Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-04 / 154. szám

1991. július 4., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 Változások Szántódpusztán Két ülésen is tárgyalt a Szán- tódpusztai Tudományos Bi­zottság azokról a feladatokról, amelyeket a közeli (s a távo­labbi) jövőben szeretne elvé­gezni, s magáról a bizottság át­szervezéséről, az új tagok meghívásáról. Az áprilisi és a júniusi ülésen (valamennyiünk örömére) ismét Kanyar József, a történettudományok doktora, Somogy jeles tudósa elnökölt, aki tavaly lemondott tisztségé­ről, mert Budapestre költözött. Az elnöki posztról való lemon­dását etikai kötelességének tartotta, ám a személyére vo­natkozó vélemények — a ben­sőséges ragaszkodás meg­nyilvánulásai — arra késztet­ték, hogy továbbra is vállalja az ügy szolgálatát. „Budapestre követett Somogy, s kérte az új­bóli csatasorba állást.” Az újjá­szervezéssel kapcsolatban pedig kijelentette: a jó akuszti­kájú tudományos bizottságnak dinamikusan kell szélesíteni hatókörét a régióban, s java­solta, hogy az újonnan meg­alakult szervezetek, önkor­mányzatok képviselőit is hívják meg az ülésekre. A tudomá­nyos bizottság a Balaton kör­nyékének regionális, kulturális szervezete is lehetne. Feltárták a múltat A júniusi ülést követően dr. Fodor Jánossal, a Siótour igazgatójával, valamint Szabó Miklóssal, a Szántódpusztai Idegenforgalmi és Kulturális Központ vezetőjével beszél­gettünk a feladatokról. — A tudományos bizottság ülésén is elhangzott, hogy az eddig működő szervezet na­gyon sokat tett Szántódpuszta múltjának tudományos feltárá­sáért, megismertetéséért, en­nek eredmdénye a többi között a Szántódi Tűzetek című kiad­ványsorozat — mondta dr. Tó­dor János. — Mindenki, aki eb­ben a munkában részt vett, je­lentős érdemeket szerzett. Mi­után a múltat az arra illetékes tudományos kutatók feldolgoz­ták, újszerű feladatot kapott a tudományos bizottság: általá­nosabb kultúrális tevékenysé­get kell felvállalnia, s emiatt bi­zonyos mértékben módosíta­nunk szükséges a tagság ösz- szetételét is. Egyetértek Ka­nyar Józseffel, aki a tudomá­nyos tevékenység mellett az eddiginél nagyobb figyelmet szán a közművelődésre, annak sokféle ágára, emlékhelyek felkutatására, írók, művészek, tudósok emlékülésére stb. A jövő szempontjából kell kialakí­tani a programot, amelyek az általános balatoni kultúra fel­vállalását jelenthetik bizonyos területeken. A Széchenyi emlékév alkal­mával például az ősszel jelen­tős emléknapot, rangos előa­dásokat rendezünk Szántód­pusztán, s az előadók termé­szetesen a Balatonhoz, a pusz­tához kapcsolódó témákról fognak beszélni. A Széchenyi nevéhez fűződő balatoni hajó­zásról pédául, no meg a lóte­nyésztésről, amellyel a nagy reformkori alkotó sokat fogla­kozott. (Lovakrul) Széchenyi István és Zsigmond —A szántódi Széchenyi em­léknapra a többi között meghí­vást kapnak a Széchenyi csa­lád tagjai: Széchenyi Gyula, és Széchenyi Zsigmondné, a nagy vadászíró özvegye. Szé­chenyi Zsigmond kőröshegyi kastélyával, mint ismeretes tervei vannak a Siótournak, — Kőröshegyre eddig 10 mil­lió forintot költöttünk, s ebben a kastély teljes renoválási, átala­kítási terve is benne van. El­képzeléseink szerint a vadász- kastélyban nyitunk egy emlék­szobát ä vadásziró tiszteletére, amelyben azokat az ereklyéket helyezzük el, amelyeket Szé­chenyi Zsigmond özvegye ajánlott fel. Bronzba öntettük az író mellszobrát, megvásá­roltunk egy jelentős trófea­anyagot, amely a kastély belső dekorációja lenne. A kivitelező munkálatokat még nem kezd­hettük el. Mint ismeretes, a Sió­tour vagyona a megyei önkor­mányzat kezébe került, kivéve a műemlékeket, amely to­vábbra is állami tulajdonban maradtak. Az országgyűlés ezzel kapcsolatban még nem döntött. Erre várunk. Az a ter­vünk, hogy a szántódpusztai lóversenypályával együtt épít­jük meg a kőröshegyi kastélyt. Tárgyalásokat kezdtünk egy hazai bankkal, tőkéstársakat keresünk a megvalósításhoz. A tanulmánytervek ugyancsak készen vannak. Szeretnénk, ha a világkiállítás idejére a pá­lya és a kastély elkészülhetne. Már színes, nyárias a puszta képe. Autóbuszok, személy- gépkocsik állnak a parkolóban, lovasok, fogatok járnak a mű­emlék major árnyas útjain, s a déli part leghangulatosabb vendéglőjében, az Óreg csár­dában cigányzene mellett ebédelnek a külföldiek. A postaiiti fogadó — Milyen volt az előszezoni forgalom, lesznek-e az idén változások a puszta életében? — kérdezzük Szabó Miklóst. — El Is lehetnénk keseredve, mert a kimutatások szerint mintegy 5 ezerfel volt keve­sebb vendégünk az elősze­zonban, mint tavaly — mondja. — Ehhez hozzájárult a pün­kösdi ünnepek zord időjárása. Ennek ellenére nincs okunk pesszimizmusra, mert az idei vendégek többet költöttek a ta­valyiaknál, következésképpen a bevételünk nőtt. És ennek nem a bizonyos mértékű ár­emelés az oka, mert az nem követte a KSH által kimutatott inflációt. Ami pedig a változá­Fotó: Gyertyás László sokat, újdonságokat illeti... A magtár épületét régóta szeret­nénk népi iparművészek alko­tóházává, műhelyévé átalakí­tani. Az idén ez a terv megvaló­sul. Bőrdíszművesek, faragók, keramikusok dolgoznak majd itt, s a munkájukat természete­sen, bemutatjuk a vendégek­nek. A másik meghatározó szempont bizonyos rendezvé­nyek anyagi dotálásának vál­tozása. Például a kettesfogat­hajtó versenyt az Alex Kft. más­fél millió forinttal segíti (a ren­dezvényjúlius 26-tól 28-ig tart). Erre eddig még nem volt példa. A másfél millió forint a kiadáso­kat fedezni fogja, s lehetőséget ad arra is, hogy a televízió 40 perces közvetítést adjon a ren­dezvényről. A hosszú távú el­képzelések közé tartozott az Öreg csárda előtti fedett szín megépítése is. Kezdetben el­kedvetlenített, amiért az épület homlokzatát — távolról nézve — kissé eltakarja, de sikerült egy olyan kompromisszumos megoldást találni, amely mind építészeti, mind helytörténeti szempontból elfogadható. Mű­emlékes szakemberek tervez­ték. Az Öreg csárdától szólva ugyanis nem szabad megfe­ledkezni arról, hogy a XIV. szá­zadtól kezdve a pusztától délre húzódó útvonal része volt a Budafok-Nagykanizsa közötti postaútnak, s ez az épület megállóhelyként szolgált a déli vasút megnyitásáig. Hat ló vál­tására alkalmas postakocsi ál­lomás volt itt Pálóczi Horváth idejében is. Most Csatári Attila vezeti — szerintem igen szín­vonalasan — az Öreg csárdát, mely a Pest-Budai Vendéglátó Vállalat üzlete. A gyermekek számára különböző játszóe­lemeket építettünk a vendég- fogadó mellé, s a közelben ki­sállatbemutató van. Jeles mesterek Immár 12 esztendeje annak, hogy a Magyar Nemzeti Galé­ria Somogy megye Idegenfor­galmi Hivatalával együtt e- lőször rendezett kiállítást Szántód-pusztán. Nemrég nyílt meg az ötödik tárlat a Víz a képzőművészetben címmel és Csorba Géza, a Magyar Nem­zeti Galéria főigazgatóhelyet­tese nyitotta meg. A többi kö­zött elmondta, hogy az 1979-ben rendezett „Balatoni képek” még a tóhoz, mint kép­zőművészeti motívumhoz kap­csolódó általános tematika volt, de már az 1980-ban meg­rendezett második tárlat (Ló és lovas a magyar képzőművé­szetben) már speciálisabb módon illeszkedett a helyi ha­gyományokhoz. Az 1983-ban megnyitott „Jeles napok” kiállí­tás a magyar népéletkép műfa­jából adott egy XIX-XX. szá­zadra kiterjedő kollekciót. A negyediket 1986-ban nyitották meg „Szántód partjainál" cím­mel, s a Balaton vidéke, a táj volt a főszereplője. A tárlaton látható valamennyi mű a Bala­ton déli partját idézte. A most látható tárlat ismét egy általá­nosabb téma köré csoporto­sítja a magyar festészetet és szobrászatot. A víz a képző­művészetben olyan motívumot képvisel, amely úgy ismint lát­vány, élmény, úgy is mint az él­tető elem absztrakt vagy szim- boliktt9 fogalma mindig jelen volt a képzőművészetben, a költészetben, de a zenében is. A szántódi „szakszerűen őr­zött” kiállításon a magyar mű­vészettörténet legjelesebb mesterei-köztükTelepy, Paál, Mednyánszky, Csók, Vaszary, Egry, Medgyessy, Bernét, stb. szerepelnek. Sz. A. Zászlórend Náray Zsoltnak Náray Zsolt Kossuth- és Ál­lami díjas, címzetes egyetemi tanár, a fizikai tudományok doktora kiemelkedő vezetői munkája és életútja elismeré­seként a Magyar Köztársaság Zászlórendje kitüntetést kapta. Az elismerést Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke kedden a Parlamentben adta át. Markos Zoltán kiállítása Budapesten, a Kortárs Alko­tók Stúdiójának Galériájában Markos Zoltán munkáiból nyílik kiállítás ma délután hat órakor. A fiatal kaposvári alkotó első tárlatát az Ikea szponzorálásá­val rendezték meg. A kiállítás július végéig várja a modern művészet kedvelőit. Interpress fotópályázat Brazília fővárosában bírálták el a 15. Interpress fotópályázat anyagát. Majd 600 fotóriporter mintegy 2000 képet küldött el. A 3000 dolláros nagydíjat a zsűri Bánkúti Andrásnak Nap­lemente című képéért ítélte oda. A Kodak-díjat Alekszandr Ftiskin szovjet fotóriporter kapta az Ember és az állatok című munkájáért. A 400 sajtó­fotóból álló kiállítást szeptem­ber 20-án Rio de Janeiróban nyitják meg. Májátültetés Angliában Kielégítő állapotban van az a tízéves kisfiú és az a negy­vennyolc éves asszony, akik­nek a testébe—egy újfajta mű­téti eljárással — ugyanannak a májnak különböző részelt ültet­ték át a londoni Kings College kórházban, A két, egyenként hétórás műtétben a kisfiú a máj kisebb részét, az asszony pe­dig a nagyobb, jobb oldali ré­szét kapta. PINTÉR ISTVÁN: KOKAIN-MAFFIA (1.) Nagy fogások A kokain újra főszereplője lett a világsajtónak. Május-jú­niusban egymást érték a nagy fogások. Elsőnek éppen Bu­dapesten — az Interpol svájci jelzése alapján —, ahol a ma­gyar rendőrség 5 kiló kokaint foglalt le. A zürichi repülőtéren május 25-én a tranzit poggyá­szok ellenőrzése során egy gyanús csomag tulajdonosát nem tudták azonosítani, ezért riasztották a magyar hatósá­gokat. A csomagot Ferihegy Ten egy nő vette magához és a zöld folyosón távozott. A váró­csarnokban két férfival találko­zott — azok is a Swissair gép­pel érkeztek —, majd közösen bérelt taxival a belvárosba in­dultak. A nyomozók az I. kerü­letben tartóztatták fel az autót. Az utasoknál — akik nem tanú­sítottak ellenállást — nagyke­reskedelmi áron félmillió nyu­gatnémet márka értékű kokaint találtak. A svájci állampolgár­ságú nő útitársai közül az egyikről kiderült, hogy kábító­szer kereskedelem miatt már korábban többször került bör­tönbe. A 24 éves hölgy ezúttal az ő felkérésére adta fel saját poggyászaként a kábítószert tartalmazó hátizsákot Brazíliá­ban, Svájcon át Budapestre. A kokainnak végül nyugat-euró­pai megrendelőkhöz kellett volna eljutni. Néhány nappal később, június 3-án a bécsi Südbanhofnál rendőrök meg­döntötték a kokainfogás oszt­rák csúcsát: 17,57 kilót találtak 2 bőröndben, csaknem 2 millió márka értékben. Véletlen, nem véletlen: két argentin hölgy ugyancsak Brazíliából indult útnak és Zürichen keresztül ér­kezett meg a schwechati repü­lőtérre, — ahol már tudtak ró­luk, de továbbengedték őket, abban a reményben, hogy el­vezetik a rendőröket a hálózat következő láncszeméhez. Amikor azonban kiderült: a nők anélkül, hogy bárkivel találkoz­tak volna Becsben, vonaton to­vább akartak utazni Rómába, a rendőrök közbeléptek. A dráma következő dátuma június 18-a volt, helyszíne pe­dig Bogota. A kolumbiai ren­dőrség 2 tonna tiszta kokaint foglalt le, amelyet már előké­szítettek külföldi szállításra. A fővárostól 240 kilométerre, Bugalagrande város közelé­ben megtalálták a kokaint előál­lító laboratóriumot is. Mivel a kábítószergyártók és szállítók „fülest kaptak” valahonnan, le­tartóztatni senkit sem tudtak. Ami történt, arra mégsem számítottak. 24 órával később, június 19-én világszenzáció­nak számított a bejelentés: a kolumbiai hatóságoknál ön­ként jelentkezett Pablo Esco- bar, a világ egyik leggazda­gabb embere, a nemzetközi kábítószer-maffia első számú vezére. A sokszoros gyilkos­sággal vádolt 41 éves Esco- barnak ezt a lépését megelőzte Cesar Gaviria kolumbiai ál­lamfő utasítása, aki — annak érdekében, hogy véget vessen az országban a kokain miatt évek óta dúló, számos halottat is követelő terrorakcióknak — akár 50 százalékos büntetés­csökkentést is ígért azoknak a kábítószer-ellátóknak, szállí­tóknak és kereskedőknek, akik feladják önmagukat. Az elnök kötelezettséget vállalt arra, hogy az ügyben senkit sem ad­nak ki más országoknak . Escobar—aki állítólag 3 mil­lió dollár vagyonnal rendelke­zik és 1984 óta élt illegalitás­ban — most egy kívánságainak megfelelően, luxus igényekkel berendezett speciális börtön­ben, gyógykörnyezetben (2400 méter magasan) tárgyal további sorsáról. (Folytatjuk.) Jákli Péter megyei főjegyző két díjat és két dicséretet adott át a magas építészeti színvo­nalon megépült, az igényeket kielégítő, s minden szempont­ból a példa erejével ható épüle­tek tulajdonosainak. Hatvan ezer forintos díjat kapott Lu­kács Zoltán és felesége a Ka­posvár, Szent Imre utca 22. sz. alatti, házilagos kivitelezésű, Borbás Gábor által tervezett családi házért. A másik díjazott épület szintén kaposvári. A Lo­sonc utca 1. sz. alatti impozáns lakóházért Virányi István és neje, valamint a kivitelező, a kaposvári Kovács József kis­iparos vette át a 40 ezer forin­tos díjat. Dicséretben részesült a Ba- latonföldvár, Badacsonyi u. 2/a alatti, Katona József tulajdo­nában lévő, Horváth Tibor és Horváth Károly tervezte csa­ládi ház. (Kivitelező: a siófoki Generál Kisszövetkezet.) Ugyancsak dicséretet kapott a Mezőcsokonya, Fő u. 36/a alatti lakóház, amelyet Lőrincz Ferenc tervei alapján dr.de Sorgo Tibor építtetett Pintér Károly kaposvári kisiparossal. L. Szabó Tünde megyei főé­pítész elmondta: az elmúlt évekhez képest az idén küldték be a legtöbb pályamunkát. A bíráló bizottság a négy pályá­zatot benevezte az országos megmérettetésre is. (Lőrincz) (Részlet Lukácsék lakásá­ból) Az év lakóháza Somogybán

Next

/
Oldalképek
Tartalom