Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-20 / 170. szám

1991. július 20., szombat SOMOGYI HÍRLAP — BALATONI NYÁR A vevő is rangsorol A Balaton-parti kereske­dőknek nem kedvez a mostani nyár. Hogyan látja ezt egy vérbeli kereskedő? Csapó István, a Balaton Fü- szért boglárlellei Fortuna üz­letházának igazgatója már ré­góta dolgozik a szakmában. — Eddig mérsékelt volt a forgalom, előszezoninak sem nevezhető, nálunk pedig kö­zepes. Egy hét óta látni valami javulást, viszonylagos „tömeg” van az üzletházban. Ami figyelemre méltó: a vá­sárlók rangsorolják a vásárolni valót... Csökkent a vásárlókö­zönség száma is, és emiatt s fontos a vevők megnyerése: a kulturált vásárlási körülmé­nyek, a kiszolgálás minősége. Szakközépiskolás diákokat alkalmazunk, ők is segítenek a kiszolgálásban. Fontos az is, hogy a vevő mindent meg­találjon, ami számára fontos, amit meg akar venni. A választéknak meg kell fe­lelnie a vásárlói rétegek igé­nyeinek. — Az árukat nézve nálunk túlkínálat mutatkozik. Óriási a választékunk. Előny, hogy mindent meg lehet venni egy helyen, nem kell boltról boltra járkálni. Lényeges, hogy a kispénzűek is tudjanak itt vá­sárolni. — Milyen nemzetiségűek- ből áll a vásárlóközönség? — Általában magyarok vá­sárolnak itt. Érdekesség, hogy néhány napja megjelentek a jugoszlávok. Vannak néme­tek, egy kevés angol is. — On szerint mi okozza a turisták számának visszaesé­sét? — Ennek gazdasági okai lehetnek. Nő a munkanélküli­ség, egyre kevesebben en­gedhetik meg maguknak, hogy nyaralni menjenek. A külföldiek pedig a nemzetközi helyzet miatt nem jönnek. Úgy érzem, a pénzes turisták ki­várnak. Én már régóta dolgozom a Balaton-parton. Tapasztala­tom az, hogy szezon mindig volt, most is lesz csúcssze­zon, csak sokkal rövidebb ideig fog tartani, mint az eddi­giek. Talán július 15-e után, egy jó utószezonnal a keres­kedők megtalálhatják a számí­tásukat... T. K. Rikkancs a placcon avagy, hol van már a „tavalyi” nyár...? Régen vidám fiatalok hada lepte el a partot, akik szívesen jöttek munkát vállalni a Bala­tonhoz. Keresetük elég volt arra, hogy megéljenek a tónál nyáron, talán még szűkebb időkre is maradt valami. Most azonban nem ilyen felhőtlen a boldogság. Nagyobb csomópontokon, parkolókban megszokott lát­ványt nyújtanak az autóabla­kot mosó fiúk és lányok, az új­ságárusok. Ha nem lennének ott, talán hiányérzetünk tá­madna... A nyugati autók körül rik­kancsfiú serénykedik, meg­kérdezi mindenkitől németül, kér-e újságot. Leszólítom. Első mondata, hogy ne írjam le a nevét, s körülnéz, nincs-e a közelben a fotós. — Az idén majd kétszer annyiba kerül ez az újság, mint tavaly. Ráadásul sokkal vékonyabb lett. Tudod, milyen megalázó, amikor megtudják az árát és azt nézik, hogy ta­lán én loptam ki a belsejét, azért ilyen vékony?! Tavaly borravaló is volt szépen, most semmi. A múlt szezon vége jobb volt, mint most a „fősze­zon”. Ilyenkor már tele kéne lennie ennek a résznek — mu­tat körbe a „birodalmán”. A pavilonosokat sajnálom, mert még az adójukat sem fogják tudni kifizetni. Úgy néz ki, tele van a placc, de a vendégek egy üdítő mellett üldögélnek egész nap. — Mit gondolsz, miért van­nak ilyen kevesen? — Lehet, hogy a gazdasági vagy a politikai helyzet is köz­beszólt, de szerintem azért, mert meglopják őket... Min­denki egyre több bőrt akar le­húzni róluk, s semmi sem számít akadálynak a cél el­érése érdekében. Ezért sem adnak szerintem már borrava­lót a külföldiek és ezért bizal­matlanok. Ha ez így megy to­vább, jövőre még ennyien sem lesznek. Most kellene csökkenteni az árakat, hogy legalább valami vonzza őket. Az öreg rókák azt mondják, hogy majd most lesz szezon, mások úgy látják, ennyi volt a nyár. — Mennyi a te részed a új­ság árából? — Hat százalékot kapok, dé nem hiszem, hogy tudok be­lőle félretenni. Sokba kerül a benzinköltség is. Egyébként munkanélküli vagyok, ebből kellene valahogy megélnem... — Hogyan lehet ilyen, sok ember szerint jól jövedelmező állást találni, hiszen azért ez még „elit” munkának számít a Balatonon... — Már januárban elosztják a helyeket. Ha valaki ideme­részkedik, mondjuk üdítőt árulni, az itt lévő árusok meg­fenyegetik, vagy el is verik... Mindenhol ezt csinálják. — Hogyan tovább? — Nem tudom mi lesz, ha nem sikerül továbbtanulnom. A munkahelyeken már olyan követelmények vannak — a katonaidejét letöltötte, 40 évesnél ne legyen idősebb, legyenek már gyerekei, lakás, stb. — amelyeket lehetetlen teljesíteni. Miből teremtsek magamnak megfelelő anyagi biztonságot, lakást, hogy min­dennek megfeleljek? Most már a balatoni újságárulásból szerzett pénz sem elég a megélhetéshez... Tóth Kriszta Gyertyás László felvétele EGY FILM NÉGY ELŐADÁS Németh János, a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója nyár elején biza­kodó volt a Balaton-parti mo­zik kihasználtságát illetően. A nézők száma azonban szem­mel láthatóan csökkent a tava­lyi évhez képest... — Szezon közepén va­gyunk, az összes mozink ki­nyitott — mondta az igazgató. — Tizennégy található a Bala­ton-parton, ebből kettő autós mozi. Ezek Zamárdiban és Fonyódon működnek. Egy pedig balatonboglári magán­üzemeltetésű. A nyolc kertmozink egy ré­szében már júniustól két elő­adást vetítettünk le naponta, a többi július elejével állt át erre a rendszerre. Augusztus 20-ig lesz napi két előadás, majd 31-én zárnak. — Milyen az érdeklődés? — Egyenesen arányos a vendégek számának csökke­nésével. A visszaesés 30-35 százalék. Hasonló a tapaszta­latunk, mint a vendéglátósok­nak: eltelt két, az előző évek tapasztalatai alapján csúcs­szezonhoz tartozó hét, me­lyeket most nem lehet annak nevezni. Sajnos, lerövidült a balatoni főszezon. Ez nekünk is bevételkiesést jelent. — Filmkínálatuk mennyire követi a „premierre” váró fil­mek bemutatásának rendsze­rét? — Évek tapasztalata azt mutatja, hogy a filmek vetítése 4 előadásnál többet nem ér meg. Ezért váltjuk kétnaponta a műsort. Míg más megyék 30-35 filmmel dolgoznak ez idő alatt, mi 90-120-al. Sok a könnyű, szórakoztató műfajú film, legtöbbjük „családfilm”, melyét a család minden tagja élvezhet. A új filmeket az or­szágos megjelenéssel együtt vetítik a Balatonon. A jegyárakról megtudtuk: bár a költségeket ez sem fe­dezi, szerény helyáremelés volt a nyár elején, 70 forint a legdrágább belépő. Ha úgy vesszük, lassan két palacsinta ára... T. K. Kulturális ajánlat A hagyományos Jakab napi vásárt ma és holnap tartják Szántódpusztán. Vasárnap Tóth László püspök celebrálja a Kristóf napi szentmisét, áldja meg az autókat. A balaton- fenyvesi lovasstadionban mű­ködő Family center szabadtéri színpadán a hét végén rende­zik meg a díjmentesen láto­gatható német nemzetiségi fesztivált. Hétfőn 18 órakor a 100 főik Celsius Együttes szórakoz­tatja a gyerekeket, szerdán 21 órakor pedig a Moho Sapiens koncertjén tapsolhatnak a ra­jongók. 22-én 21 órakor a fo- nyódi Mátyás Király Gimná­zium aulájában a Budapest táncegyüttes mutatkozik be. 23-án 13 órakor Bábok és bo­hócok címmel, a sándortelepi strandon az Állami Bábszín­ház műsora látható. A siófoki Kálmán Imre em­lékmúzeumban Horváth Já­nos Milán kaposvári festőmű­vész képei várják az érdeklő­dőket. Se 1991. vi. 29—vili. 20. ZENÉS SÉTAHAJÓ/PROMENADENSCHIFF MIT MUSIK 29.06-20. 08 1991 . Hétfő Montag Kedd . Dienstag Szerda Mittwoch Csütörtök Donnerstag Péntek Freitag Szombat Samstag Vasárnap Sontag Balatonkenese • 20.30 20.30 Balatonalmádi • 20.30 20.30 20.30 20.30 Sinfnlr + naponta 19 és 21 órakor/ jeden Tag um 19 und 21 Uhr • 21.30 21.30 21.30 21.30 21.30 21.30 Balatonfüred • 21.00 21.00 21.00 21.00 21.00 Balatonföldvár • 20.30 20.30 20.30 20.30. Balatonszemes • 20.30 20.30 20.30 20.30 Baiatonlelle • 21.30 21.30 Balatonboglár • 21.00 21.00 Kiliántelep • 20.30 20.30 Balatonakali • 21.00 21.00 Révfülöp • 21.30 21.30 Fonyód • 21.00 21.00 21.00 21.00 Badacsony • 21.00 21.00 Balatonmaria-fürdő • 20.30 20.30 Balatongyörök • 20.30 20.30 Keszthely • 21.00 21.00 ■ popzenekar / Popkapellen dísco Kodolányi János: A vas fiai (Részlet) A somogyi homokdombok Fonóidnál szinte belenyúlnak a Balatonba. Messze lehet in­nen látni a végtelen, kagyló­színű vízre, Északnak a Föld­várnál sárgálló partszakadé­kig s a ködbe vesző hegyekig. Szemközt lebegő fátyolba burkolózott Szala csúcsos hegyvidéke, de Tihanyt s a Badacsony koporsó alakú tö­megét azért sejtelmesen elő­ringatta a rezgő nyári napsü­tés. Balról messzire vesztek a látóhatár vonalai, a napfény szikrázva égett a vizen, fény, fény áradt alulról és felülről, s halvány rózsaszínnel, sejtel­mes zölddel, selymes kékkel sugározta be az eget és a vi­zet. Néhány lépésre a parttól sás zizegett, a délnyugati szél könnyű szárnyakkal suhant fölötte, s a föld és a nádfejek összecsókolóztak, mint a ga­lambok. Nádiverebek röppen­tek föl a nádrengetegből, s görbe ívben csaptak le távo­labb, mint elhajított görön­gyök. Fönt, a hullámok resz­kető ragyogásában s a nap­fényben fehér sirályok villog­tak. Távolabb pedig néhány kis fekete pont úszott, légylá­bakhoz hasonló csápjaival tolva magát előre. Ladikok vol­tak, halászok ültek bennük... (1936) Orgonaszó a parton Különös, hogy a Nemzeti Filharmónia még ezen a nyá­ron is jogot próbált formálni arra, hogy „ellenőrizze” a leilei orgonahangversenyek műso­rát, holott e jeles intézmény­nek sohasem volt és most sincs köze ahhoz, amit Lauda­tio Pannónia néven fogadott el és szeretett meg a déli Bala- ton-part zeneszerető közön­sége. Pedig a Nemzeti Filharmó­niának féltékenység helyett örülnie kellene e konkurenciá­nak, hiszen Tihanyban az apátság felújítása miatt már második esztendeje szünetel­nek az orgonahangversenyek, így az orgona — s ezzel együtt a komolyzene — Lené­vel együtt mindössze négy he­lyen van képviselve a nyara­lókkal zsúfolt Balaton-parton. (A franciái Riviérán vagy a Genfi-tó partján 40-50 kilomé­terenként találunk koncert­központot vagy nemzetközi hírű fesztivált.) A „Pannónia dicsérete” el­nevezésű orgonakoncert-so- rozat 1987-ben kezdődött. A Kossuth Lajos utcai templom egyszerű, nemes belső tere, új színes ablakai, kitűnő akusztikája vonzó környezet a zenehallgatóknak. A felújított orgona pedig — néhány orráig nem látó orgo­nista véleménye ellenére — alkalmas arra, hogy szeré­nyen, de megbízhatóan szol­gálja mindazt a muzsikát, amelyet rajta megszólaltatni kívánnak az ideérkező művé­szek ezen a nyáron Piet Ad­rian Peters Hollandiából, Bu­dapestről pedig Gergely Fe­renc, valamint két egykori ta­nítványa, Kárpáti József és Sebestyén János. Közremű­ködik Drahos Béla, Gergely Andrea és a Hassler éneke­gyüttes Zólyomi Zoltán veze­tésével. Bach, Vivaldi, Mozart, Liszt Ferenc muzsikája csendül föl ezen a nyáron, a 40 eszten­deig Lellét második hazájának valló Farkas Ferenc műveivel együtt, aki aminden alkalom­mal fölhangzó „Laudatio” szignálnak a szerzője is. A szervezést Gergely Imréné, a lelkes zenepadagógus-nép- művelő végzi; immár ötödik esztendeje győzi le a hang­versenyrendezések elé tor­nyosuló akadályokat, maga mellé állítva lelkes és önzetlen segítőit: Kovács Imre plébá­nost, Szőllősi Ferenc plébá­nost, és a szponzorokat: a vá­rosi önkormányzatot, a BB kombinátot, újabban a Mes­ter-kereskedést és a Hungá- ria-Balaton Kft-t. Rossini Ünnepi kis miséje már negyedszer koronázza meg grandiózus intrádaként a Laudatio-sorozatot, s ez a fenséges alkotás ezúttal is Koller Kati bécsi üzletasszony jóvoltából szólal meg Szeke­res Ferenc vezényletével, a budapesti Madrigál kórus és neves szólisták előadásában július 20-án. S ezután még négyszer hangzik fel az orgo­naszó: július 27-én, augusztus 3-án, 10-én és 17-én. A múlt esztendőben zsúfo­lásig teltek a templom padso­rai, hisszük — így lesz ez 1991. forró nyarán is. Sebestyén János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom