkezelő azóta, hogy nálunk is gyakorivá vál­tak benzinkutak elleni táma­dások. — Az ő akkori közérzete jól szimbolizálja a mi mai közér­zetünket... — fűzi hozzá. — Milyen volt a hangulata a nagyatádi benzinkút ellen nemrég megkísérelt támadás után? — Arra gondoltam, hogy bi­zonyára mi következünk. Ahogy mondani szokták: a vil­lám már körülcsapkodta ezt az eléggé elhagyatott kútat. A nagyatádi támadás után ép­pen éjszakai szolgálatban vol­tam. Nem vagyok félős, de annyira figyeltem a neszre, hogy még azt is meghallottam, amikor a kukorica szárát meg­lengette a szél. Éjjel nehe­zebb. — Feltétlen szükség van itt éjszakai szolgálatra? A nem­rég létesített Volán-telepi kút- nál kiszolgálják az éjszakai autós vándorokat. Ráadásul ott kedvezőbbek a védekezés feltételei is, pl. a telep portása rálát a tankállomásra. — Igen, ez logikus. Csak­hogy az élet kemény és köve­tel. Nem árulok el titkot, ha elmondom: a Volán- telepnél lévő kút nekünk nem jött jól. Csökkentette a forgalmunkat. Az Áfor is fejlesztett: tetőt emeltetett fölénk, ólommentes benzint kiszolgáló kútat létesí­tett. Ez azonban úgy, látszik, nem elég, mert az Áfor azt mondja: szükség van az éj­szakai szolgálatra még akkor is, ha veszélyesebb mint a nappali. Állni kell a versenyt. Igaz, nem kívánja tőlünk, hogy a mártírok legyünk egy esetleges támadásnál. — Ez rendben van, de hát jól tudjuk, a banditák nem mindig érik be a pénzzel. Megesik, hogy nem hagynak tanúkat. — Ez benne van a pakliban — szól közbe Mecseki Sándor a nappali társ, aki 15 éve méri a „motalkót” a járművekbe az Áfor színeiben. Ennek elle­nére még egyikük fejében sem fordult meg, hogy féle­lemből elhagyják a szakmát. Attól inkább tartanak, hogy mi lesz velük január elseje után, ha privatizálják a vállalatot. — Kaptak-e önvédelmi ki­képzést? Ez adott esetben sokat segíthet, hiszen kellő gyakorlattal a hátunknak nyomott fegyvercső elől is ki­fordulhatunk. — Nem kaptunk. A véde­kezési ösztön enélkül is mun­kál az emberben, ha úgy érzi, valami nincs rendben. Az egyik éjszaka elzavartam a hátam mögül azt a három rossz arcú pasast, aki szinte bekerített. Meg aztán kitalál az ember ilyen-olyan meglepe­tést az esetleges támadóknak. Hogy mit, az maradjon a mi titkunk. Beszélgetés közben hirte­len megnőtt a forgalom. Az egyik behemót teherautó dü­börgő hangjára felébred a benzinkút szép farkaskutyája. Nagyot ásít, aztán visszahajtja fejét a hűvös kövezetre. — No — mondom — ,ettől a kutyától se remeg a banditák térde... — Nappal valóban a kö­zömbösség mintaképe. Éjjel azonban mintha kicserélnék — jegyzi meg Somodi. — Megérzi a veszélyt és minden percben ugrásra kész... Szegedi Nándor Fizetésnapi \ \ fel/Akció! Augusztus 2-án, 3-án és 5-én konzervtermékeink nagyker áraiból további 5% kedvezményt adunk minden vásárlónknak! NAGYker Diszkont, Kaposvár, Fő utca 24. Egy kis ízelítő: őszibarackbefőtt 5/4 45 Ft sertésmájkrém 16 Ft bébiételek 21,90—38 Ft sárgabarackdzsem 35,50 - -5% kedvezmény! Térjen be hozzánk! Nyitva: 9—18 óráig, szombaton 8—12 óráig (113727) Kereskedelmi gyakorlattal rendelkező munkatársat keresünk Balatonföldvárra, a Neptun Szállóban szezonálisan üzemelő boltunkba. Érdeklődni: 23. Sz. Hangya Szövetkezet, Dunaújváros, Béke tér 3. sz. (26. Sz. ÁÉV épülete) Telefon: (25)11-659 (113710)

Next

/
Oldalképek
Tartalom