Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-03 / 181. szám (180. szám)
6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1991. augusztus 3., szombat Ahol Balaton véget ér Feladhatnánk-e játékos kedvű turistáknak rejtvényképpen a mellékelt fotót: vajon hol jelzik a Balaton végét? Hiába keresnék a somogyi, a zalai vagy a veszprémi parton — nem találnák. Pedig nincs itt semmiféle turpisság, a kép hiteles, Balaton végén készült. Csak messzire kell utazni ehhez a Balatontól. Balatonig! Híres tavunk környékéről fel a Bükkbe egy csupán a környéken — vagy engedjük meg: Heves megyében — ismert faluig. Lefogadom, hogy jópár hegyvidéket kedvelő somogyi találkozott már a Balaton útirányjelzővel, utazván a híres Egerből a nevezetes Szilvásvárad felé. Egy falu, melynek a neve a nevezetessége — véljük továbbrobogva a Sza- lajka-völgy ménese, pisztrán- gosa, Bükk-múzeuma felé, esetleg megállva — mert megéri! — Bélapátfalva ciszteri műemlék kolostoránál. Ám meglehet, hogy akadt már olyan akit a tábla kitérőre késztetett, még a rekkenő bükkaljai nyárban is. Milyen is a bükki Balaton? Hőség ide, rekkenet oda — a falu inkább árnyas, esernyő- sen zöld. Meglepően jómódú település benyomását kelti, elütve a régi utca — új sor sok helyütt megszokott, már-már tipikus kontrasztjától: palléro- • zott igen ízléses porták a két széles ívben, a templom feljárójánál ölelkező utcasoron. Patak is metszi, partján okosan meghagyott sásos-nádas zöld övezettel, kecsesen ívelő gyaloghidakkal, a házak előtti kiskertekben pedig a szorgalmas asszonykezeket dicséri a sok-sok virág. Látszik: a falu földrajzi közepe, melyet utcák karolnak, s amely most dúsan termő kertek birodalma, valaha meder volt. Lustán terpeszkedik a koradélutáni nyári csend... Aki dolgozik, az most a földeken, vagy másutt levő munkahelyén van, aki meg nem, az a hűvös szobába húzódott szundítani egyet ebéd után. Egyedül egy igen tetszetős — a „nagy” Balatonra is bőven odaillő — nyitott teraszú büfében üldögél egy kis csoport, jelesen jéghideg sörök mellett, ejtőzvén a nyári békességben. Őket hálistennek nem késztette szófukarságra a hőség, jó nagyot nevetnek, amikor én is a falujuk nevét firtatom. Megszokott az idegen kérdése, s egy idősebb atyafi etimológiailag is igen pontos válasszal szolgál. Mert e falut-------eredetileg szlovák nevén Blatón nak nevezték. Ami — úgymond — lápos, mocsaras helyet jelenthetett. Ott középütt a két ölelkező utca alatt terpeszkedett az, s valamikor, lóvontatta tákolmánnyal merték belőle nyári esőzések után a sarat, vágták belőle télen a jeget a verembe... Aztán apadt a víz és megnőttek a kertek. A név viszont kacéran Balatonná dallamosodott. A nyugalmazott buszkalauz, — mélyeket kortyolván söréből — anekdoták sorát meséli, hogy jeles név hány külföldinek okozott immár kellemetlen meglepetést. Aztán elmondták azt is, hogy a vizek azért itt igen fontosak. Van a falutól nem messze egy forrás, amely ásványokban olyan gazdag, ha abból iszik az ember, jódarabig nem érez éhséget. És szomjúságot sem? — kérdem az üres palackokra tekintve. Az már egy másik história — veszi át a szót egy újabb balatoni polgár, elmondván, hogy itt ered a Csillagokból is nevezetes Eger patak, amelynek olyan hideg, olyan zubogóan friss a vize, hogy a meleg sört néhány perc alatt kellemesen ihatóvá hűti... S, hogy a porták miért ilyen pallérozottak és módosak? Két irányba integetnek a fejek, a falu határán túlra. Amott van a borsodnádasdi lemezáru- gyár, amott meg a bélapátfal- vai -cementmú. Oda járt a helybeliek nagy többsége dolgozni, abból tette „rendbe" magát a falu, no meg a mezőkből. De főleg abból. És most? Rövid csend telepszik körénk, aztán jön a: jóég tudja, mi lesz.... az ágazati átállás... az időszakos munkanélküliség felpanaszolása. Mintha ezt igazolná a kép néhány perc múlva a bélapát- falvai cementgyár előtt. Ahol azelőtt hosszú kocsisor várt a szállításra, most csak a néma gyármonstrum... s egy magános Moszkvics rostokol a babgulyására egykor büszke „üzemi” csárda bejáratánál... Azért most is lesz majd valahogy — ütik el a szót a balatoniak és szemükkel végigsimogatják a teraszról a házakat, a kerteket. Mert nem napközben is duhaj tivornyások ők, csak ráérős falusiak, akik betértek ebéd táján egy fütty sörre a kedves és legutolsó divat szerint öltöző Kormosné büféjébe ezen a délutánon. Szemük aztán a Bükk magasodó fodrait pásztázza, vajon a Mátrából vonuló zivatar ide is elér-e? Elért. Mégpedig igen gyorsan. A felhők hasát kikarcolta a balatoni templom tornya, óriási csöppek kopogtatták a szélvédőt és a jótékony nyári zuhéban megfürdött egy egész Balaton. Tröszt Tibor És lön csendesség Keserű szájíz és per Egy fiatal házaspár kopogtatott be szerkesztőségünkbe azzal a kéréssel, hallgassam meg történetüket. Hogy miért kívánták ezt? Mert — úgy vélik — más vállalkozók számára is tanulságos lehet mindaz, amit ők az utóbbi hónapokban, hetekben átéltek. o Mintegy másfél éve engedélyt kaptak Kőröshegyen egy úgynevezett „non stop” nyitva- tartású presszó üzemeltetésére, amelyet egy négyszer ötméteres bérelt helyiségben alakítottak ki a követelményeknek megfelelő színvonalon. Csaknem kétmillió forintot fektettek a vállalkozásba, mert úgy gondolták, a Balatonhoz közeli Kőröshegyen érdemes egy „non stop” üzletet nyitniuk; föltehetően az is eszükbe jutott, hogy a hegyi borozókban szórakozó üdülők közül hazafelé menet többen betérnek majd az éjfél után is nyitva tartó presszóba egy-egy utolsó kortyra, „fojtásra” lefekvés előtt. Nem valószínű viszont, hogy mielőtt invesztáltak, számoltak volna azzal isr vállalkozásuk fogadtatása nem lesz egyértelműen kedvező a faluban. Hogy — ilyen vagy olyan okból — valakinek vagy valakiknek szemet szúr majd az éjszakai üzlet. Nem szólva arról: az éjjel egy órakor betérők között egészen biztos, hogy olyan vendég is akad majd, aki, miután valamelyik kimérőben többet fogyasztott a kelleténél a jóféle kőröshegyi rizlingből, a Tünde nevű presszóba — vagy ha odabent ezt nem engedik meg neki, az üzlet előtt — óhajtja elénekelni utoljára kedvenc nótáját. Előfordulhat továbbá — szerintem megakadályoz- hatatlan —, hogy egy-egy ugyancsak „elereszkedett’’ nyaraló, uram bocsá, lebrun- zolja a szomszéd néni virágait. Odabent vigyázhat a rendre az üzletvezető, „ez bármikor ellenőrizhető is”, a falakon kívül azonban nem felelhet a vendégek magatartásáért. De ha van egy „non stop” a környéken — rúgjon bár be a kedves turista akárhol —, az esetleges randalíro- zásért őt teszik felelőssé. © — Már tavaly is belénk kötöttek, de akkor szerencsénk volt, mert az illetékes nem elégedett meg a bejelentéssel — mondta Hajdú Erzsébet üzletvezető. — Egy éjszaka kiszállt a megyei kereskedelmi főfelügyelő, ellenőrzést tartott, s legnagyobb örömünkre a presszó berendezését, tisztaságát példásnak ítélte, s jegyzőkönyvbe írta, hogy nem tapasztalt olyan körülményt, amely a lakókat zavarná. Ezért a bejelentést visszautasította. Ez a jegyzőkönyv 1990. június 15-én készült... Az idén ismét folytatódtak az úgynevezett lakossági bejelentések, azaz főként egy személy bejelentései, egy haragosunké, akinek a nevét leírtam már a köztársasági megbízott kaposvári területi hivatalához küldött fellebbezésemben. Hogy miért fellebbeztem? Mert a kőröshegyi polgármesteri hivatal „többszöri lakossági bejelentés alapján” 1991. május 3-án határozatban kötelezett arra, hogy este tíztől reggel hatig zárva tartsak. — Ezt természetesen sérelmezi. — Hát hogyne sérelmezném, amikor mi „non stop” nyitvatartásra kértünk és kaptunk engedélyt?! Tíztől körülbelül egy óráig elég jelentős forgalmunk volt a szezonban. A többi között ezért fektettük be az összes pénzünket ebbe a vállakózásba. — Mint említette, fellebbeztek. — Május 15-én kértem a területi hivatalt, hogy semmisítse meg az említett határozatot. Május 27-én már meg is kaptam az újabb végzést, amely a polgármesteri hivatal indoklása alapján helybenhagyta az előzőt. Az indoklásban az elképzelhető minden rossz benne van, az éjszakai ablakzörgetéstől a verekedésig. Ha efféle előfordulhat Kőröshegyen, annak csakis mi vagyunk az okai... © A presszó tenyérnyi. Egy bárpult, három kis asztal, ugyanakkor első osztályú vendéglőhöz is méltó mellék- helyiségek (WC-k, mosdók). És rend, Tisztaság. A felszolgálólány fekete ruhát, fehér kötényt visel. (Hangsúlyozom: nappal látogattam meg a presszót, s a nappali arca — hogy úgy mondjam — megnyerő volt számomra.) Bekopogtam a két szomszéd házba, s érdeklődtem: mit tartanak a lakók az üzlet működéséről? — Egy éjszaka lepisilték a virágaimat — közli Vári La- josné, a bal oldali szomszéd. — Akkor szóltam Erzsikének, ő elnézést kért és azt mondta, ha károm származik a dologból, ő azt szívesen megtéríti. De azóta semmi kifogásom. Nincs zaj, kurjungatás. Pedig én még a hegyen szóló harmonikamuzsikát is idehallom. A jobb oldali szomszédban Dankházy néni szívélyesen fogad, majd elmondja, hogy nekik bizony volt kifogásuk a presszó éjszakai nyitvatartása ellen. Nem tudtak aludni az állandó „zubogás” miatt. Most már, amióta este tízkor bezárnak, minden rendben van. A szemközti porta lakója, a 83 éves Szárnyasi János. — Engem sose, zavart. De az asszonyt sem. Én, hálisten, úgy ébredek reggel, ahogy este lefeküdtem. Napközben persze alaposan kidolgozom magam. Miattam aztán lehet itt akárhány presszó. Tovább érdeklődhettem volna, de nem láttam értelmét. Egészen biztos, hogy több, egymásnak homlokegyenest ellenkező véleményt is hallottam volna. 0 — Van itt még valami — mondja az üzletvezetőnő. — Említettem, hogy a polgár- mesteri hivatal határozatát megfellebbeztem. Ennek ellenére június 11 -én esti tíz óra 1 vagy 2 perckor idejött a rendőr, és tízezer forintra megbírságolt. A redőnyt már lehúztuk, tehát zárva voltunk. A rendőr bekopogott, mi beengedtük, s hamarosan megkaptuk a jegyzőtől a határozatot a tízezer forint bírságról. Ismétlem: zárva voltunk, s a felszolgáló két ismerőse tartózkodott a helyiségben. Várták, hogy végezzen a munkával. Ezt a határozatot ismét megfellebbeztük a köztársasági megbízott területi hivatalánál, amely tanúk kihallgatását rendelte el. Mármint arra vonatkozóan, hogy zárva voltunk-e vagy sem. Szerencsére van két tanúnk... És hadd mondjak ehhez még valamit. Mint láthatja, az üzletünk előtt áll egy rendszám nélküli, romos Ford autó. A jobb oldali szomszédé. Itt csúfoskodik legalább egy esztendeje, és balesetveszélyes is. Kértem a polgármesteri hivatalt, hogy vegye rá a szomszédot a roncs elszállítására. Június 25-én felszólították, „az írást én is megkaptam”, hogy vigye el a „járművét”, különben elszállítják. A kocsi még mindig itt van. Én nem kívánom, hogy őt is megbüntessék, csak azt szeretném, ha bennünket békén hagynának. © Van még lehetőség: a pereskedés. Dr. Esze István siófoki ügyvéd képviseli Hajdú Erzsébetet és férjét a kaposvári bíróság előtt. — Mind az alap-, mind a másodfokú határozatot jogsértőnek tartom, ráadásul megalapozatlannak — mondta. — Kellő körültekintés nélkül döntöttek, nem vizsgálták a bejelentés körülményeit, a helszíni vizsgálódás is elmaradt. Másodfokon kifejezetten formális határozatot hozták, amely csupán az elsőfokú döntést ismétli meg. Ezért felülvizsgálati kérelmet nyújtottunk be a kaposvári városi bírósághoz az említett határozatok megváltoztatása, illetve hatályon kívül helyezése végett. Amennyiben a bíróság ügyfeleim javára dönt, természetesen a nem jogerős határozatot követően jogellenesen elrendelt éjszakai zárvatartás miatt elmaradt üzleti haszon megtérítését is kérni fogjuk. © A kőröshegyi polgármesteri is megkerestem; kifejtette véleményét a történtekről. Néhány kérdésem (főként a „fantom Fordra” vonatkozó) alapján azonban arra a következtetésre jutott, hogy nem vagyok eléggé tárgyilagos, aza2 nem osztom teljes mértékber az ő, illetve az önkormányza véleményét. (Ezt, gondolom igazolni látszott az a tény is hogy a panaszos társaságé bán látogattam meg őt hivata Iában.) Ezért kijelentette, hog; nem járul hozzá nyilatkozat: közléséhez. Kívánsága szerint járok e természetesen, bár kőröshe gyi tájékozódásom célja nen az volt, hogy valamiféle elma rasztaló vagy helyeslő állás pontra jussunk az önkor mányzat, illetve a vállalkozi házaspár ügyében. Megértem a polgármestei hivatal, illetve az önkormány zat gondját, de a vállalkozóké is. Az előbbi, noha óhajtja a idegenforgalmat (hiszen bévé telt hoz), kénytelen a lakos Ságnak ama rétegére is tekir tettel lenni, amely berzenkedi az üdülőforgalom esetlege „kellemetlenségei" eller Ugyanakkor a fiatal vállalkc zók most már legszívesebbe „visszacsinálnák” az égés beruházást, ha lehetne. D mivel nem lehet — keserű szí jízzel — perelnek: futnak pénzük után. Szapudi Andrá
