Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-21 / 195. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1991. augusztus 21., szerda Dr. Bálint B. József főorvos és asszisztense, Szántóné M. Erzsébet az utolsók, akik szövet- konzervek előállításával foglalkoznak a baleseti sebészet számára. Az Országos Traumatológiai Intézetben működő szövetbank hazánkban az egyetlen, amely állati és emberi eredetű csont-, bőr-, ín- és egyéb szövetkonzervekkel látja el a kórházakat. így a drága transp- lantációs anyagokat nem kell valutáért importálni, s ez a népgazdaságnak sokmillió deviza megtakarítását eredményezi. (MTI-Fotó-Cseke Csilla felvétele) SOMOGYI JAVASLATRA „Iskolapadba ülnek” a jegyzők Második diploma — üzemgazdász'! ismeretekkel Egyre nagyobb szükségük van a jegyzőknek a közgazdasági, pénzügyi és számviteli ismeretekre. Most lehetőség nyílik arra, hogy ezt szervezetten megszerezzék. Dr. Várfalvi István, a Belügyminisztérium Somogy Megyei Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálatának vezetője, aki a Pénzügyi és Számviteli Főiskola tanácsának tagja s most lett címzetes főiskolai docens, kezdeményezte ezt a képzést. — Már a tanácsrendszerben is szóba került, hogy a vb-titkárok túlzottan egyoldalúan, csak közigazgatási képzésben részesülnek — mondta a Tákisz vezetője. — Ugyanakkor a napi munkájukban alapvető közgazdasági, pénzügyi és számviteli ismeretekre lenne szükségük. Ezt akkor ellensúlyozta, hogy a tanácselnökök főállásúak voltak, s kényszerű megoldásként ők a gazdálkodással, a vb-titkárok pedig inkább az igazgatással foglalkoztak. Az önkormányzati rendszerben azonban alapvetően megváltozott a helyzet, például amiatt, hogy a polgármesterek nagy része tiszteletdíjas. A jegyzőknek sokkal teljesebb körű szakmai munkát kell végezniük, különösen a körjegyzőségeken, hiszen több ön- kormányzat szakmai munkáját irányítják. Ma pedig jóval nagyobb az önkormányzatok önállósága. Már korábban is javasoltam ezt a képzést, most újra kezdeményeztem, hogy a Pénzügyi és Számviteli Főiskola mint a gyakorlati felső fokú közgazdasági képzés egyik alapintézménye indítson speciális képzést az államigazgatási főiskolát, jogi egyetemet végzetteknek, akik jelenleg jegyzőként dolgoznak, illetve azoknak, akik azok szeretnének lenni. A főiskolai tanács úgy döntött: októbertől úgynevezett országos jegyzőképzést indít. Ennek megszervezését a főiskola zalaegerszegi intézetére bízta. — Mennyi ideig „ülnek iskolapadban” a jegyzők, és mit tanulnak? — Ez nem tanfolyam, hanem levelező főiskolai képzés, az ideje pedig két év. A hallgatók üzemgazdászi diplomát kapnak a meglevő államigazgatási főiskolai vagy jogi egyetemi mellé. A főiskola zalaegerszegi intézete a Tákiszt kérte föl arra minden dunántúli megyében, hogy segítse a szervezést. Mi már minden somogyi önkormányzatnak elküldtük a felhívást és a tájékoztatást, hogy a képzés intenzív, havi egyhetes teljes bentlakással. A hallgatók alapvetően pénzügyi, számviteli tantárgyakat tanulnak, ehhez azonban kapcsolódnak más tantárgyak is, például a számítástechnika, az informatika és bizonyos jogi ismeretek. — Zalaegerszegen vagy Kaposváron tanulnak? — A képzés helye elsősorban a főiskola zalaegerszegi intézete, azonban lehetőség van megfelelő számú jelentkező esetén a kihelyezett képzésre is. Terveink szerint vagy a balatonföldvári továbbképző központban, vagy a Tákisz kaposvári oktatótermében lennének a foglalkozások. Természetesen a képzés nem ingyenes, hanem önköltséges. Az önkormányzatok azonban a költségeket átvállalhatják. A hallgatók egyébként adótanácsadói képesítést is szerezhetnek, ha leteszik a szakvizsgákat. Lajos Géza Mindent visznek, amit érnek Erődítmények a kertekben Önvédelmi csoportot alakítottak Kaposváron * az Ivánfa-hegyen lakók. Mert nap nap után előfordul, hogy nyugdíjasok kezéből huligánok rántják ki a bevásárlószatyrot, lopják a gyömölcsöt, s mindennapos, hogy bertör- nek a zártkertekbe. A 73 főből álló önvédelmi csoport tagjai minden este „őrt állnak”, s a betörések — bár számuk csökkent — nem szűntek meg. A nyaralók valóságos erődítménynek látszanak: az ablakokon vaslemez, a bejáratot kettős ajtó és rács védi... Az ivánfaiak sorolják a mostanság történt eseteket. Gyanús alakok üldögéltek egy kocsiban egyik éjszaka, a járőröző ivánfaiak felírták a kocsi rendszámát, s beadták a rendőrségre. Nem történt az ügyben semmi... Egy vasárnap délután idegen jött fel a hegyre; kérdezték tőle, mit csinál itt. Az azt válaszolta, hogy a piacról jött. Vasárnap délután nincs is piac! Egy tolvajt üldözőbe vettek, beleesett az árokba, összetörte magát; a rendőröknek meg azt mondta, hogy a ivánfaiak verték ösz- sze... Hiába a kerítés, azt is átvágják, s mindent visznek, amit érnek. — Régen nyitva lehetett hagyni az ajtót, lerakni az ásót és kapát. Most ez elképzelhetetlen. Hogyan - teljesítik a rendőrök az^esküjükben foglaltakat, hogy a közrendet és a közbiztonságot minden eszközzel fenntartják? Ez egyszerűen nem létezik. Amikor elkaptunk egy csibészt, másfél- két óráig kellett könyörögni a rendőröknek, hogy jöjjenek ki. Kedden és pénteken van csak letartóztatás? Én elhiszem, hogy ez társadalmi probléma, de így nem mehet tovább — panaszolja az egyik ott lakó. — Mint hegyközség, annak idején joggal rendelkeztünk, hogy idegenek itt ne járkáljanak — veszi át a szót az egyik csoporttag. — A csősznek akkora a területe, hogy képtelen egyszerre mindenhol ott lenni. Mi lenne, ha mindenki ezt csinálná, amit ezek? — A buszon nem merik megbüntetni őket; a rendőr megáll az ajtajuk előtt és azt mondja, hogy innen ő tovább nem megy. Nekünk egy élet kevés rá, hogy egyszer föl tudjuk újítani a házunkat, ők meg már legalább harmadszor újították fel. Miből? Ha valaki szólni mer ellenük, láncokkal meg durun- gokkal jönnek ide fel. Két év sem kell, és minden becsületes ember lopásra kényszerül, ha maradnak ezek az állapotok. S hiába állunk őrt, nem tudunk egymással kapcsolatot teremteni, ha valami baj van... A Kaposvári Rendőrkapitányságon Tóth János százados elmondta, hogy több bűn- cselekményben is folytatnak vizsgálatot, amelyek Ivánfán történtek. Egy részüket már földerítették. — Nem fordulhatott elő, hogy a járőrök nem mentek ki a helyszínre; minden bejelentésre kötelesek reagálni az ügyeletesek. Fontos lenne, hogy az eseteket hivatalosan is bejelentsék, és ne csak egy ismerős rendőrnek mondják el. — Kaposváron sok zártkert van — tudtuk meg dr. Kéki Zoltántól, a városi önkormányzati hivatal jegyzőjétől. — Hét mezőőr látja el a kertek őrzését; ha tizenheten lennének, sem volnnának elegen. Ők nem tudják megakadályozni a betöréseket. A mezőőri járulékra vonatkozó rendeletet hatályon kívül helyeztük, az önkormányzat maga kívánja megoldani e problémákat. Tervünk, tiogy támogatjuk az önkénteseket. Biztosítókat szeretnénk megnyerni ehhez, hiszen ezek a csoportok kármegelőzést végeznek. Megoldás lenne, ha a zártkerti közösségek figyelőszolgálatot tudnának teljesíteni. Mi a munkájukat pénzzel és eszközzel (adó-vevő készülékkel) segítenénk. Tóth Kriszta A Fertő-tóban nem pusztul az angolna A Fertő-tó Közép-Kelet-Eu- rópa harmadik legnagyobb tava. Mintegy 300 négyzetkilométeres területét jórészt nád borítja, s nagyobb része Ausztriához tartozik. A halászatot nemzetközi egyezmény szabályozza, amit minden évben ellenőriznek, felújítanak a tó magyar gazdája, a Győri Előre Halászati Szövetkezet, valamint a burgenlandi halászati szervek. A szövetkezet elnökét, Vida Andrást kérdeztük. — Mi a véleménye a nagyarányú balatoni angolnapusztulásról? — Nem kívánok döntőbíró lenni — jelentette ki —, de elmondhatom: a Fertő-tó osztrák és magyar oldalán nem történt angolnapusztulás, pedig 1962 óta folyik intenzív tenyésztésük és halászatuk. — Nem vesznek össze a zsákmányon? — Kitűnő a kapcsolat. Minden évben meghatározzuk a közös telepítési programot. Az a gyakorlat alakult ki, hogy az angolnát az osztrákok, a többi halat pedig mi pótoljuk. Az osztrákok általában Francia- országból szerzik be az angolnaivadékot. Évente úgy 4,5 - 5 milliót helyeznek ki, a mi jelenlétünkben. A telepítés az idei tavaszon is megtörtént. — Önök hogy állnak? — Mi már kiraktunk a tóba 70 mázsa kétnyaras pontyot, valamint 100 ezer előnevelt csukát. Hátravan még az előnevelt süllők kihelyezése; ez rövidesen megtörténik. — Az idei fogások eddig hogyan alakultak? — Nyolctagú brigádunk dolgozik a Fertő-tó magyar oldalán. Eddig 210 mázsa angolnát fogtak. A fogásokra speciális varsákat használunk. Ezekből több mint kétezret használunk; halászaink most beszedték és majd csak ősszel, a fogások második szakaszában rakják ki újra. A 210 mázsa angolnát exportáltuk. Az osztrák halászok fogása érthetően ennek a többszöröse, miután a tó vízterületének nagyobb részén ők halásznak. Fogtunk kisebb mennyiségben természetesen egyéb halakat is, így pontyot, süllőt, harcsát, csukát és keszeget. Csukát már évek óta telepítünk, pontosan azért, hogy rendben legyen a tó halfajainak egyensúlya. Egy időben ez a halfajta csak nyomokban volt megtalálható a Fertő-tóban. — Mi újság a Dunán a nagy árhullám után? — A nagy áradások mindig hoznak halat. Most is ez történt. Rövid idő alatt fogtunk Szigetköznél 40 mázsa márnát. (Cs. I.) Pozsonyi nyár (1.) Tüntetés, nacionalista felhangok Ha két magyar vagy szlovák összetalálkozik Pozsonyban az utcán vagy valamelyik sörözőben majdnem biztos, hogy azt kérdezik egymástól: voltál tüntetni Körtvélyesen vagy jössz a hétvégén? A válaszok már eltérőek, mert van, aki lelkesen mondja az igent, mások meg legyintenek, hogy elegük van már az egészből. A vége úgyis az lesz, hogy üzembe helyezik az erőművet, miután már az összes turbinát beszerelték. A nyár békésnek tűnik a szlovák fővárosban. A szórakozóhelyek, ahol enni és inni lehet — még jóval olcsóbban, mint nálunk — tele vannak. A turisták nem állnak ugyan sorban a szállodai recepciók előtt, de azért jönnek. A 15 emeletes belvárosi Kiev szálló fiatal igazgatója is így sóhajt fel: — Tavaly még a pótágyakat is eladtuk, 93 százalékos volt az éves kihasználtságunk. Most 70 körül tartunk. A jugoszláv események nekünk is betették a kaput. Mi egyébként az éleződő nemzetiségi vitákra a gasztronómiával igyekszünk válaszolni. A budapesti világkiállításon a szlovák konyha híres ételeivel kívánunk részt venni. Az előzetes puhatolódzást már megkezdtük. 400 személyt befogadó szállodánk felújítását egyébként megkezdtük. 18 éves üzemelés után rá is fér. * * * Szlovákiában az átlagember — akár munkás, akár éte- lemiségi, alkalmazott — szidja a helyi, a prágai kormányt, mint a bokrot, négyszemközt és nyilvánosan, mindenütt. A fizetések stagnálnak, az árak emelkednek. Még mindig minket irigyelnek, mondván: itt legalább a fizetések is mozognak, nemcsak az árak. Nemrégen úgy szép finoman, 30-40 százalékkal minden különösebb bejelentés nélkül megemelték a nemzeti italnak, a sörnek az árát. A népszerűtlen intézkedés alaposan felbolygatta a kedélyeket. Az egyéb árak szintén folyamatosan kúsznak fölfelé, a többi között a húsfélék ára is. A termelők morgolódnak — főleg Csalóközben —, hogy a tőlük olcsón felvásárolt termékeket drágán adják a lakosságnak. * * * Mintha csak mindkét utánoznának, a pártok ismét kiásták a csatabárdot. Az emberek azért is dühösek rájuk, mert a kommunista párt régi üdülőit, egészségügyi létesítményeit szépen felosztották maguk között, éa az átlagember számára továbbra is elérhetetlenek. Mondják: bezzeg a magyarok ezt jobban oldották meg... A privatizáció még ott tart, hogy az ügyeskedések mennek és kevesek gazdagonak. * * * A szlovák nacionlizmus él, létezik és virágzik. Hiába, hogy a többség békésen megfér egymás mellett, a felszólított kedélyek miatt izzik a parázs. A pozsonyi Magyar Kultúra Házának megnyitása általános örömet okozott. A Pior Áruház melletti magyar gimnázium is új köntöst kapott. A felújítási munkák a befejezés előtt állnak. * * * Érdekes, hogy a lemondatott Maciar szlovák miniszter- elnök egyre népszerűbb. Pártjába, amelyet nemrégen alakított, valósággal tódulnak a szlovákok, és sok magyar híve is van. Szidják a parlamentbe, a kormányba bejutott magyar nemzetiségű vezetőket, hogy ellene fordultak és nem álltak ki mellette. Bíznak abban, hogy a legközelebbi választásokon fölényesen győzni fog. Hangoztatják, hogy a lemondatott miniszterelnök nem felejt, s ha újból hatalomra jut, könyörtelenül leszámol mostani ellenfeleivel. * * * Pozsony és egész Csehszlovákia sincs meg lehallgatási és belügyi botrányok nélkül. Prágában, Pozsonyban is teljes lendülettel keresik az ügynököket. Még Havel elnök is gyanúba került. Áz újonnan indult lapoknál dolgozó újságírók javasolták, hogy a korábbi főszereksztők, kiadói igazgatók múltját vizsgálják meg. A vita most ott tart, hogy valamennyi sajtónál dolgozó múltjának megvizsgálását követelik. Pozsony, 1991. augusztus Cseresznyék István
