Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-21 / 195. szám

1991. augusztus 21., szerda ' SOMOGYI HÍRLAP—ÜNNEPÜNK 3 A pápa magyarországi zarándoklata Vasárnap fél 10-kor kezdődött meg Máriapócson II. János Pál pápa görög katplikus szertartás szerinti szentmiséje, amely gesz­tusértékű; ezzel elsősorban a szomszédos országok görög ka­tolikus közösségének kívánta ki­fejezni elismerését és megbecsü­lését. E közösségek ugyanis az elmúlt 40 esztendő alatt hitük miatt különösen sok üldöztetést és megaláztatást szenvedtek el. II. Pál kérte, jellemezze a magya­rok és szlovákok életét az egység és kölcsönös tisztelet, mert ,,a keresztényeknek mindig tisztelet­ben kell tartaniuk mások jogait és sajátos kultúráját”. A ruténok üd­vözlése után e szavakkal fordult a románokhoz: ,,a visszanyert lel­kiismereti és vallásszabadság [ehetővé teszi számukra, hogy hiteles tanúságot tegyetek min­dennapi életetekkel, jó kapcsola­tot ápolva minden- kereszténnyel és minden néppel, országotok etnikai kisebbségével is, hisz egész történelmietek során példát adtatok a toleranciáról és-más kultúrák fejlődésének előmozdí­tásáról." Beszéde további részében a családi élet megszilárdításának fontosságáról szólt. II. János Pál pápa Nyíregyhá­zán keresztül utazott Debrecen­be. A nagytemplomban kö­szöntője után Kocsis Elemér a Tiszántúli Református Egyházke­rület püspöke átnyújtotta a római katolikus egyházfőnek az első és legnagyobb hatású magyar bib­liafordítást, a 400 éves Vizsolyi Biblia hasonmását, lí. János Pál pápa kijelentette: a katolikus egy­ház visszavonhatatlan döntéssel elkötelezte magát az ökumenikus mozgalomban, és azt minden le­hetséges módon szeretné segíte­ni. Mint Róma püspökének,'szol­gálatom egyik alapvető szem­pontja az, hogy ezt az egységet szolgáljam. Szívből remélem, hogy magyarországi látogatásom is előmozdítja és erősíti az öku­menikus kapcsolatokat a keresz­tények között. Vasárnap este a pápa a buda­pesti Apostoli Nunciatúrán talál­kozott a magyarországi zsidó közösség delegációjával. A kato­likus egyház fejét Feldmájer Pé­ter, a Magyarországi Zsidó Hit­községek Szövetsége országos elnöke nevében Kardos Péter fő­rabbi köszöntötte. Emlékeztetett, arra, hogy Magyarországon már az állam megalapításakor éltek zsidók. Reményét fejezte ki, hogy a Szentatya látogatása új korsza­kot nyit a magyarországi katolikus egyház és az itt élő zsidóság vi­szonyában, valamint hozzájárul a Vatikán és a zsidó állam jobb kapcsolatához. Válaszában II. János Pál hang­súlyozta: különösen a szívén vi­selte, hogy hazánkbanszemélye­Sßn találkozhasson a zsidó kö­zösség képviselőivel. Emlékezte­tett a zsidók múltbéli szénvedé- seire, és reményét fejezte ki, hogy a jövőben megvalósul az „igazságos kiengesztelődés”. Együttműködésre szólított fel, valamint párbeszédre az emberi jogokért, és az antiszemitizmus elleni küzdelemben. Hangsúlyoz­ta: „fennáll a veszélye, hogy anti­szemita érzelmek ésTnegnyilvá- nulások támadnak és terjednek". E veszéllyel szemben — szavai szerint — „az emberek lelkiisme­retét arra kell nevelni, hogy az antiszemitizmust és a rasszizmus minden formáját úgy tekintsék, mint Isten és az emberiség elleni bűnt". E cél érdekében közös he­lyi bizottságokat is kívánatos len­ne létrehozni. Hétfőn Szombat­helyen, a Szentatya magyaror­szági látogatásának negyedik napján, elmélkedésének alap- gondolatául a Jó Pásztor evangé­liumi igazságát választotta. Ő- szentsége ezúttal is anyanyelvü­kön köszöntötte az idegen ajkú zarándokokat, a horvát, szlovén és osztrák vendégeket. Szent­beszédében hangoztatta: a pász­tor mindig saját magát adja, min­dennap és minden körülmények között, valóban „másokért élő ember". Délután a Mátyás-templomban kispapokkal és szerzetes növen­dékekkel találkozott a pápa. Be­szédében kijelentette: Ti arra kaptatok megbízást, hogy hazá­tok misszionáriusai legyetek. A missziós feladat arra is kötelez benneteket, hogy helyes kapcso­latot létesítsetek a nem hívőkkel. Ezután a Szentatya szólt a „fo­gyasztói szemléletmódról és a gyakorlati materializmusról”, amelyek akadályozzák a hithirde­tés elfogadását. Néhány perccel este 19.30 óra előtt a Népstadion­ba érkezett II. János Pál pápa, ahol fiatalokkal találkozott. , A találkozóra eljött Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, akit külön is köszöntött II. János Pál pápa. A stadionba pá­pamobillal érkező Szentatyát mintegy 50 ezer fiatal ovációja, .tapsa és éneke kísérte a pápai trónhoz. — Tudom, hogy ti vagytok a magyar egyház élő reménysége, hazátok ígéretes tavasza — kezdte beszédét a Szentatya, majd találkozását a magyar ifjú­sággal ahhoz hasonlította, ami- ' kor Jézus találkozott a gazdag if­júval: „Jézus ránézett és meg­szerette”. A pápa arra buzdította a fiatalokat, hogy legyenek állha­tatosak és bátor ifjú kereszté­nyek. Beszédéből kitűnt, hogy tisztában van a fiatalok mai nehéz helyzetével. Bárhová is megy, mindenütt alkalma nyílik megfi­gyelni a fiatalok elvárásait, csaló­dásait és reménységeit. E jelen­ségek sorában említette a? ál­lás- és lakáshiányt, a gazdasági nehézségeket, a bűnözés terje­dését, á család válságát, az érté­kek pusztulását, a siker hajszolá­sát és a menekülést a kábító-' szerekhez. Túl sok időbe telik az is, mire valaki hozzájuthat a csa­ládalapításhoz szükséges anya­giakhoz. A pápa elítélően szólt azokról a reklámokról, amelyek olyan életstílust népszé- rűsítenek, amely nem törődik Istennel. Ilyen környezetben ne­héz a lelkiismeret szavára hall­gatva élni—tette hozzá. A pápa a továbbiakban arra buzdította az ifjúságot, hogy bátran és türelme­sen nézzen szembe a mostani társadalmi átalakulás okozta ne­hézségekkel, s kapcsolódjék be újból e kontinens történelmének folyamatába. Végezetül a Szentatya az ifjú­ság figyelmébe ajánlotta Máriát, azt a fiatalasszonyt, aki „a legtel­jesebben megvalósította önma­gában Isten akaratát, s így a legki­válóbb keresztény tökéletesség példaképe lett". A pápalátogatás utolsó napján a betegségben sínylődőkért imádkozott a kato­likus egyház feje, s betegekkel és öregekkel találkozott. Délelőtt 10 órakor kezdődött Budapesten, a Hősök terén II. János Pál pápa szentmiséje. Az államalapító Szent István király napján, a Magyar Köztársaság állami ünnepén megrendezett nagyszabású esemény zárta a római katolikus egyházfő ötnapos magyarországi lelkipásztori láto­gatásának rendezvénysorozatát. Az államalapító napjának tisztele­tére a szentmise oltáremelvé­nyén, a felállított feszület tövében helyezték el a Szent Jobbot. Az ereklyét reggel 8 órakor cserké­szek sorfalának kíséretében hoz­ták a Hősök terére. A Hősök terén tartott szentmi­séjének végén II. János Pál rövi­den reagált a Szovjetunióban bekövetkezett változásokra. A Szentatya Magyarország védő­szentjének ünnepén szívből kö­szöntött minden magyart, ugyancsak köszöntötte az ösz- szes európai népet, majd így foly­tatta: — A Szovjetunióból érkező hí­reket hallva még buzgóbban imádkozom, azt kérve Istentől, hogy ez a nagy ország elkerülje az újabb tragédiákat. Azért kö- nyörgök imádságomban, hogy ne kerüljenek veszélybe azok az erőfeszítések, amelyeket az el­múlt években tettek azért, hogy az egész . társadalom visz- szakaphassa szavát és méltósá­gát. Hálásan emlékezem vissza találkozásaimra Gorbacsov el­nökkel, aki két alkalommal meglá­togatott engem. Különösen be­csültem az őt vezérlő őszinte szándékot, és azokat a nemes tö­rekvéseket, amelyek őt áthatot­ták az ember jogainak és méltó­ságának előmozdításában, vala­mint elkötelezettségét országa és a nemzetközi közösség javára. Az általa megkezdett folyamat­nak nem szabad megszakadnia. — Ti, kedves magyar testvé­reim, legyetek tudatában annak a nagy szerencsének, amelyet jö­vőtök számára az a szabadság jelent, amelyet visszafordít­hatatlan módon megszereztetek. Becsüljétek meg,- és éljetek he­lyesen a szabadságotokkal. Az egyházi egység „elsődle­ges feltétele e püspökök közötti együttműködés" — hangoztatta II. János Pál pápa magyarországi lelkipásztori látogatásának utolsó programján a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjai előtt a bíboros rezidenciáján. A Szentatya sür­gette, hogy a püspökök alkossa­nak átfogó képet a magyar egy­ház problémáiról, készítsenek közös lelkipásztori tervet, s épít­senek ki szoros kapcsolatokat a földrész többi püspökével is. Ezt szolgálja majd ősszel az általa öszszehívott Püspöki Szinódus is. A pápa nyomatékosan a püs­pökök lelkére kötötte a szerzete­sekkel és a világi hívekkel való együttműködés előmozdítását. Mint mondta: arra kell buzdítani a papságot, hogy vegyék igénybe e lelkes és jól képzett személyeket. A szerzetesekről szólva emlékez­tetett arra, hogy évszázadokon át nagy szerepük volt a lelki és kultu­rális életben. Most nehézségek­kel küzdve kezdik újra közös éle­tüket. A pápa kifejezte reményét, hogy ehhez minden segítséget megadnak a püspökök. Ökumenikus áhítat Kaposváron Egymást segítve, megbecsülve érhetünk célhoz Szabad György: „...bizton láthatjuk: jó módszert választottunk” (Folytatás az 1. oldalról) Hangsúlyozta: holnapunk érdekében csak magunkra szá­míthatunk, és olyan korban élünk, amikor nincs időnk politi­kai játszadozásokra. Ezt köve­tően a megyei közgyűlés nevé­ben kitüntetéseket, díjakat, elis­meréseket adott át. . A megye fejlődése érdeké­ben végzett kimagasló tevé­kenységéért Somogyért díjat vett át Kiss Vince, a Szőcsény- pusztai Erdészeti Szakmun­kásképző igazgatója, dr. Fodor János, a Siotour igazgatója és dr. Ujsághy Erzsébet, a megyei önkormányzati hivatal főorvo­sa. Pedagógiai Díjban részesült Jónás József, a megyei önkor­mányzati hivatal irodavezetője, Dr. Kálmán András, a Pedagó­giái. Intézet főmunkatársa, dr. Kovácsné Nagy Ibolya, a me­gyei óvoda, általános iskola és diákotthon igazgatóhelyettese. Újságírói Nívódíjat kapott ki­emelkedő tevékenységéért Bíró Ferenc, a Somogyi Hírlap felelős szerkesztője, Stefka Ist­ván, a Magyar Rádió rovatveze­tő-helyettese és Varga István, a Kapos Televízió főszerkesztő­je. Alkotói Díjat vett át dr. Király István, a történelemtudomány kandidátusa. Dr. Horváth Gyu­la, a Pannon Egyetem kaposvá­ri karának kandidátusa és dr. Rumi György, a megyei kórház főorvosa: A közgyűlés Közmű­velődési Díjat adományozott Csikvár Józsefnek, a megyei művelődési központ főmunka­társának, Kápolnás Mihálynak, a barcsi zeneiskola igazgatóhe­lyettesének, dr. Csicsery Ró­nay István nyugdíjas jogász­nak. Művészeti Díjban része­sült Ascher Tamás, a színház főrendezője, Ungvári Károly festőművész és — posztumusz — Bapo Bertalan festőművész. Sportdíjat kapott Kovács Ernő nyugalmazott testnevelő tanár, Vukov Péter, a Magyar Termé­szetbarát-szövetség elnöke, valamint megosztott díjban ré­szesült Kovács László edző és Váradi István, a csurgói Meta- lux versenyzője. Szabados Péter, Kaposvár polgármestere a városi közgyű­lés képviseletében a közműve­lődés területén végzett eredmé­nyes munkáért elismerő okle­velet és jutalmat adott át Bala- tincz Istvánnénak, Bank Tibor- nénak, Dobosné Máté Anitá­nak, Felde Jánosnénak, Gálné Takács Máriának, Hajmási Margit Editnek, Halmos László- nénak, llisics Józsefnek, Pus­kás Tibornénak, Sárközy Ist­vánnénak, Vidkiné Deli Szidó­niának. Károly Irma, a megyei művelődési központ igazgatója a Népművelésért kitüntetést Budapesten vette át. A kaposvári Kossuth téri Nagyboldogasszony templom­ban tíz órakor kezdődött az ünnepi istentisztelet, melyet a Kossuth téren hallgathattak végig azok, akik a zsúfolásig telt templomból kiszorultak. Lassan gyűlt a tömeg a téren, minden bizonnyal a nyár, a most zajló egyéb bel- és külföldi események is közrejátszottak abban, hogy nem egészen telt meg a Kossuth tér érdeklődők­kel. A Himnusz után az ökume­nikus áhítatot egy ismeretlen spanyol költő verse nyitotta meg. A megfeszített Krisztus­hoz című költeményt Magyar Tivadar színművész mondta el, majd a Vikár Béla kórus Zákányi Zsolt Liszt-díjas karnagy veze­tésével Kodály „Ének Szent Ist­ván királyhoz” című művét adta elő. Először Baráti János címze­tes kanonok szólt az egybe­gyűltekhez, majd. Tisza Attila baptista lelkész a 107. zsoltár­ból olvasott fel részleteket, Bel­lái Zoltán, a megyei református egyházkerület esperese pedig igemagyarázatot fűzött hozzá. Ezt követően -Szabad György, az Országgyűlés elnöke mon­dott ünnepi beszédet. Megemlékezésében az ál­lamalapító Szent István király örökségéről szólt, aki megállí­totta a magyart ezen a főidőn, otthont teremtett nekik, határo­kat szabott az idetörekvő külső, rosszindulatoknak, befelé ren­det szervezett, alkotott az or­szágban. Törvényei időtállóan biztosították az állam, a magyar nemzet fennmaradását. Azóta ezen a földön harminckét nem­zedék’ váltotta egymást, s ha ebben a láncolatban csak egy nemzedék is megfeledkezett volna az államalapító bölcses­ségeiről, a nehéz időkben ösz- szeroskadt volna a nemzet. Ünnepi beszédében a har­minckettőből három nemze­dékről emlékezett meg külön is Szabad György. Az államalapí­tó nemzedékéről, amely sok nehézség közepette, de vállalta az újat. Kossuth nemzedékéről, •mely sok megrázkódtatás mel­lett hittel' bízott: lesz magyar jövendő, ha merünk dönteni a magunk sorsáról. Végül a mai kor nemzedékéről szólt. — Nehéz sors adatott — mondta. — Fel kellett ismerni, hogy a ránk kényszerített úton a szakadékba tartunk. Ha nem tudjuk leoldani a csónakot a lé­ket kapott hajóról, minket is el­nyel az örvény. Ma az átalaku­lás sodrában, éppen a mostani napok eseményei közben, már bizton láthatjuk: jó módszert választottunk! Része volt eb­ben, hogy visszatértünk az ősi útra, az államalapító útjára, s először a függetlenségünket biztosítottuk, és követjük az. európai rend normáit. Az igazgatásról, az ország- gyűlésről, a törvényalkotásról szólva Szabad György hangsú- ' lyozta: lehet, hogy nem a leg­jobb törvényeket teremtjük meg, de olyanokat, melyeken mindig lehet javítani. Nem az egyforma gondolkodásra buz­dított, mert a- Szent István-i in­telmek szerint is „egynyelvű és egyszokású népek töréke­nyek”, hanem áz egymás meg­becsülésére, segítésére,. Mint mondta, minden nemzetekkor verte magát szolgaságba, ha nem ismerte fel a saját, a tör­vény rendjén álló és érvényesü­lő erejét. — Ha nekigyürkőzünk, ren­det tartunk, örökségünkre is ügyelünk, sohasem volt több értelme, mint most, annak, hogy bízzunk magunkban! Aki magában bízik, azt az Isten is megsegíti! . Nagy tapssal köszönték meg a jelenlevők az ünnepi megem­lékezést, majd a Szózat elének- lése után — ezúttal kicsit késve — megszólalt a déli harangszó. Az augusztus 20-i kaposvári program délután a cseri park­ban kulturális és sportesemé­nyekkel folytatódott. A kispá­lyás labdarúgótorna mellett dél­után háromtól nonstop-műsort láttak az érdeklődők a szabad­téri színpadon. Fellépett a szentjakabi cigányegyüttes,, a Déryné Vándorszíntársulat, a Kaposvár és a Somogy tánc- együttes, a Latinka művelődési központ dzsesszbalett-cso­S a, Szerecz Róbert bűvész, 3/ Judit operaénekesnő és a Kaposvári Ifjúsági Színpad. Éste hét órakor ünnepi hang­versenyt tartottak a Nagybol­dogasszony templomban. Vörös Márta Fotó: Kovács Tibor OTP­értékpapírok Mindegyik másért vonzó IbamkI (301.4)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom