Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-24 / 198. szám
1991. augusztus 24., szombat SOMOGYI HÍRLAP — GAZDASAG 3 Befejeződött az aratás Lassan csordogálnak a piac csatornái A nagy kérdés: mi kerüljön az ősszel a földbe? (Folytatás az 1. oldalról) A szó átvitt és valódi értelmében nem volt felhőtlen ez az aratás, és ma is csak óvatosan lehet fogalmazni, úgy, hogy lassan derül az ég. Nem akarjuk visszaidézni az aratás küszöbén kiélesedett gabonaértékesítési, -felvásárlási gondokat, vitákat, tárgyalásokat. Közismertek a mezőgazdasági termelők feszült napjai. Mint ahogy az is közismert, hogy alig fogyott le a kalászosok egyötöde, amikor rendkívül viharos, csapadékos idő jött. Ez elfoszlatta a szép reményeket — mind a mennyiséget, mind a minőséget illetően. Hogy milyen is a végső tény, arról így vélekedik Her- ner Endre, a mezőgazdasági termelők megyei szövetségének titkára és Bánkuti Béla, a szövetség főmunkatársa: — A terméseredményekben igen nagy a szóródás. Volt, ahol 7 tonna feletti termést adott a búza — például a bö- hönyei szövetkezetben —, és van, ahol csak 3-4 tonna közötti átlagot. Ez utóbbi — mint általában máskor is — a közép-somogyi homokvidéken fordult elő. Végleges statisztikai adatok ugyan még nincsenek, várhatóan 4,7 tonna körüli átlaggal zárják az idei aratást Somogy gazdálkodói. Ez ugyan nem rekord, de egy elfogadhatóan jó termés. — Napjainkban azonban a minőség és főként a piac, az értékesítés a döntő. — A gabonaiparral 94 ezer tonna búza átvételére kötöttek végülis megállapodást a termelők. Ebből 70 ezer tonnányi a malmi és a javító hatású búza, 24 ezer tonna a takarmánybúza. Magabiztossággal tehették ezt, arra számítva, hogy a megtermett 210 ezer tonna búza egyharmada kétséget kizáróan malmi minőségű lesz, hiszen így választották meg a fajtát, a technológiát. — Nem vált be ez a számítás sem? — Sajnos, nem. A mennyiségen kívül a minőségen is rendkívül sokat rontott a csapadékos, viharos aratás. Eddig 63 500 tonna búzát vett át a termelőktől a gabonaipar, és ebből mindössze 21 000 tonna az étkezési minőségű. Végülis mi lesz a még piac nélküli, több mint százezer tonnányi búza sorsa? Ahogy jó néhány gazdálkodótól és az érdekképviseletektől megtudtuk: kicsit oszlanak a „viharfelhők”. A gabonaipar a szerződésben vállalt (az eddigieken túli) még mintegy 45- 50 ezer tonna étkezési búzát átveszi a termelőktől. Ezekben a napokban, hetekben a gazdálkodók ezért vizsgáltatják készleteiket. Amelyik eléri a kívánt minőséget, itt értékesítik. Másrészt maguk is keresik a kisebb forgalmazókat, akik megveszik tőlük a termést, nem beszélve arról, hogy az úgynevezett B/2-es sütőipari búzáknak a nemrég kötött egyezmény szerint most, hogy rendeződött a Szovjetunióban a válsághelyzet, lesz piaca. — Ha nem is egyszerű módon, de úgy tetszik, lassan megoldódnak az értékesítés gondjai. Ez az üzletnek csak az egyik oldala. Mi a helyzet a pénzzel?- A gabonaipar korrektül kifizette és kifizeti a gazdaságokat. De mint az adatokból kitűnik, ez csak a termés nem egészen egyharmada! A csordogáló piac mellett mintegy félmilliárd forintnyi érték az, amiről pontosan nem lehet tudni, mikor fut a kasszába. Előfordulhat, hogy az idén nem is érkezik meg, viszont a költségek — a munkabértől az üzemanyagig — halaszthatatlanul jelentkeznek. Az értékesítési nehézségek enyhülnek, a pénzforgalmi gondok, nehézségek fokozódnak — aratás végén így lehet summázni a tapaszatala- tokat Somogybán. S ide kívánkozik még valami. A kalászosokat rövidesen ismét vetni kell. A válsá(Fotó: Kovács Tibor) gokat megélt termelők valamiféle iránymutatást, piaci információt várnak! Miből mennyi kell az országnak, várhatóan miként alakulnak a piaci viszonyok? (Külön-külön ezer gazdaság nem végezheti el ezeknek az információknak az összegyűjtését.) Ha esetleg decemberig megszületik a nagyon várt és régóta sürgetett agrárrendtartás, az jövőre segíthet. Ám a kalászosokat most szeptember közepétől október közepéig el kell vetni. Sem az országnak, sem a termelőnek nem mindegy az, hogy milyen magból, mennyi kerül ezen az őszön a földbe. Vörös Márta Nyelvében (is) él e nemzet A kárpótlási törvényről A sok bizonytalanság eloszlatása, a pontosabb tájékoztatás érdekében tegnap a mezőgazdasági termelőket érintő témáról tartottak tanácskozást Kaposváron, az Egészségügyi Főiskola tanácstermében. A mezőgazdasági termelők megyei érdekvédelmi szövetségének meghívására dr. Tóth Tibor, az FM helyettes államtitkára tartott tájékoztatót és válaszolt a kérdésekre. Vásárlói klubok Önsegélyezési rendszerre épülő vásárlási klubok alakulnak Baranyában a Konzum Rt és a portugál érdekeltségű Promo-lndra Consorcio szervezésében. A klub tagjai szerződésben vállalt havi befizetési részlet ellenében, havonta autóhoz, ingatlanhoz vagy bármely más áruhoz juttatják a társulás egy tagját. Útvesztő vagy iránytű Napjainkban sok mással együtt sajátosan modernizálódik a politikai retorika is. Újabbnál újabb fogalmakkal találkozunk, s ezzel együtt sajnos újabb magyar sajátossággal is. Sokszor ugyanazt mondjuk és mégsem értjük egymást. De ez a fajta meg nem értés korántsem csak a műveletlen periférián fordul elő. Raj Tamás rabbi, az SZDSZ országgyűlési képviselője nemrégiben azt kezdeményezte, hogy a honatyák meghatározott csoportja üljön le és tartson fogalomértelmezési órákat, mert ezzel a T. Ház sok — indokolatlan fele- selgetésre fordított — időt takaríthatna meg, s meggyorsíthatná az érdemi vitákat. Az ötlet nem rossz. Még akkor sem, ha az utóbbi időben sokan hittük: a rendszerváltozás sokszínűvé teszi az egy nyelven beszélő nemzetet. Idegen csapatok megszállásától mentesen, a kötelező, pro- pagandisztikus retorikai egységtől megszabadulva szárnyal a gondolat, a sorok közötti tartalomvadászatot fölváltja a logikus, érthető szófüzér. S mégis nemritkán bábeli zűrzavar kerekedik a közéleti fórumokon és — uram bocsá —, a parlamentben is. Úgy tetszik: a „szabad” fogalomértelmezésnek nincs határa. Bár bizonyára vannak olyanok, akik ezt a politikai demokráciában való gyakorlatlanság számlájára írják. Kétségkívül van, aki csak beszél, de nem mond semmit, s megséijődik, ha úgymond rosszul értették. A régi és az új „apostolok” között egyaránt előfordul, hogy — teljesen indokolatlanul — idegen kifejezések lomtárát mutatják be nagysikerű szónoklat gyanánt, s újfent a „nép” a hibás, ha nem érti a „tanítást”. De még többen vannak azok, akik ugyanazokat a kifejezéseket használják, de önkényesen mást és mást értenek alatta. Az átalakulás kínját járó országunkban sokan tévednek a rendszerváltás útvesztőibe, ahol az egyszerű halandónak még azt is nehéz eldöntenie: merre van előre és merre van hátra. A modern politika térképészei — akiktől az „alul levők” az útbaigazítást várják — időnként összezavarodnak. Legtöbbször éppen az iránytűnek veszik nyoma. Talán éppen ebből fakad, hogy nehezen tudunk különbséget tenni alapfogalmak között. Hiába a többpártrendszer, a pluralista demokrácia, mégis nehézségbe ütközik például az ellenfél és az ellenség fogalmának megkülönböztetése. Mintha a magyar politikai életben nem ellenfelek, hanem csakis ellenségek lennének. Vagy még most is időszerű: a magyarnak legnagyobb ellensége a magyar? Az erős nemzetek sajátossága, hogy erejüket megsokszorozva fognak össze akkor, ha a nagy történelmi kihívásra csak együtt adható értelmes válasz. Szó sincs arról, hogy valóságos politikai ellenfelek egymás nyakába való borulását kívánnánk. Az viszont joggal elvárható, hogy az ellenfelek ellenfelekként tiszteljék egymást. Aki nem ért egyet a másikkal, az korántsem biztos, hogy ellenség. Kiváltképpen akkor, ha az ellenségképeket, az amúgy csak ellenfelek kreálják egymásról. Kétes értékű az a siker, amely a nem létező ellenség legyűrésének glóriáját emeli a győzők fejére. Mert a látványos szócsaták csak látszatgyőzelmeket eredményezhetnek. És könnyen előfordulhat: bár a (szó)csatát megnyerték, a harc mégis elveszett! Lengyel János Világgazdasági kislexikon Európai Közösség (EK) Erdetileg Európai Gazdasági Közösség (EGK) néven alapította az NSZK, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg az 1957 március 25-én aláírt római szerződéssel. Tagjainak száma azóta Anglia, Írország, Spanyolország, Portugália, Görögország és Dánia belépésével 6-ról 12-re növekedett. Az integráció első szakaszában az egymásközti vámok és kontingensek fokozatos leépítése és a közös agrárpolitika bevezetése képezte a súlypontot, míg a most napirenden levő második szakaszban az egységes tőke- és munkaerőpiac kialakulása révén 1992 végéig úgynevezett Belső Piacot akarnak teremteni. Ez az egységes belső piac előreláthatólag hátrányosan érinti majd a kívülállókat és eddig még az EFTA sem tudott megállapodni az EK-val az áthidaló intézkedésekről, amelyeknek az elképzelések szerint egy az EK és az EFTA tagállamait magában foglaló Európai Gazdasági Unióhoz kellene vezetnie. Magyarország jelenleg tárgyal az Európai Közösséggel egy társulási szerződésről, amelynek gyakorlati előnye elsősorban abban állna, hogy fokozatosan javítja az ország piacra- jutási (ehetőségeit. Ez nem csupán közvetlen módon mozdítaná elő a magyar kivitel növekedését, hanem hozzájárulhat ahhoz is, hogy Magyarország vonzereje a tengerentúli beruházók szemszögéből is növekedjék, mert olyan kiemelkedő országok cégei mint az Egyesült Államok és Japán kívülállók az EK egységes piacán és a társulás életbe lépése után Magyar- országról előnyösebb feltételek mellett lehet majd exportálni az EK-ba mint ezekből az országokból. A nyulat bokrostul Dr. Suchman Tamás: ...legfeljebb nehezen lehet kormányozni, de kormányválságot lehetetlen kiprovokálni V ége a parlament nyári szünetének. Dr. Suchman Tamás, szocialistapárti képviselő ideje nagy részét a választópolgárok gondjainak megismerésére fordította. — Nagyon vártam már a nyári szünetet — mondta.— Úgy éreztem, hogy a nagy parlamenti csatározások után mindenkinek szüksége van egy kis pihenésre, hogy végiggondolja: mit is tett eddig. Akik lemaradtak ebben a „versenyben”, azok erőt gyűjtsenek, akik előreszaladtak, azok pedig átgondolják, hogy érdemes volt-e így megelőzni a többséget. Ha a megalkotott törvények számát tekintem, akkor elégedett vagyok a parlament munkájával. De keserű a pohár, ha arra gondolok, hogy milyen törvényeket hoztunk, s hogyan fajult el a politikai küzdelem. A képviselőknek a parlamenti ciklus alatt kevés idejük marad arra, hogy a választó- polgároktól információkat szerezzenek. Éppen ezért időm nagy részében panaszügyekkel foglalkoztam, s igyekeztem tapasztalatokat szerezni. Elsősorban arra voltam kiváncsi: az emberek miért fordultak el a parlamenttől. Kiderült, hogy nem tesznek különbséget kormánypárt és ellenzék között: szidják a nyulat bokrostul. A politika- ellenesség okai A polgárok többsége nem nyugszik meg attól, hogy milyen az ország nemzetközi elismertsége. Csak félszemmel néznek a karmesterre, s közben a saját zenéjüket szeretnék játszani. De ehhez hiányzik hol a kotta, hol a hangszer, hol pedig a vonó. Mindenki tisztában volt azzal, hogy az új parlament munkája nem lesz egyszerű. Az sem igaz, ha most valaki más csinálná, akkor jobban állnánk. De az is téved, aki azt mondja: most minden a lehető legnagyobb rendben van, s hazaáruló az, aki ellenkező véleményt mond. — Ön kezdeményezte, hogy a somogyi képviselők fontos kérdésekben egyeztessék álláspontjukat, s ezért rendszeresen tartsanak megbeszéléseket. Megvalósult az ötlet? — Többen azt vallják, hogy a képviselő a parlamentben fejti ki tevékenységét, s megválasztása után már nem kötődik a választópolgárokhoz. Vannak, akik az új választási törvény megalkotása kapcsán azt nyilatkozták, hogy kevesebb képviselőre volna szükség. Vitatkozom ezekkel. Lehet, hogy még több képviselőre lenne szükség. Most is visszautasítom annak a somogyi képviselőtársamnak a megjegyzését, aki állampárti maradványnak tartja a képviselőcsoport gondolatát. Ma is vallom, hogy számos olyan ügy van, amelyben eddig is össze kellett volna fogni. így nem működött a csoport. Viszont több olyan ügy volt, amelyben ketten-hárman jártunk el. Ennek volt eredménye. Mint Marcali önkormányzati képviselője is szorgalmazom egy regionális szeméttelep megépítését. Ez a várost és még nyolc települést — három országgyűlési képviselő választókerületét — érinti. Olyan kérdés ez, amelyben legalább három képviselő összefogására lenne szükség. — Mit vár az őszi parlamenti ülésszaktól? A közvélemény érettebb — Optimista vagyok. Azt várom, hogy más hangnemben folytatódik a politizálás, s a tehetetlenség és az eredménytelenség nem agresszivitásba torkollik majd. Nem folytatják a „ki nincs velünk, az ellenünk van” felhangú politizálást. A parlamentnek a gazdasági törvénykezés felé kell fordulnia. Ennek halogatása lehetetlenné teszi a gazdaság átlakítását, a válsághelyzet megoldását. Azt is várom, hogy mindnyájan elismerjük felelősségünket a kialakult helyzetért. Félmillió szavazat kötelez Sokan úgy gondolják, hogy ma az ellenzéki pozíció a legjobb, mert ami rossz az országnak, az jó az ellenzéknek. Ez ostobaság. Óvom azokat, akik a nyári uborkaszezonban hasonló gondolatok kifejtésével politizáltak. — Milyen változásokra számíthatunk a szocialista frakció parlamenti munkájában? — Ne feledjük a kötelezettségünket: csaknem félmillió ember szavazott ránk. Lehetetlen úgy gondolkodni, hogy választóink érdekeinek képviseletében nekünk óvatosabbnak, mértéktartóbbnak, belá- tóbbnak kell lennünk, mint másoknak. Radikálisabb fellépésre van szükség. Az úgynevezett nagy politikai kérdések mellett vállalni kell a részérdekek képviseletét is. S mivel azt tapasztaljuk, hogy a rendszer jobbra tolódik, ez ellen a szocialista pártnak is föl kell lépni. A frakció bebizonyította, hogy a parlamentarizmus keretei között is tud politizálni. Most azt kell bebizonyítani, hogy konstruktívan naprakészen tudunk dolgozni, gyorsan jutunk információhoz és legmarkánsabban képviseljük azoknak az érdekeit, akiknek a rendszerváltás számláját ki kell fizetni. Elsősorban a bérből és fizetésből élőkre, a munkavállalókra gondolok. — Köszönöm a véleményét. Lengyel János
