Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-25 / 172. szám

1991. július 25., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 Mit keres Andy Vájná Magyarországon? Hollywood magyar ura A hazai közönség nem is­meri Andy Vajnát, de ismeri Andy Vájná filmjeit. E sorok írója pedig ismeri Vajnát, ab­ból az időszakból, amikor még nem volt Hollywood magyar ura, csak egy a sok ambició­zus producer közül. 1984-ben jártam nála egy három helyi­ségből álló irodában, ahol poszterek gurultak egymás te­tején, s mindössze két-három titkárnő el tudta végezni a munkát. Vájná pedig arról me­sélt, hogy várta ki, amig a Rambo forgatókönyve végig­járta az összes hollywoodi stúdiót, megélt vagy tíz átira­tot, s végül eredeti árának tö­redékéért (320 ezer dollárért) meg lehetett venni. A Rambo második része 400 millió dol­lárt forgalmazott (ebbe persze benne voltak a Rambó-kegy- tárgyak értékesítéséből szár­mazó bevételek is), Vájná pe­dig egycsapásra Hollywood legsikeresebb vállalkozója lett. 13 éves korában disszidált és kizárólag saját kitartásának és eszének köszönheti, hogy remek üzleti vállalkozásokkal egyengette útját. Volt paróka­gyáros, volt hongkongi mozitu­lajdonos, s volt filmforgalmazó is. Barátjával, Mario Kassarral döntött úgy, hogy gazdaságo­Kiállítás A harangöntés művészetét bemutató kiállítás nyílik a hét­végén a pécsi Helytörténeti Múzeumban. A II. János Pál pápa magyarországi látogatá­sának alkalmából szervezett tárlaton az esztétikai élmény mellett a harangöntés mester­ségét is megismerhetik az ér­deklődők. Müvésztábor A képzőművészet különféle ágait képviselő alkotók nem­zetközi táborban találkoztak Barcson. Az SMK minden év­ben megszervezett táborában alkotó légkört teremtenek az értékes munkák megszületé­séhez. sabb saját gyártású filmet for­galmazni, mint másét. így épült fel a Carolco székház West Hollywood legforgalma­sabb helyén a Sunset Boule­vard legszebb kanyarulatá­ban, hirdetvén, hogy ebben a városban van egy stúdió és forgalmazó, amely egyszerre képes szerződtetni két olyan szupersztárt, mint Arnold Scwarzenegger és Sylvester Stallone. A siker csúcsán Vájná ki­szállt és önállósult. Ginergi nevű filmvállalata évente négy filmet készít. Az Éden utolsó napjai c. filmmel (főszereplője Sean Connery) mutatkozik be a közönségnek, ezt követi a Mars hercegnője c. sci-fi, majd Ridley Scott rendező filmje, a Paramour, és a Ton Cruisefő- szereplésével készülő Nágy idők c. film. Vajnát úgy tartják számon, hogy mindent megad egy jó forgatókönyvért, jól megfizeti a rendezőt és a sztárt, és ritkán fekteti be a pénzét olyan filmbe, ami nem nyereséges. Mit keres most Magyaror­szágon? Elsősorban érzelmi okokra hivatkozva, nosztalgi­ából alapította a hazai piacot elárasztó amerikai filmforgal­mazó vállalatát, az Interco- mot. Filmet forgatni itt már Új AIDS-ellenes gyógyszert engedélyezett az Egyesült Ál­lamok Gyógyszerészeti Hiva­tala (FDA) — jelenti a Springer Külföldi Sajtószolgálat. A „Di- danosine”, rövidítve „DDI” nevű szert, amely erősíti az emberi szervezet ellenállóké­pességét az AIDS-fertőzéssel szemben, a Bristol-Meyer Squibb gyógyszergyár fejlesz­tette ki. Az USA-ban eddig egyetlen hivatalosan árusított „AZT” nevű gyógyszertől eltérően a „DDI” nem közvetlenül tá­madja meg a szervezet ellen­nem akar — mondta néhány nappal ezelőtt, amikor egy pesti moziban összefutottunk. Mozikat venni? Azt igen. Épí­teni még inkább. Vájná, aki csak akkor beszél terveiről, amikor már majdnem megva­lósultak, annyit mondott jelen­legi magyar üzleti tárgyalásai­ról, hogy gondolkodik néhány multiplex építéséről. A multip­lex olyan mozi, melyben lega­lább négy-öt teremben lehet egyszerre vetíteni. Sokan kérdezhetik, miért töri a fejét a bővítésen egy zseniális üzletember akkor, amikor Magyarországon hét­ről hétre csökken a mozik lá­togatottsága, és általános vé­lemény, hogy az emberek még kevesebbet fognak járni moziba. Vájná üzleti filozófiája azonban az, hogy konjunktúra idején kell megválni egy jól- menő üzlettől, s olyasmibe kell fektetni a pénzt, ami belátható időn belül még nagyobb hasz­not hoz. Vállalkozásainak si­kere nem hagy kétséget afe­lől, hogy okosan gondolkozik. Másfelől az sem elhanyagol­ható tanulság, hogyha Andy Vanda súlyos dollárösszege­ket hajlandó fektetni a jövőbe, talán a hazai közvéleménynek is oka van némi optimiz­musra... Návai Anikó állóképességét csökkentő AIDS-vírust, hanem a vele szembeni védekezés hatását próbálja növelni. Az amerikai hatóságok azért járultak hozzá a gyógy­szer árusításához, hogy a to­vábbi kísérleteket minél szé­lesebb tapasztalatokra tá­maszkodva folytathassák. A hivatal szóvivője kijelentette, hogy amennyiben a szer „nem felel meg a várakozásnak, az engedély még mindig vissza­vonható”, de az az eddigi kí­sérletek során „biztosnak és hatékonynak” bizonyult. Új gyógyszer az AIDS ellen Amerikában Hagyományok nyomában Szennában Népművészetek országos tábora A szennai falumúzeum ad otthont a népművészetek, a népi hagyományok iránt ér­deklődőknek. Nem véletlen ez, hiszen a nagy hírű skan­zen ideális hely azoknak, akik a kaposvári Fehér Ló Utazási Iroda felhívására jelentkeztek: ők, mintegy huszonötén egy héten át ismerkednek a kéz­művesség tudományával. A nemezezéssel, a szövéssel, a gyöngyfűzéssel és a korongo­zással. Mindezt különféle ér­dekes programok egészítik ki: lehet lovagolni, kemencében kenyeret sütni, íjászkodni, gyümölcsöt szedni a szennai dombokon és táncházban szórakozni. Moór Zsuzsa Kerepestar- csáról, Jasznics Ágnes Mária- gyűdről érkezett. A diáklányok itt belekóstolnak a népművé­szet titkos csodáiba és saját örömükre és hasznukra is­merkednek az évszázados fortélyokkal. Mondják, hogy ez különösen azoknak hasznos, akik művészeti iskolákban ta­nulnak. Nemcsak iskolások érkez­tek ide. Lahner Olga középis­kolai rajztanár Győrből jött. — Rajzszakkörömnek tanu­lok, hogy továbbadhassam az elsajátítottakat. Eredeti ha­gyományokkal foglalkozunk itt, és ez nagyon jól haszno­sítható később — mondja. Az ország minden részéből jelentkeztek a Fehér Ló Uta­zási Iroda felhívására: idősek éppúgy, mint általános iskolá­sok. Az első egyhetes turnus­ban főleg budapesti egyete­misták voltak, míg a mostani­ban teljesen vegyes a kép. Akkor Baktay Patrícia, ezúttal Koltay Magdolna baranyai rajztanár vezeti a foglalkozá­sokat. Dr. Gyócsi Jánosné, az uta­zási iroda ügyvivője, a tábor vezetője azt mondja, hogy roppant nagy volt az érdeklő­dés. A Somogy Megyei Múze­umok Igazgatóságán bekö­vetkezett vezetőváltások mi­atti bizonytalanság miatt tud­tak csak két turnust szervezni, de jövőre talán többet sikerül. — A sokféle népművészeti hagyomány mellett számos tartalmas rendezvényt szer­veztünk a táborlakóknak, akik között volt 80 éves nagymama is, és többen családjukkal együtt érkeztek. Irodánk ösz- szefogja a Zselicséget, hogy ne csak a hagyományos uta­zási irodai feladatokat lássa el. A látogatót arról győzik .meg a Szennában tapasztaltak, hogy sokan vannak, akik nem hagyják veszni a népi hagyo­mányokat. És ezek nemcsak maguknak szereznek örömöt, hanem közös értékeinket mentik és Szennát is a rang­jához méltó programokkal népszerűsítik. Varga Zsolt BRITTA WINCKLER: Riválisok fehér köpenyben 8 Ahogy a kollégákkal, az .ápolószemélyzettel és a betegekkel viselkedett, rokon- szenvet és elismerést keltett. Még dr. Keller is belátta, hogy Wrangler doktorról a ko­rábbi véleményét korrigálnia kell. Mind jobban háttérbe szorult ellenérzése e nála fia­talabb ember iránt, akit elébe helyeztek. A közös munka Wrangellel komplikációmen­tes volt, és mint ember ellen sem lehetett kifogása. A Szent Anna Kórházban új szelek fújtak. A megbeszélé­sek — amelyek Rottach pro­fesszor idején rendszertele­nek voltak — most a napi munka rögzített részévé vál­tak. Ezeken minden orvosnak részt kellett vennie, és dr. Wrangel fontosnak tartotta, hogy mindenki véleményt mondjon a különböző esetek­ről. Ez a fiatal segédorvosokra is vonatkozott, még ha hiány­zott is a kellő tapasztalatuk. — Nemcsak hallgatni kell — biztatta őket az új igazgató fő­orvos —, hanem saját véle­ményt is nyilvánítani. Csak így lehet tanulni. Főorvosnak lenni vagy mint én, igazgató főorvosnak, még messze nem jelenti azt, hogy hibátlanok, csalhatatlanok vagyunk... Annak ellenére, hogy dr.Wrangel szolgálatba lépése óta a munka valamivel szigo­rúbb, feszesebb lett, senki sem panaszkodott. Dr. Keller- nek sem volt kifogása az új szellem ellen, de az már nem tetszett neki, hogy Wrangel túl gyakran tartózkodott Barbara Fernbach közelében. Keller doktornak az volt az érzése, hogy az új főnök érdeklődése Barbara Fernbach iránt nem­csak a kollégának szól. S ez bosszús féltékenységet keltett benne. A szívbaja számára sem volt ez gyógyír. Barbara Fernbach észre­vette, hogy Keller doktort bántja valami, de azt gyaní­totta, hogy ez a remélt, de el nem nyert igazgató főbrvosi ál­lással függ össze. — Megkér­dezem, és megpróbálom megvigasztalni — gondolta. Az alkalom hamar eljött, Wrangel doktor szolgálatba lépésének negyedik napján. Barbara Fernbach éppen a „K” szobából jött ki, ahol a keres­kedelmi tanácsos unokáját nézte meg, és Uschi Zimmer­mann újszülöttjétől vett szö­vetmintát. A laboratórium felé ment éppen, amikor találko­zott dr.Kellerrel. — Halló, Matthias! — szólí­totta meg. — Hogy van? — Megvagyok — morogta. — Gondok? — kérdezte. — Hogy érti ezt: szakmailag vagy egyébként? — kérdezett vissza dr. Keller, és mindjárt felelt is saját kérdésére. — Szakmailag tulajdonképpen minden rendben. Különben — folytatta átmenet nélkül más témára térve —, von Angern kereskedelmi tanácsos az előbb hívott fel Párizsból, ahol üzleti úton van, és érdeklődött az unokájáról. — A baba jól van, és ha egyetért ezzel, két-három nap múlva hazaengedhetjük az édesanyjához. — Rendben van — egyezett bele dr. Keller. — Az öregúr két-három napon belül megje­lenik itt, és akkor már magával viheti a „szemefényét”. Másodpercekig figyelte az orvosnő a főorvost. Feltűntek neki a kis mély ráncok szája sarkában. — Mi bántja, Matthias? — kérdezte hirtelen. Dr. Keller, nem nagyon sie­tett a válasszal; hallgatva nézte Barbarát. Az nem so­káig gondolkodott, határozott: — Ha nincs valami fonto­sabb dolga, jöjjön velem a la­boratóriumomba — mondta energikusan —, ott zavartala­nul beszélgethetünk! Nem várt választ, már el is indult a folyosón. Dr. Keller habozott egy pil­lanatig, aztán követte... Barbara kicsit bizonytalanul fordult az íróasztala mellett álló főorvoshoz. — Most pedig tudni akarom, Matthias, mi nyomasztja? Jó barátok vagyunk... Vagy nem? .,— Igen — válaszolt halkan dr. Keller. — Ha rajtam állna, akkor..., akkor... A fene egye meg — folytatta átmenet nél­kül —, egyszer mégiscsak meg kell magának monda­nom: végtelenül sokat jelent számomra, és én lennék a legboldogabb ember a földön, ha örökké együtt lehetnék magával. Szavait mély sóhajtás kí­sérte. — No, most már tudja, és nyugodtan kinevethet. Barbara Fernbach mereven nézett a főorvosra. Amit az imént hallott, s ami nem volt egyéb, mint szerelmi vallo­más, ha ugyan éppen nem házassági ajánlat, először át kellett gondolnia. Úgy érezte, hogy lerohanták. — Mi lenne ezen nevetni való? — kérdezte másodper­cek múlva, amikor vissza­nyerte lélekjelenlétét. — Egyáltalán nem tartom nevet­ségesnek, ha valaki bevallja egy másik embernek, hogy kedves neki, hogy szeretné vele megosztani minden örö­mét és bánatát. Mindenesetre örülök annak, amit mondott. Dr. Keller szeme felragyo­gott. — Ez azt jelenti, hogy... — Kérem, ne folytassa! — szakította félbe a főorvost Barbara. Sejtette, mit akar még mondani. De azt is tudta, hogy válasza csalódást okozna neki, és ettől szerette volna megkímélni. Nagyon kedvelte dr. Kellert mint kollé­gát és mint embert is. De Bar­bara Fernbach tisztában volt azzal, hogy két ember együtt­éléséhez többre van szük­ség, mint az, hogy kedvelik egymást. Dr. Keller vonásain árnyék futott át. — Semmi baj, Bar­bara — szólt halkan —, nem fog többet előfordulni. Ez keserűen hangzott, és szemmel láthatóan fáradsá­gába került az, hogy uralkod­jék magán. — Butaság volt tőlem azt hinni, hogy egy szép, fiatal nő hozzáköti az életét egy olyan vén szamárhoz, mint én va­gyok, akinek ráadásul még egy felnőtt lánya is van. — Ne túlozzon — feddte meg Barbara Fernbach a fő­orvost. — Maga egyáltalán nem olyan öreg... — Mindenesetre öregebb vagyok, mint a mi tisztelt igaz­gatónk — szaladt ki akaratla­nul dr. Keller száján. Későn harapott az ajkába. Az orvosnő szeme elkere­kedett. — Mit akar ezzel mon­dani? — kérdezte halkan. — Felejtse el... — kerülte meg a magyarázatát Keller. — Nem — válaszolta ener­gikusan Barbara Fernbach. — Tudni akarom, mire célzott. Dr. Keller vonakodott. — No, jó — adta meg ma­gát —, csak azt akartam ezzel mondani, hogy dr. Wrangel magát nagyra becsüli, és úgy tetszik, nemcsak a kollégát látja magában. — Téved, Matthias — tilta­kozott hevesen Barbara. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom