Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-18 / 194. szám

1991. augusztusi 8., vasárnap

SOMOGYI HÍRLAP — ÜNNEPÜNK

3

Pécsen járt a pápa

(Folytatás az 1. oldalról) vei és tanúságuk igéjével, nem kímélték életüket mindhalálig. Ők a magyar szentek és boldogok, ők Szent István királynak és koronájának egész lelki öröksége.”

Később ezt mondta:

— Magyarországon a ti hazátokban, az egyház nemegyszer megtapasztalta a harcot a történelem folyamán, például a török vész idején, de különösen is átélte századunkban.

Hogyne emlékeznénk a múltbeli és az újabb üldözésekre! Az oszmán seregek által megtámadott „Regnum Marianum”, Mária Országa összeomlott: az egész lakosságot megtizedelték, és egyik napról a másikra nehézzé vált az Evangélium tanítása szerint élni. Most pedig az utolsó negyven évben egy vasöklű szervezet ateista álkultúrát és életformát kényszerített a nemzetre. Ezekhez a külső erőkhöz, amelyek fellázadtak az Asszony és Fia ellen, csatlakozott a rosszra való hajlam, az Isten Országával szembeni gyűlölködés csírája. Ez szétroncsolja az emberi lelket, és sajnos, a hívőket is magával ragadja a hitetlenség és a bűn

szakadékéba. így tehát az a harc, amelyről a Jelenések könyve beszél, leginkább az ember szívében bontakozik ki, ezért van szükségünk az egyre radikálisabb megtérésre.

— Hosszú évek szenvedései és megpróbáltatásai után itt vagyunk Ő előtte, akit őseitek „Magyarok Nagyasszonyának" neveztek.

Ezt követően Mária nevében köszöntötte azokat, akik összegyűltek ezen a verőfényes augusztus végi napon a pogányi repülőtéren. Köszöntőjét német, horvát és szlovén nyelven megismételte, majd így folytatta.

„Ebben a keresztény hagyományokban gazdag városban szívből köszöntlek titeket, magyar testvérek, akik külföldön éltek és szabaddá lett hazátokban találkoztok Szent Péter utódjával, és imádságban egyesültök magyar honfitársaitokkal. Köszönöm, hogy hűek

Fotó: Gyertyás László

maradtatok hazátokban lelki és szellemi örökségéhez. Őrizzétek meg hiteteket! Isten áldása kísérjen mindnyájatokat.

Homiliáját így fejezte be:

Magyarok Nagyasszonya... a magyarok és Magyarország Királynéja, mentsd meg ezt a népet, mely rád hagyatkozik.

Elmúlt már dél, amikor a pápai himnusz hangjait kapta föl és röpítette messze a szél. Jelezve, hogy véget ért a pápai miss 3 poaányi repülctársn.

Kercza Imre

II. János Pál délután a kultúra és tudomány képviselőivel találkozott a Magyar Tudományos Akadémia épületében.

Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke köszöntötte a Szentatyát a magyar tudományos és kulturá- • lls élet egybegyűlt rangos képviselői nevében.

Szólt arról, hogy a hazai szellemi körökben élénk visszhangot és — felekezeti, világnézeti hovatartozástól függetlenül — helyeslést váltott ki a II. Vatikáni Zsinatnak a tudományról és a kultúráról kinyilvánított állás- foglalása, amely felhívja a figyelmet arra, hogy a kultúrának kibo ntakozásához minejig szüksége van a neki kijáró szabadságra, és a saját törvényei szerint való, önálló cselekvés lehetőségére.

A pápa este a diplomáciai testülettel találkozott az Apostoli Ninciatúrán.

Habsburg Ottó:

A

kereszténység létünk alapja

— Doktor úr, mit jelent Önnek a kereszténység, és mit az, hogy a pápa Magyar- országon tartózkodik?—kérdeztem a pogányi repülőtéren dr. Habsburg Ottót.

— A kereszténység egész életünk alapja. Elvégre Magyarország nem létezne a kereszténység nélkül. Ha Szent István nem fogadta volna el a koronáját a római pápától, már nem létezne Magyarország. Ez a mi létünk alapja, és ez ad tartalmat az életnek.

— Mit jelent a keresztény Magyarországnak az, hogy a római pápa hozzánk jött?

— Ezer év után jött ismét a pápa. Ez mutatja, hogy mennyire appercipiálja, a mi országunkat, és öt napra jött, ez hosszú idő a tervét, egész évi programját figyelembe véve. Ez a tény bizonyítják is elismeri, hogy Magyarország felszabadította a kereszténységet.

— Ahhoz az Európához vezető úton állomás ez ?

— Biztosan. Mindenesetre egy buzdító állomás.

— Gondolja, hogy a pápa- látogatás után más lesz a kereszténység Magyar- országon?

— Biztos. Egészen biztos.

— És miben lesz más ?

— Nézze, újra fog éledni, hiszen olyan sokat szenvedett, évtizedeken keresztül elnyomták, és most lélegezni kezd. Egyik napról a másikra persze nem fog változni sok minden, de hosszú távlatban igen.

— Az egyház szerepe is változik ezzel? Vagya lehetőségéi változnak ?

— A lehetőségei változnak majd, és meglátjuk majd változik-e vagy sem a szerepe.

(Kercza)

Mayer Mihály:

Lendítőerő

— Mit jelent Önnek a pápa látogatása? — kérdeztem Mayer Mihály megyéspüspököt, miközben várta II. János Pált.

— Igazán boldog vagyok, hiszen mindenki tudja, hogy minél jobban készül egy ünnepre, minél több nehézséget kell leküzdeni, annál nagyobb az öröm. Amiért nem kell megküzdeni, ami készen hullik az ember kezébe, arra nem tud úgy figyelni, ezért nem is akkora az öröm. Mindenben részt vettem és együtt voltam a bizottságokkal, mindig figyelemmel kísértem az előkészületeket. Tudom, hogy a mai nap öröme mögött mennyi áldozat, felkészülés van. S a felkészülés alatt nemcsak a technikai felkészülést értem—bár az is óriási dolog—, hanem a lelkit. Az emberek örömét, mindazt, ami ehhez az ünnephez hozzátartozik.

—Lehet azt mondani, hogy fordulópont a magyar demokrácia és az egyház életében az a tény, hogy a pápa eljött Magyarországra ?

— Ha nem is fordulópont, de egy lényeges lendületadás. Ólyan ez, mint a szertornásznak a dobbantó, amire azt mondja az ember, semmit sem ér az a kis deszka. De mégis, mert anélkül nemigen tudna olyan lendületet venni. Ez a látogatás is lényeges dobbantódeszka, amely hozzásegíti a papokat, a híveket, hogy a keresztény öntudat — amely 40 évig annyira árnyékban volt es elhomályosult — megvilágítást kapjon, és érezzék az emberek, hogy nemcsak néhányan vagyunk. Az, hogy vagyunk és többen vagyunk, most nem hatalmat akar demonstrálni, hanem azt, hogy kik azok, akik az Úristen szeretetében egymás kezét megfogják és egymást segítik, vezetik.

—Ha a pápa elmegy, akkor mindsr, plébániának, egyházközségnek feiadatá lesz ebben az ügyben.

— Ezeknek a plébániáknak le kell vezetni a csúcsot. A levezetés nem azt jelenti, hogy ellaposítja azt. A levezetés az elmélyítést jelenti.

ÜNNEPÜNK FÉNYÉ

Augusztus 20-a évszázadok óta a múltat, a jelent és a jövőt összekapcsoló ünnep. Nem fűződik hozzá gyász, nem tapad rá könny; ajobbra- fordulást szimbolizálja, az élet, nemzeti létünk ünnepe. Egyik legfrissebb törvényünk nyilvánította a Magyar Köztársaság állami ünnepévé, azonban nem ez a meghatározója: közelmúltunk történelme is igazolja, hogy az ünnepek méltósága nem attól függ, hogy támogatják vagy tiltják hivatalosan.

A kimondott szót megőrzi a közös emlékezet, a leírt mondat bármikor előkereshető. Ezért gyakran és kegyetlenül lehet szembesíteni a nyilvánosan gondolkodót: emlékeztetve tévedéseire, csúsztatásaira vagy semmitmondására. Különösen így van ez most, amikor ünnepelni is nehéz. Miért került olyan távol az ünnep felszabadult jókedve? Mert a bizonytalanság, a tanácstalanság nem kímélte ünnepeinket sem. Még választott képviselőink is nehezen jutottak el a többségi állásponthoz a törvényhozásban: mit, miként és mikor ünnepeljünk? A nagy többség tétova hallgatása pedig figyelmeztet: hagyjunk időt, hogy az emberek rendezzék el önmagukban, ki melyik ünnepünkhöz készít ki fehér inget...

A magyar nép viharos nemzeti léte, ezeréves történelme során aránytalanul kevés személyiségnek adózik olyan egyértelmű tisztelettel, mint Szent Istvánnak, a fiatalon bölcsességgel, kemény akarattal, sokféle erénnyel megáldott uralkodónak. Korszakos jelentőségű hagyatékának örököseiként és remélhetőleg folytatóiként emlékezünk államalapítónkra. Legdöntőbb — hatásában legmaradandóbb — lépése volt a keresztény magyar királyság, a tulajdonképpeni Magyarország megalapítása, első törvényeink megalkotása, nem utolsósorban pedig az egyházszervezet és a vármegyerendszer megteremtése. Országát, hazánkat Európa részévé tette. Emberi nagyságát legjobban küzdelmei s a máig ható keresztényi erények talán legnagyobbika, a megbocsátó szeretet gyakorlása jellemzi.

És még valami — erről eddig hol ezért, hol azért esett kevés szó —, palotájából messzire látott és láttatott: Nyugatra és Keletre. Azóta csaknem ezer év telt el, s most gyakran megfogalmazzuk, hogy ismét Európához akarunk tartozni. Helyesebb, ha azt mondjuk: felzárkózni. Ez a menetelés azonban ma aligha könnyebb, mint volt ezer éve: fel kell ismernünk és rangsorolnunk kell ugyanis, hogy mi a legfontosabb a nemzet érdekében, s aszerint kell cselekednünk is. így kérdez az egyházi ének: „Hol vagy, István király?”, s kényszerítőén így halljuk ezt most: Hol vagy, Európa? Az európaiságot bensőnkben alakítjuk ki, keresve vele jobbik önmagunkat. Ha megtaláltuk — és csakis akkor —, majd elmondhatjuk: visszatértünk. Térjen

(térhessen) vissza a bizalom, az élni és örülni akarás. A társadalom belső szét- forgácsolódása, olyan, mintha szekértáborokat építgetnénk az atomkorban.

Ennek egyik következménye, hogy sajnos a minőség és a másság önmagában is ok lehet a gyűlöletre.

Az erkölcsi ellehetetlenülés súlyosabb, a fénytelen szemek sokasága szégyenteljesebb, mint a gazdasági válság.

Az emberek többségének elege van a szélsőséges, a politikai primitívséget tükröző megnyilvánulásokból. A társadalom ma sem passzív, a nép ma sem hallgat. Aki ezt mondja, annak nincs füle. Az emberek azonban nem csodákat várnak! Legkevésbé az a lényeges, hogy polgári, keresztény vagy kommu- nista-e a törvényalkotás, a gazdaság- politika. Sokkal inkább az, hogy etikus- e a törvényalkotás, és a gazdaságpolitika továbblátó-e. Rá kell döbbennünk, hogy csak magunkra számíthatunk. Úgy kell intéznünk dolgunkat, hogy tudjuk: munkálkodásunkat kizárólag az eredmény minősíti.

Történelmünk sikeres időszakait folytatni, „nem ismételni” kell. Egy hajóban evezünk — vagy csak ülünk? — mind a tízmillióarl. Kísérletezgetésre, felelőtlen politikai játszadozásokra nincs időnk, a felemelkedés mindany- nyiunk érdeke. Meg kell kísérelni a lehetetlennek látszót — az összefogást.

A lehetetlen kísértése emberhez méltó feladat. Ez most kezdődik, ezért emberhez méltóak a teendőink.

Augusztus 20-a a kenyér ünnepe is. Most a jó termés is gondjainkat szaporítja, ugyanakkor számottevő társadalmi rétegek fájlalják jogosan az átlagosnál nehezebb megélhetést. Sajnos, az elszegényedés réme fertőzi a lelkeket. A kiszolgáltatottak, a védtelenek mit sem érnek a formális jogokkal, ők több segítségre szorulnak. Az alkotmány megfelelő keretet ad jogállamiságunknak, garantálja az emberi szabadság- jogokat, s megszabadult a ráaggatott politikai jelzőktől. Szomorú hiányossága azonban, hogy éppúgy nem épült ,be a mindennapok gyakorlatába, mint elődje: napi, órányi, percnyi küszködéseinkre nem ad hivatkozási alapot, és nem kovásza a nemzeti összetartozásnak.

Az alkotmányon alapszik az első lépéseit próbálgató önkormányzati rendszer is. A hőn óhajtott önállóság adta lehetőségeket ma még sokan inkább kényszernek, magára hagyatottságnak érzik, mint ajándéknak. Ezzel is összefügg, hogy a sokat vitatott, de Szent István-i hagyatékként ma is működő megyerendszer szükségességét éppen a települési önkormányzatok állítják egyre gyakrabban és egyre hangosabban. A kényszer adja, hogy az új szerkezetű hatalmi viszonyokban magunk alakítsuk a megyei szerepkört. Jó lenne hinni, hogy a megye nem válik a központi hatalom közvetítőjévé, sokkal inkább ellensúlyává. A megyéknek nem hatáskört, hanem feladatot kell keresniük, s az utóbbiból van elég.

Nemzeti és állami ünnepünk egybeesik II. János Pál pápa magyarországi látogatásával. Személyében

hosszú századok óta először jár katolikus egyházfő hazánkban. Sokan, sokféleképp fogadják az eseményt; a vallásos és a velük együtt érző emberek lelki emelkedettséggel, vigaszt, megnyugvást, bizakodást remélve. Mások kétkedéssel — „mit segít rajtunk” és „mibe kerül ez nekünk” — .hétköznapi, gyakorlatias számolással és méréssel. Lássuk meg — természetesen meghagyva mindenkinek a véleményalkotás szabadságát —, hogy az egyházfő találkozása a magyar néppel a nemzetközi figyelmen kívül a hitet (nem kizárólag a vallásos hitet), az egymás iránti szblidarítást, az emberséges ember megkeresésének igényét erősítheti. Azt a hitet, amely erkölcsi tartást ad, segítve az egyének és rajtuk keresztül a nemzeti talpra állását.

Államalapító királyunk hite és következetessége, az első magyar rendszerváltás példája ma is mértékadó lehet. Ar/a tanít, hogy a nehéz helyzetbőFT^vezető úton a következetességet és ne az oktalan kíméletlenséget részesítsük előnyben; határozott, jó döntéseket hozzunk. Türelem és cselekvő jóakarat irányítson bennünket, s ne a kirekesztés szándéka. Fogadjuk meg Szent István intelmeit: „Légy türelmes mindenkihez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz is, akik nem férnek a hatalomhoz.” Kísérjen minket ezen az úton bölcsesség, türelem, bátorság, hit és szerencse!

Dr. Gyenesei István Somogy Megye Közgyűlésének elnöke