Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-03 / 181. szám (180. szám)

1991. augusztus 3., szombat SOMOGYI HÍRLAP — BALATONI NYÁR PINTESÜVEG A MONARCHIA IDEJÉBŐL Múltház Balatonberényben Egészség a bejövöknek! Békesség a kimenőknek Balatonberény sokat tesz azért, hogy hagyományait megőrizze és ápolja. A Kop- zós-pödrős együttes az élte­tője a falu lelkiismeretének. Kezdeményesére pünkösd napján nyitották meg a Múlt­házat a Kossuth Lajos utca 129. szám alatt. A falu lakos­sága eredeti állapotában állí­totta helyre a több mint százé­ves lakóépületet, amely jól példázza a régi népi építészet helyi szokásait. A szoba, a füstöskonyha, a kamra me- nyezete teljes épségében megmaradt. Nádazott tetőzete és eredeti nyílászárói már messziről felhívják az ide láto­gatók figyelmét arra, hogy ér­demes betérni. — Egészség a bejövöknek! Békesség a kimenőknek — szólítja meg a látogatót egy hímzett falvédő, amit mintha erre a helyre szánt volna az ügyes kezű asszony, aki egy­koron saját lakásában he­lyezte el. — Öröm nézni a régmúlt emlékeit — olvastuk a berényi Múltház vendégkönyvében, amelyet Garai Jánosné, a he­lyi hagyományőrző együttes tagja, a bemutató gondnoka nyitott fel előttem. — A falu lakosságának az ajándéka az a gyűjtemény, amely itt látható. Naponta gya­rapszik, újabb és újabb látni­valóval gazdagodunk — kala­uzolt végig a parányi helyisé­gekben a Múltház háziasszo­Garai Jánosné, akit háziasszonyként tisztelnek a balatonbe- rényi Múltház vendégei. nya, akit az egyik vendég szó­lított így — büszkélkedett a gondnok. A szekrényben a falu féltve őrzött és máig fönnmaradt vi­seleti anyaga, mellények, csipkés szoknyák, a stafé- rungból megmaradt és szépen hímzett térítők, törülközők. A berényi Múltház büszke­sége többek között az a két pintesüveg, amely a monar­chia idejéből való, s csodák csodájára ép maradt. A har­matvizes üveg dísze a koro­nás magyar címer, amit két ló tart. 1898-ból való az a könyv, amit Szent Skapulárénak ne­veznek. Budafokról való az a szintén díszes üveg, amin az 1871-es évszám olvasható. A kamrában szép sorjában paradicsombefőttek. Mintha idei eltevésből valók lenné­nek. Nagy Jenőné — Rozi néni — tette el valamikor, a ház egykori lakója. A Múltház padlásáról kerültek elő az üvegek, amikor hozzáláttak az épület felújításához. Számta­lan a látnivaló. És még hozzák a helyiek a megtalált régisé­geket, amelyek arról mesél­nek, miként éltek eleink — Ba­latonberényben. A bemutató, amit elsősorban külföldi ven­dégek látogatnak, nemcsak a távolról érkezőknek tanulsá­gos, hanem a hazaiaknak is. Horányi Barna Szellők szárnyán Jobb a közlekedési morál a vizen Bár az utóbbi években erő­sen gyarapodott a Balatonon a vízi járművek száma, még mindig kihasználatlan a vízfe­lület. Ha a vitorlás csónakok számára előírt tilalmi távolsá­got — a parttól számított 1 ki­lométeren belül közlekedhet­nek csak — leszámítjuk, akkor is mintegy 6000 hektárnyi terü­leten körülbelül 18 ezer vízi jármű férne el kényelmesen. Erről és a vízi közlekedés helyzetéről, a járművekről és a vezetői engedélyekről kérdez­tük Zádori Ivánt, a Somogy Megyei Közlekedési Felügye­let hajózási főmérnökét. — A korábbi gyakorlatnak megfelelően négy megye ha­józható vizeire terjed ki műkö­dési területünk. A Balatonon, a Velencei-tavon, a Tolna me­gyei Duna-szakaszon és a Dráván látjuk el az első fokú hatósági tevékenységet. — Milyen a közlekedési mo­rál a vizeken? — Lényegesen jobb, mint a közutakon. A vezetői enge­délyhez kötött járművek alig okoznak balesetet, ez inkább a strandeszközök használóira jellemző. — Sok esetben látjuk, hogy a hazánkba érkező külföldi nyaralók kedvenc vízialkalma­tosságaikat is magukkal hoz­zák. Hogyan használhatják vi­torlásaikat, motorcsónakjai­kat? — A sport- és szabadidő­célú vitorláshajóknak van a belvizekre érvényes engedé­lyük. A jövőben felkészülünk arra is, hogy ezeket a jármű­veket hazánkban is nyilvántar­tásba vetetik. Ami a motoros kishajókat illeti, használatuk — a különleges engedéllyel rendelkezők kivételével — ti­los a Balaton vízterületén. — Milyen ellenőrzésekkel győződnek meg a hajózás biz­tonságáról? — A menet közbeni ellenőr­zéseket a vízi rendészet végzi folyamatosan, mi többnyire időszaki vizsgáztatásokat, esetenként rutinellenőrzése­ket tartunk. A hajók műszaki állapota, felszereltsége jobb, mint a közúti járműveké. — Visszatérő probléma a Balatonra törő váratlan viha­rok következménye. Mik a ta­pasztalatai? — A meteorológiai előrejel­zés jó. Sajnos, az alkalmazott fényjelzés nappal, erős fény­ben a nyílt vízen alig észlel­hető. Mindenképpen jó lenne kiegészíteni hangjelzéssel is. Ami a járművezetőket illeti: a vizsgáknál elemi kötelesség a vízterület ismerete. Ebben nem lehetünk elnézőek. A szellők szárnyán utazók­nak továbbra is szigorú köve­telményeknek kell megfelel­niük a vezetői vizsgákon. Csak így kerülhető el a tragé­dia. M. T. Galériasors Fonyódon Németh István, Kaposvár egykori polgármestere szíve­sen időzött nyaranta abban a fonyódi villában, a vasút men­tén, amelyet évekkel ezelőtt fölúj íttatott az akkori helyi ta­nács és nyári galériaként kez­dett működtetni. A látogató egy kávé, egy pohár üdítő mel­lett jól érezhette magát az igé­nyes kiállításokon, megismer­hette a somogyi alkotókat, a galéria lehetőséget nyújtott a megyehatáron túl élő képző­művészek bemutatkozására is. Csinos kis otthonra lelt a házban a kultúra, s mellette a szabadidős tevékenység is kezdett már kibontakozni évekkel ezelőtt, teniszpályák nyíltak a Balatonra néző park­ban. Szívesen látogatott helye volt Fonyódnak. A minap ottjártamkor felfe­deztem a változásokat. A Ka­pos Art Képző- és Iparművé­szeti Egyesület tagjainak kiál­lítására tértem be a galériába, ahol inkább a vendéglátás dominál, ínyenceknek való sa­látakülönlegességek szere­pelnek az étlapon, s a Balato­non szokatlanul olcsóak az ételárak. Ám mintha rejtve lenne a lakosság, a vendégek előtt; kevés a betérő, a kiállí­tásra pedig szinte senki sem kíváncsi. Egy budapesti egye­sület bérli a helyi művelődési háztól a galériát nyárra, afféle nformációs központja is Fo­nyódnak az intézmény. Ám különös sorsra jutott, mert eredeti funkciójának aligha képes megfelelni, alá- •endelt szerepet játszik a kép­zőművészeti kiállítás a ház áletében. A különös házasság jgyan viszálytól mentes, nincs narag a vendéglátás és a kiál- ítás között, csupán úgy élnek agymás mellett, mint akik nem szívesen beszélnek egymás­sal. Okát keresvén jutottam arra, hogy nincs igazán kita­lálva, hogyan működjön az in­tézmény. A bérlő, a város, a művelő­dési ház dolga lenne, hogy új­rafogalmazzák, mire való az épület. Lehet, hogy jövőre a bérlő búcsút int a városnak, máshol próbál hasznot hozó vállalkozást teremteni, lehet, hogy rájön, miként is működ­tethetné a fonyódi galériát nyereségesen. A helybéliek szavát ennél is fontosabbnak tartom: mit akarnak, hogyan kívánják a továbbiakban mű­ködtetni ezt a hangulatos vil­lát. Az idei nyári bemutató talán vonzóbb lenne, ha nagyobb propagandát fejtenének ki a Kapos Art Képző- és Iparmű­vészeti Egyesület kiállításá­nak megismertetése érdeké­ben. A sivár rendezés is mintha előrevetítette volna, hogy kutyát sem érdekel a ki­állítás, ám csak legyen. Pedig Harangozó Ferenc, Gáspár András, László Levente, V. Halmos Klára, Vörös András, Bátai Sándor munkái igénye­sek, olyan színfoltot jelente­nek Fonyódon, amit érdemes fölfedezni. Vajon tudnak-e róla? Nem csodálkoznék azon se, ha a galéria mellett úgy mennének el, hogy észre sem veszik — nincs megfelelő tá­jékoztatás —, mi „történik” odabenn. Képünkön: Mocsári Mária gobelinje Horányi Barna Turistákat visz a Révfülöp Rengeteg az utas a fonyódi hajóállomáson. A Révfülöp nosztalgiahajóra várakoznak éppen, főleg külföldiek. Papp Ernő állomásfőnöktől, aki valaha maga is hajóskapi­tány volt, megtudtuk: a tik­kasztó júliusi napokon mente­sítő járatokat is beállítanak. A hajóvezetőknek és az állomás dolgozóinak percnyi szabad idejük sincs. — Az idén a tavalyihoz ha­sonló a nyári forgalmunk; ez átlagosan 5-6 ezer utast je­lent naponta. A hűvösebb, ki­rándulásra inkább alkalmas időben ez akár 11 ezer turistát is jelenthet. Látja, most is mennyien várnak, pedig nagy a hőség és folyamatosan mennek a hajók — mondta az állomásfőnök. A menetrend szerint na­ponta 9 fordulót tesz az 5 kü­lönféle típusú hajó Fonyód és Badacsony között. Ez a leg­népszerűbb útvonal. A tavalyi 50 forintos jegyárak most 76 forintra emelkedtek. Fonyódról nemcsak Bada­csonyba lehet eljutni. Máriára, Győrökre, Szigligetre, Keszt­helyre és Tihanyba is indulnak járatok, igaz, ezek ritkábban. A turisták választhatják az esti diszkóhajókat és az egyre népszerűbb nosztalgiajárato­kat is. V. Zs. Fotó: Horányi Barna Kulturális ajánlat „Túl az óperencián” címmel operett gálaestet láthatnak, hallhatnak a műfaj szerelme­sei ma este a fonyódi Mátyás Király Gimnázium aulájában. Zsadon Andrea, Lehoczky Zsuzsa és Szolnoki Tibor 21 órára várják az érdeklődőket. Ugyanitt vasárnap a Budapest táncegyüttes lép színpadra, szintén 21 órai kezdettel. Bog- lárlellén a Pincetárlatban va­sárnap 17 órakor nyitják meg Kesztyűs Ferenc grafikusmű­vész kiállítását, a platánsoron népi és iparművészeti kirako­dóvásárt tartanak ma és hol­nap. A siófoki szabadtéri színpad számos programja közül az első Szandi és Fenyő Miklós ma esti koncertje lesz (esőnap 7-én). Kedden az Edda, csü­törtökön a Pa-dö-dö, pénteken a Bikini együttes várja rajon­góit. A kulturális központban 5-én, hétfőn a japán Nagaso if­júsági táncegyüttes művészei lépnek pódiumra. Műsorukban tradicionális japán táncokat mutatnak be. Ugyanitt szer­dán folklórprogram lesz: az Alba Regia néptáncegyüttes ad ízelítőt gazdag repertoár­jából. A siófoki rendezvények minden esetben 21 órakor kezdődnek. A balatonfenyvesi Family Centerben hétfőn — ugyan­csak este 9-kor — diximuzsika szólal meg a Benkó Dixiland Band tolmácsolásában. Bizsukenyér Minden valószínűség szerint a szezonkezdet las­súsága okozta azt a figyel­metlenséget, amelynek so­rán a szántóéi komphoz vezető út melletti pavilonsor egyik árudáján még mindig ott díszeleg a tavalyi felirat: friss házi kenyér. Még szerencse, hogy a külföldiek inkább a kirakatot szemlélik s nem a felirato­kat, így számukra nem megtévesztő, hogy bizsut, hajlakkot, gyermekjátékot vehetnek a pavilonban. Jó lenne némi figyelmet fordí­tani a feliratokra is, hiszen a közterületi szórakoztatás más műfaj... — mt Kerék Imre VADKACSAK Ahogy leszáll a szürkület, lassan el­néptelenedik a tó, kiürül a strandok kör­nyéke. Csak néhány szenvedélyes für- dőző úszkál távol a parttól s idekint egy-egy bámészkodó figyeli a gyöngy­házszínben derengő vizet, a szemközti Badacsony ormótlan, súlyos tömbjét vagy néz el a keszthelyi öböl felé, s amerre az északi part hegyei mögé bu­kott már a nap. Maradék fénye violaszín muszlinkendőként szétterül a horizont fölött Ez az a pillanat, amikor a parti nádas rengetegében elrejtett fészkükről óvato­san előbújnak s lassan kimerészkednek a nyílt vízre a vadkacsák népes család­jukkal: elöl kémlelő anyjuk mögött Tóparti jegyzetek négy-öt kicsi lebeg a fodrozó hullámo­kon, szép sorban egymás után, mint va­lami miniatűr hajóraj. Van valami mo­solyra fakasztó abban az ős bizalomban, ahogy követik szülőjüket. Tudják: nem érheti őket semmi baj, így hát nyugod­tan, vidám hápogással folytatják felfe­dező útjukat. Most övék a tó, zavartalanul bóklász­hatnak ide-oda, olykor hirtelen irányt vál­toztató anyjuk nyomában. De mindig szorosan mögötte, odaadó állati ragasz­kodással. SIRÁLY A felhőtlen égen lassan zenitre ér a nap, a partmente tele fürdőzőkkel. Villogó vitorlák hasítják a vizet, széllo­vasok siklanak az enyhe szélben tarajló hullámokon. Éhes sirály kereng a víz föl­ött, íveket írva szikrázó-fehér, hatalmas szárnyával. Alulról nézve: álomi jelenés, cikázó, könnyed lendület, maga a szép­ség. De most hirtelen megáll a levegőben, majd nyílegyenes zuhanással bomba­ként fúródik a hullámok közé, miután már kiszemelte a leendő, gyanútlan zsákmányt. S hogy újra felszárnyal, csak akkor látod egy villanásra kampós, ke­mény csőrét, mely vasfogóként zárul a közte fickándozó, póruljárt hal teste köré. Igen, ez az álombéli szépség hi­degvérű, célratörő gyilkos is egyúttal. Nem árt, ha erre is gondolsz, míg íves suhanásában gyönyörködsz önfeledten. (1991)

Next

/
Oldalképek
Tartalom